Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-06 / 10. szám

» 4. BALATONVIDÉK 1910. április 6. való nyargalódzás, akkor könnyen megtaláljuk azt az arany középutat, melyen haladva, mind a város és vidék, mind pedig az ország érdekeit hasznosan mozditjuk elő s egyöntetű eljárással békében tömörülhetünk jelöltünk zászlaja alá. Arra, hogy békés egyetértésünket, munkálkodásunkat a választások megzavarják, megbontsák, nincs szükségünk. Mig tehát a párttusák nálunk is fel nem korbácsolják a kedélyeket, iparkodjunk egyöntetű megállapodásra jutni. Felszólítjuk ezért a város és vidék vezető férfiait, hívjanak egybe mihamar egy közös értekezletet, amelynek célja a közös megállapodás legyen. Szűnjenek meg a találgatások, a kombinációk s lépjen helyükbe a nyilt és egyöntetű szervezkedés. Gamma. A tagosításról. 1908. évi XXXIV. t.-c., nemkülönben ezen törvénycikk életbe léptetése alkalmával kiadott, rendeletek a birtokrendezési munkálatoknak, főleg a tag ;sitásnak uj rendjét állapítják meg és igen sok oly intézkedést léptetnek életbe, amelyek biztosítani fogják, hogy a 'földbirtokosok, elsősorban pedig a kisbirtokosok a tagosítás révén ne károsodjanak. Legfontosabb iutézkedése a törvénynek kétségtelenül az, hogy^ a tagosítást a bíróság csak akkor rendeli el, ha azt a földmivelésügyi miniszter által kínevezett, gazdasági szakbizottság a községre hasznosnak és céls erűen kivihetőnek mondja és a tagosítást, kívánók birtoka a község tagosilandó területének egy negyedél. teszi ki. Abban az esetben, ha a ga'/dasági szakbizottság u tagosiiast kedvezőilenü véleményezi, a bíróság ezt csak ugy rendeli el, ha az ez iránt folyamodók birtoka a íiigosilandó területnek fele részét teszi ki. Az uj tagositási eljárás különös figyelemmel vau a mezögazdasagi érdekekie is, őleg az állattenyésztésre. Nevezetesen az uj tagositási eljárás szerint módjukban van a község birtokosainak uj közlegelőket alakítani, viszont a meglévő legelőterületeket a tagositási eljárásból kifolyólag sem'£Ü körülmények között, nem szabad elvonni rendeltetésüktől. A törvény ezen újításai közül különösen jelentőd az előbbi, mert, hiszen régente a tagosítást, elrendelő bíróság pusztán csuk azt, nézte, vájjon a tagositandó terület fele részének a birtokosai kérik-e az eljárás megindítását, most azonban elő zet.es vizsgálat tárgyává teszik, vájjon hasznos-e a tagosítás az illeiö község gazdálkodási viszonyaira is. Épp ily fontos újítása a törvénynek az is, hogy a tagosítást, végző mérnökök ténykedését, szigorú felügyelet alá helyezi A mérnököktől külön képesítést, kiván és munkájukat az e célra felállított kataszteri felmérési felügyelőséggel ellenőrizteti. Régente a tagosításnál ezen a ponton tőrtónt a legtöbb viszszaélés. Ami panasz volt, a tagosítás ellen, az mind ide vezethető vissza, nevezetesen a mérnök annak kedvezett, aki íeit akart, aki a kedvezést külön megfizethette és a mérnök munkája a legtöbbször szentírás volt. A birtoktestek osztályozásánál és becs lésénél is uj eljárást honosított, meg a törvény. Nevezetesen az osztályozást és becslési, a tagosítást vezető bíró személyes vezetése mellett, egy bizottság végzi, amelynek elnökét a földmivelésügyi miniszter által kijelölt gazdasági szakértőkből a biró nevezi ki, inig egy rendes és egy pót tagot. a bizottságba a különböző érdekcsoportok választanak. A tagositókra nézve azonban kétségtelenül legfontosabb ujitás a tagositási eljárásnál az, hogy az elrendelt tagosításnál a költségeket, a kincstár előlegezi ós azt a költségek viselésére kötelezettektől 8, illetve 10 éven át közadók módjára hajija be. Sőt ezentúl is jelentékeny kedveznie nyeket nyújt, még az állani. Annak, aki a kölrségek kivetése után 3 hónapon belül fizet, elengedi tartozásának 15%-át, 1 éven belül való fizetés esetén pedig a 10°/

0-át. Ha pedig a lagosittatók « tagositó földmérővel a község belsőségének térképét, megcsinál'at ják, az állam viseli a költségeknek egész 20%-áig terjedő részét. I0°/

O ot t. i. minden egyes esetben az állani vállal magára. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a törvényhozás kellóképpen átérezte a tagosítás jelentőséget. Valóban a mezőgazdaság fejlődésének egyik nólkülözhetlen követelménye csaknem, hogy a különböző birtoktestek ne feküdjenek szanaszét a község határában oly módon, hogy azok egy része valósággal megközelithetlen a birtokosra nézve. Belterjes gazdálkodást elképzelnünk is lehetetlen anélkül, ha a föld tulajdonosáuak nincs módjában ellenőrizni, állandóan szem előtt tartania birtokainak jó nagy részét. Az itt felsorolt intézkedések azonban annak a bizonyságai is, hogy a törvényhozás tudatában volt, mennyire két élű fegyver lehet a tagosítás. A törvény intézkedéseinél a tö súlyt tehát arra fektette, hogy a lehetőség határain belül épségben tartsa az egyéni tulajdonjogot s amennyiben ez lehetetlennek mutatkoznék, a tagositási eljárás technikai keresztülviteléből senkit, semmiféle károsodás ne érjen. A. jövő mutatja meg, hogy az intézkedések mennyiben válnak be a gyakorlatban, előttünk csak az az egy bizonyos, hógy a tagosítás az ország igen sok községében valóságos közszükséget képez, de a legtöbb hely ütt útját, állta ennek az esetleges viszszaélésektől való félelem. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 2-án rendkivü'i közgyűlést, tartott. A közgyűlésen, nielyr» a képviselők nem nagy számban gyűltek össze, Nagy István városbíró elnökölt. Először h régi kórházépület átadása és a szegényház kérdésének mikénti megoldása Iárgyaltatott. Miutáu az uj kórház f. év április 1-ére teljesen be lesz rendezve s rendeltetésének átadható lesz, a képviselőtestület ugy haiározott, hogy a régi kórházat április 10 tői kezdve a Balatom Muzeum Egyesületnek bocsájtja rendelkezésére a szegényház ügyét pedig egyelőre ugy oldották meg, hogy addig, mig a B. M. Egyesület palotáját, építtetni nem kezdi, a régi kórházépületben 4 szobát bérelnek az elaggott városi szegények számára. 2. Elnöklő várcsbiró bejelentette, hogy néhai Giber József által a közs. e'enii iskolára s a városi kórházra tett, alapítványok városi Kezelésbe vétettek s az alapító kapitányi rangot kapta, még pedig Bécs ostrománál. Olyan bátran harcolt a vasas ezredében, hogy mindenki csodálatát vivta ki. II. . . . Fényes udvari bált rendeztek a császári palotában. Összegyűlt az egész ország szép és előkelő hölgye. Le legszebb Ka unitz Eleonora grófnő. Sugár magas termete, sötétkék szemei, fejedelmi tekintete, mesébe illő, hullámos ragyogó haja és arcának üdesége, seoborszorü szabályossága heteken át alkalmat adott a bécsi poétáknak és udvari dillettánsoknak, hogy szonetteket, magasztaló madrigulákat zengjenek róla. . . És hogy táucolt a gyönyöiü Eleonora ! Kört formáltak a vendégek, ahol táncosával megjelent az óriási teremben. Nem mérkőzhetett vele senki, csak egy asszony, egy magyar asszony, aki még szebb volt, mert irigység sem lakozott szivében : Pálffy János grófné. Csodálta az urát ós „nem bánta, ha másnak is tette a szépet. Ö biztos volt a maga dolgában ! De lehetett is. Mert szeretni, csak a feleségét szerette a parancsnok. A terem közepén egymás mellett állt a két bájos asszony és fogadták a hódolatokat. Oly szépek voltak, hogy maga az uralkodó ;s tágra nyilt szemekkel nézte őket. Magához is intette az öreg Kaunitz grófot: — Charmante ! Ilyen leány ! Nincs büszkébb apa a birodalomban ! Aztán a daliás Pálfíyhoz fordult a felséges ur. — Magnifique ! Ilyen fe'eség ! Van-e boldogabb férj összes alattvalóim közt? Az apa és a férj boldog mosollyal és alattvalói hódolattal fogadták a kegyes bókokat. Észre se vették, hogy egy előkelő ur lépked a két ünnepelt dáma felé s zavarja a szép csoportot. — Ki az ? — kérdezte az uralkodó, mialatt hosszunyelü szemüvegét arcához emelte, hogy jobban lásson. Kaunitz sietett az alázatos válasszal: — A württembergi herceg . . . János Frigyes őfensége. . . Pálffy e szavakra elkomolyodott. A württembergi herceg már szétválasztotta a két hölgyet. . . Hol az egyiket, hol a másikat nézte, szemük közé vigyorgott fehér arcával, vereses fejét mozgatta és mindenképpen kellemeteskedni igyekezett. Az udvarlók mély tisztelettel hátravonultak az uralkodóház rokona előtt. A herceg aztán táncra kérte Eleonorát. Az igézetes leány egyszer végigröpült vele a sima padlón, de a mikor folytatni akarta a herceg a tourt, : a hölgy hosszú ruhájának csipkéje beleakadt táncosának sarkantyújába és meg kellett állauiok. Éppen akkor érkezett hozzájuk Pálffy. Megelőzte a herceget, lehajolt és kiszabadította a csipkét. - Köszönöm! — mosolygott, a grófnő. Mi legyen a hála. — Egy tour ! — Olcsóra szabja gróf ! . . . Hármat is megér a brüsszeli csipke ! A hároui tómból több is lett és ez bosszantotta János Frigyes herceget. Nem szokta meg, hogy bárki háttérbe szorítsa. Főleg egy magyar gróftól nem tűrhette el. De legkivált Pálffy Jánostól nem akart zsebre rakni effélét. Tudta, hogy Eleonora érdeklődik a legszebb bécsi huszár iránt. Az sem volt titok előtte, hogy Pálffy gyűlöli a herceget, jobban, mint ő a grófot. . . Az indulat már mindkettőben forrott. Csak alkalom kellett, hogy kitörjön. János Frigyes újból közeledett Eleonorához ; — Ezt a lengyel polkát grófnő, remélem, csak velem táncolja ? — Köszönöm herceg, most már pihenek, de utána csárdás következik. A herceg gőgösen kapta fel a fejét : — Csárdás ! Ugyan kérem 1 Hát ki táncol ilyen paraszttáncot, ! — Kíváncsi rá hercegséged ? Hát majd leszünk oly bátrak és bemutatjuk a paraszt-táncot. Ugy e bár grófnő ? — Legkedvesebb táncom ! — uevetett Eleonora — s az olyan híres palotás — és csárdás táncossal, mint Pálffy, igazi élvezet is lesz. A herceget már elfutotta a méreg és tovább sétált. Mikor aztán folyt a «paraszti-tánc, odalépett a pihenő Pálffy János grófnéhoz, a szép Czobor Amáliához és maliciózusan jegyezte meg : — Férje ura ngyancsak buzgólkodik más nők körül. . . — Hadd hódítson ; azért mondják a