Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-21 / 21. szám

1911. j uniu s 165 . BALATONVIDÉK 3 ébredezni. Tizenkét, év óta nem hallott, és nem látott ilyesmit, az ember.» Egyben pedig elhatározták, hogy a szindikátusoknak csak a töke ellen való küzdelem a céljuk ós hogy a jövőben erő­teljesebb táplálókkal élnek, mint az antikle­rikálizmus. A gyűlés nagy megrökönyödést kel­tett testvérek sötét odúiban. Sajtójukban mit feleltek volna mást, mintkogy Pataudt és a többieket egyszerűen megtették kleri­kálisoknak, sőt még monarohistáknak is. Ez nem is oly rossz tréfa ! Csak akasztófa­humor ize van. Szóval rá jár a rud a szabadkőműve­sekre nálunk is, külföldön is.. De meg i; érdemlik nemzet- ós bókét bontó gonosz vakolatukért. (P. és V.' — "^értóduláso^ a természetes ferencz józsef-keserüviz rendszeres használata mellett biztosan és rend­kívül enyhe módon gyógyulnak. Mint rendszeres adag elegendő fél pohár reggel éhgyomorra. Az igazi Ferencz József-keserű­viz kitűnő hatását a legjobban iga­zolja az egész világ orvosainak és orvostanárainak egybehangzó elisme­rése. Dr. Ch. Mauriac, a párisi Ho­pital du Midi orvosa is igy nyilat­kozott e világhírű hazai gyógyvíz­ről: <A Ferencz József-keserüvizet sokszor rendelem s eddigi tapaszta­lataim szerint hatása nagyon ked­vező, ugy, hogy ez a gyógyvíz a has­hajtók között a legelső helyek egyi­két foglalja el » Bevásárlásnál ugy a fü&zerüzle­tekben mint a gyógytáiakan kéljen határozottan <valódi Ferencz József* keserüvizet. Óvakodjunk az utánza­toktól ! HÍREK. — Személyi hir. Az eddigi megállapo­dás szerint Festetics Tassilo gróf ur őnagy­méltósága f. hó 22-én, hétfőn érkezik vá­rosunkba, ahol előreláthatólag négy napot fog tölteni. — Föuri vendégek a gi'ófi palotában. Lajos bajor herceg, Luitpoid bajor, régens fia, magyarországi utazásában csütörtök dél­előtt városunkba érkezett, ahol a palotát tekintette meg. Festetics Tassilo gróf ur őkegyelmessége rendelkezésére Lénárd Já­nos dr. uradalmi ügyész és Párkányi József grófi könyvtárnok fogadták a magas ven­dégeket, akik három automobilon még az nap délelőtt folytatták utjukat Badacsony felé. — Temetés. Tegnap, szombaton dél­után 5 órakor temették el a megboldogult Váradi Károly tanker. főigazgatót óriási részvét mellett Székesfehérvárott. A kerü­letbe tartozó intézetek mind képviseltették magukat. A keszthelyi főgimnázium részéről Berkes O'tó, dr. Lakatos Viuce és Vargha István jelentek meg a temetésen. — Népszövetségi gyűlés. Fényesen si­került gyűlés volt a mult vasárnap Vo­nyarcvashegyen a rom kath. iskolában, Ott volt a községnek minden számottevő pol­gára. Lehettek ugy 150-en. Nagy figyelem­mel ós lelkesedéssel hallgatták Blasutigh Sándor káplán beszédét, amelyben a katho­likusok társadalmi kötelességeitől, a Nép­szövetség szükségességéről és annak áldásos működéséről szólt. A beszéd hatása alatt több uj harccs szegődött a Népszövetség zászlajához. A gazdákat, érdeklő egy-két kérdés megbeszélésével a gj ülés lelkes han­gulatban ért véget. — Kereíztjáró napok. Hétfőn, kedden és szerdán nyilváuos könyörgéseket, tart körmenettel a kath. egyház. A körmenetet, amelyen a tanuló ifjúságon kivül a hivők is nagy számban szoktak megjelenni, mind a három nap kismise előzi meg reggel 8 órakor. — Gyászmise Az elhunyt Váradi Ká­roly székesfehérvári tankerületi főigazgató lelkiüdvéért engesztelő szentmise volt szom­baton reggel fél 8 órakor a plébánia tem plomban a tanári kar és az egész ifjúság részvétele mellett. Nyugodjék békében ! — Tanulmányi kirándulás. A kesztbe lyi gazdasági akadémia 11-od éves hallga­tóinak dr. Kozák László gazd. akad. tanár kezdeményezésére igen hasznos tanulmányi kirándulásban van részük. Mull szombaton báió Todesco Ede örökösei nagyvázsonyi 16000 holdas gazdaságát, most szombaton pedig hazánk egyik legjelesebb gazdaságát, gróf Hunyady József kéthelyi uradalmát tekintették meg. A kiránduláson Fáber Sándor a növénytermelési tanszék és dr. Kozák László az állattenyésztési tanszék tanárainak vezetése alatt az akadémia Il-od éves hallgatói teljes számban vettek részt. A kéthelyi malomnál Fekete Zsigmond ura­dalmi jószágfelügyelő és az uradalmi tiszti­kar fogadta a Keszthelyről érkező kirándu­lókat, hol mezui kocsikra ül ve Fekete Zsig­mond urad. jószágfelügyelő szíves kalauzo­lása mellet t, a sári-pusztai berni-t.eheneszetét, az angol s arabs félvér ménest, továbbá az ardeni és muraközi lótenyésztést, a szép mangalica sertésnyájat, a hires electorál negretti juhászatot, cukorrépa müvelés, kő­szegi gépet, tőzegtelepet s végre a kéthe­lyi gazdaság 1814-ben alapított berni te­nyészetét s a száz évvel ezelőtt, létesített magyar gulyát szemlélték meg. Gazdagon felteritett asztalok várták a kiránduló tár­saságot, kik a hasznos, tanulságos exkur­zióról bő tapasztalatokkal s kedves emlé­kekkel tértek vissza Keszthelyre. — Madarász Lajos segédtanfelügyelőfc előléptette a miniszter a IX. fiz. osztály 3 ik fokozatába. — Halálozá8. Keszthelyen a mindenki által szeretett és becsült Újlaki Mátyás nyu­galmazott elemi iskolai tanitó Budapesten elhunyt. Holttestét Keszthelyre hozták és és 18-án délután 5 órakor óriási részvét mellett helyezték örök nyugalomra. Nyu­godjék békében ! — A keszthelyvidéki vasút r.-t. igaz­gatósága e hó 15-én Bpesten tartotta igaz­gatósági gyűlését Szájbely Gyula udv. tan. elnöklete alatt. Jelen voltak : Müller Hen­rik (München), Hertelendy Ferenc főrendi­házi tag, Árvay Lajos alispán, Cserfán Ká­roly, dr. Szende, Stein Miklós, Glázer Sán­dor, Nagy István városbíró, Ullmann Ven­cel igazgatósági tagok s a felügyelő bizott­ság részéről Soós József főmérnök és Práger Tivadar. A gyűlésen tárgyalt attak a fel­ügyelőbizotiság által megvizsgált, az igaz­gatóság által előterjesztett számadások az 1910. üzletévről. Dacára a személy- és te­herforgalom emelkedésének, az idei ered­mény 2000 koronával kisebb, mint az 1909. üzletévben, mert 1910. évben a vasút adó­kötelessé vált. A személyforgalom 292000 re emelkedett, vagyis 18000-rel több szállitta­botrány származik a kalandból, aminek ha­tása kiszámíthatatlan, de a hite egész Itá­liába elterjed s mivel a lassan magához tért Oreglia a bűnös halálát kívánta, a kor­mányzó mögött pedig a spanyol király roppant hatalma áll, — ez a végzetes lé­pés annyira szétbomlasztotta volna a Ró­mábau élő spanyolok egységes pártját, hogy ezzel a történelem színpadáról is egye­lőre és ép a legfontosabb napokban lelép­tek volna. A barisell tombolva átkozta a vólet­leut, amely igy mindennél erősebben a Co­lonnák kezére jár s egyetlen mentségül fejvesztés terhe mellett megtiltotta a meg­hittebb kómeknok, hogy Garcia de Mon­talvo igazi személyét a legnagyobb titok­ban tartsák, egyben pedig parancsot adott, hogy őt mindenáron titokban kézre kerit­sék. Igy remélte elérni azt, hogy megszök­tetve Cesaiet, a veszélyes helyzetet kide­rithetetlennó tegye. Amint láttuk ez a terve sem sikerült, mert Cesare, nem ismervén a történteket, a színleges elfogást valóság­gal életveszélyes támadásnak vélte, — ami viszont a tulbuzgó kémek hibája volt, — menekült előle s igy sokkal rosszabb hely­zetbe került, mint amitől tartott. A szerelem kérdése az életveszélyes játékban háltérbe szorult, az ötvös és le­nya sorsára senki sem gondolt, sót a bari­sell legfőbb vágya az lett volna, ha az át­kozott francia a szélcsend alatt elmenekült volna Rómából más, békésebb tájak alá. Az első pillanatban a Doria még arra is gondolt, hogy ijesztgetéssel vagy más alkalmas módon rákényszeríti Aliegret erre az egyetlen megoldó lépésre ; — de ezt a tervet csakhamar elvetelte, mert a kor­mányzó még ólt ós szintén intézkedhetett, s igy egyetlen elhibázott lépéssel az egész ravaszkodás kiderül, az álarc lehull ós be­következhetik a legnagyobb rosz, a vilá­gosság ! Ilyen messzeható zavart okozott Fia­metta elhamarkodott tette, mely, hogy ime sikerült, a legnagyobb mértékben a herceg malmára hajtotta a vizet. Allegre ós Máté a történtekből sem­mit sem tudhatott meg. Az Aranyliliom­utca néma volt, mint egy elhagyatott te­mető. A kalmárok lezárták boltjaikat s az ablakok vastáblái mögött remegve várták a törtónendőket. Még Cisti csapszéke is néma volt. Hiába zörgetett az ajtón Máté, nem. nyílott meg előtte, a csapláros óvato­san visszahúzódott, minden érintkezéstől, ami Allegrevel bármi közösséget is árult volna el. Hogy valami nagy szerencsétlenség történt, ennek hangulata ólmos felhőként lebegett a levegőben. Aliegret Fiametta sorsa iránt gyötrő kétségek marcangolták. A legrosszabb hirtől félt és mégis várva­várta, hogy legalább az beköszöntsön, Azonban mult az idő események nél­kül. Máté az Estouteville palotáig osont ; ott csak annyit tudott meg, hogy Roan el­távoaott hazulról, Bartolomeo szintén s a palota őrsége, uruk parancsára, zárt kapuk mögött várakozik már hajnal óta. A kapun senki se zörgetett, hirnök nem érkezett s a nyomasztó aggodalom élesen meg­látszott az őrség hadnagyának arcán. Máté beszámolója még jobban kétség­beejtette Allegrét. Délfelé járt az idé, amikör végre megérkezett a helyzet első magyarázata. Roan isolájából jött nagy kerülő uton egy fegyveres, aki az immár jól értesült herceg rendelkezéseit hozta. A hírnök a kertajtó felől jutott ol Al­legre boltjába s rövid néhány szóval el­mondta mindazt, ami Fiametta kalandjából lényeges volt, — Fiametta leszúrta a kormányzót, de a seb nem volt halálos s Oreglia most súlyosan sebesülten a Pizzo di Merlo-téri Borgia palotában fekszik. A merényletet általános hit szerint Garoia de Montalvo követte el s e hitben minden érdeklődót meg kell hagyni I Máté majdnem bukfencet vetett örö­mében az újság hallottára s Allegre is meg­könnyebbülten sóhajtott fel, tudván, hogy Fiametta biztonságban van. — Mit tegyünk már most ? — kérdé a hírhozótól. — A spanyolok — feleié a kérdezett, — legjobban azt szeretnék, hogy ez a ku­szált história mielőbb véget érne és sokért nem adnák, ha még ma éjjel elmenekülné­tek Rómából I — Tehát meneküljünk? kérdé Máté érdeklődve. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom