Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-15 / 3. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. január 15. ő. szám. I V >1 i t í i IrotJLJLajp. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Keresztény páholy. Megtört a jég a mult számunkban közölt felhívá­sunk nem várt eredménnyel járt. A katholikus közönség érdeklődésébe fogadta akciónkat s nap nap után érkeztek jelentkezések, noha a ter­vet csak homályosan körvonaloztuk. Még nem vagyunk annyian, hogy a működésünket megkezdjük, de a leg­első akadályon tul vagyunk. A jelentkezők, — akiknek már most köszönetünket és nagyrabecsü­lésünket tolmácsoljuk, — legyenek megnyugtatva arról, hogy szereplé­süket és nevüket a legnagyobb ti­toktartással őrizzük, amely titoktar­tást számukra első és legnagyobb kötelességüként ápoljuk. Ez a titoktartás lesz a mi leg­nag} 7obb erőnk, mert a keresztény magyarságnak eddig is az volt a legnagyobb és a túlzott lojalitásá­ból származó hibája, hogy ügyeit mindenkor a legnagyobb nyilvános­ság mellett intézte s igy minden utcagyereknek módot adott arra, hogy ellenszenvét hangosan nyilvá­níthassa. E kötelező titoktartás keretén belül legyen szabad leszögeznem azt a tényt, hogy a jelentkezők között olyanok is akadnak, akik a 48-as párt mellett állottak is állanak ma is, de helyesen megérezték, hogy ez a szervezkedés minden pártkeretet ledönteni ig}'ekszik s egyetlen kö­vetelménye a keresztény magyarság összetartása. A keresztény páholy ominózus cim alatt indul meg, mert szerveze­tében a szabadkőművesek működé­sére emlékeztet, ellenben a legki­sebb szerencsétlenségük az legyen, hogy a szabadkőművesek bennün­ket utánzással vádoljanak. Ha a ter­vünket megvalósítjuk, hamar fogunk mi nékik viszont példát mutatni az egyöntetű sikeres működés tudomá­nyából s az egyenleg ig} ? hamaro­san helyre áll. Ne higyje senki azt, hogy a ke­resztény páholy tagsága mindenkit nyilt működésre kötelez, amilj'en nyilt működést például a mi lapunk s abban én folytatok. Korántsem. A keresztény magyarság tömegében (sajnos, hogy már csak tömegében) még olyan erős, hogy passiv, hall­gatólagos működésével nagy ered­ményekre képes. Ezek az erők azon­ban csak akkor fejlődhetnek ki, ha rendszerük van és egyöntetűen hat­nak. Tovább megyünk. Á tervezett katholikus páholy szervezete? olyan tökéletességgel hajtható végre, hogy még a benne működő páholytestvé­rek se vegyenek tudomást a szer­vezet összes tagjairól. Ez a pont különben bővebb ki­fejtést kiván, amire más alkalommal kerül sor. mert célunk az, hogy hét­ről hétre közelebb vezessük olva­sóink tömegét jól megfontolt ter­vünkhöz, — tudván azt, hogy szán­dékunk bővebb kifejtése, bőviti egyúttal a parthi veink számát is. Már most alapos reményünk van arra, hogy a következő hetekben megtarthatjuk alakuló gyűlésünket, amelynek idejéről, helyéről és sze­replőiről annak idején zárt boriték alatt kapnak megbivót a kiválasz­tottak. Idején valónak találom azt, hogy még egy «keletkező» félreértést a legteljesebb határozottsággal oszlas­sak el. A keresztény páholynak egyál­talán nem célja az, hogy burkolt A BALATONVIUÉK TAHCAJA. A Nyulasalja. Kilenc óra lehetett az idő. Még alko­nyatkor vetődtek a korcsmába s most is ittasok voltak egy kicsit. Nagy Ba'og Já­nos beszelt A részeg ember áradozásával. Egészeu a komája mellé könyököit ültében. — Azóta van-e komám, hogy az asz­szonyt főd alá tettem. Nem csuda, ha borhó keseredik az ember. Valahogy csak kell vigasztalódni. Elébb a szőllöt vitte el az ital. Most meg mán a föd se tiszta. Ma­gamir nem bánnám, de mi lesz a két gye­rekembül ? — Nagy sor e komám. Oszt nem tudja elkerülni a korcsmát ? — Mindétig avval ibredek, komám, hogy nem korcsmázok többet. Oszt magam se tudom, hogy gyöttem, megint csak itt találom magam. Most vasárnap is, bogy igen nehéz szivvel ibredtem, azt gondótam, liogy jobb is lenne az ilyen embernek el­pusztulni. Egyszer osztán harangoztak reg­geli istentiszteletre. Ugy búgott a harang ippeg, mint mikor az asszonyt temettük. "Tlvóta se szólott ugy. Valami szomorút éreztem. Kézen fogtam a két gyereket. Gondótam, ha Isten előtt teszek fogadást, inkább megállom. Hát ahogy az Almás Szabóék portájuk előtt jártunk oszt bekuk­kantottam, mer hogy nyitva vót a kapu, látom ám, hogy fésüli az asszony a pi­tarba a kisebbik szöszi jányát. A többi mán szip tiszta vót. Ünneplőbe mind. Csak rániztem Jóskára, meg Mariskára Elszo­rult a szivem. Ki gondoz mán titeket igy, gondótam. Összefogóztattam üket. Na men­jetek együtt a templomba ! Ha utánatok nem mennek, együtt gyüjjetek haza is ! Nem mentem utánuk. Ide gyüttem Este vittek haza. Igyik komám. Fenékig ! Az én kedvemir, 110 ! Hát igy van. Három éve a fődet iszom. — Baj . . Nagy baj , . . Hanem tud­nék egy segítséget. — Mondja hát, komám ! — Hát Írassa a vagyont a gyerekekre. — Az Isten álgya meg komámat ezir az egy szóir ! Jobbkfdvü lett. — Egy tucat gyertyát az asztalra, Mózsi ! Bort is vagy tizenkét üveggel ! A jányod hozza : Kajlát pedig kajtasd fel 1 (A cigányt hittak Kajlának.) Utoljára mu­latok ! Pedig dehogy utoljára mulatott. Más­nap, hogy az ügyvédhez indult, Bagi Pé­terrel találkozott. — Hová számit, sógor ? — Megyek az ügyvédhő. A gyere­kikre iratom a vagyont. — Mir ? Nem tudják kivárni az ap­juk hóttát ? — Elinnám ! - A mán más. Hanem megháuyta-i sógor a dógot ? Mer asztán semmije se lesz. Kőtsiggel is jár. Ügyvéd, telekkönyv, bélyeg, miegymás. Jobb az ilyet előre meg­beszélni Ippeg itt vagyunk a Mózsinál. Egy pohár bor meg nem árt. Benn meg­hányjuk a dótot Bementek. Ott is ragadtuk. Az átirás­ból pedig nem lett semmi Egy esztendőbe se telt jóformán s megütötték a dobot a Nagy Balog János földje fölött. Akkor adta csak magát az ivásnak. Futotta. A ház még az övé volt. S most már a föld után is busult. Száz­szor is elindult, hogy megnézi a Nyulas­alját. Hogy viseli gondját az uj gazdája. Azt hallotta, búzát akarnak belé vetni. Százszor visszafordult. — Mi keresetem van nékem ott? Ugy se az enyém m^n ! Még azt mondanák, sirok a födém után — gondolta. Hanem végre is elment. A vágya le­birkózta a büszkeségét. Ősszel volt. Éppen szántották a föld­jét. Egy darabig fejcsóválva nézte. Csak azután köszönt az ispánnak — Aggyon Isten jó napot !

Next

/
Oldalképek
Tartalom