Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-16 / 16. szám
BALATONVIDÉK 1911. m á rc iu s 124 . ket. hogy nem a csüggedés, nem a lemondás, nem a gyáva meghunyászkodás, hanem a Krisztus győzelme felett való lelkes" öröm, az ennek nyomában fakadó bátorságos tenni akarás, munkakedv, az igazi kerasztény élet. De ilyen-e á mai keresztények élete ? Szó sincs róla. Gyávák, félénkek, restek vagyunk. Mint valami vert had menekülünk e hétrét görnyedve azért is bocsánatot kérünk, hogy vagyunk, hogy néha napján mozogni, tenni is merünk valamit. Ez az egyedüli oka annak, hogy a keresztény szellem lassankint leszorul a nyilvános élet minden teréről, hogy mint alvó oroszlán, kezeét-lábát megkötözve nem képes átalakitó, nemesítő erejét kifejteni. Pedig nekünk semmi okunk a fejlógatásra, a szégyenletes elernyedésre. Hisz mi oly hadve?érnek vagyunk a katonái, aki legyőzte a legnagyobb ellenséget — a halált és aki ennél fogva diadalra viszi mindazokat, a kik elszánt, férfias lélekkel követik. A kereszténységen Jézus feltámadása által ott ragyog és tündöklik az igazság pecsétje. Az igazság pedig győzhetetlen erő, azért azok, kik annak birtokában vannak, ne szégyenkezzenek, ne rimánkodjanak, hanem bátran akarjanak és cselekedjenek. Manapság, amikor a különféle világnézetek vivják élet-halál harcukat, nem elég a lélekben lakozó meggyőződés, égető szükség van önérzetre, öntudatra is, amely a lélek hitéből táplálkozik. Csak ez az öntudat fogja visszaszerezni a katholicizmusnak a társadalmi és politikai életben azt a vezéri polcot, amelyről tisztán élhetetlenségünk, érthetetlen bűnös gyámoltalanságunk degradálta le az utolsó sarokba. De látjuk is ám ennek szomorú gyümölcsét. Recseg-ropog a mai társadalom minden iziben-porcikájában, gyen. gülö-, kivesző félben van az igazi vallásos hit és ennek nyomában a tiszta erkölcs' amely pedig «minden országnak támasza és talpköve.* De mégis mintha derengene. A kath. társadalom már dörzsöli álmos szemét. Látni akarja, hogy mi történik körülötte. Ki akarja venni részét a társadalmi ós politikai életből. Magához akarja rántani a kormányzás gyeplőjét, amelyhez fényes múltjánál és nagy intelligentiájánál fogva joga is van. Erre pedig erőteljesebben semmi más nem sarkalhatja a katholisukat, mint ép a feltámadt Krisztusnak fénysugaras, győzelmi zászlót lengető alakja. Az 0 láttára lassankint leesett utóbb a gyáva apostolok szeméről a hályog s hősök lettek belőlük. Nos az ő diadala most is ugyanaz. Csak függesszük reá tekintetünket s engedjük lelkünkre hatni az Ő titokzatos erőit, akkor minden bizonynyal be fog következni a jobb lelkek buzgó imája : katholikus öntudat, jöjjön el a te országod. Az itt-ott porig alázott kereszténység számára ez lesz majd az igazi húsvéti öröm, a legszebb alleluja. H soproni és kereskedelmi iparkamara alakuló gyűlése. Taláu a kamara megalakulása óta még uem történ', hogy ily későu tartotta volna első alakuló közgyűlését. A későn megtartott, tagválasztások és az a helyzet, melyet a kamara kettéválasztása céljából megindított mozgalom lehet oka, hogy ez évben csak f. hó 18 án tartandó közgyűlésen alakul meg a kamarai elöljáróság. Biztosra vesszük, hogy az az üszök, mi Szombathely szeparatisztikus törekvése a kamara csendes munkásságába vetett, a megtartandó közgyűlésen is éreztetni fogja gyújtó hatását. Mert a kamara területének vármegyéi Vastnegye kivételével mind amellett, az aranyigazság mellett foglalnak majd állást, hogy a tömörülés, az erők ooncentrálása legbiztosabb alapja bármely egyesületi működésnek és az erők szétforgácsolása csak gyengitőleg, bénitólag hathat az eredmények elérésére nézve. Már látszik is annak hatása, hogy a kamarában mellőzni óhajtják azokat a bomlasztó elemeket, melyek hatáskörüket esetleg a különválásra való törekvésre használnák fel. A megalakulandó kamara ipari szakosztályának alelnökségét a mult oiklusban Szombathely kapta meg a tagok bizalmából. Most azonban mozgalom indult meg, hogy mivel Zalamegye a kamarának anyagilag is a legnagyobb oszlopa ós mert Nagykanizsa a megyének határszéli városa, melynek ipari ós kereskedelmi működése Horvátország, Stájerország felé egyaránt kiváló jelentőségű és mert, Nagykanizsa Sopronon kívül a kamarának is legszámottevőbb városa, ezért az uj ipari szakosztályi elnökséget Sopron, Zalaegerszeg, Keszthely városok ipartestületei egyértelmüleg Nagykanizsának ajánlották fel. Ezt a jelölést, magában a kamarában is szívesen látják, mert Nagykanizsa egyik fő anyagi ós szellemi erőforrása e nagyfontosságú testületnek. Nagykanizsa Ipartestületének elöljárósága ez alelnöki tisztet Halvax Frigyesnek ajánlotta fel egyhangúlag ós érdekében a szükséges szolidáritást, igyekszik megszerezni, hogy jelöltje diadalra jusson, Közismert dolog, hogy Halvax Frigyes 26 éves pál)'ája az ipar terén szakadatlan láncolata az ipar és iparosvilág érdekében kifejtett hasznos munkálkodásnak. T}'pusa ő az intelligens magyar iparosnak, ki erős akarattal le akarja ós le is tudja győzni azokat az akadályokat, melyek a kisiparos előtt lépten-nyomon fel-felütin fejüket. Mint városi iparbiztos és kültanácsos — Majd ott bent mindent elmondok, ez a hely nem beszélgetésre való I Felelt a lovag kitérően, miközben a földszinti ajtó felé tartott. Fiametta megragadta kezét s gyengéden a lépcső felé vonta: — Ne arra G-arcia ! Atyám megengedte, hogy ma este bizalmasabban együtt lehessünk, jer tehát az én szobámba ! Borgia engedte, hogy a leány maga után vezesse. Sietve felhaladtak a lépcsőn s karöltve léptek Fiametta uj lakásába. A terem egyik sarkában a leány megvetett selyemfüggönyös ágya állott, amely fölött egy ezüst láncon lógó éji lámpa árasztott meghitt világosságot. Fiametta Cesare arcába tekintett, a mint az megpillantotta a mennyezetes agyat s a következő pillanatban már megbánta, hogy Borgiát e helyre vezette. Cesare arcára mohó vágy ült ki. Hogy a lovag kérdezősködéseinek elébe vágjon, Fiametta újólag vendége felé fordult : — Mért jöttél vissza Rómába Garcia, mondd. Cesare nyugodtan válaszolt: — Útközben vettem a hírt, hogy egy rég elfelejtett rokonom meghalt s az örökségemet átvenni siettem vissza ; most gazdag vagyok ! Pillanatnyi csend állott be, mintegy éreztetve az imént elhangzott hazugság szégyenét. Borgia fürkészve körülnézett, — Ez a terem nagy vagyont árul el; — nem is hittem volna, hogy egy ékszerész ilyen fényűzéssel díszítheti otthonát ! Most Fiamettán volt a sor, hogy Cesare nyomdokait kövesse : — Atyám az utóbbi időben néhány sikerült üzletet bonyolított le s meglepetésül rendezte be a számomra e lukast, magam is idegenül érzem még magam benne, hiszen azóta használom csak, amióta útra keltél ! Cesare kétkedő arccal fogadta a leány szavait, de hitetlenkedésónek nem tudott kifejezést adni. — Amig Róma felé közeledtem, óráról órára erősbödni éreztem a vágyat, ami újra hozzád vezetett! Szólt, miközben barettjét és ; köpenyét az asztalra dobta. — Én pedig szerelemmel vártalak ! Válaszolt a leány. Ujabb csend állott be közöttük. Ahogy Fiametta Cesare arcának zavarodott kifejezését- látta, teljesen elenyészett előtte a Borgia név félelmetes varázsa. Ugy tapasztalta, hogy bátorsága újra éled s most már ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy felvegye a küzdelmet a félelmes ellenséggel. — Amióta eltávoztál, nagy események történtek velem ! Szólt, miközben tekintetét áthatóan Cesarera szegezte. — Mintha éreztem volna útközben, hogy veszély fegyeget, ez is egyik oka volt annak, hogy visszasiettem ! Hazudott a lovag, várakozó kifejezést erőltetve arcára. — Egy hatalmas ur vetett szemet reám, foljtatta ;a leány — s amióta eltá^ voztál, nap-nap után üldözött a szerelmével! — Kicsoda ? — Estouteville herceg ! — Oh az átkozott! És te ? — Tudod, hogy szeretlek — színlelt Fiametta — és ellenálltam neki; ideje volt hogy megjöttél, mert külömben ki tudja, hogy mire vezette volna a szenvedélye ; — de te meg fogsz védeni ellene ! — Ne hidd, hogy átengedlek neki ! A herceg ugy látszik, hogy nem ismer engem, de majd találkozunk ! — Milyen jó, hogy most itt vagy mellettem ; sokkal nyugodtabb vagyok ! A herceg vakmerősége annyira haladt, hogy úgyszólván erővel a palotájába hurcoltatott. ahol tovább folj'tatta szerelmes ajánlatait ! Cesarenak nagy megerőltetésébe került érdeklődést mutatni oly események iránt, amelyeket már amúgy is hallott Doria elbeszéléséből. Némán várta tovább Fiametta szavait. — Képzelheted szorongatott helyzetemet. Teljesen a hatalmában voltam, te reád nem számithattam ; de azért ellefttálltam neki ! Cesare Fiamettához lépve, megragadta kezét. — Szemébe vágtam neki — folytatta a leány, — hogy hiába ígér kincseket, én a tied vagyok, mert szeretlek I — Fiamettám ! Kiáltott fel Borgia, miközben átkarolva magához vonta. — Fenyegetésekkel akart engedékenységre bimi,, de hiába. . . .A leány itt-fólbeszakifcotta. szavát, mert Cesare most- hirtelen az ajtóhoz lépett és azt lezárta.
