Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1911-05-21 / 21. szám
1911. j uniu s 165 . BALATONVIDÉK 3 ébredezni. Tizenkét, év óta nem hallott, és nem látott ilyesmit, az ember.» Egyben pedig elhatározták, hogy a szindikátusoknak csak a töke ellen való küzdelem a céljuk ós hogy a jövőben erőteljesebb táplálókkal élnek, mint az antiklerikálizmus. A gyűlés nagy megrökönyödést keltett testvérek sötét odúiban. Sajtójukban mit feleltek volna mást, mintkogy Pataudt és a többieket egyszerűen megtették klerikálisoknak, sőt még monarohistáknak is. Ez nem is oly rossz tréfa ! Csak akasztófahumor ize van. Szóval rá jár a rud a szabadkőművesekre nálunk is, külföldön is.. De meg i; érdemlik nemzet- ós bókét bontó gonosz vakolatukért. (P. és V.' — "^értóduláso^ a természetes ferencz józsef-keserüviz rendszeres használata mellett biztosan és rendkívül enyhe módon gyógyulnak. Mint rendszeres adag elegendő fél pohár reggel éhgyomorra. Az igazi Ferencz József-keserűviz kitűnő hatását a legjobban igazolja az egész világ orvosainak és orvostanárainak egybehangzó elismerése. Dr. Ch. Mauriac, a párisi Hopital du Midi orvosa is igy nyilatkozott e világhírű hazai gyógyvízről: <A Ferencz József-keserüvizet sokszor rendelem s eddigi tapasztalataim szerint hatása nagyon kedvező, ugy, hogy ez a gyógyvíz a hashajtók között a legelső helyek egyikét foglalja el » Bevásárlásnál ugy a fü&zerüzletekben mint a gyógytáiakan kéljen határozottan <valódi Ferencz József* keserüvizet. Óvakodjunk az utánzatoktól ! HÍREK. — Személyi hir. Az eddigi megállapodás szerint Festetics Tassilo gróf ur őnagyméltósága f. hó 22-én, hétfőn érkezik városunkba, ahol előreláthatólag négy napot fog tölteni. — Föuri vendégek a gi'ófi palotában. Lajos bajor herceg, Luitpoid bajor, régens fia, magyarországi utazásában csütörtök délelőtt városunkba érkezett, ahol a palotát tekintette meg. Festetics Tassilo gróf ur őkegyelmessége rendelkezésére Lénárd János dr. uradalmi ügyész és Párkányi József grófi könyvtárnok fogadták a magas vendégeket, akik három automobilon még az nap délelőtt folytatták utjukat Badacsony felé. — Temetés. Tegnap, szombaton délután 5 órakor temették el a megboldogult Váradi Károly tanker. főigazgatót óriási részvét mellett Székesfehérvárott. A kerületbe tartozó intézetek mind képviseltették magukat. A keszthelyi főgimnázium részéről Berkes O'tó, dr. Lakatos Viuce és Vargha István jelentek meg a temetésen. — Népszövetségi gyűlés. Fényesen sikerült gyűlés volt a mult vasárnap Vonyarcvashegyen a rom kath. iskolában, Ott volt a községnek minden számottevő polgára. Lehettek ugy 150-en. Nagy figyelemmel ós lelkesedéssel hallgatták Blasutigh Sándor káplán beszédét, amelyben a katholikusok társadalmi kötelességeitől, a Népszövetség szükségességéről és annak áldásos működéséről szólt. A beszéd hatása alatt több uj harccs szegődött a Népszövetség zászlajához. A gazdákat, érdeklő egy-két kérdés megbeszélésével a gj ülés lelkes hangulatban ért véget. — Kereíztjáró napok. Hétfőn, kedden és szerdán nyilváuos könyörgéseket, tart körmenettel a kath. egyház. A körmenetet, amelyen a tanuló ifjúságon kivül a hivők is nagy számban szoktak megjelenni, mind a három nap kismise előzi meg reggel 8 órakor. — Gyászmise Az elhunyt Váradi Károly székesfehérvári tankerületi főigazgató lelkiüdvéért engesztelő szentmise volt szombaton reggel fél 8 órakor a plébánia tem plomban a tanári kar és az egész ifjúság részvétele mellett. Nyugodjék békében ! — Tanulmányi kirándulás. A kesztbe lyi gazdasági akadémia 11-od éves hallgatóinak dr. Kozák László gazd. akad. tanár kezdeményezésére igen hasznos tanulmányi kirándulásban van részük. Mull szombaton báió Todesco Ede örökösei nagyvázsonyi 16000 holdas gazdaságát, most szombaton pedig hazánk egyik legjelesebb gazdaságát, gróf Hunyady József kéthelyi uradalmát tekintették meg. A kiránduláson Fáber Sándor a növénytermelési tanszék és dr. Kozák László az állattenyésztési tanszék tanárainak vezetése alatt az akadémia Il-od éves hallgatói teljes számban vettek részt. A kéthelyi malomnál Fekete Zsigmond uradalmi jószágfelügyelő és az uradalmi tisztikar fogadta a Keszthelyről érkező kirándulókat, hol mezui kocsikra ül ve Fekete Zsigmond urad. jószágfelügyelő szíves kalauzolása mellet t, a sári-pusztai berni-t.eheneszetét, az angol s arabs félvér ménest, továbbá az ardeni és muraközi lótenyésztést, a szép mangalica sertésnyájat, a hires electorál negretti juhászatot, cukorrépa müvelés, kőszegi gépet, tőzegtelepet s végre a kéthelyi gazdaság 1814-ben alapított berni tenyészetét s a száz évvel ezelőtt, létesített magyar gulyát szemlélték meg. Gazdagon felteritett asztalok várták a kiránduló társaságot, kik a hasznos, tanulságos exkurzióról bő tapasztalatokkal s kedves emlékekkel tértek vissza Keszthelyre. — Madarász Lajos segédtanfelügyelőfc előléptette a miniszter a IX. fiz. osztály 3 ik fokozatába. — Halálozá8. Keszthelyen a mindenki által szeretett és becsült Újlaki Mátyás nyugalmazott elemi iskolai tanitó Budapesten elhunyt. Holttestét Keszthelyre hozták és és 18-án délután 5 órakor óriási részvét mellett helyezték örök nyugalomra. Nyugodjék békében ! — A keszthelyvidéki vasút r.-t. igazgatósága e hó 15-én Bpesten tartotta igazgatósági gyűlését Szájbely Gyula udv. tan. elnöklete alatt. Jelen voltak : Müller Henrik (München), Hertelendy Ferenc főrendiházi tag, Árvay Lajos alispán, Cserfán Károly, dr. Szende, Stein Miklós, Glázer Sándor, Nagy István városbíró, Ullmann Vencel igazgatósági tagok s a felügyelő bizottság részéről Soós József főmérnök és Práger Tivadar. A gyűlésen tárgyalt attak a felügyelőbizotiság által megvizsgált, az igazgatóság által előterjesztett számadások az 1910. üzletévről. Dacára a személy- és teherforgalom emelkedésének, az idei eredmény 2000 koronával kisebb, mint az 1909. üzletévben, mert 1910. évben a vasút adókötelessé vált. A személyforgalom 292000 re emelkedett, vagyis 18000-rel több szállittabotrány származik a kalandból, aminek hatása kiszámíthatatlan, de a hite egész Itáliába elterjed s mivel a lassan magához tért Oreglia a bűnös halálát kívánta, a kormányzó mögött pedig a spanyol király roppant hatalma áll, — ez a végzetes lépés annyira szétbomlasztotta volna a Rómábau élő spanyolok egységes pártját, hogy ezzel a történelem színpadáról is egyelőre és ép a legfontosabb napokban leléptek volna. A barisell tombolva átkozta a vóletleut, amely igy mindennél erősebben a Colonnák kezére jár s egyetlen mentségül fejvesztés terhe mellett megtiltotta a meghittebb kómeknok, hogy Garcia de Montalvo igazi személyét a legnagyobb titokban tartsák, egyben pedig parancsot adott, hogy őt mindenáron titokban kézre keritsék. Igy remélte elérni azt, hogy megszöktetve Cesaiet, a veszélyes helyzetet kiderithetetlennó tegye. Amint láttuk ez a terve sem sikerült, mert Cesare, nem ismervén a történteket, a színleges elfogást valósággal életveszélyes támadásnak vélte, — ami viszont a tulbuzgó kémek hibája volt, — menekült előle s igy sokkal rosszabb helyzetbe került, mint amitől tartott. A szerelem kérdése az életveszélyes játékban háltérbe szorult, az ötvös és lenya sorsára senki sem gondolt, sót a barisell legfőbb vágya az lett volna, ha az átkozott francia a szélcsend alatt elmenekült volna Rómából más, békésebb tájak alá. Az első pillanatban a Doria még arra is gondolt, hogy ijesztgetéssel vagy más alkalmas módon rákényszeríti Aliegret erre az egyetlen megoldó lépésre ; — de ezt a tervet csakhamar elvetelte, mert a kormányzó még ólt ós szintén intézkedhetett, s igy egyetlen elhibázott lépéssel az egész ravaszkodás kiderül, az álarc lehull ós bekövetkezhetik a legnagyobb rosz, a világosság ! Ilyen messzeható zavart okozott Fiametta elhamarkodott tette, mely, hogy ime sikerült, a legnagyobb mértékben a herceg malmára hajtotta a vizet. Allegre ós Máté a történtekből semmit sem tudhatott meg. Az Aranyliliomutca néma volt, mint egy elhagyatott temető. A kalmárok lezárták boltjaikat s az ablakok vastáblái mögött remegve várták a törtónendőket. Még Cisti csapszéke is néma volt. Hiába zörgetett az ajtón Máté, nem. nyílott meg előtte, a csapláros óvatosan visszahúzódott, minden érintkezéstől, ami Allegrevel bármi közösséget is árult volna el. Hogy valami nagy szerencsétlenség történt, ennek hangulata ólmos felhőként lebegett a levegőben. Aliegret Fiametta sorsa iránt gyötrő kétségek marcangolták. A legrosszabb hirtől félt és mégis várvavárta, hogy legalább az beköszöntsön, Azonban mult az idő események nélkül. Máté az Estouteville palotáig osont ; ott csak annyit tudott meg, hogy Roan eltávoaott hazulról, Bartolomeo szintén s a palota őrsége, uruk parancsára, zárt kapuk mögött várakozik már hajnal óta. A kapun senki se zörgetett, hirnök nem érkezett s a nyomasztó aggodalom élesen meglátszott az őrség hadnagyának arcán. Máté beszámolója még jobban kétségbeejtette Allegrét. Délfelé járt az idé, amikör végre megérkezett a helyzet első magyarázata. Roan isolájából jött nagy kerülő uton egy fegyveres, aki az immár jól értesült herceg rendelkezéseit hozta. A hírnök a kertajtó felől jutott ol Allegre boltjába s rövid néhány szóval elmondta mindazt, ami Fiametta kalandjából lényeges volt, — Fiametta leszúrta a kormányzót, de a seb nem volt halálos s Oreglia most súlyosan sebesülten a Pizzo di Merlo-téri Borgia palotában fekszik. A merényletet általános hit szerint Garoia de Montalvo követte el s e hitben minden érdeklődót meg kell hagyni I Máté majdnem bukfencet vetett örömében az újság hallottára s Allegre is megkönnyebbülten sóhajtott fel, tudván, hogy Fiametta biztonságban van. — Mit tegyünk már most ? — kérdé a hírhozótól. — A spanyolok — feleié a kérdezett, — legjobban azt szeretnék, hogy ez a kuszált história mielőbb véget érne és sokért nem adnák, ha még ma éjjel elmenekülnétek Rómából I — Tehát meneküljünk? kérdé Máté érdeklődve. (Folytatása következik.)
