Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

g BALATONVIDBK 1910. szeptember 25. a húsárak emelkedése a marhaárak csökkenése mellett. A fogyasztó közönség, aki ennek az ellentétes viszonynak nem tudta magyarázatát adni, elég hibásan a mészárosok telhetetlen kapzsiságának tudta be a húsárak emelkedését; mindenért csak a mészárosokat okolta. Pedig nem egészen igy áll a dolog. Ha ugj^anis mélyebben és tüzetesebben kutatjuk a liusdrágaság okait, rá fognak jönni, hogy ennek a nagyon is visszás helyzetnek nem is annyira a mészárosok az okai, mint inkább az úgynevezett marhabizományosok. Ezek a jó urak ugyanis közvetlenül a termelő gazdától szerzik be a levágásra szánt marhát olcsó áron és azt jóval drágábban eladják a mészárosoknak, akik azután a liust még kevés haszon mellett sem adhatják néha olcsóbban, mint ahogy azt tényleg árusítják. Ezek a jó urak most miben törik fejüket ? Szervezkedtek, hogy mennél olcsóiban vegyenek és drágábban adjanak el. Szóval, hogy feneketlen pénztárcájukba tömjék azt az árkülönbözetet, amely a gazdának fizetett vételár és a mészáros által követelt húsár között mutatkozik. Nagyon helyes uton járnak tehát a mészárosok, amikor a húsárak szertelen emelkedésének legfőbb okát a marhabizományosok nyerészkedési vágyában keresik és találják. Örömmel üdvözöljük mi is a budapesti mészárosok jelen akcióját

; amelynek célja a marbabizományosoknak a nagyközönség bőrének lenyuzására tervbe vett kisded játékit meghiúsítani. Reméljük, hogy a mi mészárosaink is készséggel csatlakoznak fővárosi kollegáik szociális irányú mozgalmához. De a hatóságnak sem szabad magát kivonni ebből az igazán nemes küzdelemből, sőt ellenkezőleg teljes erejével kell támogatnia e mozgalmat, amit azzal bizonj'ithat be legjobban, hogy a husfogyasztási adót az akció sikeres megoldása után eltörli. A hus rettentő magas árának egyébként a közvetítő, kereskedelmen kivül más oka is van — a magyar törvényhozás. A kormány ugyanis az állattenyésztés és a mezőgazdasági érdekek védelmének hangzatos cégére alatt tőlünk a kivitelt korlátlanul megengedte, ellenben Szerbiából, Romániából a behozatalt felemelt árak mellett oly csekély mennyiségben engedte meg, hogy a behozott mennyiség a husszükséget nem enyliiti. Ezzel a kisgazda semmit sem nyer, mert vagy egyáltalán nem tud eladni levágásra jószágot, vagy, ha tud is, viszont oly drágán veszi meg a fogyasztásra szükséges liust, hogy duplán elveszti a vámon, amit nyert a réven. Ausztriában maga a kormány vette kezébe a drágaság megszüntetését. De a mi «munkapárti* kormányunk még mindig tétlenkedik s hogy még meddig alussza a munka álmát, ki tudná azt megmondani ? ! Pedig itt elkerülhetetlen a kormány közbelépése, hogy megszűnjék a mai drágaság, mert az csak nem lehet kormányzati elve, hogy százezrek kivándoroljanak, milliók meg nélkülözzenek és éhezzenek idehaza. Ide s nem máshová fognak vezetni a mai tuldrága megélhetési viszonyok, ha még idejében nem történik óvóintézkedés. A legcsinosabb kivitelű, képeslevelező-lapok Sujánszky József könyvkereskedésében kaphatók Zichy János gróf ós a sajtó. A mult vasárnap lefolyt győri kultui ünnep alkalmából többek között Zichy János gróf vallásügyi miniszter is, ki különben a kormány képviseletében jelent meg, tartott beszédet. E beszédre lett n gy gezóresz. Összeröffentek a liberális sajtó kis- és nagyóriásai, kik a beszéd fölött való mérgükbendühükben nem kevesebbet, mint Zichy fejét követelik. Még pedig azért, mert beszédében a liberális sajtó megkérdezése és engedélye nélkül a keresztény világnézetet merészelte dicsőíteni és hogy ama óhajtásának adott kifejezést, hogy a jövő harcaiban is a keresztény szellem győzzön ; szóval, mert kereszténynek, hozzá még jó katholikusnak vallotta magát ; mert dicsőítette a hitvallásos iskolákat, a mit pedig megtenni a legnagyobb bün a sajtót teljesen kezükben tartó szabadelvűek és szabadkőművesek szemében. Már ott tartunk, hogy bántódás nélkül lehet nálunk báiki vérbeli szabadkőműves, Isten- és hazaellenes szociáldemokrata, anarkista, csak épen jó kathoükus nem. S aki mégis jó katholikusnak vallja magát, annak azután a legpiszkosabb és leggyalázatosabb eszközökkel megiuditott támadásban lesz része, hogy — Justli szavaival éljek — lehengereljék, lehetetlenné tegyék, mint azt előbb Barkóczy, most Zichy esete bizonyítja. A Zichyt támadó sajtónak egy árva szóval sincs kifogásolni valója akkor, ha egy Tisza István, egy Darányi Ferenc, egy Bánffy Dezső, egy Zsilinszky Mihály egykázkerületi gyűléseiken jó protestánsoknak vallják magukat, de rögtön megfújják a harci trombitát ha egy Apponyi Albert, egy Zichy János, egy Barkóczy Sándor kath. nagggyülésen vagy akárhol megjelennek és ott magukat, mint igazi, példás jó katholikusok viselik. Előbbutóbb oda jutunk, hogy majd bocsánatot kell kérnünk Szent István országában, hogy katholikusoknak születtünk ós annál inkább, ha azok is akarunk lenni nyilvános életünkben. S ezen szomorú állapotoknak nem mások, mint mi magunk vagyunk az okai, kik átkos széthúzásunkkal megbontjuk so' rainkat, ez által nyílt kaput hagyunk ellenségeinknek, kik filléreinkkel nem a saját, hanem a kereszténygyülölő sajtót pártoljuk és hizlaljuk. Mikor lesz felébredés és testvéri összetartás?! Odanyújtottam kéziratomat a főszerkesztőnek elfogadás, változtatás vagy megsemmisítés végett. Egy pillantást vetett reá. Arca elsötétült. Szemei a sorokon átrepültek, vonásai fenyegetőkké váltak Könynyen látható volt, hogy valami nincs rendben. Majd fölugrott s igy kiáltott : — Villám és menydörgés ! Azt hiszi maga, hogy eszembe juthatna erről a baromról ily hangon szólani ? Azt hiszi, hogy az én előfizetőimnek az ilyen üres zagyvalék izlenék ? Adja csak ide a tollat ! Soh a se lattam tollat olyan mérgesen karmolni és törülni, vagy oly kíméletlenül egy másiknak szavain, jelzőin keresztülszántani. Epp«n mikor munkájának a közepén tartott, belőtt rá valaki az ablakon és füleinek részarányosságát megrontotta — Ah ! —• mondá — ez az a bitang Smith, az «Erkölcsös Vulkán» munkatársa, már tegnap vártam rá. Es erre kiragadott övéből egy matrózrevolvert és lőtt. Smith combon találva elesett. E lövés következtében Smith eltévesztette a célt, mikor másodszor tüzelt és megsebesített egy ártatlant. Aki pedig én valék. Csak egy ujjamat lőtte el. Azután a főszerkesztő folytatta a törlést és közbeszurást. Épen, mikor elkészült, érkezett meg a kályhacsövön keresztül egy kézibomba. A robbanás ezer darabra zúzta a kályhát. De több kárt nem okozott, minthogy egy tévelygő darabja kiverte egy pár fogamat. — Ez a kályha teljesen tönkrement -— szólt a főszerkesztő. Megjegyeztem, hogy magam is azon véleményben vagyok. — No, nem baj ; ebbeu az időben ugy sincs rá szükség. Ismerem, aki tette. Majd megkapom. — Igy. íme az a módszer, amely szerint ilyen dolgokat meg kell irni. Elvettem a kéziratot. Ugy keresztülkasul volt szántva törlésekkel ós beszúrásokkal hogy az anyja sem ismert volna rá, ha lett volna neki. Szólott pedig, miut következik : «A sajtó szelleme Tennesseeben.> «A félhetes földrengés* megrögzött hazugjai, ugylátszik arra törekednek, hogy újra elhitessenek egy nemes és lovagias néppel egy aljas és durva hazugságot, a mely a XIX század egyik legdicsőbb eszméjét, a Ballyhackba vezető vasutat illeii. Azon eszme, hogy Buzzurdvillet balra elkerüljék, az ö utálatos agy velejüknek szüleménye, vagy jobban mondva ama söprüaljnak, amelyet ők agyvelőnek gondolnak. Jobban tennék ha ezt a hazugságot elnyelik, ha meg akarják kímélni utálatos féreghullájukat a megkorbácsolástól, amelyet, már oly nagyon megérdemelnének !» «Az a szamár, aki Blasson névre hallgat, «A szabadság menyköve és harckiáltása» munkatársa, Higginsviliéből újra itt ténfereg » «Ugy vesszük észre, hogy az a hülye birkafö, a mud-springsi «B,eggeli orditás» munkatársa, az ő szokásos hazug hajlamával azt a hírt kürtöli világgá, hogy Van Werter nincs megválasztva. —- Az égtől származó küldetése az újságnak abban áll, hogy az igazság magvát elhintse, a tévedést kiigazítsa, neveljen, nemesitson, a közerkölcsiséget és társasóletet emelje, az egész emberiséget jobbá, szentebbé és boldoggá tegye mindeu tekintetben és mégis eme fekete szivü gaz konokul lealázza fenséges hivatását hazugságok, rágalmazások, szitkozódások és aljas mocskolódások terjesztése által.» «Blathersvillenek Nicholson-féle kövezetre van szüksége ; — egy börtönre és szegényházra sürgősebb szüksége van. Micsoda gondJat kövezetiel látni el egy ilyen nyomorúságos falut, amelynek összos látnivalója két pálinkafőzőből, egy kovácsműhelyből és azon mustárpapirból áll, a melynek «A naponkénti Hurrah» a neve. — Miért nem kölcsönöznek kövezetet Memphis tői ? ott ez a cikk i

Ken olcsó. Az a csúszó féreg, nóvszerint Buckner, ki a «Hurráh»-t szerkeszti, mint valami szamár az ő sajátos butaságával, mindenféle ostobaságot ordít világgá és azt képzeli, hogy okosat beszél » * — Igy ! Ez az újságírói recept megborsozva a legjobban. A ti édeskés modorotok nekem émelygést okoz. Ebben a pillanatban egy tégla röpült be az ablakon, egy ablaklábiát nagy robajjal bezúzott és jókorát ütött a hátamon. Eltávoztam a lővonalból ; kezdtem érezni, hogy útban vagyok. (Vége következik.)