Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1910-05-08 / 19. szám
XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. május 8. 19. szám. I V >1 i íi Kai hetilap. MEGJELENIK HE TENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cim^re kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Slőfizetési fel^ivás. Q negyedév elmultával tisztelettel kérjük olvasóinkat, frogp az előfizetést megu)i» tani és esetleges Hátralékaidat b eküldeni mielőbb szívesked jenekVálasztások előtt. A legaktuálisabb és legérdekesebb téma ma Magyarországon: a választások. Mindenütt és mindenki csak a közeli választásokról beszél s azok esélyeit vitatja. Ez áll a politikai gondolkodás homlokterében, az általános érdeklődés középpontját ez képezi. Ez foglalkoztatja a politikusokat, az iparost, kereskedőt, gazdát, kortest, jelöltet, a közigazgatást. a közvéleményt, szóval mindenkit. Magát a kormányt is ez a kérgés foglalkoztatja legjobban és úgyszólván kizárólag. A választás mellett minden más kérdés háttérbe szorul, mert igen sok, úgyszólván minden a választás eredményétől függ. Létkérdése forog kockán, tehát magától értetődik, hogy minden erejét megfeszitve küzd a bukással járó megsemmisülés ellen. A hatalom és pénz a fegyverei s mint tudjuk a mnltak tapasztalataiból, e kettő együtt nálunk sokat kivívhat. Még a nemzeti eszmékért való lelkesedés eget verő lángjait is kiolthatja, ép azért korántsem szabad vérmes reményekkel néznünk a választási harc elé, mert megeshetik, hogy keserves csalódásban lesz részünk. Ha az ember végig utazik" az országon, már mindenütt viruló választási életet talál. Már lobognak szerte a különböző feliratú tricolorok, a választók kalapjára felkerültek a rikító színű kortestollak; hangosak az ivók, lármásak a kortegek, akik dicshimnuszokat zengnek a jelöltek mellett. A falvak egyhangú, nj'ugalmas élete felélénkült és sajátságos, lakodalmihoz hasonlatos színes romantika tarkítja a megszokott hétköznapi szürkeséget. Ma még nagj'on sok a biztos kerület. Ma még nagyon sok jelölt van vérmes reményekkel eltelve s hajlandó mérget venni rá, hogy rendithetlenül áll a kerületében és öntelt büszkeséggel vallja: nincs hatalom, mellyel diadalmasan össze nem mérhetné az erejét. Bohó és naiv dolog ez. Hol van még a választás? És mi lesz ebből a lázas önbizalomból két-három héten belül? Ki beszélhet ma még biztos győzelemről? Senkisem, vag}' csak igen kevesen. A választási küzdelem ma még hasonlít a háboruviselés azon szakához, mikor a hadüzenet után az ellenfelek sürgősen mozgósítanak, concentrálják a haderőt, de a tér szemléleténél, a terep felkutatásánál tovább még nem jutottak. Erejüket óva rejtegetik egymás elől s titkon igyekeznek azt fokozni. Ma még csak az elŐcsatározások folynak. A döntő ütközetre még hetek múlva kerül a sor, amikor aztán majd elválik, hogy melyik az erősebb s kinek a részén lesz a győzelem. Ma még sok helyen ennyire sem jutottak- Igen sok kerületben — köztük a mienkben is — csak az eg} Tik fél kezd fegyverkezni, az ellenfél pedig nem is mutatkozik — csak lappang valahol. A választási csatatereket ma még titokzatos homály fedi. De mindenki izgul és közfigyelem a felvonulásra, a vezérekre, a harcosok hangulatára s az elŐcsatározások sikereire irányul. A képviselőház feloszlatása pillanatában kitört a háború, de az á BALATON VIDÉK TAHCAJA, Pusztulunk, peszürtl^ . . . A kikötőnek szennyes viz ölében Az úszó város útra készen áll, Derült az ég, mint vidám gyermekarcok; Bágyadtan ring a fodros tengerár. A tülkök búgnak, zúg, kattog a kerék, Gyűrűs hullámot, hullámra kavar; Fut a hajó és rajta megy nyugatnak Ezer hónához hűtelen magyar. Ezer magyar!... És mind erős, hatalmas, Nincs köztük egyse vén, vagy csenevész. A napsütötte fedélzeten állnak, Néhány vissza a messzeségbe néz; Mintha egy árva kis falut keresne, A hol egykor mint pajkos gyermek élt... S melyet aranyra sóvár, koldus lelke Elhagy sok balga kincs, igéretért. Szegény hazám, én édes anyaföldem ! Hogy zsibbasztják, hogy tépik az erőd... Hazátlanságba, robotos raboknak Hány százezer ment ez ezer előtti Megülte bérc-völgyed az arany átok És bár a szája hazug, csalfa mind : Ma innen, Jtolnap onnan kelnek útra.. Csitulnak, vesznek, nótás falvaink. Csak menjetek háti... Es üssetek tanyát, Ahol megállít koldus lelketek. Áldozzatok bús, idegen tüzeknél! Hadd szíjják mások munkás véretek. De majd ha dőre kincs reményetekből S erőtökből csak vérző rom marad, S jártok vergődő, meghasonlott szívvel Erőtök rabló, gyűlölt ég alatt: Izenjetek az elhagyott hazába, Mindent felejt az, mindent megbocsát... Utánnatok küld... és mint megtérőket Ujjongva hoz az Óceánon át,.. Megnyitja barna hús ölét tinéktek Ahol álomra, álom csendje jő... Utazzatok hát!... Sorsotok megírva: Idegen átok... Magyar temetői... Hant ke Emil, Páter Benedek. Irta: Harsányi Kálmán. Utánnyomás tilos. (Vége.) Blandius : De talán mehetnénk is már urak! . . . Igaz, Isten éltessen, páter, majd elfelejtettem, pedig csupán csak azért jöttünk ide. Attavante : En mág maradok. Chierico : (gyanakodva pislant Attavantéra) Azt hittem együtt távozunk. Lett volna veled még egy kis megbeszélni valóm. (Blandius és Chierico elmennek.) Páter Benedek : Ennek az embernek nincs tökéletes esze. Attavante: Melyiknek? Páter Benedek : A taliáunak I . . . . Még vitatja, bogy neki van igaza I . . . Attavante: (mosolyogva) Hagyjuk Vergiliust, tisztelendő atyám. Teljességgel megértelek. Megértem nehez'elésedet is a királyra, de kérlek, ne küldd vissza olvasatlanul a könyvét ; nagyon megbántanád vele. Ne vállald ei, ba nem akarod. Korod és törődöttséged ki fog menteni. De olvasd el a könyvet. Ahogy én ismerem a királyt, ö maga is el fog jönni hozzád, hogy rábeszéljen. Tanusits legalább némi érdeklődést a könyve iránt, melyet beis-