Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-31 / 31. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. julius 31. 31. szám. BAL TONVIDÉK MEGJELENIK HBTENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkát a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. BO f 20 i Nyiltt^r petitsora 1 korona. Vak lárma ! Miről van szó! Nem volt és nincs arra eset, hogy mi kathobkusok valaha bele­avatkoztunk volna protestáns test­véreink egyházi belügyeibe. Oly ter­rénumnak tekintettük mindig azt, melyre a kivül állóknak lépnie az illetéktelenség jogos vádja nélkül nem szabad ! Sajnos, a jogtiszteletnek ezt a mértékét éppen nem alkalmazhatjuk protestáns testvéreinkre. Mert ha nincs ok, keresnek ürügyet a kath. egy­ház belügyeibe való beavatkozásra. Ilyen ürügy az olvasóink előtt is is­meretes kalocsai érseki körlevél fel­fújt ügye is. Kalocsa érseke, mint egyébbkor, ez év junius elején is körlevelet bo­csátott ki egyházmegyéje papságá­hoz. Ebben az egyházmegyei köröz­vényben a, többi között közölte X. Pius pápa Oszentség «Editae saepe» kezdetű körlevelét. Közölte abban időben, mikor még a Szent szék és a német kormány közt megindult jegyzékváltás eredménye, X. Pius pápa Őszentsége igazán concilans s nagylelkű elhatározása köztudomásra jutott volna. Tudvalevőleg a pápa, mivel a németországi protestánsok a körlevél némely kitételeit magukra sérelmesnek találták, annak további kihirdetését a mesterségesen felka­vart kedélyek megnyugtatására, a nagy német nemzet nagyrabecsülé­sének dokumentálásául s a felekezeti béke ápolására — megszüntette. Mi­előtt ez a magas intézkedés köz­tudomásra jutott volna, a kalocsai érsek ur közölte azt. Minden közérdekű pápai rende­letet, ^agy minden körlevelet min­den főpásztor közölni szokott egy­házmegyéje papságával. Ez történt ezúttal is. Semmi egyéb! Ez pedig nemcsak legsajá­tosabb joga, de kötelessége is min­den főpá8ztornak. Ebből még éppen nem következik, hogy az érsek ur akár protestáns testvéreink érzékeny­ségét sérteni, akár a felekezeti bé­két megzavarni szándékolta volna. Aki igazán ismeri Kalocsa nagynevű érsekének fenkölt gondolkozását, nagy keresztényi lelkületét, ily szán­dékot rosszakarat nélkül nem tulaj­donithat neki. Aki ismeri a magyar­országi magas püspöki kar mindig nemes, tiszta keresztényi szeretetét és e szeretetben megtisztult igaz békeszeretét. gonosz szándék nélkül nem tulajdonitbat e magas testület egyik legkiválóbb tagjának béke­bontó szándékot! Es mégis tulajdonítanak. Vak­merően és gonosz tendencióval vá­daskodnak. Minduntalan elkalandoz­nak merőben egyházi belügyekbe. Kákán is csomót keresnek, csakhogy a mindnyájunk által féltéken}'en őr­zött felekezeti békét megzavarhas­sák s igy ürügyet találhassanak kath. testvéreik háborgatására. A Zsilinsz­kiéket mindenki ismeri. A zavaros­ban érzik jól magukat. Mert csak abban lehet halászni. Ez a katho­likusok fillérein is nyugalmaskodó exállamtitkár és hasonló szőrü-bőrü levitézlett nagyság, sajnos, protes­táns testvéreinknél még mindig ta­lál magának talajt, hol a felekezeti béke veszélyeztetésében tobzódhatik. Másutt az ilyen alakokat már rég megérdemlett sorsukra juttatta volna a józan közvélemény. Csak velünk katholikusokkal eshetik meg, hogy büntetlenül háborgathassanak bennünket s támadhassák megtor­lás nélkül főpásztorainkat. Hagyo­mán}'os széthúzásunk s bárgyuságig menő közönyösségünk engedik fe­\ B A LATON V II)ÉK TAHCAJA. 0 Giopinezza. Irtu: Gabriele D'JJnnunzio. Oh élet édes ifjúsága, fonnyadt Koszorúdból a virág mind kihulla! Mely könnyű volt előbb, az élet súlya Alatt fejem a föld felé lehorgad. De jobb lett lelkem, minta jól megérett Gyümölcs. Szelid smerész] tud meghajolni S dacolni, megsebezve nem sikongni", Mindent megbycsát, mert mindent megértett. Halványul a fény alkonyod egén Oh ifjúság; a folyó vad örvényt Már elmaradtak, csendesek a partok. Mit hallok, látok, más a hang; a fény : J est vér szemekbe könnyet látok, égni, Testvér sziveket kinba verni hallok. Halászmese. Halászmese, halászlegenda sok van és mindenféle fajta. De éppen ez a nagy sokaság mutatja, hogy a nagy jómód még el nem apasztotta a termékeny halászfan­láziát és hogy ennek a derék népségnek még mindig vannak olyan vágyai, kiván­ságai, amiket el nem mond senkinek, taláu önmagának sem. Hanem elképzeli, miienne, ha a ki nem mondott ábránd egyszerre valósággá válna s ó ott állna már a vé­gén annak az útnak, amelyet ködből szőtt és holdsugárból s ahol az ember csak le­hunyt szemmel igazodik el, akkor is ne­hezen. így születhetett meg valaha a mese a szerencsés halászról, aki a király leányát kapta nőül ós hozományul a fél országot, amiért a kifogott hal gyomrában megta­lálta a király elveszett gyűrűjét, vagy az másik, filozófiával teljes mese a nagyra­vágyó halászról, aki a vizből kifogott pa­lackban egy bedugaszolt szellemre akadt, amelyet aztán a körülményekhez képest őrülten megzsarolt. A szellem gazdaggá tette, királlyá tette, de, amikor a halász ráadásul istenné akart lenni, elfogyott a szellem türelme és visszaváltoztatta meg­mentőjét halásszá, mintha soha nem is történt volna semmi Morál: halászok ta­nuljátok meg, ne nyúljatok az olyan pa­lackhoz, amelyben sör helyett szellem van, fóleg pedig ne legyetek nagyravágyók, ha­nem maradjatok meg jámboroknak, egy­szerűeknek, halászoknak, szóval annak, a mire születtetek. A nagy indulatok, fellen­gős vágyódások nem nektek valók és akár­milyen szerencsétek akad, a mesterségteket el ne hagyjátok. Ugy látszik, nem lehetünk az egye­düliek, akik igy értelmezik ezt a mesét, van más ís és ennek a másnak most a végtelen távolságon át Hullig uyujtjuk ba­ráti jobbunkat. Fogadja el és rázza meg szivesen, amilyen szívesen s őszinte elis­meréssel mi a*t nyújtjuk neki. Mert Cux­ton, a hulli halász, akiről itt szó van, meg­érdemli, hogy barátságosan köszöntsük. Gondoljuk csak meg, egy ember, aki vau olyan okos, hogy kikerülje az életébe bele­bot'ó drámát, bölcsen elejét vegye a kí­nálkozó izgalomnak és békésen, sőt lukrati­van intézzen el egy olyan ügyet — a ma­gáét — amely, ha mással történik, az a más bizonyára kést ragad, vagy tőrt, eset­leg revolvert és vérben gázol, még ha az a veszedelem fenyegeti is érte, hogy majd börtönben szárítsa meg végleg a rája fröcs­csent feketére megalvó vért. Kés, tőr, re­volver és vér: ezek után aligha lehet két­sége akárkinek, hogy itt asszony, van a dologban. Bizony liogy asszony. És még hozzá milyen. Hullbau mint a halászfalu legszebb menyecskéjét ismerték Cuxtonnét

Next

/
Oldalképek
Tartalom