Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-09 / 2. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. január 9. 2. szám. BAL TO DÉK politikai hetilap. MEGJELENIK HETEN K INT EGYSZER: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimíre kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes s/.ám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. A szövetkezeti bérlet és egyéb apróságok. A <Budapesti Hirlap> f. hó 5. számában, a közgazdasági rovatban a <í F'estetics-urmlalom uj rendszere* ciin alatt közlemény jelent meg, amelyet jellemez, hogy a liir leadója nem megfelelő tudósítást küldött lapjának és e miatt azt hisszük, hogy a közönség érdeklődését elégítjük ki, amikor a nevezett közlemény érdemi részét kellően megvilágosítjuk. * * * Az utóbbi évek a szociális szükségletek kielégítésének a jegyében mozogtak. Nemcsak a, törvényhozás, hanem a nag}-, közép- és kisbirtokosok, a kereskedők és iparosok, söt a hivatalnokok, tehát a legkülönbözőbb társadalmi rétegek egyaránt igyekeztek szükségleteiket kielégíteni. Legnagyobb mértéket öltött a gazdák mozgalma s ezen csudálkozni senkinek* sincs oka, mert hisz mezőgazdasági állam vagyunk. A földnépének a helyváltoztatása, a földbirtok mobilizált volta, a magyar nemzet ősforrásának, a hajdani parasztnak és középosztálynak az elszegényedése fokozott figyelmet ébresztett és a nemzet legjobbjait hivta fel a tevékenységre, hogy a pusztulás feltartóztatható legyen. És, hála Isten akadtak férfiak! Természetes, liog}" ez az általánosan érzett felfogás és a benne rejlő igazságok elől, a keszthelyi gróf, a keszthelyi ura-" dalmak ez időszerinti ura: Festetics Tassilo gróf ur 0 Excel len ti áj a sem zárkózott el s liiveu a család ősi jelmondatához : «Tiszteld a Királyt és szeresd a Hazát,» szolgálta az uj felfogásokat. Ugyanis a keszthel}

Ti gróf, ha nem is járt le, parolázni a demokratikus szélsők tenyereinek a tulajdonosaival, egyet mégis soha sem felejtett el, azt t. i. hogy mint a keszthelyi uradalmak birtokosa, állandó összeköttetésben volt nemcsak Keszthely várossal, de a környék lakosaival is és megfigyelései alapján köz vetetlenül tudomást vett egyrészt a népszaperodás által természetszerűleg beálló, másrészt a mult években divatossá vált szociális izgatások következtében, sokszor az igazi állapotokra rálicitált szükségletekről. Es igaz az, hogy amikor a B. H. keszthelyi tudósítója még nem is álmodott az curadalmak vezetőségében* a bérletek tekintetében beállott <elví» változásról, 0 Excellentiája, a keszthelyi gróf, a szociális szükségletek iránt mindenkor érzett jóindulata és emberi szeretete és annak a kifolyásakép, hogy tudja, mikép a nagybirtoknak nagyobb kötelezettségei vannak a «nép> szükségleteivel szemben, mint, a kisembereknek: már évekkel ezelőtt gondoskodott, hogy a birtokai körül fekvő községek lakósai, pld. a szántóink és reziek kapjanak parcellázott területeket és pedig oly bérleti árak mellett, amelyek, ugy tudjuk, hogy a legszélsőbb, a szociáldemokrata lében megfürösztött és alkalmilag a humanizmus palástjába öltözködő u. nev. humanizmus-hiénákat is megnyugtathatják. S, talán, éppen e miatt, nem vádoltathatunk nagyolással ; vag}- éppen nem gyanusitathatunk meg a mai zilált viszonyok között sem azzal, mikép a nagy urak előtt derékszögbe görbülünk, mikor ezt állítjuk, hogy ép ezeknek a gondoskodásoknak az eredménye az, hogy vidékünkön, dacára némely 4 B Al.ATONVIIIÉK TAHCAJA. A Donántnli Dalosünnep ismertetése, A Keszthelyi Iparosok Dalköre 1909. évi Szilveszter esti hangversenyén elmondta : Lányi Victor. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A midőn Önök elóre is ily szives tapsokkal fogadnak, egy jelenet jut eszembe, melynek nemrégiben egy vendégszerető nagybácsim házában voltam tanuja. Auiint az uti podgyászoktól és fáradalmaktól megrakódva belépek nagybácsim szobájába, nagybácsim a szokásos üdvözlések után természetesen e kérdést intézi hozzám : — Meddig maradsz nálunk, öcsém ? Mire én még természetesebben felelem : — A meddig szívesen láttok. E pillnnatban megszólal a sarokban az én l;is öcsémnek cinikus hangja : — De kár, hogy csak ily lövid ideig. Nagybácsim kellően akarja honorálni fiának szellemességét, én azonban, hogy a fiút az ütlegsktől megóvjam, igy csillapítom a háborgó apát . — Hagyd, hisz gyerek szó — igaz szo : Ma is, midőn itt állok Önök előtt, ugy vélem, félő aggodalommal kérdik önmagukban : — Vájjon meddig tart. ez a felolvnsás? Es

4" én ismét hallom onnét a sarokból öcsém hangját : — De kár, hogy ilyen hosszú ideig. Es az én öcsémnek megint igaza van Mert nincs szörnyűbb, nincs borzasztóbb, mint mikor valaki odatelepedik egy asztalhoz egy pohár viz és két milligyertya közé és a magával hozott paksamétából el kezd makogni. A közönség pedig — mi telhetik inás tőle — jól nevelt ábrázattal belülről nyöszörög és türelmetlenül várja, hogy mikor fogy el a paksaméta. A legtöbb felolvasó ugyanis kiteríti az asztalra az összes lapokat, hogy a közönség lássa, hogy ő mennyit dolgozott, fáradott. Ezeknek aztán siketül is a legrövidebb idö alatt elnyerni a hallgatóság közrémületét. A ravaszabbja pedig a felolvasott lapokat a másik mögé dugja, hogy a közönség ne tudja, mikor lesz a felolvasásnak vége. Ezzel meg a legnagyobb sértést követik el. Manap a felolvasásokhoz valósággal kötéllel kell fogni a közönséget.. (Igaz, hogy a felolvasót is.) A közönség a felölvasásoktól előre fázik, r didereg. (A felolvasónak melege van.) Es mégis, alig találunk műsort, hog v ott ne álljon ez a szerencsétlen szám : felolvasás. Ugy vagyunk vele, mint a házassággal. A legtöbb anya, hitves megátkozza azt a pillanatot, melyben rabszolgája lett egy férfinek, ki sem nem jó, som nem derék, sem nem hü, sem nem szorgalmas, sem nem szellemes, ellenben lusta, gonosz, ostobn, hűtlen, c<apongó, csapodár, ideges, izgága, izgatott, iszákos — mert jó férjek ezen a földön ma már nem, csak a túlvilágon vannak; ott is azért jók, mert már odakeiültek — és mégis, alig hogy naggyá c<-peredik leánykájuk, már nincs szorgoValódi angol rumok, teák és teasütemények. Francia, lengyel és hollandi likőr különlegességek. Állandóan friss prágai sódar, finom felvágottak, bécsújhelyi és szepességi virstli. Kaphatók: IFJ. HELBEK JÓZSEF csemegekereskedésében Keszthelyen. Francia és belföldi szardiniák, tengeri rák és különféle hus, hal és zöldség konzervek. 1 kg. finom asztali alma 48 fillér.