Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

g BALATONVIDBK 1910. szeptember 25. a húsárak emelkedése a marhaárak csökkenése mellett. A fogyasztó kö­zönség, aki ennek az ellentétes vi­szonynak nem tudta magyarázatát adni, elég hibásan a mészárosok tel­hetetlen kapzsiságának tudta be a húsárak emelkedését; mindenért csak a mészárosokat okolta. Pedig nem egészen igy áll a dolog. Ha ugj^anis mélyebben és tü­zetesebben kutatjuk a liusdrágaság okait, rá fognak jönni, hogy ennek a nagyon is visszás helyzetnek nem is annyira a mészárosok az okai, mint inkább az úgynevezett marha­bizományosok. Ezek a jó urak ugyanis közvetlenül a termelő gazdától szer­zik be a levágásra szánt marhát olcsó áron és azt jóval drágábban eladják a mészárosoknak, akik az­után a liust még kevés haszon mel­lett sem adhatják néha olcsóbban, mint ahogy azt tényleg árusítják. Ezek a jó urak most miben tö­rik fejüket ? Szervezkedtek, hogy mennél ol­csóiban vegyenek és drágábban adjanak el. Szóval, hogy feneketlen pénztárcá­jukba tömjék azt az árkülönbözetet, amely a gazdának fizetett vételár és a mészáros által követelt húsár között mutatkozik. Nagyon helyes uton járnak te­hát a mészárosok, amikor a húsárak szertelen emelkedésének legfőbb okát a marhabizományosok nyerészkedési vágyában keresik és találják. Örömmel üdvözöljük mi is a budapesti mészárosok jelen akcióját ; amelynek célja a marbabizományo­soknak a nagyközönség bőrének le­nyuzására tervbe vett kisded játé­kit meghiúsítani. Reméljük, hogy a mi mészárosaink is készséggel csat­lakoznak fővárosi kollegáik szociális irányú mozgalmához. De a hatóság­nak sem szabad magát kivonni eb­ből az igazán nemes küzdelemből, sőt ellenkezőleg teljes erejével kell tá­mogatnia e mozgalmat, amit azzal bizonj'ithat be legjobban, hogy a husfogyasztási adót az akció sike­res megoldása után eltörli. A hus rettentő magas árának egyébként a közvetítő, kereskedel­men kivül más oka is van — a magyar törvényhozás. A kormány ugyanis az állattenyésztés és a me­zőgazdasági érdekek védelmének hangzatos cégére alatt tőlünk a kivi­telt korlátlanul megengedte, ellenben Szer­biából, Romániából a behozatalt fel­emelt árak mellett oly csekély mennyiség­ben engedte meg, hogy a behozott mennyiség a husszükséget nem eny­liiti. Ezzel a kisgazda semmit sem nyer, mert vagy egyáltalán nem tud eladni levágásra jószágot, vagy, ha tud is, viszont oly drágán veszi meg a fogyasztásra szükséges liust, hogy duplán elveszti a vámon, amit nyert a réven. Ausztriában maga a kormány vette kezébe a drágaság megszün­tetését. De a mi «munkapárti* kor­mányunk még mindig tétlenkedik s hogy még meddig alussza a munka álmát, ki tudná azt megmondani ? ! Pedig itt elkerülhetetlen a kor­mány közbelépése, hogy megszűnjék a mai drágaság, mert az csak nem lehet kormányzati elve, hogy száz­ezrek kivándoroljanak, milliók meg nélkülözzenek és éhezzenek idehaza. Ide s nem máshová fognak vezetni a mai tuldrága megélhetési viszo­nyok, ha még idejében nem törté­nik óvóintézkedés. A legcsinosabb kivitelű, képes­levelező-lapok Sujánszky József könyvkereskedésében kaphatók Zichy János gróf ós a sajtó. A mult vasárnap lefolyt győri kultui ünnep alkal­mából többek között Zichy János gróf val­lásügyi miniszter is, ki különben a kor­mány képviseletében jelent meg, tartott beszédet. E beszédre lett n gy gezóresz. Összeröffentek a liberális sajtó kis- és nagy­óriásai, kik a beszéd fölött való mérgükben­dühükben nem kevesebbet, mint Zichy fe­jét követelik. Még pedig azért, mert be­szédében a liberális sajtó megkérdezése és engedélye nélkül a keresztény világnézetet merészelte dicsőíteni és hogy ama óhajtá­sának adott kifejezést, hogy a jövő har­caiban is a keresztény szellem győzzön ; szóval, mert kereszténynek, hozzá még jó katholikusnak vallotta magát ; mert dicső­ítette a hitvallásos iskolákat, a mit pedig megtenni a legnagyobb bün a sajtót telje­sen kezükben tartó szabadelvűek és szabad­kőművesek szemében. Már ott tartunk, hogy bántódás nél­kül lehet nálunk báiki vérbeli szabadkő­műves, Isten- és hazaellenes szociáldemok­rata, anarkista, csak épen jó kathoükus nem. S aki mégis jó katholikusnak vallja magát, annak azután a legpiszkosabb és leggyalázatosabb eszközökkel megiuditott támadásban lesz része, hogy — Justli sza­vaival éljek — lehengereljék, lehetetlenné tegyék, mint azt előbb Barkóczy, most Zichy esete bizonyítja. A Zichyt támadó sajtónak egy árva szóval sincs kifogásolni valója akkor, ha egy Tisza István, egy Darányi Ferenc, egy Bánffy Dezső, egy Zsilinszky Mihály egykázkerületi gyűlései­ken jó protestánsoknak vallják magukat, de rögtön megfújják a harci trombitát ha egy Apponyi Albert, egy Zichy János, egy Barkóczy Sándor kath. nagggyülésen vagy akárhol megjelennek és ott magukat, mint igazi, példás jó katholikusok viselik. Előbb­utóbb oda jutunk, hogy majd bocsánatot kell kérnünk Szent István országában, hogy katholikusoknak születtünk ós annál inkább, ha azok is akarunk lenni nyilvános éle­tünkben. S ezen szomorú állapotoknak nem mások, mint mi magunk vagyunk az okai, kik átkos széthúzásunkkal megbontjuk so' rainkat, ez által nyílt kaput hagyunk el­lenségeinknek, kik filléreinkkel nem a sa­ját, hanem a kereszténygyülölő sajtót pár­toljuk és hizlaljuk. Mikor lesz felébredés és testvéri összetartás?! Odanyújtottam kéziratomat a főszer­kesztőnek elfogadás, változtatás vagy meg­semmisítés végett. Egy pillantást vetett reá. Arca elsötétült. Szemei a sorokon átre­pültek, vonásai fenyegetőkké váltak Köny­nyen látható volt, hogy valami nincs rend­ben. Majd fölugrott s igy kiáltott : — Villám és menydörgés ! Azt hiszi maga, hogy eszembe juthatna erről a ba­romról ily hangon szólani ? Azt hiszi, hogy az én előfizetőimnek az ilyen üres zagy­valék izlenék ? Adja csak ide a tollat ! Soh a se lattam tollat olyan mérgesen karmolni és törülni, vagy oly kíméletlenül egy másiknak szavain, jelzőin keresztül­szántani. Epp«n mikor munkájának a kö­zepén tartott, belőtt rá valaki az ablakon és füleinek részarányosságát megrontotta — Ah ! —• mondá — ez az a bitang Smith, az «Erkölcsös Vulkán» munkatársa, már tegnap vártam rá. Es erre kiragadott övéből egy matróz­revolvert és lőtt. Smith combon találva elesett. E lövés következtében Smith el­tévesztette a célt, mikor másodszor tüzelt és megsebesített egy ártatlant. Aki pedig én valék. Csak egy ujjamat lőtte el. Azután a főszerkesztő folytatta a tör­lést és közbeszurást. Épen, mikor elkészült, érkezett meg a kályhacsövön keresztül egy kézibomba. A robbanás ezer darabra zúzta a kályhát. De több kárt nem okozott, minthogy egy tévelygő darabja kiverte egy pár fogamat. — Ez a kályha teljesen tönkrement -— szólt a főszerkesztő. Megjegyeztem, hogy magam is azon véleményben vagyok. — No, nem baj ; ebbeu az időben ugy sincs rá szükség. Ismerem, aki tette. Majd megkapom. — Igy. íme az a mód­szer, amely szerint ilyen dolgokat meg kell irni. Elvettem a kéziratot. Ugy keresztül­kasul volt szántva törlésekkel ós beszúrá­sokkal hogy az anyja sem ismert volna rá, ha lett volna neki. Szólott pedig, miut következik : «A sajtó szelleme Tennesseeben.> «A félhetes földrengés* megrögzött hazugjai, ugylátszik arra törekednek, hogy újra elhitessenek egy nemes és lovagias néppel egy aljas és durva hazugságot, a mely a XIX század egyik legdicsőbb esz­méjét, a Ballyhackba vezető vasutat illeii. Azon eszme, hogy Buzzurdvillet balra el­kerüljék, az ö utálatos agy velejüknek szü­leménye, vagy jobban mondva ama söprü­aljnak, amelyet ők agyvelőnek gondolnak. Jobban tennék ha ezt a hazugságot el­nyelik, ha meg akarják kímélni utálatos féreghullájukat a megkorbácsolástól, ame­lyet, már oly nagyon megérdemelnének !» «Az a szamár, aki Blasson névre hall­gat, «A szabadság menyköve és harckiál­tása» munkatársa, Higginsviliéből újra itt ténfereg » «Ugy vesszük észre, hogy az a hülye birkafö, a mud-springsi «B,eggeli orditás» munkatársa, az ő szokásos hazug hajlamá­val azt a hírt kürtöli világgá, hogy Van Werter nincs megválasztva. —- Az égtől származó küldetése az újságnak abban áll, hogy az igazság magvát elhintse, a téve­dést kiigazítsa, neveljen, nemesitson, a közerkölcsiséget és társasóletet emelje, az egész emberiséget jobbá, szentebbé és bol­doggá tegye mindeu tekintetben és mégis eme fekete szivü gaz konokul lealázza fen­séges hivatását hazugságok, rágalmazások, szitkozódások és aljas mocskolódások ter­jesztése által.» «Blathersvillenek Nicholson-féle kö­vezetre van szüksége ; — egy börtönre és szegényházra sürgősebb szüksége van. Mi­csoda gondJat kövezetiel látni el egy ilyen nyomorúságos falut, amelynek összos lát­nivalója két pálinkafőzőből, egy kovács­műhelyből és azon mustárpapirból áll, a melynek «A naponkénti Hurrah» a neve. — Miért nem kölcsönöznek kövezetet Memphis tői ? ott ez a cikk i Ken olcsó. Az a csúszó féreg, nóvszerint Buckner, ki a «Hurráh»-t szerkeszti, mint valami szamár az ő sajátos butaságával, mindenféle osto­baságot ordít világgá és azt képzeli, hogy okosat beszél » * — Igy ! Ez az újságírói recept meg­borsozva a legjobban. A ti édeskés modo­rotok nekem émelygést okoz. Ebben a pillanatban egy tégla röpült be az ablakon, egy ablaklábiát nagy ro­bajjal bezúzott és jókorát ütött a hátamon. Eltávoztam a lővonalból ; kezdtem érezni, hogy útban vagyok. (Vége következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom