Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-15 / 3. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. január 15. ő. szám. I V >1 i t í i IrotJLJLajp. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Keresztény páholy. Megtört a jég a mult számunkban közölt felhívásunk nem várt eredménnyel járt. A katholikus közönség érdeklődésébe fogadta akciónkat s nap nap után érkeztek jelentkezések, noha a tervet csak homályosan körvonaloztuk. Még nem vagyunk annyian, hogy a működésünket megkezdjük, de a legelső akadályon tul vagyunk. A jelentkezők, — akiknek már most köszönetünket és nagyrabecsülésünket tolmácsoljuk, — legyenek megnyugtatva arról, hogy szereplésüket és nevüket a legnagyobb titoktartással őrizzük, amely titoktartást számukra első és legnagyobb kötelességüként ápoljuk. Ez a titoktartás lesz a mi legnag}

7obb erőnk, mert a keresztény magyarságnak eddig is az volt a legnagyobb és a túlzott lojalitásából származó hibája, hogy ügyeit mindenkor a legnagyobb nyilvánosság mellett intézte s igy minden utcagyereknek módot adott arra, hogy ellenszenvét hangosan nyilváníthassa. E kötelező titoktartás keretén belül legyen szabad leszögeznem azt a tényt, hogy a jelentkezők között olyanok is akadnak, akik a 48-as párt mellett állottak is állanak ma is, de helyesen megérezték, hogy ez a szervezkedés minden pártkeretet ledönteni ig}'ekszik s egyetlen követelménye a keresztény magyarság összetartása. A keresztény páholy ominózus cim alatt indul meg, mert szervezetében a szabadkőművesek működésére emlékeztet, ellenben a legkisebb szerencsétlenségük az legyen, hogy a szabadkőművesek bennünket utánzással vádoljanak. Ha a tervünket megvalósítjuk, hamar fogunk mi nékik viszont példát mutatni az egyöntetű sikeres működés tudományából s az egyenleg ig}

? hamarosan helyre áll. Ne higyje senki azt, hogy a keresztény páholy tagsága mindenkit nyilt működésre kötelez, amilj'en nyilt működést például a mi lapunk s abban én folytatok. Korántsem. A keresztény magyarság tömegében (sajnos, hogy már csak tömegében) még olyan erős, hogy passiv, hallgatólagos működésével nagy eredményekre képes. Ezek az erők azonban csak akkor fejlődhetnek ki, ha rendszerük van és egyöntetűen hatnak. Tovább megyünk. Á tervezett katholikus páholy szervezete? olyan tökéletességgel hajtható végre, hogy még a benne működő páholytestvérek se vegyenek tudomást a szervezet összes tagjairól. Ez a pont különben bővebb kifejtést kiván, amire más alkalommal kerül sor. mert célunk az, hogy hétről hétre közelebb vezessük olvasóink tömegét jól megfontolt tervünkhöz, — tudván azt, hogy szándékunk bővebb kifejtése, bőviti egyúttal a parthi veink számát is. Már most alapos reményünk van arra, hogy a következő hetekben megtarthatjuk alakuló gyűlésünket, amelynek idejéről, helyéről és szereplőiről annak idején zárt boriték alatt kapnak megbivót a kiválasztottak. Idején valónak találom azt, hogy még egy «keletkező» félreértést a legteljesebb határozottsággal oszlassak el. A keresztény páholynak egyáltalán nem célja az, hogy burkolt A BALATONVIUÉK TAHCAJA. A Nyulasalja. Kilenc óra lehetett az idő. Még alkonyatkor vetődtek a korcsmába s most is ittasok voltak egy kicsit. Nagy Ba'og János beszelt A részeg ember áradozásával. Egészeu a komája mellé könyököit ültében. — Azóta van-e komám, hogy az aszszonyt főd alá tettem. Nem csuda, ha borhó keseredik az ember. Valahogy csak kell vigasztalódni. Elébb a szőllöt vitte el az ital. Most meg mán a föd se tiszta. Magamir nem bánnám, de mi lesz a két gyerekembül ? — Nagy sor e komám. Oszt nem tudja elkerülni a korcsmát ? — Mindétig avval ibredek, komám, hogy nem korcsmázok többet. Oszt magam se tudom, hogy gyöttem, megint csak itt találom magam. Most vasárnap is, bogy igen nehéz szivvel ibredtem, azt gondótam, liogy jobb is lenne az ilyen embernek elpusztulni. Egyszer osztán harangoztak reggeli istentiszteletre. Ugy búgott a harang ippeg, mint mikor az asszonyt temettük. "Tlvóta se szólott ugy. Valami szomorút éreztem. Kézen fogtam a két gyereket. Gondótam, ha Isten előtt teszek fogadást, inkább megállom. Hát ahogy az Almás Szabóék portájuk előtt jártunk oszt bekukkantottam, mer hogy nyitva vót a kapu, látom ám, hogy fésüli az asszony a pitarba a kisebbik szöszi jányát. A többi mán szip tiszta vót. Ünneplőbe mind. Csak rániztem Jóskára, meg Mariskára Elszorult a szivem. Ki gondoz mán titeket igy, gondótam. Összefogóztattam üket. Na menjetek együtt a templomba ! Ha utánatok nem mennek, együtt gyüjjetek haza is ! Nem mentem utánuk. Ide gyüttem Este vittek haza. Igyik komám. Fenékig ! Az én kedvemir, 110 ! Hát igy van. Három éve a fődet iszom. — Baj . . Nagy baj , . . Hanem tudnék egy segítséget. — Mondja hát, komám ! — Hát Írassa a vagyont a gyerekekre. — Az Isten álgya meg komámat ezir az egy szóir ! Jobbkfdvü lett. — Egy tucat gyertyát az asztalra, Mózsi ! Bort is vagy tizenkét üveggel ! A jányod hozza : Kajlát pedig kajtasd fel 1 (A cigányt hittak Kajlának.) Utoljára mulatok ! Pedig dehogy utoljára mulatott. Másnap, hogy az ügyvédhez indult, Bagi Péterrel találkozott. — Hová számit, sógor ? — Megyek az ügyvédhő. A gyerekikre iratom a vagyont. — Mir ? Nem tudják kivárni az apjuk hóttát ? — Elinnám ! - A mán más. Hanem megháuyta-i sógor a dógot ? Mer asztán semmije se lesz. Kőtsiggel is jár. Ügyvéd, telekkönyv, bélyeg, miegymás. Jobb az ilyet előre megbeszélni Ippeg itt vagyunk a Mózsinál. Egy pohár bor meg nem árt. Benn meghányjuk a dótot Bementek. Ott is ragadtuk. Az átirásból pedig nem lett semmi Egy esztendőbe se telt jóformán s megütötték a dobot a Nagy Balog János földje fölött. Akkor adta csak magát az ivásnak. Futotta. A ház még az övé volt. S most már a föld után is busult. Százszor is elindult, hogy megnézi a Nyulasalját. Hogy viseli gondját az uj gazdája. Azt hallotta, búzát akarnak belé vetni. Százszor visszafordult. — Mi keresetem van nékem ott? Ugy se az enyém m^n ! Még azt mondanák, sirok a födém után — gondolta. Hanem végre is elment. A vágya lebirkózta a büszkeségét. Ősszel volt. Éppen szántották a földjét. Egy darabig fejcsóválva nézte. Csak azután köszönt az ispánnak — Aggyon Isten jó napot !