Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-14 / 33. szám

4 BALATONVIOISK 1910. augusztus 7. Az évszakok első két hónapja 30—30 napos, az utolsó 31 napos. A rendszer igy nemcsak a kvartalisokat teszi egybevágókká, hanem a napok szimmetrikus heti dátumait is. Ha pl. vasárnap indul ki az egyik negyed, a másik is akkor kezdődik, mert a 91 napos kvaitalis utolsó napja a negyed 13-ik hetének zárónapjával: a szombattal szükségképp összeér s utána ismét csak vasárnap nyithatja meg az uj negyedet. Ez persze megismétlődik az összes évnegyedeknél, nemcsak esztendő folyamán, hantim az öszszes évek valamennyi kvartalisában. Nyissa meg vasárnap a nyári évszakot junius 1-én, akkor vasárnapon nyilnak a többi évszakok: e napra esik március 1., szeptember 1., december 1. is, ugy a folyó évben, mint időtlen időkig. Viszont, ha az évnyitó nap, vagyis a téli évszak második havának első napja: a január 1. esnék vasárnapra, akkor az uj rendszer ezt rögzíti meg évnyitó napnak az összes évekre s ebből megtudjuk, hogy a többi évszakok második havának elején: április 1., julius 1. és október 1. napján szintúgy vasárnap van minden esztendőben. De e rendszer segítségével állandóan fikszirozzák és dátumhoz kötvék a a többi összes napok is. A jan. l-hez rögződött vasárnapból következik, hogy a március 15-nek mindenkor szerdára, az augusztus 15-nek keddre, az október 6-nak péntekre s a december 25-nek hétfőre kell esnie. Egyetlenegyszer szerkesztessék meg az évi kalendárium X. Pius rendszere szerint s örök időkig érvényes lehet. Ilyen a normál-naptár, melyen most dolgoznak a szaktudósok ós szent kongregációk a pápa udvarában. Van persze ennek is bibije, ahogy volt a jakobinus-naptár dekád-rendszerének. A vatikáni reform két napba ütközik, melyek a 91 napos kvartalis tagozaton kívül rekedtek. A 91 nap négyszerese 364, holott az esztendő 365 napból áll, egy nap tehát minden közönséges évben s egy másik nap minden szökő évben az uj rendbe beletoldandó, még pedig ug}^, hogy a rendszer lényegét: a napi dátumok állandóságát érintetlenül hagyják. E kényes föladatot a pápa tanácsadói rendkívül ügyesen oldották meg, de elég merész újítással. A reform a közönséges év 365-ik napját az esz| tendő végére csapja s a szökőév 366ik napját az esztendő közepére, mindkettőt dátum nélkül, az 52 hét napjaitól teljesen elkülönítve. Amaz négyévenkint a junius 15. és 16. közé ékelődik szökőnap gyanánt, az évzáró nap a decemberi ciklus utolsó helyére kerül esztendőnkint s neve újév napja lesz. A naptár kópét e betoldások igy módosítják : Január Február Március Április Május Junius Julius Augusztus Szeptember Október November December + 1—30 nap 1—31 nap 1 1-30 nap -30 nap 1 — 31 nap 1 —15 nap ikőnap -30 nap -30 nap -31 nap 31 nap •30 nap 31 nap _ 30 nap Újév napja. + szö 16 1 1 1 1 1 1A kiegészítő napok dátumnélkülisége bizoi.nyal merész újítás. A júniusi szökő nap e hónap 15 ike után fog következni, de azért nem számit 16-ának s ha pl. szerda előzte meg, neve még sem le?z csütörtök: egyszerűen a szökő év júniusára eső szökő napnak fogják hivni. A többi napok számsora nem változik miatta s a hét napjai a maguk sorrendjében érintetlenül átugranak rajta. Igy történik az évzáró nappal is: a 365-ik nap december 3 ika utáni átmeneti híd gyanánt szolgál majd az uj esztendőhöz. Nem fogja viselhetni a hét napjainak nevét, nem számit december 3i-ike gyanánt sem. Az uj kalendárium norma-napot alkot belőle s az évzártát újév kezdetével kapcsolja öszsze benne. Egység és állandóság a naptárreform főcélja. Terve már kész életbe léptetésével mégis várnak addig, mikor a legközelebbi évzáró nap szombatra esik. Akkor megrögzíti a reform ereje a naptár rendszert időtlen időkre szólólag. A „Vasúti és Hajózási Klub" ünnepségei. Aki figyelemmel kiséri a fővárosi lapok hireit, napról-napra olvashatja, hogy másutt mily eleven fürdőélet vau. Mulatságok, hangversenj'ek, szépségversenyek, kii ándulások stb. stb. szórakozások egymást érik. Nálunk — sajnos — az egy hajókirándulást és a dalosversenyt leszámítva, a fürdővendégek szórakozásáról senki nem gondoskodott. Pedig ha valahol lehetne zajos mulatságokat, kedélyes szórakozásokat rendezni, ugy az Keszthely. Meg van itt a kellő számú és mulatni vágyó fiatalság mind a fürdővendégek között, mind pedig a város lakosai között ; ven nálunk elég agilis ember is. Node ami késik, az nem múlik. Hl ma az idő engedi, lesz délután olyan belőle. Bocsáss utamra; — taláu már a kíipuk előtt vár, hogy bebocsássák. . . A Gerisa'do : Exarcha ! Sötét árnyak reszketnek ott kivül, nincs senki aki terád várna 1 Exarcha . De igen ! Én hallom ! Bizonyosan tudom, hogy a kapuk előtt várakozik reám 1 O az, aki eljött a sírjából, hogy szerecsen ezen az éjszakán. A Gerisaldo : Senki, Exarcha, senki, ha mondom ! Csillapodjál. (Tompa dördülés.) Az Exarcha : Hah, mi az ? . . . A Gerisaldo : A láthatáron menydörög az ég ! Az Exarcha : Csillagos égbolt alatt nem dörög az ég. Ugy hangzott ez mintha valaki kilép a sírból! (Felsikolt.) Ő az! íme! Jön ! .Tön már értem ! A Gerisaldo : (Magához szorítva visszatartja.) A mindenható Isten irgalmazzon nekünk ! Egy szolga ; {Belép. Térdet hajtva a Gerisaldo felé.) Uram ! Egy idegen várakozik a kapuk előtt ! Bebocsássam ? (Az Exarcha kitépi magát a Gerisaldo karjaiból, felrohan a lépcsőn és az ablaknyiláson át kl az útra kémlel.) Az Exarcha : Látom! Ö az ! Az alakja sötét. .. A Gerisaldo : (Keresztet vet. A szolga felé.) Bocsásd be az idegeut. (A szolga távozik.) Az Exarcha : Feljön ime a hold, . . . a himeneus lágy dala hangzik, ... ott . . . ott ... a kapu kitárul előtte és ő belép. (Felsikolt.) Ah ! Ötödik jelenet Voltak, A Fantom. (A baloldali ivek alól a terembe lép a Fantom. simán, mintha a fal nyílott volna meg előtte. Ruhája tompa hollófekete, kezén fekete lovag kesztyű, arcán fekete álarc, amely vonásaiból semmit sem árul el. A vállain fekete köpeny. Ruháinak diszitése ezüstös sallang mint a szemfedöké.) A Gerisaldo: Ki vagy ! A kárhozatra felelj, ki vagy ! (A Fantom némán összefont karokkal áll.) Az Exarcha : Nem ismerek reád ! . . . De érzem, hogy te vagy az, aki eljöttél értem . , . ruhádnak nehéz, kripta szaga van. valóban . . . egy éve már, hogy eltemettek. A Gerisaldo ; A mindenható Isten nevében parancsolom, felelj, — ki vagy ! (A Fantom parancsolólag Int kezével) Az Exarcha : Azt akarja, hogy elmenj ! . . . Hagyj véle magamra, felismertem őt ! Ez a mozdulat, amellyel parancsolni szokott. . . A Gerisaldo: Nem ! Exarcha ! Ne menj feléje, nem tudhatod árnyék e vagy kárhozott iélek. . . (A Fantom kitárja karjait az Exarcha felé.) Az Exarcha : Ő az ! Ő az ! Igy függött a kereszten ! Lásd, ő hiv, megyek, — megyek. . . (A Gerisaldo utfába áll.) Óh átkozott ! A Gerisaldo: Kisértő lélek, szólj ! Miért jöttél ide, felelj, ki vagy 1 Hallgatsz ? Néma vagy, mint az árnyék ! Akarom! Felelj ! Parancsolom ! Felelj ! (A Fantom egy lépést tesz az Exarcha felé.) Megállj ! A mindenható Isten nevében mondom, távozz ! Elkárhozott lélek, parancsolom el innét, el, el innét. . . Az Exarcha : (Gerisaldo mellé húzódik.) Nem ! Ne öld meg,őt! Nem engedem, hogy megöljed őt! (A Fantom a Gerisaldora rohan s földre teperi ) A Gerisaldo: Ah! Árulás, árulás! Testőrök, segitsetek . . . (Felordít.) A keze jéghideg ! Exarcha, menekülj, menekülj innét,mert ez a halál, a fekete halál. (Meghal.) (A Fantom nyugodt mozdulatokkal felemtlkedik. A köpenye ráhull a Gerisaldo testére és mint a szemfödél eltakarja öt. A terem hal sarkába vonul vissza és vár.) Az Exarcha : (A tetemhez rohan s lábával rátapos.) Igy ! Igy ! Igy ! Meg kellett ölnöd őt, mert fellázadt ellened. Megölt volna, és neki kellett meghalnia ! Igy, igy van jól. (Feltekint a Fantom felé, túláradó gyengédséggel.) En édes szerelmem, eljöttél tehát, kiléptél sirodból, hogy átölelj ez éjszakán! Lásd, virágos nyugágyon várok reád ! Ha feljön a holH s a nászzene felhangzik az ivek alatt, szaretui foglak újra, taláu utoljára. . . (A kerevethez tép s szavait mozdulatokkal követi.) Leteszem súlyos ékszereimet s fátyol ruhám leomlik, élőt'ed, mert igy szeretted ezt, amig e földön jártál. Emlékszel-e mondd ? Levetem palástomat, hogy fejed alá tehessem, ha majd álomra térsz. (A palásttal leteríti a nyugágyat.) E köny-