Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-20 / 47. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. november 20. 47. szám. BALATONVID MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat Dem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Keszthely város pecsétje. A minisztérium jóváhagyásával egy pecsétfaragó budapesti intézet kérvényeivel végigjárja mostanában a vidéki városokat, hogy a pecsétnyomók hibás alakjait megváltoztatva, uj, hiteles pecsétek kiszitésére nyerjen meghatalmazást. A kérvény tárgyalása a szombati képviselőtestületi ülésen kerül döntés alá, hogy milyen eredménnyel, azt természetesen most még nem sejtjük; legyen szabad azért elmondani a megjegyzéseinket ebben a kis jelentőségű, de azért érdekesen vitatható kérdésben. Hibát látunk abban, hogy az ilyen kérdés a város intelligens hozzá szólóinak megjegyzései nélkül, váratlanul kész terv alapján úgyszólván csupán szavazás alá kerül. Hibásnak látjuk ezt annál is inkább, mert a tervezett változtatás heraldikai és spharagisztikai szempontból határozottan téves. A változtatás ugj'anis a cimeralakok részleges megmásitását és a járulékos részek, — cimerpajzs, diszités átalakítását célozza. A kérvényező heraldikus ugyanis az eddigi kétfarku, mindkét kezével kardot tartó oroszlán helyett egy farkú és egy karommal kardot fogó oroszlán alkalmazását kivánja, a pajzsot diszítő babérfesztont kiküszöbölné s helyette kis koszorúba foglalná a pajzstetőt diszitő vitvrlás csónakot. Ezekre a változtatásokra semmi néven nevezendő szükség nincsen, mert a cimer mostani alakje évszázados idők óta fejlődött s a régi gyakorlat fontos az ityen kérdésben, nem pedig a mindenáron való s hozzá még helytelen ujitás. Keszthely város legrégibbXVI— XVII. századból való cimerén a cimeralak egy két lábon ágoskodó kétfarku oroszlán, amely mindkét kezében kardmarkolatot fogva egy félholdra akar sújtani. Ezt a cimert használták a török hódoltság alatt Keszthelyen táborozó magyar seregek, s ez volt haszuálatban egész 1781-ig, amikor a gróf Festetics család, mint a város földesura, az ez évben lefolyt városrendezés alkalmával uj cimert állapított meg. Ez a cimer van máig is használatban. A címerbe helyes heraldikai felfogás szerint átvették a régi cimer fő alakját, a kétfarku oroszlánt, s szembe helyezték vele a Festetics cimer kavicsot tartó daruját. Ekkor állapították meg a, címerpajzsot magában foglaló kártust, a babérfesztont és a pajzstetőt elfoglaló vitorlás csónakot. S valóban ha a cimert korszerűség szempontjából vizsgáljuk, makulányi hibát sem találunk benne. 1781-ben élte magyar földön a rokokó stílus a fénykorát s e stílusnak megfelelően a cimerpajzs és járulékai a legtisztább rokokó felfogást mutatják. Stilus szempontjából nagy hiba lenne most változtatni ezen a tökéletes antik művön, amelyhez a cimerpajzs felső felére hajló babérfüzér szervesen hozzátartozik. A logikát az ilyen heraldikai szakügyben sem lehet sutba dobni s a logika ebben az esetben azt kívánná, — ha már mindenáron változtatni akarnánk — hogy térjünk vissza a XVI—XVII. század félholdas címerére. De önkényüleg elvetni A^B A LATON VII)ÉK T

ALAJA, Az érmelléki szüretek Mézes már a gohér. Vörhenyes bogyóit duzzadozva kinálgatja a bakator. Csurranós levü szőlőfürtökön le-lecsipik magukat a vad-darazsuk, ámde nem sokáig tart már vig életük Rajluk üt a dérhullajtó «berr»-es szeptember, október hónap. Még két-három hét, hegyen-völgyön szüretelnek. Vinc-llérek, kádárok hűvös pincék mélyéből, csöndes pajták üiömszagu szobáiból már is kezdik napfényre állongatui a hordókat, taposó kádat, puttont, bálványfejes homloku vén körtefa sajtót. Karlócától fel Magyarád, Tokaj, Miskolc, Eger, Gyöngyös, aztán Balaton-Somlyó, Ruszt és az egész Érmellék bortermő vidéke megmozdul. Füstfelhök himbálódznak a hegyek oldaláról. Szüretelő edényeit öblögeti, forrázgatja a melegkedélyü gazdanépség s ha panaszkodtak is az idei zivataros nyárra, helyenként voltak vidám szüretek Hiszen már az Érmellékt-n is újból kivirult a filokszerától elpusztított szőlők egy része és bár az utolsó évtizedek társadalmi vizözönje sok helyről világgá söpörte a kúriák őslakóit, a kivirult Ermelléken szüretelnek még a régi barázdák régi soraiból. A többször Szomoritó birtokcserék dacára is sok érmelléki szőlő áll még a régi néven. Például ilyen jelesebb szőlők a székelyhídi hegyen a Gyalokay, gróf Stubenberg, debreceni Bészler, Kiskágyon csokolyi Fényes, Reviczky, Magyary, püspök Révész Bálint, Eszkay, Fráter, Gulácsy, Darvay, Miskolczy, Derzsy, Nugykágyán gróf Pongrácz, Kazay, Rimay, Lovas, hegymegi Kiss. — Kólyon Básty (most Simonffy Gyuláé), gróf Csáky (mo»t Szinay), — Diószegen gróf Zichy, Kuczik, a debreceni piarista, — Jankán Paksy, Lévay, Szeremley (most Szabó pesti ügyvédé), — Hegyközszentimrén Dalmy és Beke szőlői. * A uó'ás Érmellék vidám életének hanyatlása a filokszera vész idejétől származik. Siralmas darabokra zúzta ezt a tüudértükörként mosolygós szőlővidéket. Osszeomladoztak a pajták. Fü nőtt az üres pincék küszöbén. Kivagdalták, feltüzelték a beteg tőkéket. Fájdalmában sistergett, nyiszorgott a százados vén bütyök. Siracta az elmúlt gazdag időket, mikor még »z uricsaládok nem szökdöstek a «hegy»-től, a kapás nép pedig nem koseredett le a szocinlistaságra és a más vidékre költözött tanitó se panaszolta irdatlanul őszinte rigmusokban : Isten hozzád, Kágyi hegy, A vizavéd már elmegy Más vidékre, más helyre — Te is térj már eszedre . . . Ettem kolbászt eleget, Ittam jó bort eleget, Hogy a szőlő kiveszett. Vagy hat évig nem termett : Vizre fogtam magamat,, Mérgelődtem nagyokat. . . * Az érmelléki szüretek rendszerint október derekán kezdődtek. Csupán «hegy-. biró» uramiék szüreteltek korábban, mert később már a sok ügyes-bajos ember dolgával kellett bibelődniök. Hiszen országos vásárjárással vetekedtek az érmelléki szüretek. Nemcsak Biharból, hanem Szabolcs, Hajdú, Szatmár vármegyékből is rakott szekerekkel özönlöttek a módosabb emberek a «hegyre». Debrecen borszerető polgárságából is egész karavánok tódultak fel. És mivel a szüret tartama az időjárási ól függött., kamráról, konyháról előrelátólag gondoskodni kellett. Némelyik «szilvásban» egész falka «szüreti báráuyt», sőt vörös borjukat is őrizgettek a szüreti lakomára, márhogy kinek meddig engedte a módja s mék pajtának milyen vendégbarát volt »z ura ? Mindenfelé cigányok nyüzsögtek a hegy ösvényein. Debrecenből, Váradról, a vármegyékből a hegyre csődültek az első prímások, mint muhiclopó bandák. Nótaszótól, muzsikától zajlott az ÉrmellékEgyik helyen egész nap, másik helyen éjszaka szólott a muzsika, nem éppen a dáridozás kedvéért, hanem, hogy a szedőlányok, menyecskék, puttonos legények és