Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-23 / 4. szám

8. BALA'fONVIDÉK 1910. január 1. óhajtva óhajtják a békét, a rendet, hogy a jólét és az általános előrehaladás érdekében munkálkodhassanak, de ezt csakis alkotmányos formában hajlandók elfogadni és azon uralkodói kijelentéssel kapcsolatban, hogy gazdasági önállóságunk berendezkedési munkálatait soha senki korlátolni, akadályozni nem fogja, E kettő nélkül nem boldogulhat itt senki. Óhajtjuk a békét, de csakis tisztességes feltételek mellett : szigorú alkotmányosság és jogaink épségben tartása, a feltételek. Ezt a tapasztalatot meritse a holnapi ülésből a kormányelnök s ezt az izenetet szivlelje meg a korona. Gamma, Dalünnepélyünk. Sokat foglalkoztunk már e lap hasábjain a tDunántuli Dalosszövetség»-nek 1910. évi julius hó 9., 10. és 11-én Keszthelyen tartandó dalosünnepélyével és méltán, Ez a dalüimepéiy nemcsak a nemes célra törekvő szövetség ügye és dicsősége, mint azt némelyek hiszik, hanem — mivel ezen szövetség választmánya már másfél év óta Ke*zthetyen van és folytatja a daliinnepély előkészítésére szolgáló munkálatokat — a daliinnepély sikerülése, fénye Keszthely városnak a dicsősége is. Mivel pedig Keszthely városának mindazon polgárai, kik itt állandó keresetforrással és lakóhellyel bírnak osztoznak e dicsőségben, mindazoknak ki kell venni a dalüimepéiy dicsővé és félhesse tételének munkálataiból az őket illető részt kiknek szivét a magyar dal szeretete dobogtatja, kikuek lelkéből még nem veszett ki a magyar dalköltészet iránt való lángoló szeretet. A «Dunántuli Dalosszővetség> választmánya, fővédnökének, Festetics Tassilo grófnak, kegyes pártfogása mellett mindent elkövetett arra, hogy a keszthelyi dalüunepélyt minél fénj'esebbé tegye s ha lehet, még fényben, sikerben és dicsőségben az eddigi dalünnepélyeket túlszárnyalja. A fáradságos munkát már eddig is nagy siker koronázta. A dalüunepélyen való részvételre eddig tizenegy dalosegyesület jelentkezett, mely szám már magában is eléggé biztosítaná a dalünnepély sikerét és fényét. Mivel azonban a szövetség választmánya azt óhajtaná, liogy a magyar dalnak Keszthelyen tartandó diadalünnepén a Dunántul összes dalosai résztvegyenek, a dalünnepélyre és dalversenyre való jelentkezés határidejét hiterjesztette 1910. évi március hó 31-ig és ez uton újra felhívja a dunántul dalosegyesületeit, hogy ezen idő alatt a dalos verseny re jelentkezzenek. De ezzel még nem merül ki a szövetség választmányának a működése. A mellett, hogy kiváló gondját képezi a dalünnepély fényessé tétele, a hozzánk érkező dalosok elszállásolása, már eddig is megtett minden lehetőt arra, hogy a Dunántul dalosainak ellátásáról, szórakoztatásáról nagyszámú versenydijakról stb. gondoskodjék a régi heliconi ünnepélyek városának, Keszthelynek hírnevéhez méltóan. Mivel pedig az 1910. évi daliinnepély fővédnöke, Festetics Tassilo gróf ur őuagya méltósága is kiváló érdeklődéssel viseltetik dHlünuepóly iránt s messzeterjedő támogatásáról biztosította a szövetség választmányát, nom kell más,mint lelkes buzgalom, a magyar dal iránt való lángoló szeretet és itt. a kék Balaton partja virányain rendezendő dalünnepély fényes csillag lesz mindazok között, miket eddig rendez

1 ek. Hozzátok fordulunk azért dalosai a Dunántuluíik, kiknek szivében magasra lobog az édes, kedves magyar dal iránt való szeretet nemes tüzének lángja, hozzátok intézzük kérelmünket, kik lelkes harcosai vagytok a magyar kultúra fejlődésének. Jöjjetek el mindnyájan a heliconi ünnepélyek dicső városába, kivétel nélkül ! Legyetek részesei annak a dicsőségnek, mit a «Dunántuli Dalosszövetség' készit a magyar dal, a magyar ének géniuszának ! Legyetek tanúi annak a fényes ünnepélynek, mely a Balaton vidékének díszére és dicsőségére válik s vigyétek magatokkal azt a tudatot innét, hogy a mosolygó Balaton partján él még a magyar nép, melynek szivében él, lángol a magyar dal iránt való szeretet nemes tüze és a magyarság ügyéért, a magyarosodás eszméiért mindenkor tettekre kész. Hozzatok azért áldozatot a magyar dal oltárára s jöjjetek el hozzánk mindnyájan, kiknek legszebb a magyar dal a világon, kiknek szivébe lángoló betűkkel van írva a magyar ének szeretete és segítsetek, bogy a «Dunántúli dalosszövetség* dalünnepélye a magyar dal diadalünnepévé legyen. Ixion. A nőgyógyászati klinikákon a Ferencz József-keserüviz a legkedveltebb hashajtó. — Sok ezer szenvedő áldja a természetes «Ferencz József»-viz oly kíméletes tulajdonságait és elismeri, hogy sokkal kellemesebb, mint a ricinusolaj vagy akármely por ós pirula. A valódi «Ferencz József» keserűvíz kitűnő tisztító hatását még folytatólagos használat mellett sem vesziti el, miáltal szintén lényegesen különbözik a közönséges hashajtószerektől. Farsang. Farsangi naptár. Január 29-én a Krajcár-egylet UQÚvészesíélye. Február 2-án a főgimn. ifjaság hangversenye. Február 5 én a gazdasági akadémia hallgatóinak Iáncestélye. Február 7 én az Iparosok Dalköre zóna-estélye. A Jótékony Nőegylet hangversenye. Még élt bennem a 8-iki Társaskör«z ajtaját, feleségére tekintett, de az aszszony megelőzte és nyájasan azt mondta a jövevénynek. — Akad ennivaló is, ha az ur. . . Azzal kivett a szekrényből valami maradékot, durva kezével letörölte — a port és a tányért oda tette a jövevény elé. Az idegen leült és eleinte csürtecsavarta a dolgot, de aztán evett, gyorsan, éhesen, arnig a maradékban tartott. A lámpa vörös világa oda hullott az aicái a. A fáradt, elernyedt emberpár pedig, amelyik ma ül'e az ezüst lakodalmat, ott állt az asztal mellett és hallgatott. Az asszony a jövevényt nézte. Az ember meg az asszonyát. Ottkint nagyokat sikoltott a szél. • * £ Dankáék megint ottkint ültek a konyhában. Az ember ott, ült újra az ágyon, az asszony az asztal mellett állt. De most nem az órái? nézték, hanem a szennyes, kitaposott padlót A jövevény ott, bent aludt a szobában, amelybe akkorisbehullott aholdsugára. • • • • — A Dömöséknek már kertje is van. Magad is láttad. Nekünk meg itt ez a piszkos viskó. Nézd ott a falat! Az eső befolyik ! Az ember hétszám sem lát másik embert ! Hiszen, ha tudtam volna mi vár rám voled ! . . , . De már későn ! Mit nézed a földet ? Hanem hiszen élhetetlen ember voltál, az is maradsz ! Az elcsigázott vén óra akkor nyöszörögte el a tizenegyet. A férfi csak nézte a földet, az aszszony pedig tovább beszélt. ;— A Barta Péter a maga ökreivel szántja a maga földjét. Hát a te földed hol van ? Azt hiszed te mamlasz, hogy azok igaz uton szerezk-dtek ? Ugy éltesse őket az Isten ! A lányuk Kaposváron szolgál valami grófnál ! No hát ! . . . . Mindegy ! Derék lány ! Megsegíti a szüleit ! Mi a gyerekünkkel is jól jártunk, biz Isten ! Vitted be a sok oskolapénzt Veszprémbe, aztán egyszer csak a Jani nincs sehol . . . Hogy ő megunta a sok bolondságot, neki pénz kell, ö el megy pénz után. Biz Isten, ha nem ösmerném ugy magamat, rosszat gondolnék ! Mert annak van esze, több is, mint dukál, neked meg nincs ! Mit törődjék ilyen gyámoltalan emberekkel ? . . . . Nohát ! — Hallgass, Eszter, hallgass ! Feküdjél le, aludjál ! — mondta halkan az ember. De az asszony közelebb lépett hozzá, megtompitotta a hangját és újra beszélt : — Hallgassak ? . . . Hát a Pálffy hallgatott, amikor a Schwartz hazavitte a tehenek árát ? Ott a rétje meg a két bérese, a lányának meg Veszprémben varrják a stafirungot. Az is jól jár, aki elmegy érte! „

; . Hallod-e ? Mit nézed a földet ? Nem láttad a gyiirüt az ujján ? Nem hallottad, hogy zörgött a zsebje, amikor belenyúlt ? Az óra már az éjfélt is elütötte, de az asszony még mindig beszélt. Egyre halkabban és egyre szilajabbul. Ki-kinézett az ablakon, meg visszament, oda állt az ura elé és beszélt, sziszegett. Utóbb elhallgatott és nagy sokára, nagyon halkan mondta újra: — Edes jó szüléin, miért is kötöttél ehhez a nyomorult emberhez ? Akkor az ember felkelt az ágyról, nagyot, nehezet sóhajtott ós halkan kinyitotta a középső ajtót. Az asszony utána ment, mint a vampir a mocsárban járó után, de az ember a mellének feszitette a kezét és visszatolta. De hiába. Ott álltak a külsószoba közepén az asztal me'lett. A holdsugár berezgett az ablakon és feneketlen fehér tavat festett a padlóra. A jövevény ott feküdt behunyt szemmel, nyugodt, halhvány arccal. És a szoba minden sarkát betöltötte a mélységes csönd. Az ember sóváran, vágyakozva viszszanézett a belső szobába, de az asszony a fülébe súgta '. — Menj ! A jövevény halvány arcára halálos riadalom ült ki, amikor az ember öt ujja összekapcsolódott a torka körül. Egy pillanatra felnyitotta a szemét, a miből a rettegés ezer ördöge bámult elé, majd lecsukta újra, Az ajkára sötétbibor, forró vércsöpp ült ki. Akkor az ember eleresztette és remegve nézett az asszonyra. De az asszouy nem törődött vele, hanem bevájta a kezét az idegen ruháiba. Nem talált semmit. Akkor a párna alá nyúlt ós elővette az idegen erszényét. Ahogy szétnyitotta egy csomó bankjegy tünt a szemébe. Sovány, száraz ujjaival kirántotta őket, de velük együtt egy régi, megfakult kép is kisiklott és leesett a földre, a holdsugár fehér tavába. Az ember lehajolt érte ós megnézte. Az asszony is odahajolt ós elejtette a pénzt. Káprázat nehezedett a szemére, ahogy a képre nézett, a saját halavány arca nézett vissza rá. A jövevény ott feküdt mozdulatlanul ; félig nyitott, üveges szemével szomorúan nézte a két embert. A hold elé felhő siklott, sötét, lett. Dankáék ezüstlakodalma belényult az örökös, fekete éjszakába.