Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-04 / 36. szám

6 terület tulajdonjogáról, hogy beleszólása az ügykezelésbe módfelett csekély, hogy az annuitást az épito társaság nem acceptalta, hogy a részvények után egy fillér jövedelemre se számithat, szóval általános kritika szerint nagyon rosz üzletet csinált. Ennyi negativ eredményért felesleges volt négy esztendőn keresztül tárgyalni, mert ha a négy évvel ezelőtti tervet fogadták volna el, az mindenesetre kevesebb kötelezettséggel és több joggal járt volna s azóta az üzem már legalább részben telje3Ítette volna azokat az áldásos előnyöket, amiknek városunk ez idő szerint liiján van. A közhangulat hibáztatja a tervezőket, hogy Kiskesztbelyt teljesen kizárta a forgalomból, szóval a nagy reményekkel várt villanyos ügy már a megvalósulás pillanatában is nagy elégedetlenséget kelt. Ezeket kívántuk felsorolni. * Svastics Benö. 1833-1910. A magyar közéletnek egy autikszabásu, önzetlen, derék munkásával kevesebb van. Svastics Benő, Zalavármegyónek volt kiváló főispánja ott nyugszik már a keszthelyi temető kriptájában. Ide jött el végső pihenőre a mosolygó Balaton mellé, mert a Balatont és Keszthely városát nem tudta felejteni soha. Közéleti tevékenységének színteréül a Gondviselés nem ezt a várost jelölte ki és Svastits Benő mégis úgy érzett e város iránt, mintha annak első polgára lett volua. Mikor ideje engedte, el-ellátogatott e BALATONVIDÉK kies vidékre s büszkén mutogatta mohos, düledező várromjainkat idegennek és magyarnak egyaránt. O megértette a romok néma beszédét, mert magyar volt a szive, magyar az ajka, magyar a természete, magyar egész lénye. Olyan nemesen gondolkodott, mint a jó öreg Mikes Kelemen. Nem az • adómért szolgálta szűkebb hazáját, a szép Zalainegyóc, hanem azért, mert magát a szolgálatát becsülettel, nemes emberhez illő feladatának tekintette. Mert tudni kell, hogy Svastics Beuöben megvolt a régi magyar nemesnek minden szeretetreméltó vonása. Önérzetes volt büszkeség nélkül, nyájas képmutatás nélkül s mindenekfelett önzetlen munkásságu haszonlesés nélkül. Annyira a köznek élt, hogy a maga ós családja biztosításáról itt-ott talán meg is feledkezett. Akik fáradhatatlan munkásságának közvetlen tanúi voltak, azok nagyon jól tudják, hogy akárhányszor mehetett volna fényesen jövedelmező állásokba; teremthetett volua magának és övéinek el nem muló jólétet, de nem az az ember volt, akinek a «Non olet» jelszó ínyére lett volna., És ez is a régi magyar nemesre valló vonás volt benne. Gyűlésekre, értekezletekre járt a más javáért, küldöttségeket vezetett ide-oda s utazott ós élt a saját költségén. A modern felszámításokat ó még nem ismerte. Hogy Keszthelynek főgimnáziuma van s hogy a g«zd. intézetet máshová nem helyezték, az nagyrészt az ö érdeme. Meny nyit járt-kelt, fáradott e két intézet érdekében, azok tudják legjobban, akik vele aggódtak, vele szorongtak. Szép és maradandó sikerei fáradhatatlan munkásságán kivül kiváló szónoki képességének is köszönhette. Nemcsak a zongora húrjain volt. virtuóz, hanem a sziv húrjain is pompásan játszott. A társaságban igazi homo ad hominem volt, akibez a legkisebb ember is bátran közeledhetett. Nagyon tudott szeretni, de a gyűlölet ismeretlen volt előtte. Sohasem mutatkozott kesernyésnek, pedig a sors csapásai kegyetlenül keresztülgázoltak rajta. 1910. szeptember 11. Megadatott neki, hogy kardot ránthatott a haza szabadságáért 1848—49 ben ós erre az egy dologra volt büszke egész életében Megérdemli, hogy,mintTacitus mondja: • posteritati narratus et traditu^» legyen; hogy az ifjak tanuljanak tőle önzetlen munkásságot, a sors csapásai közt férfias szilárdságot ós állhatatosságot R. i. p. Dr. Lakatos Vince. Néhány szavacska a „Keszthelyi Hírlaphoz." A «Keszthelyi Hirlap»-ban már hetek óta látok, elbujtatva, meg előtérbe állitva a napi hirek között egy-egy közleményt, amelynek éle kerületünk képviselője Rakovszky Béla ur ellen irányul. E közlemények szerint bizonyos Kolisher Clemens perzsa csász. és kir- tábornok és pávatollas khán, képviselőnket módfelett érdekes vádakkal illeti. E közleményeket felelet nélkül hagytam egyszer, kétszer, minthogy azonban most a legutóbbi számban már annak a bejelentését látom, hogy az uniformisos Dsingisz khán városunkba szándékozik utazni, hogy itt képviselőnkről előadásokat tartson, ki kell lépnem a porondra s az uj matador méltó fogadtatásáról kell gondoskodnom. Türelmem ellen nem panaszkodhatik a Keszthelyi Hírlap s hogy most vérszemet kapva vakmerően folytatják a kampányt, ők bizonyítják be, hogy már megint nem férnek bele a bugyogóba. Mit tehetek egyebet, mint hogy ilyenképen állván a dolog, megint elő veszem ama bizonyos nádpálcát. Nem tagadom, némi megilletődéssel, mert ez alkalommal egy eleven csirgiz khán földi kerületét tapogatom körül, amit még ez ideig tenni alkalmam nem nyílott. Jó tanácsképen súgom, hogy irják még a fényes hasú előkelőségnek, ne jöjjön ő magas felsége Keszthelyre, rossz esztendő jár itt a Keszthelyi Hírlapra. Az idén az összes matadorokba beleütött a perenoszpora. A báró Bakach-család a tizennyolcadik század elején fiágon szintén kihalt s javaik ós jogaik a leányági jogutódokra mentek át, még pedig akként, hogy báró Bakach Juliánná férjezett niczki Niczky Lászlónó utódait Va rész, báró Bakach Orsolya férj. szentgyörgyi Horváth Lászlónó utódait V

t rész, báró Bakach Teréz férj. vizeki Tallián Józsefnó utódait í/

s rész és báró Bakach Viktória férj. cserneki és lakói Desewffy Ferencnó utódait 1/

8 rész illette a nőágra is kiterjedő donációk ós a leszármazás szerint.- a gersei Pethők zalavármegyei ágának jogaiból ós javaiból. A fentebb megnevezett báró Bakach Juliánná férj. Niczky Lászlónénak fiától, Niczky Mojzestől származott unokáját Niczky Juditot 1730—1740. körül felsőpataki Bosnyák Márton vette nőül, akinek kilenc gyermeke körül, az 1754-ben született leánya Bosnyák Teréz, galánthai Bessenyei László zalavármegyei gelsei birtokos felesége lett. Ennek a Bessenyei Lászlónak fia volt Bessen/ey János, akinek fia Bessenyey Ferenc huszár tábornok, aki e szerint a Bosnyák-családnak, a Bosnyákcsalád révén a Niczky-családuak, a Niczkycsalád révén a báró Bakach-családnak vérbeli utóda. A török hódoltság idején aBakachok a keszthelyi végvár kapitányi tisztét is viselték, Rákóczi szabadságharca után pedig a nemzeti ügy védelmében tűntek ki. A báró Bakach-család kihalásával, a már emiitett somogyvármegyei négy falu és négy puszta a leszármazó nóági utódok közül a vizeki Tallián és a szentgyörgyi Horváth-családok foglalták ós tartották birtokban, akik ellen Bosnyák Márton pert inditott és az összes somogyvármegyei birtokok felét megnyervén, a Balatoncsehi és Tám községi részjószágokac, Halagosd és Patalom pusztákra behelyezkedett, később pedig Magyaratád falut ós Tátom pusztát is ősiségi elővételi jogon megszerezvén, mintegy hétezer holdat tartott birtokában, a báró Bakachok somogyvármegyei ősi javaiból és Balatoncsehiben rendezte be székhelyét, hol templomot építtetett ós plébániát is alapított. A balatoncsehi birtokban is örökölt a Bessenyey-család és ez magyarázza meg, hogy a kitüntetett huszártábornok, a most már báró szentgyörgy völgyi és galánthai Bakach-Beseniey Ferenc Balatoncsehiben született, tehát Somogy vármegye szülötte. A báró Bakachok zalavármegyei rengetegbirtokának vau egy kis története, amiről nem lesz érdektelen röviden megemlékezni. Festetics Kristóf, a nagynevű, a báró Bakaoh-család szétterjedt leányági utódaitól potom pénzen megszerező az említett javakban rejlő jogaikat. így törtónt, hogy Niczky Judit férj. Bosnyák Mártonné is — miutáu sejtelme sem volt arról, hogy négy vár ós vagy 50—60 faluról van szó — csekély pénzért feloszlatta (eladta) ősei után való jogait Festetics Kristófnak. Azonban felvilágosittatván, még kellő időben profestált a káptalanok előtt s ezzel fenntartotta saját és családai jogát a birtokokra. Az utódok éltek is ezzel a joggal, amennyiben Bosnyák Márton és Niczky Judit leszármazói meghatalmazták Bessenyey Lajost, Zalavármegye főfiskusát, aki anyja révén szintén örökös volt, (a báró Bakach-Beseniey Ferenc tábornoknak pedig nagyatyja), hogy idegen kézen levő ősi javaikórt indítson pert és pedig akkor már a hires Festetics György gróf ellen. Ez a per meg is indult 1811-ben, melynek folyamán Festetics a Bosnyákcsaládnak — családi hagyomány szerint azért, hogy lópjeu vissza — százezer forintot ajánlott fel, init azonban ez visszautasított. így azután, részint azért, mert abban a régi időben, mikor egy nagyhatalmú ember egy nagybirtokban már jól elhelyezkedett, azt abból kizavarni nehéz dolog volt, a részint pedig szintén családi hagyomány által fentartott, de a nyilvánosság elé nem tartozó más körülmény miatt is, a legtisztább, legvilágosabb jogleszármazás dacára, a per elveszett. Érdekes még megemlíteni, hogy a fentebb már emiitett és a Pethő családba beszármazó Bakach Sandru (Sándor) unokája Bakach Sándor rábadoroszlói Rumy Katalint, egy ősrégi vasvármegyei család ivadékát birta nőül, ki 1692 táján másodszor nagyszoroi Babócsay Ferenc tábornokhoz ment férjhez, aki ez összeköttetésnél fogva, a keszthelyi végvár kapitányságát is viselte. Két, fi

a is tábornok volt, kik közül egyik 1720. körül bárói rangot kapott és egyik nnokája szintén tábornok volt. Ez a négy tábornok abban az időben magasra emelte a családot, melynek egyik őse 1587 ben bevette Koppány (ma Törökkoppány) várát a töröktől, tehát szintén van Somogyban gyökere. A Rumy Katalintól leszármazott eme Babócsay-család azonban már több mint száz évvel ezelőtt kihalt. A most bárósitott galánthai Bessenyey-család egyik őse 1425-ben kapta adomanyban Galanthát, Pozsonyvármegyében. Az Eszterházy család is, mint leányági Bessenyey utód jutott galánthai előnevéhez.