Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-20 / 8. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. február 20. 8. szám. VHiiikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — í. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 f 20 f V ítélet után. Országszerte, sőt még az ország határain tul is nagy megdöbbenést keltett a szegedi kir. törvényszék Ítélete a Haverda perben. Köztudo­mású dolog már, hogy a törvény­szék az esküdtek verdiktje alapján az összes vádlottakat fölmentette és rögtön szabadon is bocsátotta. A megdöbbenést azonban nem­csak az itélet okozta, de betetőzte azt az- a szinte lehetetlenséggel ha­táros eset, hogy ennek a szennyes indító okból történt gyilkossági ügy­nek a végső akkordjai : tüntetés a gyilkos és bűntársai meHett, mulat­ság, pohárcsengés, világcsokor, üd­vözlő iratok, autogrammok gyűjtése stb. voltak. Ha ellensúlyozta is némiképen ezt a tűntetést az a fogadtatás, mely­ben a botrán}-os per hősnőjét és a védőket Budapesten részesítették, kí­nosan kell, hogy érintsen minden igazságos lelkületü embert Szeged népének a megtévelyedése. De szo­morúbb dolog ennél az, hogy nem akad tán senki, akinek elméjében meg ne fordulna az a gondolat, hogy az esküdtszéki intézmény a mai szervezetében nem alkalmas arra, hogy teljesen nyugodt lélek­Kel rábírható lenne a büntető igaz­ságszolgáltatás gyakorlása. Lehetet­len, hogy ez az itélet mást jelen­tene, mint az esküdtszéki intézmény csődjét. Mert felmenteni egy közön­séges gyilkost, aki tettét maga is beismeri s a maga számára nem, hanem csak bűntársa számára kér kegyelmet, nem ingathatja-e meg a magyar esküdtszékbe vetett hitet, bizalmat ? Hisszük azonban, hogy ez az itélet, amely betetőzése esküdt biró­ságamk eddigi tévedéseinek, kény­szeríteni fogja majd az illetékes fak­torokat, hogy az esküdtszéki intéz­mény célszerű reformálására szüksé­ges lépéseket haladéktalanul meg­teg} 7ék, mert erre igazán nagy szük­Ignotus. Az ünnepélyek éve. I (Goldmark-iiiinepély A Dunántuli Dalos Szö­vetség dalversenye. Az Ipartestület 25 éves és az Ónk. Tűzoltó Egyesület 30 éves jubileumi ünnepsége.) Az idő végtelen orsóján számos év pe­reg le IHSSU egymásutánban anélkül, hogy egy szűkebb körben, egy kisváros életében valami fontosabb, különösebb esemény fű­ződnék hozzá. Évtizedek tűnnek el nyom­talanul, szinte észrevétlenül a feledés ho­mályában, inig végre a sok közül akad egy, amelyik maradandó emléket hagy maga után. Nekünk keszthelyieknek a folyó 1910. esztendő lesz ilyen emlékezetes. A sors vé­letlen játéka folytán annyi fontos ós neve­zetes esemény torlódott össze ez évre, hogy, hajói meggondoljuk, talán sok is egyszerre. Nemcsak helyi, de részben országos jelen­tőségű események, melyek révén városunk az ország érdeklődésének, fig3'elmének köz­pontja lesz s ha jól sülnek el, jó hiro öreg­bedni fog s nevét dicsfény fogja koszo­rúzni. A legközelebbi esemény már nem soká várat magára. Még két és fél hónap és kö­rünkben tisztelhetjük az ország zeueköltöit, zeneművészeit abból az alkalomból, hogy a legjelesebb zeneszerzők egyikének, váro­sunk nagy szülöttjének, Goldmark Károly zeneköltőnek szülőházát emléktáblával fog­juk megjelölni. Május 18-án, a nagy mester születé­sének évfordulóján lesz az ünnepély, melyre már nagyban fol}n»k az előkészületek. A helyi rendező-bizottság a múlt vasárnap taitott gyűlésén eifogadta a Fodor Izsó zenetanár által javasolt programmot, azt, még néhány számmal kibővítette, továbbá, a gyűlésből kifolyólag megkereste Zala György és Lukácsy Lajos (a Festetics-szo­bor tervezője) szobrászművészeket, hogy az emléktábla kivitelére terveket nyujtsanakbe. A bizottság állandó permaneuciábau van s a legnagyobb buzgósággal igyekszik az ünnepély fényének emelésére. Máris tö­A BALATONVIDÉK TÁHCAJA. A diagnózis. Szabó doktor megérkezett uj állomás helyére. Városi orvosnak választották meg, csak ugy látatlanba. Ki tudja, hányszor hirdettek már pályázatot hiába, mig je­lentkezett Szabó, aki ugy vélte, hogy a falu után, ahol két esztendeig gyógyította a megcsömörlött parasztokat, megváltás lesz a város. Budapestről utazott reggel­től délutánig, mig öt óra felé oda ért. Hű­vös tavaszi szél fogadia ás egy ócska, zörgő hintó, amely omnibusz gyanánt sze­repelt. Hárman ültek már benne, Szabó elfoglalta a negyedik helyet, a kis ülésen. A vonat már ment tovább. Közeledett az este, a környék üres volt, a vasúti állo­más elhagyatott. Szomorú és idegen. A kocsi azután keserves döcögéssel indult | neki a dombnak, kapaszkodott fői a város felé. A nap vi>szanézett. Megvilágította szemben a hosszan elnyúló dombsoron a kis várost. Balról jókora háromemeletes, rikító sárga "épületcsoport. Azután jobb­felé húzódó, görbe sorban, csorbán, hol törpén, hol felszökkenően. Egy helyen eiős, magas tetejű, bástya tornyos templom emelkedik ki. Az egész összezsúfolt kicsi hellyel már messziről meg lehet ismer­kedni. Itt van az urasági kastély, itt van a plébánia, itt egy állami ópületféle, itt valami fogadó és körül régi, mohos pol­gárlakások, bennük nem is lakhatnak má­sok, mint sakos rossz formájú, de tartós ruhájú népek. Negyedóra múlva a kövezeten va­cogtatták a fogukat. Szabó doktor hama­rosan konstatálta, hogy a kis helység még sokkal jobban német, semmint gondolta volna Jobbról, balról ódon, hegyes betűs feliratok in'egettek, a mészárszékből né­metül nyelvelt ki eay vaskos asszony, egy kis téren a kut körül csúf dialektusban szögletes cselédek beszélgettek. A fogadóban a vacsora körül kibő­vültek a doktor helyiismeretei. Megtudta, hogy a kastély nem olyan közönséges ura­ságé, hanem egy igen nagy gróf lakik benne, akinek családjáról, nevéről már az iskolában tanul az ember. O az ura enüek a kis helynek, a liidon ő szedi a vámot az erdőben neki tenyésztik a szarvasokat és amoda lejebb, ahol a dombok már meg­szűnnek, Kezdődik mérhetetlen uradalma, sok, sok ezer holdnyi földje. A kegyelmes úrról, az excellencről — mert titkos tanácsos volt, valamikor a ki­rályt is szolgálta a gróf — áhítatosan, el­csendesedő hangon beszéltek neki később is, a következő napokban, amikor a pol­gármesternél jelentkezett, mikor lakás után járt, mikor a kaszinóban ismerkedni kez­dett. — Ez a gróf istálója — mutatták neki. Itt a kegyelmes ur gazdatisztjei lak­nak. Ezt a házat a kegyelmes ur adta az iskolának. Nem volt abban semmi csudálatos hogy olyan fontos személyiség volt a ki­csi városban a millióknak és a nagy cí­meknek az ura. A nagyapjának még ro­botba járt az egész falu és a várost, ahol egyébként szabad polgárok laktak, az ősei­nek kellett megvédeniük az ellenségtől is. Mindezt szépen elmagyarázta Szabó doktornak a levéltáros, aki egyúttal levél­táros is volt. — No, nekem ugyan kevés dolgom lesz a kegyelmes urakkal — mondotta Szabó. De csakhamar kiderült, hogy téve­dett. Az ő hivatalos állásával régi idő ót.ft együtt járt valami uradalmi orvosi tiszt, amolyan másodrangú, helyettes féle A kastélyban belső ember, első orvos az öreg Krain doktor volt, benszülött, bozontos szürke szemöldökű sváb emberke. Szabónak ezért tiszt-legnie kellett a grófnál. Bejelentette magát és értésére ad­ták, hogy másnap délelőtt 11 órakor fo­gadja a kegyelmes ur. A gróf, színtelen, elmosódott arcú egyszerű férfiú, két percig diskurált vele. Az uradalmi igazgatónál átvette a kine­vezését. II. Jött, természetesen a szerelem. A szerelem a járásbiró leánya volt, tehát

Next

/
Oldalképek
Tartalom