Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
10. BALATONVIDÉK 1910. julius 2 4. Himnuszunkat és a Szózatot, amely Vörösmarty hazaszerető szivének legeslegmólyéről fakadt, mely eszméinek, gondolatainak elbűvölő varázsával, dallamának férfias ereiével alkalmas arra, hogy az elernyedt lelkeket felvillanyozza s belefüröszsze a hazaszeretet regeneráló hullámaiba. A Marseillaise romboló erővel teljes dallamaira vérben forgó szemekkel rabolták el a megelégedést, a boldogságot az emberek százezreinek, millióinak szívéből s az ökölbe zsugorodott kezek vésztjósióan emelkedtek fel a tulajdon szentsége ellen. Amit a Marseillaise elrabolt, adja vissza a Himnusz meg a Szózat. Ha e két imánk szent áhítattal tölt el minden magyar szivet, az ökölbe szorult kezek imára fognak kulcsolódni. Vörösmarty olyan hangot kért Liszt Ferenctől, a zongorakirálytól, amely egyaránt leg} ?en sziv háborgatója s bánat altatója. Nemzetünk akkor is beteg volt, most is beteg. Törjön hát az Égre harsogó éneketek s legyen e hazában ma is a bánat altatója; legyen sziv háborgatója ! Legyen a magyar érzés, magyai' gondolkodás tolmácsolója, legyen nagy tettek érlelője. Miként a szántóvető munkáját a pacsirta éneke, úgy kísérje a nemzeti művelődés legnemesebb munkáját magyar szivből, magyar ajkról felszakadó éneketek ! Még egyszer mondom: Ti a nemzeti művelődés dalos apostolai vagytok s ezért üdvözöllek benneteket Helikon szent bércein teljes szivemből ós teljes lelkemből. Isten hozott benneteket ! Di'. Lakatos Vince. Türelmi apróságok. Hogyha drámai színész volnék, akkor az ipartestület kebelében legújabban alakúk választási bizottság által összetoborozott tagok kérte u. n. «közgyülés> lefolyását. egyszerűen komor hangulattal fogadnám. Ámde mivel neuu vagyok a tragédiáknak nagymestere, hanem bizonyos formában humorista, kacagni tudok némely törekvők jámbor felülésén, — mert ha van jog, akkor azt ebben az esstben arcul verték, ha van igazság, akkor azt. eltaposták, csak azért, hogy egy külömben tiszteiéi re méltó állása káplán személye ellen — mert más médium ugy látszik nem találtatott — hangzatos frázisok alatt. «z ellenszenvüket kielégíthessék. Ez tudniillik azért, történt, hogy politikai elbukásuk miatt éi-zett fajdalmukra némi enyhit.ő irt csepegtes senek. A Szerdahelyi Prisznyák-Regensporger hármas szövetség mult vasárnap délután összehívott egy közgyűlést, abban az ipartestületben, amely 390 tagot számlál ós ezen 390 tag közül azon mindössze 64, mond hat vannégy személy jelent meg, akiknek körében olt, láttuk pl. Pámer Istvánt, Kovács vincellért, Révész kéményseprő fiát, Sági János kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt, egy Plechner nevü bádogos segédet, Sárvári Zoltán segédeit és még néhányat, akiket az ipartestület tagjai sokában a legszorgosabb keresésünk dacára sem Ludnánk megtalálni. Azután ott volt Szerdahelyi Jenő u. e. ipartestület kiil, — de vezért, agja, aki ipavj gyakorlatot nem folytat ugyan, de arra ugy látszik kiváló erő, hogy egypár forint lefizetése ellenében nem ipart, hanem lázitasi gyakorlatot folytasson volt iparos barátai között. Ellenben nem találtuk ott Oppel Károly iparhatósági biztost, de annál inkább ott voltak ezen a papot kivégezni induló gyülekezeten, más polgártársaink, akiknek az ipari gyakorlatát ugyancsak egy másik pap, a hercegprímás, jótékony alapitványai teszik lehetővé idóről-időre. E* ha mindezeket, leszámítjuk a 64 o't megjelent tag sorából, amely 64 tagot, csak korona értékű számítás szerint lehe 140-nek minősíteni — és erre becsületszavamat adom — akkor minden józanul gondolkodó ember világosan látja, hogy az az egész köz gyűlés törvénytelen, hogy azon az ipartes tületi közgyü'ésre vonatkozó alapszabályok meg nem tartattak s hogy az egészet egyes buzgó töreknökök csak azért hívtak össze, hoey boszujuknak egy érdemes testület takaróul szolgáljon. Minden ellenvéleményt megelőzően ki kell jelentenem, hogy a gyűlésen megjelent, tagokat városunk egyik legelső tisztviselője megolvastatta, amikor 93 igaz találtatott Sodomábau, a többlet a gyűlés folyama alatt érkezhetett, amiről nekem tudomásom nem lehet, mert annak elején már alább leirt módon elhagytam a gyűlést. A humor kedvéért idejegyzem, bogy akadt, valaki, aki a gyűlés megnyitásakor már 128 jelenlevőt olvasott össze — szintén becsületszóra. Most, azután, ha kezünkbe vesszük az ipartörvény 131. §-át, amely az ipartestületi közgyűlés jogkörét tisztán és világosan meghatározza és amelybe semmiféle fondorlattal sem lehet belemagyarázni a'<t,, hogy egy ipartestület fel volna jogosítva arra, hogy bárkinek a választás korteskedései közben kiejtett, «á!litólag» sértő megjegyzéseit közgyűlés elé hurcolja, annál is inkább, mert az illető a tőle telhető és minden mi módon gondolkodó ^felfogásnak megfelelő elégtételt megadta kijelentvén, hogy sértő szándékkal az iparosok osztálya ellen kijelentést nem tett : világos, hogy csak zavargás előidézése szempontjából történt a közgyűlés összehívása. Es ha mindezekhez hozzávesszük még azt, hogy ezen az úgynevezett közgyűlésen az iparosságnak legalább is 300 tagja nem volt jelen, akik az elnökkel egyetemben nagyon okosan gondolkodva azért nem jelentek meg, hogy épen az idézett törvények ellen ne vétsenek ; — s ha konstatáljuk azt, hogy az elnöklő Meizler Károly alelnök niég arra sein vett magának időt és fáradságot, hogy megállapítsa, vájjon a közgyűlés tartása szükséges és alapszabályszerű ipartestületi tagok jelen vannak-e, akkor mindenki előtt világos, bogy ezt az egész felvonulást inkább a korteskedések folytatásának, mint komoly állásfoglalásnak kell tekinteni. Az ülés megnyitása után (íme a kis parlament, a niellényzsebben) az első mosolyra keltő motívum a hirtelenében feltalált <zárl, ülést kérése volt, amit ugylátszik csak azért rögtönöztek, hogy ;iz ipartestület 123/1910. sz. a. kiállított, meghívójával nem tudjuk, de. azt bátran merjük hangsúlyozni, hogy eljárása kihívja a többi művész etikáját, mert, ha az általa bemulatott szókor 5 ször akkora lesz, akkor az a rendelkezésre álló költségből nem fog kikerülni, ha pedig nem lesz akkora, ugy a bizottság félrevezetését célozhatta. Es ugy vagyunk értesülve, hogy & pályázó művészek a bizottságnál ez ellen orvoslást kérnek és Istókot is megkérdezik, hogy mi okozta, hogy éppen a pályázat legfontosabb részét betartani nem találta szükségesnek. Ennek az eljárásnak a többi pályázóra az a hátránya van, hogy j 'yamüve, a kisebb méretűeket nem alaki elrendezése, formai tökélye, művészi színvonala miatt, hanem arányai nagyságával fogva túlkiabálja és a t laikusokból álló» biráló bizottságot ezzel megtévesztheti. Reméljük, hogy a szoborbizottság tekintettel lesz ene a technikai fogásra akkor, mikor ítéletét megalkotni összegyűl. A pályázat eredménye egyenként ugyanaz, amit máshol is látunk. A «sok» közül van 4—5, amelyről beszélni érdemes és az bizonyos, bogy nemcsak a. szónoki beszédek olyanok, amelyekből egykettő válik ki, hanem a szobormüvek is. És ezek az első tekintetre is lekötik a szemlélőt már t. i. azok, amelyekben van művészi tartalom és technikai tudás. Tekintve, hogy a pályázatok várhatók és ép e miatt szükség van arra, hogy a megbízás eldöntése alkalmával az egyes művészek «multja» is figyelembe vétessék, t. i. az, hogy eddigi szobormüveiket, mily eredménnyel készítették s adták át. Mert az, hogy a pályázat alkalmával esetleg egyik-másik lendületesebb alkotást mutat, be, az még nem jelenti, hogy a szobor kivitele alkalmával rendelkuzik oly művészi erővel, hogy feladatát közmegnyugvásra megoldani is képes lesz. Ila minden szempontot összevetünk, ugy megállapítható már ma is az, hogy a pályázat, háiom legerőteljesebb alkotása K. Szeszák Ferenc, Horváth Géza és Lukácsy Lajos szobrászművészek mintái. K. Szeszák mintája lépcsőzetből kifejlesztett talapzat, amelyen Csány áll, alatta ós előLte ül a Géntus, vagy ha tetszik Hungaria, akinek jobb kezében koszorú van és olvasó lá szik a tenyerén, balkezével pedig zászlóra támaszkodva a vártanura feltekint. A póz — franciás; látszik, hogy Párisban tanult, de a mozdulatán nem a gyászt, kifejező nő, hanem inkább valami nagyvilági dámáé. Horváth főalakja gyenge, de ugyancsak Géniusszal ékesitett. Itt is a zászló a dekoráció, amnly azonban a possamenttel nem függ össze, de az élesen vágja ketté. E két pályázatnál a Géniuszok tetszetős formai alkotások : szép fej, lendületes testmozgás, jól felöltöztetett test — de körülbelül olyankép hatnak reánk, mint a régi ismerősök, akik csak más-más pózban, más-más utcai, vagy szalon ruhában szoktak előttünk megjelenni. Uj bizony nincs rajtuk semmi és ezeket az alakokat megtalálhatjuk akárhány szobron vagy síremléken. Mennyivel művésziebb felfogást mutat Lukácsy, aki erős talapzatra állítja Csányit és a pázsitból kiemelkedő possament két oldalán alkot művészi magyarázatot. Félig térdelő és zászlóra boruló erős férfi a nemzetet és az előtte a szoboralap közepén álló paizs «1849« felirata a gyászt jelzi. A másik oldalon a talapzathoz simuló paizson van féldomborműben a magyar szent Korona és feléje kiterjesztett szárnyával védőleg elhelyezve a Turul madár és az első lépcsőfokon a «Törvényköny ve» es Csanyinak, a magyarhon lelkes leányaihoz Pozsonyban kibocsátott szózata : jelenti Csány életének fontos eseményeit. Hátul a possament örökmécsesnek van kifejlesztve és a felírásnak hely hagyva. A szobor elején e szó áll: Csány László. Ez a szó e keretben megmagyaráz mindent. Az összhatása tekintetében, ez a szobor mutatja minden oldalról a legjobb képeket ós magyarázza legigazabban a zalai vértanút. Sehol bántó kiszögelés, vagy kiugrás, vagy átmetszés, mely zavarná az összhangot, nincs. A főalak mozdulata a legegyszerűbb, csak kár, hogy a kiművelése nincs befejezettebb stádiumban, hogy részleteiben is készebb alkotást mutatna. De mert ez vázlat és mert Lukácsy a lényeget leadta, múltja pedig elég garancia arra, hogy az esetleges megbízatás alkalmával minden kívánalmak kielégítő módon fog dolgozni, pályázatánat e csekély fogyatéka nem irható hátrányára. A többi pályázatról részletesen szólnunk talán fölösleges. K.