Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-02 / 14. szám
XV. évfolyam. Keszthely, 1911. április 2. 14. szám. BALATONVIDÉK I *<>• i t i kai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 10 K. — f. Negyedévre . . . 2 K. 50 í Fél évre . . . B K. — f. Egyes szám ára ... 20 Nyilttér petitsora 1 korona. A magyar ember mint feltaláló. A magyar ember természetrajzát valójában csak vidékről lehetne megírni. A vidék a maga kicsinyes, de a megfigyelésre képes szemlélődő előtt roppant érdekes légkörével és napi eseményeivel annyi jellemző emberi tünetet sodor a felszínre, hogy szinte kaszálni lehetne a vezércikkekre alkalmas társadalmi kritikák témáit. Roppantul érdekes az, hogy az ilyen mikrokozmoszban, mint aminő a miénk, mi mindenről nem lehet vezércikket irni anélkül, hogy az ország ós világrengető kérdések mezejére tévedne az ember. Itt van például a legutóbbi kuriózum, melyről beszélni lehet, mert elég méltó rája. Egy helybeli fehérnemű tisztító feltalált egy kormányozható léghajót. Hát nem csodálatos dolog ez ? Azaz, hogy — nem fejeztem ki jól magamat. Elkészített egy kis módéit vászonból, zsinórból apró méretekben, amely ugyan még nem léghajó, sőt, még kevésbbé kormányozható, ellenben a kis szerkezet mintájára most szeretne egy nagyot, igen-igen nagyot épiteni, mert meg van arról győződve, hogy az aztán léghajó lesz, sőt kormányozható is. Céljának és tervének ez a helyes megjelölése és leírása. Célja érdekében most a társadalmi tényezők válvetett segitségére törekszik, addig is azonban — ahogy hallom, — a maga részéről is megtesz mindent, el akarja adni a házát, hogy az árából szárított levegőt gyártson a repülendő luftballon számára. Ezt a tervét pedig a barátjai szitják, sőt a nyilvánosság előtt is kapott már buzdítást, ami az ambícióját sarkallja. Kérdem most már, bogy nincsen ebben az érdekes kis esetben a magyar hazardéria a legtökéletesebben képviselve ? Amit már anynyi kiábrándulás kisért eddig is ! Eszem ágában sincs gúnyolni a tervezőt, bár hogy nyilvánosan és igy, és én foglalkozom a személyével, ez kissé fájni fog neki, de majd kiheveri, külömben is kilépett már a nyilvánosság elé, s igy a kritikára alkalmat adott. Nagyon becsülöm benne az ambíciót és azt, hogy olyan teret választott a törekvései számára, amely elvont, értelmi és tudományos, s amelynek, ha más nem is, de annyi haszna minden esetre lesz, hogy az ismeretköre bővül és bizonyos tudomány ágban járatosabb lesz ; mint mások. Az azonban már gyökeres hiba, hogy rögtön milliós terveken kezdi 8 igy egyáltalában nincs tisztában a saját szellemi és társadalmi teljesítő képességével. Ha azt kérdezném tőle, bogy merne-e tervezni egy gőzmozdonyt, egy icipici kis lánchidat, vagy egy kupolás templomot, biztosan tudom, hogy azt felelné —nemxugyok képes rá. (Készakarva választottam a legnehezebb feladatokat, mert még képes lett volna vállalkozni.) Hát azt hiszi, hogy egy modern léghajót épiteni könnyebb ? Mindenki tudja, hogy az állandó fizikai munkával foglalkozó egyén szellemi munkája nagyon keveset ér, ép ugy, mint a szellemi munkás — Doria teliát személyesen siet Cesare után, hogy Cas'ellnovobol visszahívja! Ugy látszik, ez a Borgia derekasan pénzeli őkelmét, hogy ennyire a szivén viseli az érdekeit ! A második kém az Angyalvárig követte Doria futárát, s ott megtudta, hogy a barisell hivatalát helyettesére, egy Cibora ruházta át. Kis váitatra ez után egy harmadik kém érkezett. Ez az Aranyliliom utcából jött és Máté izenetét hozta, aki örömmel jelentette a hercegnek, hogy az ellenfelek az összes kémeiket visszavonták az utcából s i«y Allegre boltja felszabadult az ostromzár alól. A herceg mosolyogva fordult Fiametta felé : A. gazfickók annyira biztos zsákmánynak tekintenek, hogy felesleges előttük minden elővigyázat ! Azt hiszem, hogy ilyenformán holnapra egész biztosan várhatjuk Cesare Borgia megérkezését. XI. Róma harangjai angelnsra csendültek, amikor az udvarmester Estoutevillenek jelentette, hogy a lakomára egybehivott vendégsereg összegyűlt az elfogadó teremben. Roan magira hagyva Fiamettát, kilépett a vendégei közé. Az elfogadó teremben a meghívottak csoportokba verődve, élénk társalgásba merültek s az arcokon meglátszott, hogy a ^ BALATONVIDÉK TAHCAJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ. 9 — Uram, — fordult a herceg felé — Dória épen most rohanva távozott a palotából ! Roan haDgosan felkacagott : — Verembe csaltuk a rókát ! Majd Bartolomeot kérdé : Es embereink ? — Két legügyesebb kémünk van állandóan a nyomában ! — Csak tovább ilyen ügyesen, Bartolomeo ! — Kegyelmes ur, ilyen sikerült ka landunk még sohse volt ! A mester a herceg intésére távozott. Fiametta a pamlagra ülve, helyet mutatott maga mellett a hercegnek : — Kegyelmes ur, — szólt kacér mosollyal — most, ha ugy tetszik, folytassuk más hangon a játékot ! Roan kitörő örömmel sietett a leány felé : — Madonna, csodát müveitói ! Az izgatott pir még mindig nem mult el a leány arcáról ; Roan gyengéden átkarolta őt. Fiametta nem ellenkezett : — Szeretlek uram ! Suttogta alig hallhatóan. Hosszú, mámoros csókbanforrtak össze. Roan ajkáról áradozva ömlött a beszéd. — Lá^,d, te szép leány, az élet egyetlen célja az, hogy finom, előkelő, édes gyönyörben éljünk. Hogy emlékeket gyűjtsünk, amiknek méze egy életen keresztül elkísér. Kezünkben van most a boldogság legbájosabb virága, amit az első öleléssel szakit le a szerelmes- Ne tékozoljuk azt el valami homályos pillanatban! Szeretni fogsz ugye ? — Ugy érzem, nagyon ! — Várjunk tehát a legboldogabb napunkkal Ma még nagy küzdelmek várnak reánk. S az élet művésze nem zavarja meg a gyönyört a küzdelemmel. A boldogságot érezzük tisztán ! Várjunk meg egy ragyogó sugaras napot, amilyen nem lesz több az életünkben ós ezt a napot koronázzuk meg a te szerelmeddel ! — Beszólj uram, elszédül a szivem, ha a szavadat hallom ! S a herceg folytatta szavát, ezer kis semmiséggel diszitve gondolatait, amik oly mámoritóan érdekesek a szerelmes sziveknek. Beszélgetésüket több izben megzavarták a jelentést hozó kémek. Az első kém a Campo di Fioriról érkezett ós hirül hozta, hogy Ferrando di Doria a «de Solis» csapszék udvarán nyeregbe szállt s vágtatva távozott Rómából a Porta del Popolo felé, miután előbb egy futárt levéllel az Angyalvárba küldött. A herceg megjegyezte :
