Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-16 / 16. szám

16 BALATONVIDÉK 1911. február 26. bizonyítja. A tanács ugyanis elhatározta, hogy a Balaton környékén tanítói otthont létesít. A vezetőség tagjai közül többen le­utaztak Balatonfüredre, ahol egy szép tel­ket néztek az otthon részére, melynek épí­tését már legközelebb megkezdik, hogy a nyáron már készen álljon a hely, ahol a szervezetbe tartozó egész évi munkájában elfáradt tanítóság kipihenhesse fáradalmait. — őzv. Pető Viimosné férje elhalálo­zásának alkalmából a következő meleghangú köszönő levelet intézte a részvétét nyilvá­nító «Iparosok Dalköréhez* : A «Keszthelyi Iparosok Dalköre» tekintetes Elnökségének Keszthelyen. Azért a gyönyörű formában megnyi­latkozó részvétért, mellyel a Keszthelyi Iparosok Dalköre boldogult szeretett jó férjem alkalálozása alkalmából engem ós családomat megtisztelt s mellyel a megbol­dogult utolsó útját, külsőleg is oly szomo­rúan meghatóvá tette, fogadja a Dalkör mindon egyes tagja leghálásabb köszöne­temet. A Kes:thelyi Iparosok Dalkörének eme igazán nemes ténykedése osak erö­sebbre fűzte azt a kapcsot, mely a Dal­kört és családunk minden tagját minden­kor egybekapcsolta. Hálás köszönetemet ismételt kifejező­vel ugy a magam, mint gyermekeim nevé­ben, vagyok a tekintetes Elnökségnek Keszthelyeu, 1911. április hó. alázatos szolgája Özv. Pető Viimosné. — Az első kirándulók. Mult vasárna­pon jelentek meg várQsuukbau az első ki­rándulók. A pozsonyi főgimnázium 37 nö­vendéke 6 tanár vezetése mellett a Dalmát partokra utazva pih»nőt tartot tak Keszthe­lyen, mely alkalommal városunk nevezetes­ségeit. megtekintették. — Utóirat az Ipartestületről. Az ipar­testületi választásról írott, multheti meg­jegyzéseimbe egy olyau mondat, került belé, mely könnyen félreérthető. Ez a tény an­nál kellemetlenebb reám, a múltkori sorok Írójára, mert mindenkor a legélesebb ós érthetőbb nyíltságot szoktam kultiválni, akkor is, ha gáncsolok s akkor is ha dicsé­rek. A múltkori cikkben az állott, hogy az utóbbi időben az Ipartestület, tekiutélye alászállott, nem az egész testület hibája, hanem egyesek elvakult, vezetése miatt. Aki a helyi viszonyokat csak legtávolabbról is ismeri, tisztában van azzal, hogy én a »ve­zet,ők» alatt a testület politikai vezetőit ér­tettem s nem az elnökségét. Minthogy pe­dig a Politika szen\edélyével valósággal elsorvasztotta a testület beléletét, anarchiát teremtett és szembe helyezkedett a kon­zervatív békepárti hivatalos elnökséggel, ez az egyetértés hiánya okozta az Ipartes­tület tekintélyének alább szállását. Any­nyira közismertnek látszott előttem ez a tény, hogy még csuk nem is gondolhattam arra, mintha a szavaimat, a tnlsósor félre­érthetné, magát gondolva békepártinak s a hivatalos elnökséget elvakult vezetőségnek. Okulván mindezeken, a legvilágosabban jel­zem felfogásomat, hogy az Ipartestület le­mondott elnökét városunk legintelligensebb iparosának nevezem. — mely tény megbi­rálására feltétlenül hivatott vagyok, — aki ezen felül talpig ember ós talpig becsüle­tes hazafi Szóval amikor diosértem, őt ér­tettem, ahol gáncsoltam, ott azjjellenségeire gondoltam. —*— — Hangverseny Folyó hó 22-éu és 23 án az Amazon kávéházban a bonyhádi zenekar, ifj. Jónás L«ci zenekara fog hang­versenyezni. Szó van arról, hogy a város a nyári évadra esetleg őket szerződtetné a Balaton partra. — Képviselőtestületi közgyűlés. F. hó 11-én tartotta a kannacsi képviselőtestület ez évi közgyűlését, mely alkalommal a köz­ügyek példás vezetése miatt a képviselő­testület Pallér János ottani körjegyzőnek különös elismt-rését fejezte ki. A körjegyző ezt, az elismerést működésével teljesen ki is érdemelte, mert kerületének és községé­nek valóságos atyja, a polgárok bizalmát nemes működésével teljesen birja s egyik példaszerű tagja a vármegye jegyzői testü­letének. — Kegyelet. A c9. és kir. 48-as had­kiegészítő parancsnokság meglepő kegye­lettel telt átiratot intézett a keszthelyi szol­gabiiói hivatalhoz. Az átirai, szerint fel­hívja, hogy kutassa ki a szolgabiróság azok­nak az elhunyt Mária Terézia-renddel ki­tüntetett hadfiaknak a családját, kik a hely­beli, esetleg a környékbeli temetőkben nyugosznak, küldjön értesítést arról, hogy a sírokat ki gondozza s ha esetleg omla­dozó állapotban vannak, közölje, hogy mennyibe kerülne azok kijavítása, hegy a hősök porladó emlékét nagy tetteikhez méltó kőkeresztek hirdessék. — Élelmiszer vizsgálat. A vásárló kö­zönség megnyugtatására, a falusi elárusí­tóknak pedig figyelmeztetésül szolgáljon a városi elöljáróság mult hetekben lefolyta­tott élelmiszer vizsgálata, mely a jövő he­tekben is ismétlődni fog. Az élelmiszer vizsgálatot főként, a tejárusokra terjesztet­ték ki s a rendőrhatóság tizenkét esetben vett tejmintát a piaci tejes kaunákból s a mintákat vegyelemzés végett felküldte a budapesti országos vegykísérleti állomásra. — Zászlószentelés. A zalaegerszegi daloskör, mely a mult évi dalosverseny alatt egy csapásra meghódította a keszthe­lyiek rokonszenvét, most készül a zászló­szentelósre. Az ünnepség június 4-én fog lefolyni, mely napon a keszthelyi dalárda is minden valószínűség szerint küldöttségi­leg fogja képviseltetui magát. — Építkezések a Balatonparton. A Ba­latonparton élénk munka vette kezdetét a tavasz beálltával. A fürdő kibővítése kez­detet vette s hasonlóképen a móló építése is, amit a teli fagy erősen megrongált, — folyamatban van. — Előléptetés. Béla Mózes sümegi m. kir. csendőr-őrsvezetőt őrmesterré léptet­ték elő. — Vásáráthelyezés. Nova községnek a kereskedelmi miniszter megengedte, hogy a f. hó 17-ére (húsvét hétfőre) eső országos vásári ez évben kivételesen folyó hó 18-án tarthassa meg. — Hirdetmény Zalavármegye törvény­hatósága a fogadó-, vendéglő-, kávéház és kávémérés iparokról 167721 tii 1910. jkv. 877. szám alatt, uj szabályrendeletet alko­tott, mely f. ó, májas hó 7-én lép életbe s melynek a közönséget is érdeklő főbb ren­delkezései a következők : A fogadós szo­báiban tartozik hatóságilag hitelesített ár­szabályt kifüggesztve tartani s az ebben kitüutetett áraknál többet nem szedhet (5. §). Keszthely nagyközségben a fogadók és vendéglők éjjel 1 órakor bezárandók, mely idö eltelte után csak a záróra után érkező idegen utazók szolgálhatók ki (8 §). A ze­nélés a zárórán tul — ha csak a hatóság kivételes esetben engedélyt nem ad — ti­los (9. §). Kávéházak csak éjjeli 12 óráig tarthatók nyitva. Zenélés csak a délutáni órákban esti 9 óráig van megengedve (11. §). Az a vendéglős és kávéháztulajdonos, át. Időt nyerni mindenáron. Amig a ne­gyedik óra elérkezik. Ha azonban Máté csalódott, ugy elveszett minden. Nem hárította el Cesare erőszakos ölelését, sót átadón hozzá hajolt. Kezévol elsimítva a lovag arcán támadt redőket, játszi, suttogó hangon kérte : — Ne illess szemrehányásokkal Gar­cia, lásd e húzódás oka csak az, mert még soha sem ölelt meg férfi ! A szerelmesek játékai ismeretlenek előttem s ezért félek tőlük. E nélkül talán átadtam volna ma­gam a hercegnek is, de nem tettem, hisz még tetőled is rettegek, pedig szeretlek téged ! ! — Nem voltál az övé ? — Nem ! Esküszöm neked ! — De most az enyém leszel I — Tudom, hogy ugy kell történni ! Hanem . . . — Mit kívánsz ? Lihegte Cesare iz­gatottan. Fiametta kacér mozdulattal az asz­talra ült és hamis mosollyal, ami egy cur­tizannak is becsületére vált volna, behí­zelgő hangon mondá : — Hanem, tudod Garcia, én mindig ugy hallottam, hogyha egy lovag elnyerte a hölgye szerelmét, a kapott gyönyöröket ajándékokkal szokta viszonozni ! — Ah, ah ! Kiáltott fel mulattatva Cesare, Hisz te ugy látom, ismered a sze­relem minden törvényét ! — Ismerem bizony ! Felelt kacagva a leány. — Én nem is engedem, hogy vét­kezz ellenük ! — Szabd meg tehát az árat ós én minden óhajodat teljesíteni fogom ! — Hát hallgass ide Garcia I Ahogy emiitetted, te most nagy vagyonhoz jutot­tál ! Én tehát követelő leszek! — Hallgatlak ! Fiametta az ujjain olvasta ki a kí­vánságait : — Legelőször is, nagyon szeretnék egy ezüst mosdószelencét a hozzá tartozó illatszeres edényekkel ! — Meglesz ! Hagyta helybe Cesare. — Azután egy szép ünnepi ruhát aranyhímzésű szövetből ! — Meg lesz az is ! -- Azután — itt Fiametta tettetett félénkséggel kacsintott Cesarra, — egy na­gyon szép gyűrűt, zafírral ! Meg lesz az is ! Kacagott Cesare. — Azután egy aranyozott ezüst tá­lat, divatos diaspro alakkal ! — Meg kapod, hát még ? — Nem tudom még mit, — talán egy zománcolt képet az ágyam fölé ! — Jól van és még 1 — Egyebet nem kívánok ! — Es most ! Fiametta a homokórára tekintett. Még negyedóra volt hátra. — Garcia, — szólt hozzá lépve — én meg akarom hálálni a bőkezűségedet, se­gítsd megoldani a ruháimat s a tiéd leszek ! Cesare csókokkal borította Fiametta kezét : — Madonnám, ha valaha hatalmas leszek, egy világ kincsét teszem a lábaid elé ! Fiametta engedelmesen tűrte, hogy Cesare srerelmes szenvedéllyel türelmetle­nül bontsa ki ruhája kapcsait. — Garcia, engedd meg, hogy a haja­mat kibontsam, — szólt végül hozzá, — súlyos teher viselni ezeket az ékszereket ! — Oh Madonnám, bizd azt is reám ! Esengett Borgia. Fiametta vógigheverve a kereveten, Cesare ölébe hajtotta fejét. E pillanatban a közeli Szent Ágoston templom harang-kondulása jelentette, hogy az est negyedik órája elmúlott. Fiametta ijedten felpattant. — Miért ijedtél meg Fiametta ! Az éj beálltára húzták meg a harangot. — A negyedik óra ! Kiáltott fel a le­ány, irtózattól eltorzult arccal. E pillanatban hirtelen tompa dördü­lés verte fel kint az utcán az éjjeli csendet. Cesare is talpra ugrott. A zörgés többször megismétlődött, épen Fiametta ablaka alatt. Lent az utcán valaki türelmetlenül verte a boltajtó vastábláit. XV. Cesare és Fiametta egy pillanatra té­tován meredlek egymásra, majd Cesare az ablakhoz rohant s felrántva a vastáblákat a rács mögül az utcára kémlelt : — Fegyveresek vették körül a há­zat ! Kiáltott rekedten. — Ezek engem keresnek \ Te elárultál engem ! Ezek Es­touteville emberei ! (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom