Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-15 / 3. szám

1911. január 8. BALATONVID/ÉK 3 ez a mai világ jelszava. Ez nem frá­zis, hanem szükséglet, A kulturális világnak nevelni embert, aki értelmi műveltség tekintetében is megállja helyét : ez a szabad iskolának is a programmja. Ezt sürgeti a szociális fejlődés, mely az iparostól nagyobb szakképzettséget, a gazdától inten­zivebb, szakszerű gazdálkodást kö­vetel. Több műveltséget követel a politikai jogok kiterjesztése. Ezt kö­veteli a sajtó, mely a szabad taní­tás eszméjét a knlturmunka egyik programmjává tette. A szabad iskola egyik hallgató­jában pótolja az elmaradt gyermek­kori iskoláztatást, másiknak kiegé­sziti hiányos ismereteit, a harmadik­nak szakképzettséget ad stb. Ezért tartja fönn az állam áldozatok árán és segélyezi a munkásgimnáziumo­kat és szabad líceumokat, melyek városhelyeken a szabad tanitás gon­dolatának megvalósításai. A katholicizmusnak isteni kül­detése van az emberi szellem fejlesz­tésére, irányítására. A szabad tani­tás gondolatál tehát negigálnía nem szabad. Bele kell állnunk ebbe a modern kor követelte kulturális mun­kába, annál is inkább, mivel a sza­badgondolkodók és szabadkőmivesek fölismerve a, benne rejlő erőt, elle­nünk fordítják és irányzatossá teszik. A magyar katholicizmus úgyis ki engedte csuzni kezei közül a saj­tót. A keresztény szociális szerveze­teket akkor kezdte építgetni, mikor a szociáldemokratáknak már szerve­zett táboruk volt. Itt van most a szabad iskola, a gondolkodás irányí­tásának hatalmas eszköze. Okuljunk a múltban és legyünk éberek. * Magyarországon h sz>ibad tanitás gon­doláin ueiu ismeretlen. Meg volt ez sok he­lyen idáig is különféle egyesületekben, kü­lönböző formában, de nem volt benne rend­szer, sem céltudatos munka. Sok panasz hangzik el, hogy a Nép­szövetség helyi szervezeteibe nehéz életet belevinni. Jó volna a szabad tanitás gon­dolatát, céltudatos munkával a Népszövet­ség kereteiben megvalósítani. A Népszö­vetségnek főcélja ngyis a felvilágosítás. A szabadliceumok és munkásgimnáziumok elő­adásainak vidéki kiadásai lehetnének acnép­szövet.sógi estéli.» Igaz, fővárosban is nem egyszer kell a niunkásgiuanáziumoknak és szabadliceu­mokuak a közönnyel és magj'ar nemtörő­dömséggel inegküzdeni. Annál inkább meg­lesz és megvan ez vidéken. De a kezdet mun­káját is el kell végeznünk, mert erre isteni köldetésiinU van, nehogy azután mások el­végezzék azt ellenünk. Szükséges, bogy érezze a nép a prófétai mondást nemcsak a templomban és iskolában, hanem a mo­dern kor követelte szabad tanitás szolgá­latában is : «Lftbia sacerdotis custodient scientiam. t Az egyesületi élet fejlesztésére és a szabad tanitás látogatottságának, sikerének biztosítására a művelt külföldön behozták a vetitögépeket. Belgiumban, Német- és Olaszországban alig vau falu, hol a szabad tanitás- szolgálatában v-titögép állana. Miért, nem lehetne ezt Magyarországon is behozni s az előadásokat ezzel fűszerezni, érdekessé tenni, az egyesületi életet pedig fejleszteni ? 150—200 koronáért már lehet jó vetítőgépet szerezni, A kormány a kath. szabad tanítás segélyezésére is szánt bizo­nyos összeget. Akinek sikerül ilyen szub­venciót szerezni, az azt a vetítőgépre for­díthatja. Azonkívül össze lehet hozni las­sankint ezt az összeget liz filléres belépti dijakból is. A nép ezt szívesen megfizeti, ha kíváncsiságát kielégítheti. A vetileti-kópes előadások tárgyai le­hetnek a történet, gazdaság, földrajz, mű­vészet, vallás köréből. Mindegyik alkalmas a kor irányító eszméinek megismertetésére, a kath. öntudat fejlesztésére, a hit alnpo zására, megerősítésére. Csak pár példát ho­zok fe'.A természeti szépségek, az égi tes­tek bemutatása vetített képekben igen al­kalmas « kozniologikiiN istenérv népszerű, hatásos kifejtéséie Történeti előadásoknál ki lehet, térni egypár történeti hazugság cáfolására ; gazdasági előadásoknál a mer­kantil ós agrár törekvésekre ; «Budapest* bemutatásánál fel lehet hívni a szülök fi­gyelmét, azokra a veszélyek re, melyek a székesfővárosba cselédeknek készülő falusi leányokat fenyegetik és egyúttal megismer­tetni a ka'h. patronage intézményeit. X. Pius életének bemutatása alkalmas annak fejtegetésére : ki nekünk a pápa ? és egy­úttal azon piszkoj támadások ismertetésére, melyeket legujabkan az apostoli szentszék ellen intéztek. A komoly, ismeretterjesztő előadások mellett lehet aztán pld. farsangi estéken nevettető, tréfás előadásokat tar­tani. Lehet az egyes estéket ének és szava­latokkal egész kis ünnepéllyé tenni stb. A szabad tanítás eszméje uj fegyver a világnézetek harcában. Vigyázzunk, nehogy valamikor a mi vérünk pirosodjék rajta. ! V. H. A ki gyomrát és emésztését elhanyagolja, százféle betegségnek teszi ki magát. Azért minden em­bernek önmaga iiánt való legelső kötelessége, hogy a legkisebb gyo­morrontásnál vagy jelentkező bél­működési zavaroknál, ezeknek rend­behozataláról gondoskodjék. Ennek egyetlen célravezető módja, ha meg­bízható hashajtószer utján az emész­tőcsatorna alapos kitisztításáról gon­doskodunk. Báró di". Korányi Frigyes, fő­városi eg3 retemi tanár, az országos igazságügyi orvos tanács elnöke, igazolja, hogy «a természetes Ferencz József-keserüviznek már kis mennyiségben véve is rövid idő alatt minden kellemetlen melléktü­net nélkül biztos hatása van.» Óriási előn3'e. hogy enyhe ize miatt a valódi Ferancz József-ke­serüvizet kényes izlésii nők és gyer­mekek valamint gyönge gvomru öreg emberek is szívesen megisszák. Olyan helyekre, a hol nem kapható, a Fe­rencz József-keseiüviz szétküldési igazgatósága Budapestről közvetle­nül szállít. vette Balog guzdát az eke mellett. Azt gondolta, napszámba szánt. Bár csodálko­zott rajta egy kicsit. Mellé lovagolt. — Mennyi most a napszám ? — Nem tartozik rám ! — sértődött meg Nagy Balog János. — Azt gondoltam, napszámba dolgozik. — Én ? Nagy Balog János ? Másutt se, nemhogy a Nyulasalján ! A magam főgyin ! Szeretetbül szántom. Szántotta másnap is. S attól fogva minden munkánál ott volt a Nyulasalján. A vetésné 1, a takarásnál, a behordásnál. Hanem napszámról, bérről, szólni sem le­hetett néki. Ősszel egy tehenet küldött néki a gróf. Izente, hogy tiszteli, gondoljanak iá, mikor isszák a tejet. Már másnap beállított a kastélyba Nagy Balog János. — Tudatom alássan, visszahajtottam a tehenet. — Miért ? Gazduramnak szántam. — Hajtsa csak haza ! — Nem lehet. Tudom, mir kinájja a méltóságos ur, azir nem kell. — Hát annyira szereti a földjét ? — Huszonöt éven át szántottam. — Tudja mit ? Odaadom árendába. Még pénzt is kölcsönzők hozzá. Jó helyre adom, nem féltem. — Mit ? Ái'endába vegyem ki a Nyu­lasalját ? A saját földemet ? Soha. Valami melegséget érzett a gróf, hogy olyan szeretettel beszélt a földjéről Nagy Balog János. — Ha nem akarja árendába, vásá­rolja vissza. — Nincs rá pénzem. — Majd megfizeti. — Nincs a földön Isten áldása, ha csupa adósság. Hanem igazán mondta a méltóságos ur ? Eladná a Nyulasajját, ha meg tudnám fizetni ? — El. De csak gazduramnak. Hosszasan elgondolkozott hazafelé mentében Nagy Balog János. S ettől fogva más ember lett belőle. Míg az övé volt, nem tudta megbe­csülni a földjét, Csak, hogy dobra került, érezte, mennyire hozzá nőtt. S a remény, hogy visszaszerezheti, megnemesitette. Felhagyott a korcsmázással. Ideje volt. A ház is nemsokára a föld után ment volna. Éppen kapóra jött egy kis bérlet. Pénzzé tette, a mi érője volt. Kölcsönt vett fel s minden tőkéjét a bérletbe fek­tette. Dolgozott éjjel-nappal. Gyűjtött, ta­karékoskodott. S ahogy szaporodott a va­gyona, ugy nőtt a kedve is. Erősnek, egészségesnek érezte magát. Ha ideje engedte, ki-kinézett a Nyu­lasaljára is. Szinte simogatta a szemével. Olyankor a két gyereke jutott az eszébe' Mégis csak az övéké lesz, gondolta. Három és fél évig volt igy. Akkor meghalt az öreg gróf. A temetés utáni hé­ten irást kapott Nagy Balog János. Alig akarta hinni, mikor megértette belőle, hogy megint az övé a Nyulasalja. Másnap elment a nyúlási kastélyba. Még mindent gyászban talált.Nem is akarta elfogadni az uraság. Hanem addig erőskö­dött, míg végre is beengedték a fiatal grófhoz. — A főd iránt jöttem. Mán hogy a Nyulasajja iránt. A gróf érdeklődve nézett rá. Látszott, hogy hallott már Nagy Balog Jánosról. — Át akarja venni ? — Az árát hoztam. — Az árát ? Hisz magára hagyta az I apám. ! — Lehet. De nem addig van ám a ! Háromezerkétszáz forintig ütötték le. Ehol e, ez kétezer kétszáz pengő. Egy hijja sinc3. Ezeret betáblázunk rá. Most nincs több pénzem. — Mit akar? Csak nem gondolja, hogy pénzt veszek el idegen földért ? — Mán én nem tudom. Csak igj' gon­doltam negyedéve. Mert szerétem azt a fódet. Hát megbecsülöm. S ott hagyta a pénzt az asztalon. Kiabálhattak utána ! Még a fejét se for­dította vissza. Ábrahám Ernő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom