Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-23 / 17. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. április 23. 17. szám. VIDÉK 1 *<>!it iIví ti hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám Ara Nyiltt^r petitsora 1 korona. 2 K. 60 f 20 Most amikor minden virág nyilik, a politika bezsombékosodott harcmezején is sorra nyiladoznak a réti virágok, a sok szép ebkapor, kutyatéj, meg a szamártövis. Ha kisétálunk erre a burjános csalamádé földre, olyan bokrétát szedhetünk össze, hogy tehén legyen. amelyik beveszi. A mult napokban a közfigyelmet a szociálisták vonták magukra, akik baráti parolát kínáltak a Justhpárt felé az általános titkos választójog érdekében s ezt a parolát a Justh-párt, — amennyi esze van neki, — még el is fogadja. És ezzel ismét belevonja ezt az utálatos politizáló szektát a zajos politika keretébe. Egymáshoz méltó jóbarátok lesznek. Egy trivális adoma szerint a csokoládé kitűnő étel, a foghagyma még kitűnőbb étel, hát milyen kitűnő lehet a csokoládés foghagyma együtt : Ilyen kitűnő lasz a Justh—szocialista barátság. Mert hát hiszen külön-külön mindegyik jó volna, ha jó volna ; a szocializmus is, meg a Justh-párt is. Ugy van a dolog, hogy többé-kevésbbé mindnyájan szociálisták vagyunk, akik csak élünk; de akik lát. tuk a szociálistákat darabont szolgálatban revolverezni az utcán, eszeveszetten rombolni a nagy becsületes budapesti lapok nyomdáiban s gyáva meghunyászkodással kilincselni Kristófinál, azok végérvényesen megundorodtak a nemzetközi jakobinusoktól, akik ugyan azelőtt se voltak valami potentátok, de azért csak meg voltak valahogy, mig a maguk hatáskörükben manővereztek. Szép sikerrel megteremtették a magas munkabéreket, de még szebben azt a hallatlan drágaságot, mely alatt nyöghet az egész ország. Ez a szocializmus. A Justh párt szintén jó volna,, ha jó volna. Olyanformán hetvenkedik, mintha kemény gerince volna, ped g csak vegyileg keményitett az ebadta, amely mihelyt megázik, ugy össze gyűrődik, mint az agyongázolt kravátli. Ez is elég hiba, de még sokkal nagyobb, hogy az egész párt politikai értelemben buta, a megszólamlásig. A politikai boszorkánykonyhában minduntalan elégeti a rántást, elárulván magáról, hogy még szakácsnénak se lenne épen megfelelő, politikusnak meg még annál is rosszabb. Miben bizzék hát a szegény magyar ? A negyvennyolcas pártban ? Ez is jó volna, ha jó volna ! De ez meg még magáról sem birja elképzelni, hogy kemény gerincű, hát hogy képzeltethetné el mással. Sajátságos dolog, hogy a közfelfogásban a negyvennyolcas párt mint a hatvanhetesek ellenfele szerepel s mintegy ez képviseli a nemzeti eszmét amazzal szemben. Pedig akármelyik oldalról forgatjuk is a posztót, a szine csak az marad, hogy a becsülettel keresztülx itt hatvanhét, nemzeti célokból és hazafiasságból sokkal több a negyvennyolcasnál. Mit akarhat a negyvennyolcas? Negyvennyolcat ? Abból köszönettel nem kérünk, mert akkor nem holmi kórházból kikerült Balatoni Muzeumokat alakitottak át csárdává, sót A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ. 12 Fiametta arcára szorongó félelem ült ki, ő is az ablakhoz sietett : — Én nem árultalak el téged, esküszöm neked, senki sem t.udliatta, hogy itt vagy ! Borgia lassan kivonta kardját : — Bármit is akarnak, készen állok, hogy szembe nézzek velük, de ha kelepcébe csaltál, az ajtó zárva, előlem nem menekülsz 1 Előbb veled számolok, aztán majd velük ismertetem meg a kardomat ! A dörömbölés még hevesebben ismétdött. Osare és Fiametta arcán egyaránt meglátszott az eddig folytatott színlelés átka, kiuos zavarban tekintettek egymásra. Fiametta még jobban kihajolva a rácsok fölé, hirtelen felkiáltott ! — Ezek nem Estouteville emberei 1 Nézd, fekete ruhát viselnek 1 Valóban, hat fekete ruhás alabárdos állt a bolt előtt, a néptelen utcában még két másik is látható volt, amint jobbról, balról, körülbelül tiz lépésnyi távolságban őrt állottak. A hat közül az egyik türelmetlenül felkiáltott : / — Teringettét hát sohase jutunk be ezen az átkozott ajtón ? Most a bolthelyiségben is mozgás támadt. A vi-^zhangos falak mindén szót sértetlenül hoztak fel a hallgatózok füleihez. Megismerhették Máté hangját, amint a zárt ajtó mögül kif»lé beszélt : — Tiszteletre méltó idegen, — ezen az ajtón bejutni nagyon könnyű, nem kell hozzá egyébb, csuk az, hogy én kinyissam! — Hát nyisd ki már te sátán fajzat, mert ha bemegyek, a hátadhoz verem az alabárdot ! Hangzott újra az utcáról. — Tiszteletre méltó idegen, — felelt rá Máté kötekedő hangon, — ha te csodálkozol azon, hogy éjszakának idején nem engednek be egy jámbor polgár lakásába ; — mennyivel inkább kell csodálkoznom nekem, ha ilyen fenyegetések után akarsz ide bejutni ! Mert azt meg kell engednek cimbora, hogy a modorod nem valami megnyerő ! — Ne beszélj már annyit! Levelet hoztam a gazdádnak ! — Az atyámat keresik ! Kiáltott fel Fiametta. Máté tovább folytatta a feleselést : — De azt is mondtad, hogy alabárdot is hoztál ! Hagyd kinn az alabárdot és dugd be a levelet a nyiláson, aztán mehetsz békével aludni 1 — Ezt a levelet személyesen kell átadnom neki 1 . . . Terrin -- Cs«k semmi haszontalan felindulás 1 Csak semmi felindulás ! . . . . Levelet hoztnm, levelet hoztam mintha ez olyan kijelentés volna a mai világban, a mire röntön ajtót kell nyitani! — Aatán kitől hoztad azt a levelet ? — Don Ferrando di Doriától, az Angyalvárból 1 — Doriától! Kiáltott fel Cesare meglepetten — Doriától ! Kiáltott a leány is. Ha Ce*are maga sem lett volna annyira izgatott, most Fiametta hangja sokat elárult volna. Minden esetre a leányon volt most a sor, hogy kétkedően tekintsen Cesarera. Elég volt azonban egyetlen pillantás, hogy teljesen megnyugtassa öt Borgia, mint valami ketrecbe zárt fenevad járt fel-alá a szobában s mozdulatai élénken elárulták őszinte megdöbbenését. Máté rövid szünetet tartott, mielőtt felelt volna s hallatszott, amint halkan Allegreval tanácskozik. Majd újra az ajtó elé lépett. Ahol a zsoldos alabárdja nyelével dühösen döngette a vastábl»kat. Tiszteletre méltó idegen ! Hallatszott újra Máté szava — No mi az ! Nyitod már, vagy nem nyitod 1 — Mielőtt kinyitanám, engedd még hogy valamit kérdezzek tőled ; — mi a neved és kinek az emberei közül »aló vagy? — Mit törődöl te azzal ! Alabárdot vagyok a Cibók között ! — Genuai ?