Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-30 / 5. szám

4. BALATONVMK 1910. január 30. nyelf körül különösen azokrak életével foglalkozott részletesebben, melyek a fia­tal halivadéknak táplálékul szolgálnak. A többsejtű balatoni állatok közül a kétsejt­rétegü hidra és polip érdekes életével és óletszivósságával foglalkozott bővebben. A Balaton alsórendű növényeiről felemlíti, hogy ezekre — köztük a sokat vádolt hí­nárra is — szüksége van a magyar ten­gernek. Az alsórendű szervezetek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a Ba­laton nem tengermaradvány. Ezután a mély tenger életét tárgyalva kimutatta, hogy az állatok nagyfokú alkalmazkodási képessége folytán, hogyan élhetnek a nagy hideg és víznyomás mellett az örök sötét ségbeu magasabb szervezetű halak is. Vég­eredményként hallottuk, hogy az alsóbb szervezetű állati lényeknek vizsgálata ve­zetett a magasabb rendű állatok, sőt az ember szervezetének alapos megismerésére és hogy az orvosi tudomány mennyi min­dent próbált ki előbb az állatokon, mig a reremtés koronáján, az emberen azt. siker­rel alkalmazni tudta. A npgy tudományos készültséggel, vonzóan megírt és jóízű humorral fűszerezett felolvasást a közön­ség mindvégig feszült figyelemmel hall­gatta s végül hosszas éljenzássel ós taps­sal adózott a tudós felolvasónak. — A. jövö héten a, koncert miatt a felolvasás elmarad. A leg­közelebbi előadás februái 1 hó 13-én délután 5 orakor lesz, amelyet Biiehlev Sándor dr. rabbi fog- tartani. — A kath. népszövetség keszthelyi fiókja febr. 13-áii d. u. 3 órakor az Ama­zon nagytermében nagygyűlést tart, me­lyen a központi kiküldöttek mondanak be­szédeket. — Az ipartestület zászlója. Ipanestü­letiink negyedszázados fennállásának emlé­ket ünnepli az idén. Mint, halljuk a jubi­leumi ünnepséget zászlószenteléssel kap­csolják egybe. A zászlót, már meg is ren­delték Budapesten Anyaga nehéz fehér selyemből le<z, rajta kézi arauyhimzés — A Georglkon-kör gyűlése. Az aka­démia ifjúságának cGeorgikon köre» f. hó 24-én gyűlést tartott a köve'kező tárgyso­rozattal : 1. Rtíjczy Géza I. é. h. olvasott fel <Állatvédelem a gazdaságban» cinunel. Már magában véve e.z a körülmény, hogy gazdakörökben, — különösen nálunk Ma­gyarországon. — ily aktuális témát válasz­tott tárgyul, nagy érdeklődést keltett, A várakozásnak minden tekietetben megtelelt felolvasó szerző munkája, mely oly alapos és széleskörű tanulmányozást árult el, hogy a jelenlevők legnagyobb élvezettel hallgai­ták s elismerésüknek zajos tapsokkal adtak kifejezést. 2. Vita kérdés. Tárgya : «Hol megfelelő a borjú mesterséges felnevelése s hogyan eszközlendő » A vitát Perendi Imre vezelte. Részt vettek benne: Gyulá­nyi Oizkár, Pavlicsek Ferenc, Szokol An­tal. A vita igen élénk volt s a hozzászólá­sok igen szépen tisztázták a kérdést, mert mind erős és meggyőző érveket, vonultat­tak fel. A vita első kérdését Kozák dr. akadémiai tanár felszólalása fejezte be, mely szerint a borjuk mesterséges nevelése min­denütt, és mindenkor igen hasznos. A vita második kérdése a következő gyűlésre ha­lasztatotl. Ezután következett a gyűlés vig része. 1. A gazdász-zenekar magyar nép­dalokat, játszott, Győrfi Laci primás vezeté­sével. Mind a pnmást, ki oly korrektül s kifogástalanul vezette a bandát, mind a zenekar tagjait a jó összjátékért a legna­gyobb dicséret illeti s szűnni nem akaró ujrázások és tapsokkal jutalmazta őket a hallgatóság. 2. Sztankovics Ferenc ének­száma volt, kit Gyulányi Oszkár kísért zon­gorán. Már löbbször volt alkalmunk őket együtt hallani, most is a lehető legjobbat s szebbet, mondhatjuk róluk. Végezetül köz kívánatra ismét a zenekar játszott s ennek hangjai mellett oszlott szét a társaság. — Letört bimbó. A halál dermeszlő, hideg lehelletére ismét egy fejlődő rózsa­bimbó hullott porba. Az Ányos cs«lád egyetlen, szép reményekre jogosító leány­kája, a szerető nagyapa — F«rkó bátyánk szemefénye, féltett, kincse, az alig 11 éves kis Margitka szállt ,-irba, mérhetetlen fáj­dalmára szerető övéinek, kik féliö gond­dal őrködtek a kedves teremtés élete fölött. A mélyen sújtott család iránt osztatlan részvét nyilvánult meg városszerte. A kis halott ravatalát, valóságos virágözöunel árasztották el a rokonok, ismerősök és jó­barátok. A sok közül a következőket sike­rült feljegyeznünk : Szeretett unokánknak nagyszülői, Felejthetetlen gyermekünknek bánatos szülőid. Kis Margitkának Anna néni és Elek bácsi, Kedves kis kereszt­leánynukuak Flóra és Ödön, Édes kis Mar­gitkának Erzsi néni, Simon család, Szere­tett húgunknak Elvira és Gyula, Szeretett Margitkának Ferkó és Lala bácsi, Rokoni szeretettel Margitkának Csanádiék, Irma és Margit, stb. stb. Temetése f. hó 25 éu ment végbe. A család a köv gyászjelen­tést adta ki : Alulírottak fájdalomtól megtört szív­vel jelentjük, hogy felejthetlen kedves le­ányunk, testvérüuk, illetve unokánk Mar­git folyó hó 23 án délben 12 órakor élete 11-ik évében, hosszas szenvedés s a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele után az Úrban elhunyt,. Drága halottunkat folyó hó 25-én délután 4 órakor fogjuk a Szent­Miklós temetőben örök nyugalomra he­lyezni. Az engesztelő szentmise áldozat pe­dig folyó hó 26 án délelőtt 8 ós fél óra­kor lesz a Mindenhatónak bemutatva. Keszthely, 1910 január hó 23-án. Az örök világosság fényeskedjék neki ! Faiszi Ányos Kálmán és neje Forsier Elvira szülői, faiszi Ányos Lac', faiszi Ányos Feri testvérei. Forster Ferenc és neje Nóvák Sarolta nagyszülői. — A <Zsazsa> Keszthelyen. Ki ne tudná vájjon széles ez országban, hogy e becézgelő névvel valamikor nemrégen a fővárosi közönség a Királyszínház egyik ünnepelt művésznőjét, a János vitéz utol­érhetetlen személyesitőjét, Fedák Sárit, tisz­telte meg. A nagy, az isteni Zsazsa, két évvel ezelőtt bizonyos incidensből kifolyó­lag visszavonult a színpadtól s azóta a legcsábosabb szerződési feltételekkel sem birták kimozdifaui tótszerdahelyi remete­ségéből. Már-már azt hitte mindenki, hogy örökre bucsut, vett a világot jelentő deszkák­tól, amikor a napokban váratlanul betoppan Keszthelyre, szerződteti Bizi Sándor ban­dáját két hónapi londoni szereplésre. Fe­dák ugyanis a londoni Colosseum varieté színházhoz szerződött két hónapi vendég­szereplésre. Hir szerint a londoni színház­látogató közönséggel a magyar nóta fülbe­mászó dallamosságát, a magyar csárdás rit­mikus mozdulatait, kívánja megismertetni és megkedveltetni. Az énekhez és a tánc­hoz, mely utóbbiban rejlik igazi művészete, magyar cigányzenére van szüksége s e cél­ból kétszeri próba után szerződtette Bizi Sándor helybeli cigányprímás zenekarát a következő előnyös feltételek mellett : A banda minden egyes tagja a szerződés ide­jére naponkint 10 koronát, a primás 15 koronát, kap. A2 oda és visszautazás költ­Az üstökösökön kivül mennyi titka van a természetnek, amely soha sem tá rul az ember szeme elé. Hisz Öt is, ki mindezeket teremtette, csak lelki szemünkkel láthatjuk meg. De mily sok állatot ismertünk meg most elő­ször csak századunkban is ! A jövö szá­zadoknak is sok ismeretlen igazság felku­tatása van fenntartva, de akkor mi már az emberek emlékében sem fogunk élni. Ilyeu méla lemondással végzi Seneca, az érdemes római tudós, szép értekezését, mely át meg át van szőve azzal a vallá­sos áhítattal, amely ennek az irónak filo­zófiai munkáit is oly szépen jellemzi. Mindenben igaza lehet, de abban nem, hogy az ő emlékezetét homály fogja ta­karni. Mindenkor diszes hely illeti ót meg a "agy gondolkodók sorában, mert hisz •nondum sapientia omne opus suum im­plevit : a bölcsesség még " nincs készen minden munkájával.» Nekünk az ő válla­ira is szükségünk van, hogy a tudomá­nyokban emelkedhessünk. A börtön. 1. A fö utca szólén állott a ház. Nagy, egymástól messzire vágott ablakokkal. Az ablakpárkány jó magasan a házfalak fe­lett ódon manzárd-tető. _ don és erős for­máival ez a ház az erős gyökorü, irigy­lésre méltó jólét takarójának látszott. Két­száz esztendeje laknak már benne a Gyo­rokiak maguk, mig eljárt az idő felettük is és a Gyoroki-liázat kétfelé osztották. A kaputól balra ott lakott még Gyoroki Géza, a jobboldali felét, kiadták Sereges Mártonnak, aki valaha iskolába is együtt .járt Gézával.Nagyon jó barátok voltak most is. Az asszonyok is. Gyorokinak még min­dig formás barna fele-ége, négy szép gye­reke. Seregesék család nélkül ketten a tá­gas, nehéz ajtós hat szobábun. A Gyoroki gyerekek lármásak, vidá­mak mint régen Gyoroki Géza is. Tiz óra tájban sétált be mosolygó arccal az iro­dájába. Nagy vállalatai voltak, szivesen foglalkozott velük két-három órát. De a sok munkát nem szerette, inkább ráha­gyott mindent az öreg irodavezetőre. Dél­ben átment a takarékpénztárba. Régente csak kaszinózni, néhány ülésen résztvenni, mulatságból. Most már magának egyre több dolga, elintézni valója akadt a nagy pénzszekrények közt. A vállalat, sok pénzt evett. Megszaporodtak a határidők nagyon. Jött néhány óvás perlés. Foglalás persze csak ugy formaképpen. Nagyobb baj nem volt, Gyoroki vidáman evezett be abba a megszokott, ismert útvesztőbe, ahol némelyik kereskedő, vállalkozó elevezget olykor esztendőkig. II. Katasztrófa egyelőre nem lett, a do­logból, a hitel megcsappant, leapadt na­gyon, a házat, bútort, nevet már furfang­gal kellett menteni. Ekkortájban jutott I örökséghez Gyoroki Géza. Eladta a jussát, nagyhamar megszerezte a pénzt és igye­kezett elbújni ismeretlen apró takarékpénz­tárba. De a hitelezők kiásták már csak­nem meg is kaparitották, Gyoroki károm­kodott, az ügyvédje csillapította. — Nem kell megijedni, a pénz a fe­leségedé. Bebizonyítjuk. Es bebizonyítot­ták. Gyoroki Seregest kérte meg, bizo­nyítson mellette. Sereges vállalta. Az ügy­véd elmondta neki, mit diktáljon jegyző­könyvbe. Hogy még az elhunyt rokon igérte a pénzt az asszonynak, de tán oda is adta neki. _ Sereges bediktálta, meg is esküdött rá. És el is felejtette az egész dolgot. Estónként bejárt a feleségével Gyo­rokiékhoz ós ahogy elnézte, milyen vidá­mak, milyen ragyogóan élvezik az életet ők, akik alatt már össze-vissza fúrva a föld, szinte restelkedett, hogy magányos hivatalának élő parasztsorsból felkapasz­kodott ember létére ^idekerült, ahol tán évszázados megszokás szerint nyájasan, melegen derülten végigmosolyogják az életet. így mosolyogtak, mikor a csőd eljött és Gyoroki Amerikába készült. A gyere­kek tapsoltak, az asszony jókedvűen vál­latvont. Szegény hitelezők, bizony keve­set kaptak. Az asszony pénze megmaradt. A bútort ugy adták el kéz alatt és illő búcsúvacsora után a maga módja szerint elintézve minden ügyét, néhány ezer fo­rinttal a zsebében Gyoroki Géza vitte a családját tengerre. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom