Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-20 / 47. szám

164. BALATONVIDÉK 1910. december 25. a cimerből néhány részletet, azért, mert egy vésnök szemének nem tetszik, — az ügy szempontjából abszurdum ! Az egyetlen tényleges hiba a város nevében rejlik, de ezen is kár lenne változtatni. Keszthely neve tudvalevőleg a latin Castellum szóból származik, amely várkastélyt, erőditményt jelent s a római korban itt elterült panoniai gyarmat hivatalos neve volt. A Castellum szóból a régi magyar nyelv «Kezthel»-t alkotott s csak a XVI. századbeli pecsét köriratában jelenik meg ilyen formán <Keszthely sereg Pöcséty> vagyis uj magyarul <Kesztheli sereg pecsétje.* Az «y» betű melléknévvé tette a vái-os nevét s ennek a tényleges városnévhez semmi köze. Szóval helyesen «Keszthel» városát Írhatnánk. Ezen a ponton tehetnék logikusan változtatást, minden másban pedig a cimer és pecsét maiadjon a régiben, a heraldika tudományának nevében. —*— A csornai premontrei székesegyház megáldása. Lélekemelő és kedves ünnepe volt mult szombaton u csornai premontrei kanonokrendnek s nem kevésbbé Csorna város buzgó katholikusainak. Akkor áldották meg a premontrei kauonokreud nagy áldozatkészséggel (40,000 kor.) restaurált székesegyházát s átadták Isten szolgálatára. A rend tagjait azon benső őrömön kivül, hogy Isteuíiek ily fényes hajlékban szolgálhatnak, még az áldozatkész és önzetlen tulajdonosok gazdagító öröme is kiséri. A csornai katholikusohat, pedig nemcsak a vallásosán érző keresztény ember afeletti öröme hangolja ünnepségre, hogy a díszesen restaurált templomban Isten dicsőségének eme lését és hajlékainak szaporítását látják, haliam a városukra vonatkozó történelmi események is szinte szükségképeni örömet fakasztanak bennük, mert tudják és érzik, hogy ez az egyetlen helyük városukban, ahol az állandóan jelenlevő legméltóságosabb Oltáriszentséget felkereshetik és imádhatják. Történelmi háttere ennek az, hogy ez^ előtt, mintegy 100 esztendővel a csornai plébánia híveinek temploma tűzvésznek esett martalékul. A hivek azóta állandóan a premontrei kanonokok templomára voltak utalva s a rend mindenkor méltáuyolta a hivek vallásbeli szükségének kielégítését s megengedte, hogy a plébánia, hivei lelki üdvének gondozását az ő templomából intézhesse. De 100 év nagy idő ! Nemcsak egy egész nemzet életére, hat.em annak apró tagjaira, a városok és falvak lakóira is rányomja bélyegét. Az idő vasfoga 100 éven át sok mindent megemészt s nagyon természetes, hogy Csorna város lakósságanak folytonos emelkedésével karöltve járt a prépostsági templom elavulása és pusztulása is. De a rend mindenkor áldozatkész volt, s nem tekintve fáradságot és költséget, az az elmúlt 100 év alatt templomát 3 izben restauráltatta. Most, mikor a templom kijavításának szükségességét ismét elérkezettnek látta a rend, hozzáfogtak a templom negyedszeri restaurálásához. A munkálatok ez év májusának elején kezdődtek meg s november elején fejeződtek be. Meg kell említenünk, hogy a restaurálás munkája alatt, junius 21-én, a különben teljesen ép és csak nemrégen kijavított, templomtoronyban tűz ütött ki, melynek a harangok, toronyóra s az összes toronyi felszerelések áldozatai lettek. Igy a torony kijavításáról és harangok beszerzéséről is kellett gondoskodni. A rend ezt is megtette s mult szombaton, a templom felszentelésével együtt történt meg az uj harangok megkeresztelése is. Ami az ujonan festett templomnak művészi értékét illeti, arra nézve legjobb, ha a művészet, iránt érdeklődők megtekintik azt, s önmaguk ítélkeznek. Bizonyos azonban az, hogy az átalakítás vezetőjéről : Juliari, nyitrai lemplomf'estő-vallalkozóról, aki a székesegyház restaurálását műértő és odaadó gonddal vezette, nemcsak a rend taglai, hanem az ott megjelent idegen szem'élök is nagy elismeréssel emlékeztek meg. Nem kevésbbé voltak bámulás tárgyai azok a képek, amelyek Krigler Henrik akadémikus festő művészi érzékét és ecsetét, magasztalják s amelyek közül a nagyoltárkép : Mária menybemeneiele, valamint a szentély egyéb képei : Szent, István hódolása a magyarok Nagyasszonyának, továbbá Izsák feláldozása és Mózes a tízparancsolattal, nemcsak arra alkalmasak, hogy művészi értéküket csodáljuk, hanem arra is, hogy áhítatra hangoljanak. A székesegyház megáldása nagy ünnepséggel ment végbe. A szertartást, dr. Széchényi Miklós gróf v. b. t t. püspök gyöngélkedése folytán, Kutrovátz Ernő fsz. püspök, győri oszloposkanonok végezte. D. e 8 órakor kezdődött a harangszeutelés, amely után Kutrovátz püspök megáldotta az uj székesegyházat. Az első szentbeszédet a prépostsági templomban Gerebenics Sándor, a Borroineus szerkesztője tartotta, lánglelkű szavaival rendkívüli hatást érve el a hivek körében. Szentbeszéd után Kutrovátz püspök nagymisét, majd végezetül Te Deumot szolgáltatott. Az egész ünnepségen résztvett Buráuy Gergely dr. prelátus-prépost élén az egész rend. Az összes rendházak képviseltették magukat. A szertartás után a premontreiszékházban díszebéd volt. Az első felkö3zöntőt dr. Burány Gergely prépost mondotta, éltetve Széchényi gróf megyés püspököt s az ő képviseletében megjelent. Kutrovátz Ernő püspököt. A diszebéden még számos felköszönt ő hangzott el. D H A hitelszövetkezetek föladatai a jövőben, Szemelvények az 1911. évi Szövetkezeti naptárból. II. Olyan vidékeken, hol sok a nagybirtok s igy nincsen talaj a nép földéhségének kielégítésére, igen fontos feladat vár a hitelszövetkezetekre. Ugyanis a szövetkezet kötelessége az, hogy tagjainak megmivelésre alkalmas földet, szerezzen s ezáltal a préselők "el ne széledezzenek. Ahol muzsikáltak, lelkesebben folyt a munka. A klarinét rikoltó hangjánál a fagyos mustlére se ügyeltek a « préselők.» — Ujujju ! — szapora táncot roptak a taposó kádb:in. Csokalyi Eényes Kálmán, a biharors-'.ági híres főszolgabíró különösen tudott bánni a népével. «Fagyos szüretkori uj pár csizmát adott minden próselőnek. A kiskágyi szőlőhegy* aljában hivogatólag fentáll az a gólyatészkes, kastélyszerű, sor szobás és tornácos Fényes-pajta (ma Kovászuay Marcel főszolgabíróé), hol Fényes Káimánék egész Biharországra nevezetes szüreteiket tartották. Ezzel a Fényes Kálmánnal történt meg, hogy az egyik homokfutó kocsiját sem szép szóért, sem pénzért nem akarta odaadni Károly nevű kedves testvérének. Egyszer azonban él ragadta a kis kocsit a Kálmán ur négy szilaj lova. Egy kis hidon át ugy nekiiramodtak a lovak, hogy a futó kocsi két baloldali kereke a hidszólen kivül siklott és a kicsiny er fölött a levegőben röpült. Szempillantás műve volt ez az egész jelenet, egész bizonyosnak látszott, hogy a kocsi a beniülökkel az erecskébe borul ós összetörik, ekkor szólt oda Kálmán mellette szorongó Károly fivérének • — Tied a kocsi ! Véletlen szerencséből, a gyors röperő folytán a kocsi épségben került át. Kálmán ur további szó nélkül adta oda kocsiját Károly testvérének. * Fenyes Káimánék már harmadik hete szüreteltek a kiskágyi «nagy szőlőben», mikor Vértesről odavetődött Irinyi, a gyufa feltalálója. Irinyi tudományos módszerekkel, de kevesebb szerencsével gazdálkodott a vértesi homokon. Persze, atyafiságos magyar, vendégszeretettel fogadták. Akkor nem azt tartották : mihelyt vendég, mindjárt menjek . . Az Irinyi köunyeu haragvó természete sem volt kellemetlen Kálmán úréknak, sőt annál inkább, éppen azért is kötekedtek a hajszálhasogató Irinyivel. Ágyának a lábai alá, az ellentétes oldalakon kavicsot dugdostak, ugy, hogy mikor fordult, az ágya is arra döccent Irinyinek. A találmányát is méregből vesztegette el Irinyi. Az ismerősei tréfából kicsinyelték az első gyufát, Irinyi mórgében egy .vacsoráért túladott a korszakos találmányán. * Hosszú szüretek alkalmával előfordult az is, hogy fogytomra jutott a hazai kalács, kenyér 1 Ám azért nem lyukadt ki a világ feneke. . . A kisasszonyok nekigyürkőztek a dagasztó teknőnek. Frissen sült kaláccsal, foszlós fehér cipóval kedveskedtek a szüreti vengégségnek, mert mint az «öreg> csokalyi Fényes Gyula mondja : — A zongora távol volt tőlünk, no de meg az anyák fősúlyt fektettek a jó gazdasszony nevelésére, ami a régi nemes uri családoknál nem is hiányzott. * Szép esteken venyigéből raktak tüzet a pajták előtt. A pattogós veuyigetüz lángja csillagokig felnyúlt. A szomszéd községekben is bámulták ezeket a kedves jeltüzeket. A sihederek meg krumpliba dugott égö venyigével dobtak — rakétát. Még az sem volt baj, mikor a hetes esőtől felereszkedett az órmelléki agj^ag. Pedig a csizmát leragasztja ez a sár. . . Mindössze a fuvar változott. Mig a szüretre négy lovas hintón szállottak fel azok a hamvas arcú, szép s dali madárként jókedvű Fénj'es, Fráter, Miskolczy, Buday kisasszonyok, hazafelé menet meg már négyes ökörfogattal indultak Álmosdra, Erkeserűbe, Ersemjénbe. Mind a mellett ökörfogaton sem volt hosszú, unalmas ez az ut, mert Balázs Kálináuékat is kocsira rakták. Szép kisasszonyoknak kedves nótáit gyönyörűséggel muzsikálta még a cigány is. A délceg úrfiak meg lóhátról csapták nem is annyira a — szelet, mint inkább a sarat a szép lányokkal rakott ökörfogatok körül. Bandaszóval kisérték hazáig a lányokat. Kiváltlan, ha valamelyiknek sziveválasztott volt a semjéni kúriában ! * A piarista atj'ák is nevezetes szőlőbirtokosok az Ermellóken. Szentimrei szőlőjüket ugyan eladták a filokszera pusztulás után, hauem bihardiószegi nagy szőlőjük ma is virul. Pompás borokat terem. Ámde az órmelléki víg, régi nagy szüretekkel együtt elmultak azok az idők, mikor Kustár Ignác (a legöregebb magyar piarista, ki a tavaszon kilencvenhatéves korában hunyt el), mint debreceni rektor, esztendőknek gazdasági eredményéről i[y velős rövidséggel számolgatott el : — Ez BZ év magban gazdag, borban szegény veit ! . . . Vagy máskor : — borban gazdag, magban szegény volt az esztendő. Móricz Pál.