Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-29 / 22. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. május 29. 22. szám. BALATONVIDEK « Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 í Nyilttér petitsora 1 korona. Harc a demagógia ellen. Soha egyetlen választói küzdelemnek sem volt annyi visszataszító, majdnem utálatos tünete, mint a mostaninak. A dolgok ilyetén elfajulásának, mint mindenki tudja, az a párt az oka, amely előtt, úgy látszik, még a nemzetiségekkel s egyéb zavargó elemekkel kötött szövetség és benső barátság sem az ultima ráció. Ki tudja, hol fognak ezek megállni, ki tudja, a záptojást, krumplit, tégladarabot (mily nemes fegyverek ezek) mikor váltja fel a golyózápor? Mert hiszen a népszenvedély felkorbácsolásához nem sok tapintat kell, melyet Justhék táborában vajmi sikertelenül is keresnénk ! Hanem aztán ^lángoló düh kinövéseit ember legyen ám, aki meg tudja fékezni ! De persze, akkor Justh és Eitner & comp. urak már régen gondoskodtak a népfelség ragyogó nimbuszában sütkérező drága bőrüknek biztonságba helyezéséről. Mert kevés ám az őszinteség ennek a t. pártnak a kebelében. Ha az ember Justh-pártí korifeusokkal szóba áll, elképedve hallja, mennyire nincsenek még ezek sem tisztában azzal, amit a párt akar. A keszthelyi jelölt például iszonyú hamis pathossal elrecsegte, hogy neki általános, egyenlő, titkos rálasztás l^ell. S mit szól erre a kanizsai kerület egyik Justh-párti korifeusa ? Azt mondja : Isten ments, neki bizony az ilyfajta választójog nem kell. És nem hiszi a világért sem, hogy Nedeczky, a Justh-párt képviselőjelöltje, itt Zalában ilyesmiket merne hirdetni. De persze ezt letagadni nem lehef, mert hiszen a saját fülünkkel hallottuk. Aztán tovább folyt az eszmecsere s ennek folytán a Justh-párti korifeus már elismerte,hogy Nedeczky a fent idézett elvet vallotta, de hozzá tette, hogy a képviselőjelölt úr a kerület kisebb községeiben ezt a «meggyőződésből* vallott elvét bizonyára szegre akasztotta ! Én részemről azt nem tudom, hogy Nedeczky ur mit hirdet, vagy mit nem hirdet a falvak lakóinak, de azt igen is tudom, hogy a Justhpárt más Zalában, más Makón ; más Keszthely városában, más a keszthelyi kerület egyes községeiben, hogy az a kevés intelligens ember, aki első, talán meggondolatlan felhevülésében ehez a demagógiában megfeneklett párthoz csatlakozott, ép oly kevéssé osztozik Justh Gyula, a demagóg kegyelmes úr radikális elveiben, mint a hatvanhetes pártok bármelyike. Ha Justh Gyula annyira kéjeleg a demagógiában, mi szüksége van még arra a cimre is, amely a most megtépázott koalíció kegyelméből őt olyan magasra emelte! El avval a címmel, legalább ne emlékeztesse semmi még álmában sem arra a gjülölt koalícióra ! Mi persze százat mernénk tenni egy ellen, hogy Justh Gyula tovább is kegyelmes marad, hisz ő a szöges ellentétek embere. Az ő pártjában vannak földosztók, egyházi birtokrablók, titkos és nem titkos szavazatért rajongók; vannak kicsiny emberek és uram bocsá, mint itt a keszthelyi kerületben, még mágnások is akadtak. Justh Gyula politikai programmja olyan, mint a Prokrusztesz ágya, kicsiny, nagy, zsentri ós paraszt, iparos és mágnás számára egyaránt beválónak kell lennie. Hogy aztán itt mekkora szemfényvesztés folyik egyéni boszuvágyból és tisztán feltűnési viszketegből, arra fölösleges volna szót pazarolni. A Justh párti Nedeczky programmbeszéde (!) alatt, meg az előző J^UT

WiiiEK TAHCAJA. Cakatos "Oince ur. főgimn- tanár ÜNNEPI BESZÉDE.*) Kedves Mester ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Nagy és szokatlanságával, rendkivüliségével meglepő ünnepet ül ma Keszthely városa; nagyok, szokatlanok és rendkívüliek azok az érzések is, amelyek szivünk húrjait megrezegtetik. Egy ősz mester áll ma előttünk, ki nyolcvan évvel ezelőtt pillántá meg az Isten napját ebben az ősi házban, mely már Kisfaludy lantja által is híressé vált s ma nyolcvan év után szive vágyának ellenállni nem tudva, eljött közénk, hogy újra szívja azt a levegőt, amely a kisded gyenge tagjait először körülcsókolta, hogy lábával érintse annak a háznak küszöbét, amelyben a gyengéd auyai kezek ápolták ; amelyben bölcsője felett zengett az édes anyai szózatnak a világ minden zenéjénél édesebb hangja; el jött közénk, hogy leboruljon hazájának áldott földjére, hogy, elrebegje az édesbús hangú költővel : Kitárom reszkető karom ölelni földedet ! . . . Mélyen tisztelt ünneplő közönség! •) Elmondotta 1910 május hó 21-én a Goldmark-emléktábla leleplezése alkalmával. / Erzik-e önök, hogy ennek a mi ünnepünknek nagy, sőt óriási jelentősége van ? Es én nem tudom, a mai napon a mi nagy ünnepeltünknek szivében kell-e nagyobb hálának fakadnia az isteni Gondviselés bölcs intézkedése iránt, vagy a mienkben? Nyolcvan esztendő az Égnek oly rendkívüli ajándéka, amely csak a kiválasztottaknak s azoknak is ritkán jut e földön osztályrészül. Es Goldmark Károly bizonyára szivének forró érzésével hódol ma a minden jók Adományozójának, hogy ezt a napot, talán életénele legszebb napját, teljes testi és szellemi űdeségével köszöntheti ! . . . De nem lehet kisebb M. t. ü. k. a mi hálánk sem, hogy őt, a zeneművészetnek ezt a nagy mesterét kisded városunk falai között üdvözölhetjük ; üdvözölhetjük pedig akkor, mikor « hir és dicsőség szinte végtelen országutját megjárta ; mikor már az összes művelt nemzetek meghódoltak művészi nagysága előtt ; mikor életének dúsan termő fáját a legérettebb gyümölcsökkel megrakva szemlélhetjük ; mikor dicsőségének, nagyságának minden fényével, ragyogásával, pompájával feldíszítve itt áll újra a magyar földön, itt áll újra a kék Balaton partján ; itt áll szerető honfitársai közölt, akiknek köréből, fájdalom, oly régen, régen eltávozott! Eltávozott, mert régi átka a magyarnak, hogy ezen a földön oly kevesen tudnak érvényesülni, akik magasra törnek. . . Legkevesebben azok, akik, mint ő, a legáltalánosabb művészetnek, a fenének szentelték életüket. Arany János mondja egyik versében: «Művész hazája széles e világ ; A hirnév országutját lakja ö, • S ez út hosszába' minden olajág, Minden babér az ö számára nő.» Es lám, Goldmark Károly, a nagy, a liires zeneszerző, akit minden nemzet büszkén vallana magáénak s a kit egy nép, mivel életének egy részét történetesen az ő földjén töltőt'e, egyenesen le is foglal a magáénak, minden Demosthene«nél szebben hirdeti ma egy másik kedve-* magyar költőnk megdönthetetlen igazságát: «Szivet cseréljen az, aki hazát cseiél,» — mert ő setn hazát, sem szivet nem cserélt soha ! Mert én tudom, érzem, szilárd meggyőződéssel vallom, hogy midőn ma, nyolcvanadik születésnapján a távolban feltűntek előtte szülővárosának homályos körvonalai, hálatelt szívvel suttogta a mi halhatatlan Petőfinkkel: «Ismersz-e még, ób ismerd meg fiad '» És ez a város, az ő szűkebb hazája, amely mindig érdeklődő, szeretettel kisérte nagy fiának egyre növekvő dicsőségét, ez a város megismeri őt és forró szeretettel öleli keblére a régen látott rokont