Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

156. BALATONVIDÉK 1910. december 25. Megy a KÖZÖS, megy a gőzös Kanizsára. Hétfőn ós kedden lapunk felelős szerkesztője Nagykanizsán fog tartózkodni, hogy az ellene emelt vádak miatt a vizsgálóbíró előtt megfeleljen Hétfőn dr. Csák Árpád, kedden pedig zsenyei Fábián Ferenc Zsigmond ügye kerül tárgyalás alá. Mindaketten nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés cimén emeltek vádat. Itt vau tehát az alkalom a minden néven nevezendő elégtételre, amely azonban persze csak akkor fog elkövetkezui, ha marasztaló ítélethez juthatnak. Ez ellen természetesen protestálni fogunk, mert jól tudjuk, hogy minden pernek két vége vau és aki a jobbikat fogja meg, az boldogul. Ezeket a pereket a •Keszthelyi Hirlap» már számtalan alkalommal ugy tüntette fel, mjut valami fél győzelmet, pedig a per akkor jó, ha

;már meg is van nyerve. Ep e miatt már most kellően figyelmeztetem, hogj' jól öszve szedődjenek, mert aki pervesztes K sz, azt ilyenformán nagy blamázs éri. Ebben tehát vagy nekünk, vagy nekik részük leszen. Mi majd csak törekedni fogunk arra, hogy csekélységünk legj'en a másik. Természetes, hogy a lapjaink olvasóközönségét a dolgok végleges eldöltéig az eredményről nem értesítjük. Ez természetes azért, mert mi a részünkről respektáljuk a törvények rendelkezését, amely a vizsgálat alatt levő ügyek állását hivatalos titoknak tekinti. Viszont a Keszthelyi Hírlap is őrizkedjék az adatok előzetes leközlósótől, nem ugy, mint legutóbb a Prísz nyák ügyben tette, amely miatt osak azért nem kaptak feljelentést, mert lapunk főszerkesztője utálkodott controverziákba keveredni velük. Eu azonban nem utálkodom semmitől. Befejezem pedig soraimat azzal a mondással, amivel Vilmos császár küldte a németeket khinába boxert, akasztani : • Mi pardont nem aduuk, de nem is kérünk !> Árpád, okosan viselje magát ! Zsigmond, itt a szalmaszál a vizbe, — tessék rajta kimászni ! * — Ma délután nyitják meg a X. katk. nagygyűlést Budapesten, amelyre városunkból is többen felutaztak. A hitelszövetkezetek föladatai a jövőben, Szemelvények az 1911. évi Szövetkezeti naptárbúi. I. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek száma a legutóbb közzétett kimutatásszevint2258-at tett ki, mely szövetkezetek működése 6873 községre terjedt ki. Bár ez a szám igen tekintélyes, ha azt, az országbau levő öszszes községek számához viszouyitjuk, azt látjuk, hogy még a községeknek majdnem felerósze nem részesül a szövet,keseti eszme áldásaiban. Ugyanezen elszomorító eredményre jutunk, ha az összes családfent ártók számát a szövetkezeti tagok számához viszonyítjuk, feltételezvén azt, hogy a szövetkezeti tagok mind családfentartók, ami a valóságnak körülbelül meg is felel. Az összes családfentartók száma körülbelül 4,000.000, ezek közül pedig csak mintegy 600,000 hitelszövetkezeti tag. Ha az érdeklődés e látszólagos hiányának okait kutatjuk, két körülmény bír kiváló fontossággal. Az első, hogy nincs, aki a lakosságot a szövetkezeti eszme áldásairól felvilágosítsa. A második pedig az, hogy volna ugyan, aki a lakosságot hetyes irányba terelje, de nem teszi azért, mert a szövetzeti eszme térfoglalása részére érzékeny anyagi veszteséget jelent. Az előző eset tekinthető gyakoribbnak. Ugyanis, sajnos, meg kell állapitanunk azt, hogy a nép irányítására hivatott elemek között még igen gyakran tapasztalható a betű, a könyv iránti ellenszenv. Az irtózás, mindentől, a mi uj s a makacs ragaszkodás a megszokotthoz, a regihez. Hogy ez a maradiság a haladás, a fejlődés halála, hogy ilyen elvek mellett a népnek, különösen nálunk, nemzeti kórdóst képező vagyonosodása és szellemi fejlődése nem képzelhető, kétségen felül áll. Tehát sürgős orvoslásra van szükség. Erre pedig a már meglévő szövetkezetek vezetői vannak hivatva. Elsősorban foglalkozzunk a tagok,valamint a működési körhöz tartozó községek lakosságának felvilágosításával ós a már meglévő szövetkezetek üzletkörének bővítésével A legtöbb teendő éjnél a pontnál van. Ugyanis igen sok szövetkezet megelégszik azzal, hogy a jelentkezők bajait orvosolja ugy, ahogy tudja. Ha a jelentkező kérelmének teljesítése nem mindennapi, a szövetkezet, vezetősége már visszariad azon csekély munkatöbblettől, mely avval jár. Gondosan, titokként megőrzi az uj tapasztalatokat, az ujabb irányzatokat, amelyeket a Központ hivatalos lapja után közöl. Itt van tehát a hiba. Köztudomásúvá kell tenni mindazt, amit a szövetkezet, nyújtani képes! Erre legalkalmasabbak elsősorban a szövetkezetek közgyűlései. Eddig a közgyűléseket, szükséges rossznak tekintették. Ridegen előadták az üzleteredményt, a nyereségfelosztásra vonalkozó javaslatot s megejtették a választásokat. Nóhánj' perc alatt vége volt, az egésznek s a szövetkezeti vezetők örültek, bogy mily simán s gyorsan folyt le a közg}'ülós. Ami a látogatottságot illeti, persze ahhoz már t.öbb szó fér. Az első közgyűlés rendszerint haiározatképtelen,ugy hogy azután a második közgyűlés már a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határoz egy pár kötéllel fogott tag közreI

működésével. A csekély érdeklődós oka nézetünk szerint csakis a tárgysorozat ridegségóben kej resendő. A mostani közgyűlés nem nyújt a tagnak semmit, amivel ismeretkörét tágíthatná, ami érdeklődését felkölthetué. Tehát a közgyűléseknek szellemi tartalmat kell adni s evvel a tagnak a szövetkezet iránti érdeklődését fel kell kelteni. Minden közgyűlés tárgysorozatába fel kell venni egy-egy felolvasást, melynek tárgyát ugy kell megválasztani a helyi viszonyok szeriut, hogy az a község lakosaira nézve érdekkel bírjon. A legfontosabb a takarékoskodás. Fel kell világosítani a tagokat annak fontosságáról. Arról, hogy milyen botor e'járás, ha valaki a pénzét otthon tartja kama'ozatlanul a ládafiában vagy a szalmazsákban. Fel kell hívni a figyelmét a tűzveszélyre, mely keservesen összekuporgatott pénzétől menthetetlenül megfoszthatja. Buzditaui kellene, hogy pénzét ne vigye takarékpénztárakhoz, különösen idegen városba. Segítse vele a szövetkezetet, mely helyben van, mely nem egyes emberek, vagy azok kis csoportjának érdekeit van hivatva szolgálni, hanem a községi lakosok összeségónek érdekeit mozdítja elő s azok jólétének emelésére törekszik. Közölni kell velük, hogy nemcsak nagybankókat lehet bevinni a szövetkezetbe gyümölcsöztetés véget

1. A takarékoskodást filléreknél lehet megkezdeni. A fillérből lesz a korona. A szövetkezet már 20 fillért is gyáva anarchista volt és anarchistahős akart lenni. Ugy-e bár tiszta dolog ? Ugy-e bár nincs más mag3'arázat arra, hogy miért épen Erzsébetet. Pedig még az anarchista merényleteknek is van magj'arázatuk. S a milyen nyilvánvaló ezek után, hogy Luccheni gyávaságból vetemedett a gyenge ós védtelen Erzsébet királynő megölésére, ép ugy bebizonyítható az is, hogy Luccheni, az anarchista, féltette az életét. Még

;pedig nem is közönséges módon. Ezért választotta ki Svájcot merénylete színhelyéül Noha sem a svájci, sem a budapesti rendőrség ezt nem tudta, elfogatása után ő maga mondotta el, hogy előzetesen már járt Budapesten Erzsébet királyné nyomában s ott akarta megölni, de azután elhalasztotta cselekedetét arra az időre, a mikor Svájcba ment a ki i ályné. Azt már nem vallotta be Luccheni, hogy miért, mert szégyelte volna az álhós, hogy azért, mert féltette az életét. Ha ő Magyarországon, Budapesten, öli meg Erzsébetet, a magyarok bálványozott nagyasszonyát és nem sikerül elmenekülnie, okvetlen halál fia. Vagy meglincseli a nép, vagy felakasztják. Ezt pedig ő semmi esetre sem akarta. S aztán Budapesten mindenki ismerte Erzsébetet, tehát akármilyen feltűnés nélkül sétáljon bárhol is az udvarhölgyével, minden szem rajta van s igy nehéz elmenekülni az ellene intézett merénylet után. Svájcban egészen máskép állott a dolog. Ott az utcai járókelők nem is sejtik az egyszerű fekete ruhás asszonyban a nagy fejedelemasszonyt, senki sem kiséri figyelemmel, tehát alkalmas pillanatban és helyen elkövetett merénylet után sokkal könnyebb elmenekülni. Ha pedig mégis megfogják, ugy a hidegvérű svájciak ugyan meg nem lincselik, a törvény pedig nem ismeri a halálbüntetést, tehát a gyilkos élete nem forog kockán. S ez a fő a gyáva Luccheni szemében. Igy és csakis igy történhetett meg, hogy egy anarchista épen Erzsébel királynét ölte meg és noha nem sikerült elmenekülnie, a rettenetes gyilkosságért nem lakolt halállal. Hogy elakart menekülni, azt több tanú egybehangzóan vallctta a vógtárgyaláson, sőt azt is, hogy a mikor megfogták az első pillanatokban megpróbálta lehazudni a tettét s azt mondta nem ő a tettes. S a zsebében megtalálták a már előre megváltott s Párisba szóló vasúti jegyet. Oda akart menekülni s ett élvezni titokban a — világhírt. A világhír adja ugyanis az anarchista merénylők kezébe a tőrt, revolvert, bombát, semmi más. Ez a világhírre való vágyódás volt Luccheniben akkora, hogy még a gyávaságát is legyőzte és minden gyávasága dacára gyilkost — az igaz, hogy csak aszszonygyilkost — tudott belőle csinálni. Annak, hogy tényleg Párisba szándékozott menekülni (tehát remélte, hogy megszökhetik) Luccheni, a nála talált vasúti jegyen kivül még egy érdekes bizonyítéka van : Luccheninek a merénylet előtt két nappal Dolores di Vera d'Arazona olasz hercegnőhöz Párisba irt levele. S ugyanezen hercjgasszony adta a legjobb bizonyítékát annak, hogy Luccheni csak arra a bizonyos világhírre vágyott. Hogyan kerül levelezésbe az anarchista a hercegnővel, annak rendkívül egyszerű a magyarázata. Luccheni az olasz hadseregben herceg Arazona kapitány századában szolgált s mert nagyou békés, jámbor fiu volt, a herceg maga mellé vette «privadiner»-nek, magyarán tiszti szolgának, vagy kutyaínosónak. S olyan hűséges c-elód volt, hogy még évek multáu is irt egy-egy levelet, .igen alázatos hangon, egykori hercegi gazdáinak, noha időközben anarchista lett. Az ember nem is gondolná, milyen nevetséges alak tud lenni egy anarchistahős, ha közelebbről megvizsgáljuk. Nos, Luccheni egykori hercegi gazdája a feleségével együtt Párisbau időzött akkor, a mikor 6 már Geufben lesett a fejedelmi áldozatára. Biztosra vette, hogy a gyilkosság után meg tud szökni Párisba, s előre fürdött a világhír kéjében. Anynyira, hogy ostobaságra ragadtatta magát, a mi vesztére válhatott volna, ha meg tudott volna szökni. Irt egy minden ok nélkül való ostoba levelet Párisba a hercegnőnek. Megírta, hogy Genfben van s szeretett volna már a levélírás napján Parisban lenni és alázatos tiszteletét tenni volt ura és urnöje előtt, de «valami» visszatartja még pár napig Genfben. Hogy mi, azt előbb meg fogja tudni a hercegnő, mintsem ő Párisba érkezik, pedig amint