Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-20 / 12. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. március 20. 12. szám. DÉK Politiliai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Kik választanak a jövőben? Az uj kormány programmjának — mint tudnivaló — egyik pontját képezi a választási törvény revíziója is, melyről ez idő szerint még magában a kormányt támogató Nemzeti Munkapártban is igen eltérők a felfogások. Mig a kabinet feje, Khuen-Héderváry gróf kertel a hozzá intézett kérdésekre adott válaszaiban, addig Tisza István gróf nyiltan hirdeti a választói jog reformja tekintetében elfoglalt álláspontját, mely határozottan conservativ jellegű. Ebből sokan azt következtetik, hogy Khuen és Tisza közt ellentétek vannak a választói jog kérdésének mikénti megoldását illetőleg s már is nagy vihart és keveredést jósolnak a javaslat tárgyalásának idejére, mely jól lehet veszélyeztetni fogja és esetleg szétrobbantja a kormányt támogató jövőbeli többséget is. E kombinációk mindenesetre kissé koraiak. Khuen még ezideig érdemleges nyilatkozatot nem tett s ha van is némi ellentét közte ós Tisza között, ez még a tárgyalás idejéig kiegyenlítődhetik. Tegnap különben országos gyűlés volt e tárgyban s nem lehetetlen, hogy már e gyűlésen tisztázódott a helyzet s az ellentétek elsimultak. A gyűlés előadójának, Baross János orsz. képviselőnek tanulmányát, melyet tegnap a nagygyűlés elé terjesztett, a következőkben ismertetjük : Altalános titkos választói jog sehol a világon nincs. A választói jog mindenütt korhoz és értelmi fokhoz van kötve, tehát mint az elképzelhető legkisebb megszorításhoz, nálunk is ehhez kell kötni. A törvény szerint úgyis minden magyar állampolgár köteles elemi iskolai kötelezettségének eleget tenni, ennélfogva ez alapon minden polgár választói joghoz juthat. A népiskolai törvény végrehajtásával fokozatosan nő a választók száma is, a keret tehát automatice szélesedik. Ebben a megoldásban benne van az általáaosság elve is s ez naprólnapra jobban érvényesül minden további beavatkozás nélkül. Azokra nézve, akik tankötelezettségüknek eleget nem tettek ugyan, de Írni-olvasni tudnak, bizonyos minimális vagyoni mérték szerint le hetne kiterjeszteni a választói jogot Ezt a cenzust Baross javaslata 10 koronában állapítja meg. A vagyontalan munkásokat szociális cenzus alapján akarja Baross választói joghoz juttatni. E szociális cenzust ugy érti, hogy az a munkás, aki egyazon munkaadónál huzamosabb időt tölt és akinek bizonyos minimális keresete van, ezen az alapon választói jogot nyerjen. Ezzel a szociális cenzussal hozzávetőleges számítás alapján a munkásság mai számaránya a cálasztók tömegében 6 °/o-ról 20 %-ra emelkednék. Átmeneti intézkedésként azt javasolja, hog}* azokra a jelenlegi Írniolvasni tudó _ választókra, kik se a műveltségi, se a vagyoni, se a szociális cenzusba bele nem esnének, a jelenlegi jog meghagyandó, de az analfabéták csak az esetben élvezhessék jogukat, ha a két utóbbi cenzus valamelyikébe beleesnek. Ez a javaslat mindenesetre oly jelentékeny jogkiterjesztést foglal magában, mellyel mindenek meg lehetnek elégedve, de az is bizonyos, hogy ugyancsak próbára tenné a A B ALATON VIDÉK TAliKAJA. Március 15. A főgimnázium ünnepe a Hungáriában. Emlékezzünk ! Idézzük fel azokat a napokat, melyeket immár hat évtized takar el előlünk. Amil<or először subant az ország szivén keresztül a szabadság szele. Amikor a lelkes vezérektől feltüzelt nép hosszú idők után első izben volt. merész, szavát nem engedély mellett, lianem lelke, gondolata, ösztöne szerint hallatni. Amikor örömittasan hordozta végig eszméinek, gondolatainak első szabad termékét, amit nem ért a cenzúra ollója. Amit ő maga vivott ki. Amikor hirdethette szóban és tollal, liogy szabad, hogy egyenlő... Aztán gondoljunk vissza az utolsó egy-két évtizedre. Amikor az ország minden helye — váiosuuk is —- Március Idusának a szokásos lelkesedéssel áldozott. Amely szokásos lelkeseuésbö', valljuk csak l e, inkább « szokás volt i^az, mint a lelkesedés. Amikor fáklyákkal, cigányzenével, városunk igényeinek megfelelő számú rendőri asszisztálás mellett végigvonult et;y szervezett csapat az utcákon. Az inkább kiváncsi, mint lelkesedő nép pedig nj omában. És éljenezett, kinek erre alkalmas hangja volt. Éljeneztek rég eltemetett eszméket. Hosszú életet ,kívántuk a már porladó nagyjainknak. És hal lottuk a legiöbb esetben lárma, zaj közepette az ünnepi szónok hangját végig dörögni. És vártuk, hogy egy-egy suszterinas szellemesen fűszerezze a szónoklatot, humoros közbekiáltással.Mi pedig kacagtunk rajta. Az ünnepély nagyobb dicsőségére, . . És tekintsünk vissza a közeli napokba, amidőn a helybeli főgimnázium tartotta meg a Hungária szálló nagytermében márciusnak ünnepét. Szándékosan használtam a szokásos ünnepély helyett az ünnep szót. Mert Március Idusa ma máinem a multak emléke. Nem egy egyszerű emlékezés dicsőséges napok ra. Március Idusa ma már fogalommá lett, A mint térben, időben egyaránt távolodunk az első nagy márciustól, unnál mélyebben ver gyökeret bennünk nem az érte való lelkesedés, hanem ami sokkal nemesebb, ami elpusztíthatatlan, amit béklyóba szorítani nem lehet ... az Eszme. Március Idusa ma már ünnep. Nagy ünnep. Az ujabb kornak Feltámadása. Az ünnepnek pedig komolynak, tiszteletteljesnek kell L-nni Ezt a célt az utca, bármily becsülésre méltó legyen annak megnyilatkozása, természeténél fogva, nem szolgálhatja. A főgimnázium maga felismerte ezt a célt. És rajta vHt hogy ezt másokkal is megismertesse. Az ünneplőbe öltözött közönség, az ünnep egész formája ezt az eszmét vitte diadalra. Ebben az ünnepben ezf tartom én a főgimnázium legnagyobb dicséretének. Mindezt pedig csak azért mondtam el, mert az elmúlt' március tizenötödikén es'e újra láttam az utcán fel alá járó tömeget. Láttam a szokásos helyen, a Georgicon-utca sarkán, hol máskor a fáklyás menet a fó-utra ért, a jól ismert kiváncsi csoportot. Mindnyájan hozták magukkal a lelkesedést. De mert nem volt sem fáklya, sem cigánymuzsika, nem jutott napvilágra, vagy fáklyavilágra a lelkesedés sem. Szépen hazavitték azt. Talán eltették a jövő esztendőre. És keseregtek, hogy hová lett a régi lelkesedós. Milyen labanccá, ha jobban tetszik, darabonttá, vagy ha még kedvesebb a fülnek, munkapártivá lettünk, hogy már ezt a napot is elfeledtük. Hogy is mondta a római plebs ? Panem et ciicenses Az ünnep legértékesebb pontja, mely elé a legnagyobb érdeklődéssel néztünk, egy alkalmi korkép volt. Cime : Két tavasz ébredése. Irta : Lakatos Vince dr. főgimnáziumi tanár. Lakatus Vince dr.-t, mint irót nem kell bemutatnom. Magyaros stílusával, hazafias tárgyú Írásaival e lap olvasóinak gyakorta szerez élvezetet. A korképet mindnyájan igaz gyönyörűséggel hallgattuk. Megélveztük szép nyelvezetét. Örömmel szemléltük a belőle kisugárzó hazafias szellemet. De — ki-