Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-29 / 22. szám

4. BALATONVIDÉK 1910. május 15. Színház. Hétfőn, május 23-án nyitotta meg Szalkay Lajos színigazgató társulatával az idei nyári sziniévadot s első előadásul Far­kas Imre tlglói diákok» oimü dalos szín­müvét tűzte ki. A bemutató előadás a részvétlenség ós közöny jegyében folyt le, pedig a társulat inár e legelső alkalommal megmutatta, hogy a legnagyobb párto­lásra érdemes. Az iglói diákokban pompás előadást produkáltak. Ivánfy Jenő, Petky Pál szerepében megvesztegető kedvesség­gel játszott s mindenben méltó partnere volt Bihary Erzsike, mint Éviké, Gyárfás Ödön ós Marossy Géza szerepüket hellyel­közzel oly tragikusan fogták fel, amely hangsúlyozást Farkas Imre bájos, szenti­mentális darabja nehezen birt el. Gyárfás azonban bőven kárpótolt bennünket érzés­sel előadott remek énekszámaival, Marossy­nak pedig mentségére szolgáljon, hogy a "világ egyik leghálátlanabb szerepe jutott osztályrészéül. Szokatlan, de sikerült uji­tás volt a diákok közé beosztott női kar, fess ruhákban s nagyon tetszetős megje­lenésével. A zenekar szintén becsülettel állta meg a helyét. Kedden Lengyel Menyhért Taifunja került színre. Alapi Nándor figyelemre­méltó készültséggel játszotta Telieramo ne­héz szerepét. Verő Janka, Kerner Hona alakjában nagyon egyhangú szerephez ju­tott. A beteg idegzetű kurtizán alakjábau egyetlen lelki momentum vouul végig, a hisztéria, amely a játékban minden válto­zatosságot megakadályoz. E békóval . a művésznő sikerrel birkózott meg s a kö­zönség érdeklődósét állandóan irányította magára. Különben az egész előadáson nagyfokú bizonytalanság volt érezhető, amit, hitünk szerint a szoüatlan| sziu­pad okozott. Nem ítélhetjük el eléggé a statiszták hanyagságát, akik minden masz­lsirozás nélkül játszották végig a japánok szerepeit. A maszkirozás épen ebben a da­rabban e'sőrendü fontosságú s mindenki­nek, aki a színpadon mozog egyetlen kö­telessége, hogy a közönség illúzióit ne I sértse. Felvonás közökben a zenekar kü- ­lömböző szerzőket húzott nyársra, nem kímélvén meg még a sírjában nyugvó Ver­dit sem. Szerdán az Iglói diákokat ismételték. Csütörtökön délután a Drótos tót ke­rült szinre kriminális előadásban. S ezért bűnös a társulat minden egyes tagja. Fá­radtan, kedvetlenül, unottan játszottak, mintha előadás előtt a végrehajtó tett volna tömeges látogatást náluk, vagy, mintha mind a fogorvostól jöttek, vagy a siralomházba indultak volna, szóval csapni valók voltak. Az a színész, vagy színésznő, aki nem tudja játékához kapcsolni a szí­vesen szórakozó közönség rokonszenvét, aki nem tud temperamentumos lenni, men­jen harisnyát foltozni, de ne lépjen a szín­padra. Az előadásban egyetlen kellemes momentum Bihary Erzsike második felvo­násbeli pompás öltözéke volt. A zenekar is kitett magáért. Soha még véletlenül sem tartott együtt az énekesekkel ; — a par­titurából elsikkasztott kottafejek, sőt egész zeneszámok pedig egyenesen boszuért ki­álltottak az égre ! Hogy lehet ilyen lelki­ismerettel nyugodt éjszakája egy karmes­ternek ? Közönség szépen volt. Csütörtökön este Molnár Ferenc Li­lioma került szinre. Az előadást összeha­sonlítva a Vigszin házbei ivei, megállapít­hatjuk, hogy a művészek nemcsak megáll­tál a helyüket, hanem mindenben verseny­képest is nyújtottak. A délutáni ós esti előadás közötti nivókülömbség meggyőzött bennünket arról, hogy a társulatnak telje­sen rendben a szénája, mihelyt olyan fel­adatba kezd, amely a tagok ambícióját felkelti. Báthory Béla és Verő Janka já­tékával a legkényesebb igényeket is ki­elégítette. Minden szavukból, mozdulatuk­ból öntudatos művészi készültség látszott s a közönség zajos tetszését méltán kiér­demelték. Pompásan megállta helyét a többi szereplő is, Kiss Cecil, Ivánfy, Tomborné, Gyárfás, Feketéué, Kovács, Marossy ki­sebb szerepeikből elsőrangú alakítást pro­dukáltak. Külön ki kell emelnünk Ivánfyt és Fekete Irént a második felvonásban be­mutatott sikerült apache táncért, amelynek perverz masochistikus beállítását, ha teljes mórtékben elitéljük is, magát a tánc elő­adását 1' art pour 1' art meg kell dicsérnünk, A zenekarral azonban sehogysem vagyunk kibékülve. Pénteken este erősen telt ház mellett a Luxemburg grófja, Lehár hires operettje került szinre. Azt est sikerét teljesen Bi­liari Erzsike ós Ivánfy aratták le, másnak alig jutott a tapsokból. Vége-hossza nem volt az ujrázásoknak s ez az előadás Bihari Erzsikét a keszthelyi szinházlátogató kö­zönség kedvencévé avatta. Nagyon nagy sikere volt. Pikáns bájos, ötletes játékával a legvénebb színházi rókáknak azokat a boldog időket juttatta eszébe, amely az operett-primadonnák aranykora volt, Pál­mai, Szoyer ós Küry fiatalabb éveiben, ízig, vérig, szinószfalentum,-fiatal, szép és egészséges, szóval minden követelménnyel bőven rendelkezik, amit egy primadonna karrierje megkíván. Paxy Margit és Gyár­fás Ödön ének előadásukkal arattak szép sikert s életet öntöttek a zenekaiba is, amely ma elfogadhatóbban működött, mint rendesen szokott. Báthory Béla pedig be­bizonyította, hogy minden szerepkörre al­kalmas, jó izlósü, distingvált művész. Szombaton ugyanezt a darabot ismé­telték. —*— A bécsi általános közkórházak V. belgyógyászati osztályán végzett kísérletek alapján meg lett állapítva, hogy <a Ferencz József­keserüviz oldó és hashajtó hatása kisebb adagokra következik be, mint minden más keserüviznél. A termé­szetes «Ferenc József»-keserüvizet a betegek szívesen veszik be és foly­tonos használat mellett is jól tűrik.> Ezen elsőrangú orvosi bizonylatból mindenki megértheti, hogy ön-ön­maga érdekében jár el, ha bevásár­lásánál csak a valódi <Ferenc Jó­zsef»-keserüvizet fogadja el. HÍREK. — Űrnapja. Csütörtökön ünne­peltük az Űrnapját. Az ünnepséget a plébánia templomban nagy mise előzte meg, amit a sok ezer hivő kíséretében megtartott körmenet követett. A körmenet a legméltósá­gosabb oltári szentséggel a város­bíró lakása, a grófi palota, a Pollák­féle ház ós a Szent Háromság szo­bor előtt felállított sátorokhoz vo­nult. Különösen lélekemelő látvá nyosságot nyújtott Nagy István vá­rosbíró gazdagon felékesített háza. A honvédhuszárság egy díszszázada a templom előtti téren foglalt állást s áldáskor disztüzet adott. Gyönyörű tavaszi idő kedvezett az ünnepség­nek. — Választási mozgalmak. Kerületünk néppárti képviselőjelöltje, Rakovszky Béla, a mult, héten fejezte be körútját. Programin­beszédeit a falvakban mindenütt nagy lel­kesedéssel fogadták s a beszédekre a faluk apraja, nagyja összegyűlt. Képviselőjelöl­tünk utja mindenütt valóságos diadalme­net, volt, még azokban a községekben is, ahol az ellenpáit teljhatalmúnak képzelte magát. Ederios, Lesencet,omaj, Istvánd ós Németi túlnyomó többségben a néppárt zászlója alá sorakoztak. Zsid, Szántó, Rezi, Egi'egyi Balatongyörök és Felsőpáhok fe­hér zászlót kérnek, ami az egyhangú sza­vazás jelvénye lesz. Erősen szervezett a néppárt még Zalaváron, Szeutgyörgyvá­ron, Zalaapátiban, Bókaházán, Égenföldön, Balatonmagyaródon és Komárvárosban s a belső kerület többi falvaiban is, ugy, hogy pártunk a győzelem nagyon alapos reményével néz a választás napja elé. - Lukácsy és Goldmark ünnepélyünk. Goldmark Károly zeneköltőnk ünnepelte­tése nálunk, az ősz mester szülővárosában azzal a fénnyel, pompával folyt le a közön­ségnek élénk lelkesedése mellett., mely az ünnepeltet meg is illette. Ám akkor, ami­kor a mi városunk Goldmark ünnepélyéről van szó, nem hagyhatjuk emlitéa nélkül annak a másik művészuek a ne,vét, sem, aki egészen a miénk, magyaroké, aki nálunk végezte középiskoláit s aki az ünnepély fé­nyéből, dicsőségéből ugyancsak ki vette a maga részét. És tesszük ezt annál is inkább, mert Keszthelynek e régi ösmerőse : Luká­csy L«jos szobrászművész ezúttal bizony nem részesült abban a figyelemben, amely őt, érdemeihez képest megillette volna. Határozottan ö eredményezte az ünnepély tartalmának legfontosabb részét is, mig ezael szemben, sajnos, nagyon felületes volt az az udvariasság, mely iránta nyilvánult. Nem akarjuk a rendezőséget szemrehányással il­letni, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ez a figyelmetlenség legkevésbbé sem volt rosszakaratú, hanem inkább egy fele­dékenységből eredő programúi hiba. Mert az egész ünnepély lefolyásában kellett volna egy pontnak lenuie, amely kizárólag Luká­csyval és az ő alkotásával foglalkozott volna, amely egy régi sárga falba illesztve hirdeti : Ebben a házban született Goldmark Károly 1830. május 18. Kellett volna lennie vala­kinek, aki dicsőítse nem csak azt, akit az emléktábla képvisel, hanem azt is, aki el­ismert mesteri kézzel, művész lelkének nem csekély munkája árán örökítette meg a jövö nemzedék számára is ama ház jelentőségét. S ez — kétségtelen feledékenységből — egyszerűen elmaradt, még a diszebéden a megállapított, sorrendben elmondott, toasz­tok során is. Igy az ünnepély valósággal befejezetlen volt. A<.t tartom : mindenki érezte, hogy valami még hiányzik, valami még hátra van, valaminek még jönnie kell, de hogy mi ? arra azok, akik hivatva let­tek volna ezt eleve tudni, sajnos, csak ak­kor jöttek rá, amikor már késő volt, ami­kor már minden lezajlott. Lukácsy Lajos a remekmű megalkotá­sánál sem tehetségével, sem gavallériájával nem fukarkodott. A városi tanács először Zalát szólította fel ós csak miután ő az emléktáblát elkészíteni nem volt hajlandó, irt ez érdemben Lukácsyuak. Lukáosy pe­dig eltekintett attól, hogy mint másodiknak Hjtaján kopogtatnak nála, a megbízást el­fogadta. Sőt, mi több, olykóp fogadta azt el, hogy saját munkájáért, azért, amit a művész tehetsége és szelleme végez a mű megteremtésén, díjazást egyáltalán nem fo­gadott, el. Erre a megbecsülendő, finom, iga­zán úrias eljárásra, nyilván városunk iránti rokonszenve indította a mestert s ép ezért nem hinnők, hogy a rendezőség, amely­ben a tanács tagjai is "ben voltak utó­lagosan bár, mégis ne találnának módot a figyelmetlenségükből eredt hiba jóvátevésére. Igy például a legizlésesebb volna, ha a vá­ros rendkívüli ülésből kifolyólag jegyző­könyvi kivonat utján elismerésének és kö­szönetének kifejezést adna. — A Magántisztviselők Országos Nyug­dij Egyesülete folyó hó 29-én d. e. 10 óra­kor a székesfőváros uj városházáuak köz­gyűlósteruióbeu tartja meg ez évi rendes közgyűlését. Ezen közgyűlésnek az 1909. esztendőben' vagyis az egyesület, működé­sének tizenhatodik évében elért eredmények fognak előterjesztetni, amelyekből kiemeljük a következőket : Az egyesület vagyona az 1909. év vegén ca 6 és fél millió, melyből 4 és fél millió óvadékképes záloglevelekbe* és kötvényekben, a többi pedig elsőrendű ingatlanokban van elhelyezve. Az évi bevé­tel megközelíti az egy milliót. Az évi je­lentéshez fűzött 1910. évi időszaki beszá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom