Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

XV. évfolyam. Keszthely. 1911. január I. I. szám. BALATONVIDEK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem aduok vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 51­Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 í Nyilttér petitsora 1 korona. Újév napja. Ez az a fontos nap, amikor minden gazda — legyen jó, vagy rosz — megállapodik egy pillanatra az ó és uj esztendő határmesgyéjén, visszanéz a múltba, számba veszi erőit s elkészül a jövő céljaira. Mi is ilyen számadásfélét állí­tunk össze, amikor az elmúlt év ese­ményeit tanuságul véve, újra kifejt­jük társadalmi és politikai felfogá­sunkat. Ahogy a múltban, ugy a jövő­ben is vezérfonalunk lesz, hogy ki­tűzendő célul csak olyan teret vá­lasztunk, amit keresztül is birunk vinni s ahol szavunk nyomósán es­hetik a latba. Ezért az országos politikával nem foglalkozunk, mert erőinket felülmúlja és e téren minden fára­dozásunk hiábavaló, haszontalan lenne. Nem akarunk beleesni annak a krónikás vidéki újságírónak a komi­kus hibájába, aki valahol a szélső perifériákon, mondjuk a Duna-Pen­telei Riadóban a hármasszövetség szerepéről vezércikkezett, amit az az európai koncertben gyakorol s irását ezzel a hatalmas mondattal kezdte : «Figyelmeztetem Bisrnar­kot . . .» Mi, mérsékelt terjedelmű vidéki olvasókörünkre való tekintettel csak helyi politikát űzünk ; — még csak nem is vármegyeit. E politikánk­nak magva pedig az, hogy őrköd­jünk afelett, hogy a helyi társadal­mi élet vezetése olyan kulturális té­nyezők kezében legyen, akik arra hivatottak ; — a liivatatlanokat pe­dig rendszeres támadásokkal egy­szer s mindenkorra leszerepeltesaük. A mult év hosszú hadakozásá­nak ez volt az egyetlen célja, amely hadakozás eszközeiben lehetett ke­vésbbé válogatós, sőt Ízléstelen is, céljaiban azonban igazságos és tisz­teletre méltó volt. Ezt a tiszteletet persze nem az ellenfelektől várjuk, ezt megszerezi*- nekünk a teljes si­ker, amit elértünk. Ez elveknek megfelelően városi politikánkban — nyiltan kimondjuk — kormánypártiak vagyunk. A he­lyi érdekek vezetését jó és hivatott kezekben tudjuk s tudjuk azt is, bog}' az a néhány kívánság, amel) a közérdek szempontjából itt-ott na­pirendre kerül, nem a jóakarat, ha­nem a város anyagi erejének hiánya miatt nem valósulhat meg oly ha­mar, mint azt maga az elöljáróság óhajtaná legjobban. Ezt a meggyőződésünket fogjuk követni a jövőben is mindig, vala­hányszor azt a helyzet szükségessé teszi. Lapunk mult évi krónikájához tartozik mint korántsem dicséretre méltó eredmény, az a tizenegy sajtó­per, amely az összes elképzelhető permutációkban köztünk folyik, akik a mult év folyamán lapjaink hasáb­ján a nagy nyilvánosság előtt ma­lackodtunk. Ez is a vidéki újságírás egyik nyavalyája, amit elkerülni módfelett bajos lenne. Hogy ezt az alpári küzdelmet a mi részünkről a türelmes közön­ség rokonszenvvel honorálta, bizo­nyítja az a körülmény, hogy a tör­téntek dacára a mult félév folyamán lapunk előfizetőinek száma több mint huszonöt százalékkal emelkedett, a megjelent példányainkból pedig több számból irmagnak is alig maradt egy-egy példány. Ez a szép kelen­dőség bizonyítja, hogy az olvasókö­zönség érdeklődéssel kisérte a sok­szor terrorizmussal legyőzött felfo­gásunk lassú, de folytonos győzel­mét. Ami a sajtópereket illeti, azok A BALATONVIDÉK TAHIJA. Téli esi. léli est van. Lomhán szállanalc a percek ; Elment már a vendég, néma lett szobánk. Csak a lámpabél az, amely föl-fölserceg S néha kályhánk mélyén nagyot búg a láng• El-elbajmolódom holmi vén olasszal, Magyar szóba öntve régi dalait; S a inig nyűgbe' tart az ócska Íróasztal, Feleségem varr, varr, isten tudja mit. Jó ez igy magunkba'. Így folyik a munka, A mig el nem unom s 6 is el nem unja S egy kis pihenőre közelembe ül. „Mit varrogatsz, kérdem, édes feleségem ?'' De 6 meg nem mondja, csak azt súgja nékem: ,, Ugy e majd szeretjük véghetetlenül /'' íiadó Jlntal. £1 fennek. Útirajz. Irta : László Zoltán dr. • Mond meg effendim, miért vagy­tok ti oly furcsa emberek, ti gyaurok ?» • Furcsák ?» •Bizony furcsák. Igazhitű ember nem ért meg benneteket. Mit kerestek ti az iszlám országaiban ? Minek tanuljátok meg nyelvünket? Miért tanuljátok a koránt, a szokásainkat ; tanulmányozzátok népün­ket ?» «Le ?» (Miért?) •Igen, igen ; pedig igazhatü mosz­lem sohse jár Belad el Runi-ba (Európa), vagy Jeni dünjába (Amerika) nem tanulja a nyelvüket, nem öltözködik, mint ők, nem teszi le turbánját, nem eszik disznóhúst...» • Dehogyis nem, csakhogy kevesebben vannak, akik ennyire érdeklődnek a többi nemzetek sorsa iránt. De azért én már ta­lálkoztam Jeni dünjában is moszlemin nekkel, akik beszélték az ingliszek (ango­lok), frenkik, nemcsék (német), russzok (oroszok) nyelvét ; olyan bantalunban (nad­rág) és kutránban (kabát) jártak mint a frenkik El Eahirában (Cairó a győzedel­mes). Nem akarlak megbotránkoztatni, de még disznó hust is ettek . . !» • Allah kérim (Allah irgalmazz) ! Mit mondasz effendim egy igazhitű embernek Tréfálsz ?» • Nem én !• • Akkor azok nem voltak a próféta hivei ; istentelen gyaurokká (hitetlenekké) lettek.» »Rre ! (Megállj !) Ne sértegess Murád, mert mi is csak ugy imádjuk Allaht mint ti ; ti Mohammedre, milzaben Marryamra (Jézus, Mária fia) üdvözölünk. így beszélgetett a két utas egymás­sal, kik teveháton igyekeztek Áhdar Duár (áldar = zöld, duár arabs faluk sátrak­ból) felé s akiken kivül élőlény az egész Szaharában, amerre szem látott, nem volt, Az afrikai nap kegyetlenül égette em­ber és álhit hátát ; szerencsére aksam (esti ima ideje 5—6 óra között) felé járt az idő s igy nemsokára beáll a hűvös est. A két utas kinézése szinte egyforma, mert a hófehér burnusz egész testüket el­födte. még a fejüket is. Csak a szemök látszott s az egyiknél pápaszemek. A sivatag melege ellen védekezni kell s ha az ember egész testét be nem takarja, nem birja el a mi fogalmaink szerint meg­foghatlan fokú meleget. Az egyik, aki annyira védte a próféa hitét s az arabs nyelv nilusmenti tájszólá­sát használta beduin volt, amit rémitő hosszú, kovás flintája is igazolt ; mig a másik vállán modern vinchester fegyver,

Next

/
Oldalképek
Tartalom