Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-16 / 42. szám

2 BALATONVIDÉK 1910. október 16. nünk találják meg a cimzettüket. Ez ugyebár világos ? Tehát mi voltunk azok, akik Sági Jánost áthelyeztettük A mi kisded számításainkat húzta ő keresztül s ezért harag­szunk rá. Mi vagyunk az ő legyűrt ellen­felei. Mi sugtunk be csúnyán, a háta mögött. Mi vádoltuk az igazságügymi­niszter előtt, hogy felkavarja a vá­ros békéjét. Mi voltunk irigyek a sikereire. Mi nem tudtuk neki megbocsáj­tani, hogy az üres fejünket nem res­pektálta. És a mi leghatalmasabb fegy­verünk a besúgás. Kedves Kolléga ur, önt vak­merően felültették. Először is, nem mi helyeztettük el Sági Jánost. Igaz, hogy a «Nap» cimü diszzsurnál megírta, volt, hogy a veszprémi püspök ur árulta be a Jánost a miniszternél, igaz, hogy a keszthelyi spelunkákban még más előkelő állású urakat is gyanúsíta­nak, de ez kérem csak afféle pletyka beszéd. Ön kedves Kolléga ur minden bizonnyal más vallású, mint én va­gyok, tehát nem fogja rosz néven venni tőlem, ha kioktatom arról, hogy egy megyéspüspök van olyan tekintélyes méltóság, hogy erkölcsi lehetetlenség róla feltenni, mintha egy kisvárosi apró hivatalnok ellen árulkodni mehetne. Ezt ön nem érti, de igy van. Ha tovább foglalkozik a kérdéssel, arra is rá fog jönni, hogy egy igen magas állású urnák a gondjai között sehol sem marad hely Sági Jánosra, még ha olyan tüneményes lángelme volna is, mint Ön állitja. Sági Jánost áthelyeztette a fe­lettes hatósága, mert közhivatalnok létére olj'an áramlat szószólója volt, amely a város békéjét feldúlta. Pont. És erre nem kellett semmiféle besúgás, mert akinek szeme van, az előtt mindez nyilvánvaló volt már hosszú évek óta. Nem haragszunk mi a Jánosra azért, mert kisded számításainkat huzigálta keresztül. Mit is ért kisded számítás alatt kedves Kolléga ? Csak nem pana­mákat ? Mert tetszik tudni a Panama, az egy csatorna volna ha lenne. Az jellemezné, hogy az elejin bemenné­nek a hajók, a végén meg kijönné­nek. Viszont az is megtörténhetnék, hogy a végén jönnek be a hajók és az elején vonulnak ki. Ne, kedves Kolléga, ne óhajtson ön ilyen szem­közt jövő hajókkal találkozni. Mi nagyon távol állunk minden kisded számítástól, a mi számítása­ink nagydadok és igy nyilvánosan ellenőrizhetők, ebben a kérdésben csukják be hamar az ajtót, mert ki­megy a meleg. Aztán a nyüstjit neki, hogy mi lennénk a János legyűrt ellenfelei ! Hát tudja kedves Kolléga ur, én nem vagyok Reb Menácbem Ci­cesbeiszer, de ha most az ülne itt a helyemen, most valószínűleg igy ál­daná meg : Gyűrje le az ellenfeleit mindig, de ugy, ahogy a János le­gyűrte a Balatonvidéket ! Sugdolózni se szoktunk. Sőt na­gyon is nviltan beszélünk mindig. Hisz ettől táncol a keszthelyi Fel­legvár, mert veszedelmesen nem sze­retünk teketóriázni, hanem élesen ós főként nyíltan bevilágítunk minden szögletbe, ahol pókháló fedi az év­tizedes piszkot. Épen ezért állítsa elénk azt az embert, olyan nyíltan, ahogy mi szoktuk tenni, aki a mi érdekkö­rünkből vádolta Jánost az igazság ­ügyminiszter előtt, hogy felkavarta a város békéjét. Talán ne tessék az egyszer Önnek sem sugdolózni és célozgatni, magunk is kíváncsiak volnánk arra, hogy ki közöttünk a besúgó ? Mi tőlünk sohasem eredtek olyan névtelen, helyesebben álnév alatt be­adott rágalmazó feljelentések, mint aminő épen most szerez a kinyo­mozandó tetteseknek nehéz órákat, amely feljelentésben az álnevű senki tanuképen Sági Jánosra hivatkozik, tehát a benne foglalt adatokat Sági Jánossal megtárgyalta, sőt, amely feljelentés ugyanolyan gépírással van másolva, mint aminőt Sági János basznál a kir. Járásbíróságon. Nem, kedves Kolléga ur, ha sn­gásról van szó, ez nem a mi fegyve­rünk. Továbbá, még csak a sikereire sem voltunk irigyek. Bármilyen si­kerrel telekkönyvelt is a János, én például utódakópen még akkor sem vezetném tovább a telekkönyvet, ha szépen megkéx-nének rá. Az üres fejünket pedig csak töl­tögetjük, töltögetjük. Nem baj ám az, ha valamicske még mindig bele­fér, de sőt sokkal nagyobb baj, ha már annyira megtelt, hogy egy csi­petnyi tapasztalat sem fér bele többé, Mert az ilyen fej nehéz és neki viszi a birtokosát a falnak. Minthogy azonban látom, hogy kedves Kolléga ur nem zárkózik el az információk elől, egyről-másról még teszek említést. Eszem ágában sincs Sági János nagyobb részét szolgáltató vágóhidjainak köszönheti világhírét. S ha az idegen megfeledkeznék is erről — okvetlenül eszébe jut Chicago ut­cáin akkor, midőn a déli szól esténkiut útra kél s valami különös kőbányai illat kóborolja be az utcákat, avenuekat. . . Ez az úgynevezett «Stock yards» jel­legzetes illata. . . A Stock yards pedig nem más, mint az az óriási terület, hol a huselőállitó cé­gek vágóhidjai és a Chicagóba — Ame­rika pusztáiról fölhajtott óriási számú ál­latok rekeszei, istállói, a marhák, disznók, birkák utolsó pihenői vannak. A «Stock yard» Chicago déli részé­ben vannak. Amint villamoson vagy a magas va­súton a South Halsted utca felé közele­dünk, mind erősebbé, érezhetőbbé válik a Stock yards átható szaga s az állati bus hangok mint valami -bántó khaosz hang­zik fülünkbe. Végre megérkezünk. Ezer ós ezer, megszámlálhatatlan ökörnek, tehénnek, bor­júnak, disznónak, birkának különböző hang­nemben fölhangzó bőgése, sivitása, röfö­gése, bégetése fogad bennünket, mintegy imorituri te salutant», a mint a három­százhúsz négyszög acre (hold) területre be­lépünk a diszes kapun, mely fölött az ál­latok sokaságáuak szükséges vizet szolgál­tató magas viztorony emelkedik. Rekeszekneknek, ketreceknek, állások­nak valóságos útvesztőjébe kerülünk. Az állatokat ideszállitó cowboyok száguldanak a ketrecek utain. Minden irányból vasúti sinek futnak itt össze. A telep központján árutőzsde, bankok, éttermek, posta. Itt emelkednek az amerika-szerte is­meretes, a husipart úgyszólván monopoli­záló világhirü cégek, u. m. az Armour & Co., a Swift & Co., Libby, McNeill & & Libby, Morris & Co., National Packing Co. hatalmas épületei, ipartelepei. A magas kémények füstölnek, az épü­letekben folyik a munka, szekerek, hatal­mas vasúti hiitőkocsik jönnek, rakódnak, mennek tovább az Egyesült Államok min­den részébe. Az Egyesült Államok húsfo­gyasztásának egy harmada innon kerül ki. Találomra a Swift & Co, irodájába megyek be. A váróterem telve van láto­gatókkal s érdeklődéssel nézzük a Swift & Co. kiállított termékeit : a legfinomabb sonkától kezdve végig, illatos szappan, mű­tarágya stb., minden készül itt, a mi marha, disznó és birka után felhasználható, mert itt semmit sem engednek kárba veszni, denből lesz valami. Ügyes vezető kalauzolása mellett az épület legfelső emeletére megyünk a sertés­vágáshoz. Micsoda tömege a vérnek ! Egy rekeszbe 40—50 sertést hajtanak be egy­szerre Egy néger minden sertés hátulsó lábára láncot hurkol, majd egy örökké forgó nagy vaskerók horgaira akasztja őket egymásután, amint jönnek. A kerék nyi­korogva forog s a sivalkodó sertéseket viszi föl a magasba s átadja a továbbvivő gépezetnek, mely néhány yardnyira viszi a. már elszédült állatot. Nyakig véres em­ber áll itt villogó szemmel s alig egy arasznyi kését szinte automatikusan mártja minden percben egy-egy sertés szivébe. A vér ömlik, miközben a gépezet viszi to­vább a leölt állatot a forrózóba. A következő helyiségben száz és száz fürge kéz tisztítja, bontja, szinte gépiesen a leölt állatokat, majd ismét más osztály­ban a különböző husnemekre vágják szét a tisztított sertéseket. Husfüstölőben, csomagolóban' minden­felé szinte gépiesen folyik a munka na­ponta tiz órán keresztül. A birkavágás hasonló módon törté­nik, azzal a külömbséggel, hogy a birká­nak a nyakát vágják el s bőrét lefejtvén, belső részét kivévén, egészben kerül a rak­tárba, hol 3—4000 darab állandóan a készlet. A marhavágás még visszataszitóbb, mint a kisebb állatok vágása. Ezeket — hogy elszédítsék — vas­kalapáccsal sorban fejbe verik, majd hátsó lábánál fogva fölakasztva elvágják a nya­kukat s azután bőrét lefejtve, belső részü­ket kivévén, félbe vágva viszik a lehütött termekbe, melyekben egyszerre 3000 fél­marha is el van raktározva. A vér forró, nehéz szaga egészen el­széditett s mégis csodálkozva láttam, hogy az amerikai szép hölgylátogatók alig győz­tek betelni a tömeggyilkolás szörnyű lát­ványaival. Csupán a Swift and Co., melynek vágóhidjai vannak Chibagon kivül Kansas Cityben, Omahaban, St. Luisban, St. .To­sephben, St. Paulban, Fort Worthban, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom