Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-11 / 37. szám

6 BALATONVIDÉK 1910. sze

ptember 11. magas hangzatok élét, sőt némi lehangoltság is volt, érezhető a sorokban. É*zre lehetett venni, hogy Árpád ur szuflája gyeugül

; — megártott neki a Balatonvídék zordon levegője. Még egyszer- kikészítettem. Egészen sikerült kis írásmű volt az, magam is éreztem, hogy nehéz lesz rá megfelelni. Amitől féltem, bekövetkezett, Árpád ur berekedt, Árpád ur belenémult a harcba és egy éjen át lovaggá változott. Kezdődtek a lovagias ügyek. Egy délutánon megjeleut lakásomon Csák Árpád ur, Sági János ur és Mérei Ignác ur két segéde, dr. Simon Géza ur és zsenyei Fábián Zsigmond oki. vívómester és kiszabadult fegyenc. Ez az ! Hiába sirnak ma már odaát, ez volt az a pont, amelyen elhasaltak. Oki. vivőmester és kiszabadult fegyenc — itt van eltemetve az knltya — ha az a vívómester nem börtönviselt lovag, talán sikerül a tervük s egy szin'eges győzelem látszatával fejezhetik be a slamasztikumot, amibe Árpád ur nagy önbizalma rántotta be a Keszthelyi Hírlapot. Mert ez a terv a legátlátszóbb kis sakkhúzás volt., ami csak elképzelhető Párbajra hívtak ki egyszerre hárman, Sági János ur, Csák Árpád ur ós Móréi Ignáo ur. Már most én vagy megverekszem mind a hárommal ós akkor egyik csak megkaszabol, vagy pedig bocsáuatot ké'-ek. Hát ebből az utóbbiból kedves Árpád ur, sehogysem evett volna. Azért, szedöztek öszsze hárman, hogy nagyobb legyen a füstje. Mert, hogy az Árpád ur és a Mérei Ignác ur sértve érezték magukat, még értem ; — de hogy a Sági János nr miben látott sérelmet, azt, ma sem foghatom tel. Sejtem, hogy ö volt közöttük a legerősebb, hát, ezért. Milyen szépen mentek önök egy más alkalommal a járásbírósághoz, amikor a Balaton vidéknek olyan szerkesztője volt, akinek a tenyerével, találkozni nem lett volna célaráuyos ! És még önök merik magukról állítani, hogy nem krakélerek ? Kis farizeusok ! Szóval megjeleut, nálam ezen urak két segédje ! Egy cseppet sem vagyok zavarba jövös természetű, de mondhatom ez alkalommal zavarba jöttem. Képzelje magát bármelyik úriember a helyzetembe ! Provokál engem három ur, akik összevéve alig tesznek ki egy párbajképes lovngot és egyik segédül odaküldenek egy kiszabadult fegyencet,, aki kiterrorizált magának bizonyos kis nyomorult existeuciát a városban, akiről senki sem tudja — de én tudom — hogy sikkasztásért be volt hosszú időre csukva a fegyházba, s ez most lantol nékem az uri kötelességekről, lovagiasságról stb. Nagy zavarban voltam, hogy vájjon kilökjem e a házamból azt az urat, vagy pedig alkalmasabb időre várjak a leütéssel. Növelte a kényes helyzetemet, az. hogy az előbbi esetben dr. Simon Géza ur jóhiszemüleg, valószínűleg a vívómester mellé állott volna, mert. kifogásomat, kötelességszerűen lovagiat'au kibúvónak kellett volna tekintenie. E kulisszák mögötti titoknak megfelelően a fogadtatás részemről nagyon hűvös volt s a tárgyalás részükről ugyanolyan ingerült. Igy történt, hogy amikor H fegyveres elégtétel adást, megtagadtam, dr. Simon Géza ur és az a bizonyos, sarkon fordulva távoztak. Én pedig Íróasztalhoz ülve megírtam az indokaimat,. Hogyha önök akkor ezt a levelemet, nem veszik tudomásul, hanem engem kézen-közön — ahogy mondani szokták — diszgvalifikáluak, a színből sokat nyerhettek volna ; (bár ehhez még nekem is lett volna , uéhány szavam) — de tudomásul vették ! Es itt hasaltak el másodszor ! Abban a levélben azt irtam meg, hogy önöket, három ur, nem tartom párbaj képeseknek. Jól distinquáljunk — nem azt, hogy nem tartom beosületes polgárembereknek, mert ezt az állami törvények passive irják körül — csak párbaj képeseknek nem, a mely követelményt, a kaszinó szabályok irják körül — s jeleztem azt is, hogy miért nem. Nem volt ez akadékoskodó irka-firka, ahogy róla most állítják, szorosan összefüggött a tárggyal, mert hisz önök engem párbajra hívtak ki. Ebben a levélben egyetlen pont volt csak vitatható, amelyben Mérei Ignác úrról az irtam, hogy kereskedő létére nem rendelkezik az ilyen ügyekhez szükséges kulturális alappal. Ezt némely szakértők kétségbe vonták, mások helyben hagyták, szóval a kérdés nem volt színtiszta, világos, ezért, nem is ragaszkodtam hozza. És mi történt erre a levélre ? Fábián vívómester provokáltatott érte, mert, hogv én fölmertem tételezni róla, hogy ő olyan felek párbajsegéde, akik az én nézetem szerint nem párbaj képesek. Es ezért engem provokál, aki tudom róla, hogy végrehajtó korában közpénzeket sikkasztott, és azért becsukták rá az ajtót. Azt persze nem tudta, hogy én mit tudok. Amikor a provokáló levelét olvastam, R bennem lappangó operett iró nem állhatta meg, hogy hangosan fel ne kacagjou a helyzeten, amiről igazán nehéz sfttirát nem irni, utánna azonban ennyi emberi hitványság láttára mélységes fizikai undor fogott el, amit az érez, aki dögleletes, rothadt jellemhez ér. Persze, ha önök azt tudták volna, amit én, nem követték volna el ezt a csimborásszó baklövést; önöknek azonban az én vérem kellett, amit egy szakértő mészárossal, egy vivómesterrel akartak kiontatni. Erre természetesen elővettem a bombát és oda löktem az önök házi sikkasztójának a bordái közé. A vívómester egy darabig még elevenen tánoolt, amikor azonban tudomására jutott, hogy minden bizonyíték ellene a kezemben vau, kiadta lovagias lelkét s azóta már ugy látom, meg is szökött a városunkból. Ezek a tárgyalások folytak az alatt, mig önök szerint a föld keserű levében forgott. És itt, lássák, példát, vehetnek tőlem arról, hogy hogyan kell gavallériával bánni az ellenfelekkel. Soha se volt. még annyi alkalmam, hogy az önök társaságát üvegcserepeken megsétált,ássam, csallánban megnengerezzem és roston fél angolosra sütögessem, amihez pedig jól értek, mint ekkor és én nem éltem vissza a helyzettel, nem használtam ki az önök blamázsát, hallgattam ; — ép oly belőlem származó intuícióval, mint ahogy önök mindenáron ki akarták használni azt,, hogy az ököl erejük tán nagyobbat tud ütni, mint az enyém. Amikor ilyenképeu e földi gombóc levében a másik oldalra fordult, a közbevetett lovagias Ügyek eliutézést nyertek, az akadályok elhárultak, újra felvettük önökkel a régi fonalat. Megmagyarázom azt is, hogy miért ! Mert neiu bírtuk elképzelni önökről, hogy önök egy ellenem felvett formahibás, csonka jegyzőkönyvvel megelégesznek, amit csak egy segéd irt alá, mert segéd csak korrekt uri ember lehet, ós ez csuk dr. Simon Géza ur, a másik aláíró ellenben egy kiszabadult, illavai fegyeuc, tehát, nem az. Hogy önöknek mi volt az ón segédeim ajánlot t levelére a felfogásuk, ez önöket illeti, engem nem. Hogy zavarba jöttek, az látható volt. Az ón ajánlott levelem után jól tudták, hogy én kifogást fogok emelni az önök párbajképe3sége ellen, a becsületbíróság égető sürgősséggel közeledett s ez nem volt, önökre kellemes kilátás. Igy tehát az volt n legboldogabb önök közül, aki legelébb kiugrott a nagy garral megindított lovagi hadjáratbál s ezzel tulajdon segédeiket is zavarba hozták. Egyedül Mérei Ignác ur maradt, az obiigóban, akivel, — már csak a humor kedvóért is — meg párbajoztam volna. Mikor azonban ö is meglátta, hogy körülötte az összes tölgyfák részint kidőltek, részint megszöktek, utolsónak hagyta el az elsülyedt hajót ós mint komoly üzletember visszavonta a segédeinek adott megbízást, amely eljárás mindenesetre méltóbb is volt hozzá, mint az előbbi jogászos felbuzdulás. Hol is tanult volna ő lovagolni ? Önök pedig nem szégyenlették megelégedni szópségflastrom képen egy jegyzőkönyvvel, amit az a kiszolgált sikkasztó mint per tu kedves barátaihoz intézett, és büs/kének lenni arra, hogy az önöket lovagias uraknak nevezte, szembe állítva az önök korrektségét én velem. » íme, minden szépítés ós csunyitás nélkül, ez az elcsendesült, vérzivatar hiteles története Csák Árpád, Móréi Ignác ós Sági János urak ! Ábécé sorrendben. Orbán Dezső. Nyilatkozat. Hofman István és dr. Simon Géza urak nyilatkozatára kijelentjük, hog}' mi az urakat sem privát, sem hivatalos beszélgetésre nem hivtuk s nem is hívhattuk, mivel a megbízottak kiküldetése a felek joga és kötelessége ; de miután Önök jelentek meg a kitűzött időben és helyen és Önök jelentették ki, hogy a feleik az ügyet részükről befejezettnek tekintik és ujabb tárgyalásokba nem bocsájtkoznak, — azért tehát jogosan véltük Önöket a három ur megbizottjainak. Hogy kiknek kiküldésére jelentek meg, azt most már nem kutatjuk, mert az ügy érdeméhez nem tartozik. A mi megbízatásunk a dr, Simon Géza és Fábián Zsigmond urak és Orbán Dezső ur közötti ügy elintézésére s ennek kapcsán a Mérei Ignác, dr. Csák Árpád és Sági János urak által Orbán Dezső úrtól előzetesen kért elégtétel felajánlására vonatkozott. Az első ügyek elintézést nyertek s igy az utóbbi ügyekben tettük meg ajánlott levelekben mindhárom urnák az előzetes kérésükre visszatérve, az elégtétel felajánlását. Reánk belőle csak ez tartozott, hogy ők ezt — akár privát, akár hivatalos egyének utján, avagy a zárt ajánlott levél átvételének megtagadása, illetve fel nem bontása által hozták is tudomásuukra — nem fogadták el. E tényt az eljárásuk korrektségének mérlegelésén kivül konstatálni s megbízónkkal egyoldalii jegyzőkönyvben közölni tárgyilagos kötelességünk volt. Keszthely, 1910. szeptember 11. Bognár Imre Csorba Károly. HÍREK. — Erzsébet királyné halálának évfordulóján a helybeii plébania templomban d. e. 9 órakor gyászistentisztelet, volt, melyen a helybeli iskolák tanulói tanáraik ós tanítóik kíséretében és a hatóságok fejei vettek részt. — Kránitz Kálmán felszentelt püspök ur ő méltósága Molnár Dénes veszprémi apát kanonok és Slabey Dezső veszprémi karkáplán kíséretében bérmautjának kezdetén tegnap városunkon keresztül utazott, Az érkező vendégeket, az állomáson a helybeli plébánia t,«gjai fogadták, a püspök ur még a délután folyamán folytatta útját Páhok felé. — Uj főnöknő. A helybeli paulai szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek rendháza uj főnöknöt nyert. Parecco Eugénia volt főnöknöt már régebben tartományi főnöknővé nevezte ki felettes hatóságának elismerése ; akinek helyét most Girst, Júlia Alba nővér foglalta el. Kinevezése a rendházban és a városban élénk örömet keltett, mert a kedves nővér hosszú keszthelyi tartózkodása alatt az egész város tiszteletét és szeretét, érdemelte ki s tanítványai is meleg ragaszkodással vették körül. — Vasmise. Amit az Isten nagy kegyelme talán csak minden százezredik pap-