Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-22 / 21. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. május 21. 21. szám. LATO I V>lilikai lietilap. EGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASARNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címere kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f NyilttAr petitsora 1 korona. Az egyszerű zsidógyerek, ki majd nyolc évtizeddel ezelőtt, döcögős szekéren, ócska, ütött-kopott bútordarabok tetején kuporogva hagyta el a várost, ma visszatért. Bohókás, göndör fürtjei helyén ezüstös szálak csillámlanak. Mellét

; melyet akkor vásott ruha takart, a királyi kegy tűzte érdemkereszt ékesiti. «A tudományért és művészetért.* S akit akkor talán az utca népe gúnyos mosollyal, hahotával kisért ki a városból, most ugyanez utca lakói mély megilletődéssel, tisztelettel, az alkotó elme iránti elismeréssel fogadják. Keszthely városa ünnepet ül. Az emberek, a lakóházak diszbe öltöztek. A munka, a létért való küzdelem megpihent, ép ugy, mint a legnagyobb ünnepnapon. A város urai összegyűlnek — s ahol máskor szenvedélyes viták, harcok közepette tanácskoztak, határoztak, ma egyhangon, ünnepi lelkesedéssel választják meg e város diszpolgárává Goldmark Károly zeneköltőt, helységünk szülöttjét. Goldmark Károly e kitüntelést nem áhítozta. Az elismerésnek ezt a megnyilatkozását talán nem is sejtette. Öt nem az ünnepeltetés iránti vágy hozta vissza hozzánk. Az egész zenevilág az ő dicséretétől viszhangzik.Két hatalmas ország székesfővárosa versenyez egymással, hogy méltó elismeréssel adózzék a Mesternek. Es a szerény költő elhárít magától minden dicst, fényt. Elkerüli a főváros nyújtotta pompát, melyet a mi igyekezetünk, törekvő munkánk nem pótolhat. Ott hagyja a nagy városok fényességét s eljö kis városunkba, melynek levegője először dobbantotta meg szivét. Amikor mindenki hódolattal adózik nagyságának, ő itt akar köztünk lenn', ahol sem rokona, sem hozzátartozói a, talán ismerősei is alig vannak, a hová — nyolcvan év után — még halvány gyermekkori emlék sem fűzheti, a hová csak egy tudat, egy belső óhajtás vonzza — a vágy a szülőföld iránt. Amidőn ma az ősz Mester könynyes szemekkel áll meg ódon szülőháza előtt, melyet hálás városa képmásával ékesített fel, midőn a meszsze vidékről ídesereglettek lábai elé rakják a babért, a koszorúk közé mi is odatesszük a magunk szerény levelét. Igaz lelkesedéssel, magyar szívvel, magyar lélekkel köszöntjük az ősz Mestert Városunk hivatalos urai sokat tanakodtak afölött, vájjon magyar, vagy német nyelven üdvözöljék-e a költőt. A tanácskozások során felemlítettek egy történetet : Idegen ajkú nemzetek tudósai látogattak meg bennünket. Városunk illően akarta fogadni a jeles társaságot, megbízta tehát egyik németül tudó polgárát, üdvözölje a vendégeket. A szónok el is készült egy formás, csinos német nj'elvü beszéddel. De mikor aztán a kellő helyen és időben belekezdett az üdvözlő szóba, csakhamar meg is akadt. Nehezére esett a meg nem szokott német szó. Hiába súgtak, hasztalan segítettek a mellette állók. A német gondolat elállott. De mert a beszédet mégis csak illett befejezni, hát nagy örömmei kiáltott fel a vendégek félé : «Grott hat Sie lier gebracht!» Akik ama tudósokkal évekkel később találkoztak, azok beszélték, hogy a Balaton körüli utazásuknak legkedvesebb, legszívesebben emlegetett epizódja volt a keszthelyiek üdvözlése. A 0ALATONVIDEK TÁRHÁJA. Goldmark rólA «Balatonvidék* Tekintetes Szerkesztőségének teljes tisztelettel Keszthely. Mélyen tisztelt Szerkesztőség ! Hozzám iutézett szivélyes felhívásában azt kivánja a mélyen tisztelt Szerkesztőség, hegy Goldmark Karolj', nagyérdemű hazánkfiának valamelyes működéséről emlékezzem meg. Örömmel ragadom meg eme kitüntető alkalmat, hogy elmondjam, illetőleg szinte megismételjem azt, amit annak idején a «Sába királynő >-jéről, az ő soha el nem évülhető alkotásáról irtani «A hangversenyek terme, a kamarai zene korlátai csakhamar szűknek bizonyultak, Goldmark mindinkább hatalmasan fejlődő alkotásai számára ; a szinpad nagy arányai kellettek, hogy egész nagyságukban megjelenhessenek. Goldmark határozott drámai zeneköltő s ezt b^bizonyitá első dalművében • Sába királynő*-ben. A «Sába királynő* szövegét Morenthal irta, aki megnehezítette a zeneköltő feladatát. Hiányzik benne a cselekmény drámai fejlődése, hiányzanak a kidomborodó, hangulatot keltő jellemek. A főszemély, a «Sába királynő* egy feslett erkölcsű nő, ki arcátlan hazugságokkal láncolja magához kedvesét. Salamon király kirívóan elüt attól az alaktól, melj'lyé őt az évezredek történelme tette ; Ássad, egy szerelmes, gyönge báb. Csak Salomil női alakja ragad meg s ennek szentelt a zeneköltő is legnagyobb figyelmet. A «Sába királynő* erőteljes, eredetiségben gazdag zenemű, oly elme művé, melyben gazdagon fakadnak az önálló, szép gondolatok s mely a szép eszmét, szép alakba is tudja önteni. A mese helye és ideje szükségessé tette, hogy az egész művön kelet színezete tükröződjék vissza s ez Goldmarknak fényesen sikerül? ; igy különösen Astorátli csábdalában és a második felvonás templomi énekeiben. Ahol a szenvedély elragadó, Goldmaik teljesen feladata színvonalán áll s Ássad és a királynő du-ttja a második felvonás kezdetén, a templomi jelenet nagy karkisérettel ritka drámai hatásúak. A gyöngéd érzelmek kifejezése viszont épen oly találó s Ássad elbeszélése a libanoni jelenségről, bűvös álmokba ringatja a hallgatót. E részlet általában a mű legfényesebb pontja. Az énekesekre, ugy szintén a zenekarra nagy feladatokat ró a «Sába királyuő» előadása. A hangok többnyire a legfölsőbb rétegekben mozognak, a zenekar pedig művészete minden titkát kénytelen előszedni, hogy a szerző szándékait helyesen interpretálja. Az énekeseknek nehéz küzdelme jut a zenekar chromatikai futamaival, de ha ezt diadalmasan megállják, csodásan szép ensemble lepi meg a hallgatót.» Budapesten, 1910 ápril hó 22-én. Ságh József a „Zenelap'.' fel. szerkesztője. Goldmark Károly, akár költői inventióját, akár művei dispositióját tekintsük, egyaránt elsőrangú tehetség. Valahányszor hegedű-hangverseny darabjait adtam elő, vagy zenekari művei közül vezényeltem valamelyiket, mindanynyiszor a gondolat mélységét s tartalmasságát, az érzés finomságát s melegségét, a művészi formát s a zenei hangfestés s természetes hanghatások ezerféle változatait bámultam s ismertem fel műveiben. Suitjeivel mindig nagy hatást értem el s magam is igaz lelkesedéssel s nagy előszeretettel tanulmányoztam azokat. Műveiben a. gondolat s érzés mélysége a művészi szerkezettel párosulván, ^ ezért örökbecsüek. Büszkeséggel tölthet el mindnyájunkat ama tudat, hogy ő a miénk s drága magyar hazánk ajándékozá meg vele a nagy világot.