Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-24 / 17. szám

1910. április 1

7. BALATONVIDÉK 6. A fiatal: De megengedj, az már csak valami, hogy Fedák Sári épen az ő bandáját vitte magával. Az öreg : Igen ez valami, annál is inkább, mert ime babérkoszoruzta fővel téré vissza köiéuk. Mi ? A fiatal: Érdekes vagy ! Cigány nem pályázik babérkoszorúkra. Mit neki Hekuba? Az öreg : Ugy, ugy picikém U Mit neki Hekuba ? Azt ő gondolom — inkább a pityókafőzelék révén ismeri, semhogy elillant fürteinek nyomát diszitené véle, már tudniillik a babérral. De azt akarom mondani, hogy ami kedves prímásunk más egyébbel se törődött soha, nem pedig, hogy babérok után vágyott volna. Negligált ő mindent és mindenkit s ha megszidták érte — oda se neki. Hiszen erről beszélni is kár. Ám csodálatos csak az, hogy a keszthelyi közönség — talán azért, mert megszokta őt, mint eb a verést, — mégis mennyire kedveli s hogy el vau ragadtatva játékától Évek óta figyelem azt a valóságos becózgetóst, dédelgelést, amiben öt részesíteni kell, ha az ember búrjai mellett kellemezni kívánja magát. Mondom évek óta figyelem és hidd el : kész nevetség, bogy micsoda elkényeztetésbe részesül ez a cigány. A fiatal: Ignzán nem tudom, hogy honnan veszed ezeket. Ugy beszélsz, mintha a keszthelyi publikum a Bizi banda nélkül már meg se lehetne. Az öreg : Nem ! No látod, ezt éppenséggel nem gondolom. Helytelen is volna. Nézd : Plakátoznak hangversenyt, fehérasztalosat, finomat, előkelőt s ime, még az angol különlegességek, vagy a már kinekkinek különleges angolságok sem tudtak a tegnapinál nagyobb közönséget csalogatni. Üres volt, a terem, akárcsak maga a hangverseny zenéje. Ha a keszthelyi közönség igazán élne, halna Biziékért, akkor, li'dd el még az esős idő dacára is tömve lett volna az étterem. Persze baj nálunk az, hogy a kávéházakat, vendéglőket a hölgyek, családostól nem frekventálják, de hát sajnos nem is frekventálhatják ugy, mint például más városokban. S igy Biziéknek csak az hódol be, akinek nincs miért otthou maradnia, hát megy szeszelni és bizizni. A fiatal : No és te, aki egyáltalán nem kedveled öt, mégis miért voltál ott ? Az öreg: Hm. A kíváncsiság hozott oda. Kíváncsi voltam, hogy közönségüuk olykor-olykor, ha jól esik. Áldjon meg benneteket a jó Isten ! (Sorra kezet szőrit velük és szelíden mosolyog a hat elszontyolodott legénykére. Távoztuk után a munkaasztalához lép ós soká mozdulatlanul áll előtte. Meg-megfojtogatja valami, föl fölzihál a melle, de lebírja könnyeit.) A fráter : Valaki erre tart a folyosón, hallom a lépésein. Bebocsássam, tisztelendő atyám ? Páter Benedek: (csodálkozva tekint rá) Miért ne tennéd, Boldizsár ? (Kopogtatnak. A fráter ajtót nyit. Marco Attavante lép be.) Páter Benedek : Marco Atlavante, én nálam ? Mester, ha nem hullott volna ki már kezemből az ecset, a tanítványod szeretnék lenni ! Attavante : Rám pirítasz, tisztelendő atyám. részéről a tengeren is túlról megjött hegedűsök iránt ugyan miben fog nyilvánulni az elismerés és lelkesültség fokozódottsága és viszont, hogy mi HZ amit a derék banda önnön előnyére a külföldről magával hozott. A fiatal: Nos? És megfigyeléseid eredménye ? Az öreg : Az, hogy ti, — a közönséget értem — most is épp ugy elmulattok mellette, mint mielőtt kiment Londonba, a banda pedig most is csak az, ami azelőtt volt. Ami érdemeset hangsúlyoznom kell, amit előnyükre magukkal hoztak az . . . az . . . A fiatal : Az . . . hadd halljam ! Az öreg : Az az uj szmoking. Gnom. Heti krónika. A Tavasz. Amikor lehull a hó A szélvész zúg, a vihar zeng, S a kályha már befűtve jó, Az ember szive elmereng Egy némikép meglepő tényen, Mely által reszket minden lényen Ki manapság érezni tud ; — S a tény, mi most eszébe jut, Hogy újra itt vau a — Tavasz! Ez az ! Dalra ez ihlet ifjú lelket, Akit a szél addig ölelget A kőszivü nő ablaka alatt, Hogy mikorra az éjfél elhalad, Megfagyva dől a fehér hóba . . . Szóval — nyakig vagyunk a jóba. A tavasz itt van, s jaj mi lesz velem, Költő vagyok ós mostanában zöldéi A friss saláta, — és a szerelem . . . Mit válasszuk ? Szerelmet táu, olajjal ? Avagy salátát, — lelki gyötrelemmel ? Kinbau vagyok, amely szivembe dúl, fúl, Mentsenek ki e nagy slamasztikumbul! Tavasz van hát. Az erdő és liget, Ha az ember a híreknek hihet, Zöld lombdiszt fognak ölteni, Mely alatt, — ha majd női árnyéka, A kis madár s a nagy poéta Boldogan fognak költeni. Míg ezzel mulatna őkelme, A rendes nyárspolgári elme Páter Beuedek : Amiért elismerlek és magamnál többre tartulak ? Mondanám e, ha nem ugy volna ? Én hatvanhárom esztendeig forgattam a betűvető ós képiró ecsetet, te pedig — sokat mondjak? — tizenötig. S hol vagy te fölöttem ! A király ugyancsak büszke, hogy Floreutiából Budára hódíthatott. Mennyire vagy a nagy misekönyvvel ? Attavante : Gyorsabban haladok vele, semmint gondoltam volna. Már majd a feliben járok. Ha egyhuzamban igy folytathatnám, másfél esztendő múlva elkészülnék vele. Páter Benedek : Derék 1 Foglalj helyet öcsémuram ós mesterem. Mi jót hoztál különben ? Attavante : Mindenekelőtt a fölséges ur szíves üdvözletét, aki még számos eszMost minden percet arra szentel, Hogy fát hozat és szenet rendel. Előveszi a bundát újra, Mfly naftalin ágyába bújva Ősztől a ládában pihent ; Felhúzza ezt, — s ha megjelent A rendes víg baráti körben, Mindenütt a hírt hagyja részül, Hogy lassan disznótorra készül. Tavasz van hát. Egy hír jelenti, Amelynek az értelme sok : - Egy országúton, elhagyatva Megtalálták a csizmafótot, Kibül az illetékes tótot Kiették már a farkasok. Szóval tavasz van. Ezt mutatja A mágnásvilág. (Népünk atyja.) Amely ugyebár mostanában Nem lelve hont e szép hazában — Herceg, komorna, báró, kukta, Lovász, szakács, s a többi gróf, Keresztet vet a külön bankra, S nyaralni megy — a Déli-sarkra ! • Erőszakosan ható hashajtó szerek ártalmasak és ezért azokat feltétlenül kerülni kell! A természetes Ferencz J ózsef-keserüviz kellemes, rendkivül enyhe ásványvíz. A legjótékonyabb hatású a világ Összes hashajtói között, mert megszabadit a legmakacsabb székrekedéstől is, a nélkül, hogy bármiféle rossz utóhatása volna. Az orvosok rheumás és köszvényes embereknek is ajánlják. — Naponkinti adag: V* pohár, mely reggel éhgyomorra veendő. HÍREK. — Goldmark-Ünnep. A májusi Goldmark iinn^p előkészítő bizottsága rendkivül népes értekezletet tartott tegnap d. e. 11 órakor. Nagy István elnök üdvözölvén a gyűlést, Njumark Béla dr. azt a javaslatot terjeszti elő, hogy a Sába királynője egyik táncdarabját, jó volna a műsor gazdagítása végett felvenni. A tánoot keszthelyi fiatal hölgyek lejtenék. A bizottság ezt a javastendőt kiván páter Benedeknek a nyolcvanadikon tul, mely ma tellett be. . . Páter Benedek : Hát tud róla ? Attavante : Ő küldött! . . . Azután a magamét, tisztelendő atyám, mit fogadj jő szívvel tőlem, (kezet szorítanak) végül ezt a könyvet. Csak nyomtatott holmi, igaz, de már nem olyan rut, mint a tavalyiak és elvégül mégis csak könyv ez is, ha nem is irott. Páter Benedek: (átveszi a könyvet ós mosolyogva lapozgat benne) Egy szálig piros benne miuden iuitíale. Attavante : (nevetve) Próbálnák meg csak tisztelendő atyám Quintus Curtiusát utána csinálni avval a nyomtató masinériával I Páter Benedek : Vagy akár Blaodius közepes betűit ! Miféle könyv ez különben? Versnek látom, még pedig olasznak. (Vége köv.) (tüdő) köhögés, szamárköhögés, influenza és a légzőszervek bajainál az orvosi kar kiváló eredménnyel alkalmazza a SIROLI 99 ü®che"-f. SIROLLN „Roche"-t kellemes ize és kiváló hatása folytán szívesen veszik. Az összes gyógyszertárakban eredeti SIROLIN „Rocké" csomagolást kérjünk és határozottan utasitsnnk vissza minden pótkészitményt. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co., Basel (Svájcz). _ Grenzach (Németország).