Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

1909. augusztus 15. BALATONVIDÉK 6. kizárva, hogy hamis bort rejtő hordóikra előbb-utóbb a bárói koronát is rábiggyeszthetik — a közgazdaság terén teljesített hasznos és kiváló működésükért. Utórégre a pénz, amelyet a hamis borért évtizedekeu összeharácsoltak, a legigazibb pénz lesz, amelyen már annyian és aunyi bárói koronát szereztek. A hamisítástól éppen semmit sem kell tartaniok, csak az lesz kívánatos, hogy a fiatalabbik Lessner egy kissé többet hörpintsen saját termésű borukból s igy" észre nézve mentül jobban hasonlítson igen tisztelt papájához, aki a dologban teljesen ártatlan, mert ő csak az irodai teendőket végezte s igy nem tudhatta, mi történik lent a föld, alatt. És mily csudálatos! Bizonyos ordítozó lapok ugy megnémultak, de ugy ! Az országos érdeklődést keltett ítélet lapunk más helyén olvasható. Tihanyi Barna. Fürdő krónika. Krónikánk ezúttal arról fog szólni, hogyan fürödtünk a jókedvben, mámorban, mulatozásban. Eu nem is tudom, mit gondol felőlem szerkeszlcm ? Ha valami nagyobb ricsaj vau, miniig engem küld ki megkrónikázui az eseményt. Pedig tudhatná, ha én szép hölgyeket látok, cigányzenét hallok, megfelejtkezem riporteri mivoltomról s gondtalanul merülök el a vigasságban, szórakozásban. [Mit törődöm én ilyenkor a lappal, közüggyel stb. csak mulatok. Alighanem szerkesztőm is attól fél, hogy így járna, azért küld ki engem. Nod© Isten neki, talán azért majd nem fognak lefülelni, ha egy picurkát füllenlek. Mert bevallom őszintén, nincs anyagom a krónikába, mivelhogy nekem ott más dolgom is volt. Úszóverseny. Még a fővárosi lapok is hozták R birt, hogy Keszthelyen VHsárnap uagy úszóverseny lesz. Már napokkal előbb nagy készülődések folytuk a 15-én megtartandó nagy ünnepélyre. Ámde a várva-várt nap reggelén a nap nagyon vegyes érzelmekkel kelt s félő volt., hogy elmossa az eső az egész cécót. De a déli vonattal, akarom mondani a déli szelekkel útra keltek a felhők, kiséretükben eltávoztak a szelek is. Az idő elcsendesedett, kisütött a nap. Meg lesz az úszóverseny. Ezt az örvendetes hírt hangoztatták a csónakázó egyesület mozsarai is a délutáni álmok nem kis örömére. Nagy tömegekben sietett le a közönség a Balatonra, jó előre lefoglalván magának egy-egy alkalmas helyet. Fél ötkor, mint a meghívók jelezték, kezdetét vette a verseny. Többnyire középiskolai tanulók vettek részt benn. A távúszó versenyt már előző nap tartották meg. Ebben mindvégig Máté Dezső vezetett, de az utolsó percekben Pick Frigyes gyorsított matrózuszással elibe került s négy perccel megelőzte ellenfelét.|>A három kilométeres utat Pick megúszta 1 óra 15 perc, Máté 1 óra 19 perc és Forbát Róbert 1 óra 22 perc alatt Az első kapott díszített ezüst, érmet, a második nagy ezüst érmet, a harmadik kis ezüst érmtit. A gyermek versenyben ehő lett Bökni László (kis e. érem), II. Bihari Pál (nagy bronz), III. Neuvelt Frigyes (kis bronz.) A hátúszásban I. Csobolh Elemér (nagy ezüst éram), II. Görög Lajos (kis ezüst é>em), III. Grosz Andor (uagy bronz.) Ifjúsági versenyben I. Radó Géza (kis ezüst, érem), II. Valdbauser Andor (nagy bronz), II. Scheiber Imre (kis bronz érem.) Plunging versenyben három ugrás volt. I. Forbát Róbert, (kis ezüst, érem), II. Bihari Frigyes (nagy bronzérem ) Középiskolai tanulók versenyéi' : 1. Scheiber Imre (uagy ezüst érem), II. Hoffman Pál (kis ezüst érem,) Me'luszásnál I. Forbáth Róbert (nagy ezüst érem), II. Wáginger István (kis ezüst é.) Főverseuyen : I. Kemény Tivadar (díszített ezüst érem), II. Scheiber Miklós (nagy ezüst érem.) A staféta versenybeu a keszthelyiek nyertek. Részt veitek : Wáginger István, Radó Géza, Csoboth Elemér, Scheiber Miklós (uagy e'/üst érem), a másik sfa* fé'ában részt vettek : Scheiber Imre, Hoffman Pál, Radó Géza (kis ezüst érem.) A hölgyek v«rsenyéb«n ; I. Kóhn Klára, II. Hartman Lenke, III. Krazsóf Kató. Vigaszvereenyen I. Görög Rudolf (kisezüst, éj-em), I. Gráf Imre (nagy bronz.) A közönség a partról mindvégig nagy érdeklődéssel kísérte a versenyt, lelkes üd vözlésben és tapsban részesítvén a győztest. A legnagyobb érdeklődés mutatkozott a hölgyek versenye iránt. Tudták is ezt a hölgyek, mert nekem az egyik, mint hétpecsétes titkot elárulta, hogy tizenkileno krajcárt ígért jótékonycélra az esetben, ha győztes lesz. Hogy nyert-e P azt nem árulhatom el, mert kikapnék tőle. Este velenoei est volt tündéries kivilágítással, utána pedig tánc reggelig. Szépségverseny. Pénteken a vasutasok tiszteletére rendezett balatoni ünnepélyen ilyen is volt. Ha rajtam állott volpa, én nem rendeztem volna szépségversenyt Azért, mert. a közönséget nem tenném ki egy ilyen küzdelmes választásnak, Igen sok a szép hölgy. Már most kinek adják ezek között az elsőséget? Én megvallom őszintén nem is szavaztam ezen okból kifolyólag. Ha még egykettő lett, volna, de mikor oly igen sok szép hölgy van, nem tudtam választani. Csendes szemlélő voltam. Hogy egyik-másik szerelmes ifjú százával küldte a szavazólapokat, azt Ián felesleges is mondanom Ahol árusították e lapokat ott t.et.tsm legérdekesebb megfigyeléseimet, Itt tudtam meg ki szerelmes és mennyire szerelmes ? Volt, ifjú, aki kipirult arccal kért, sok lapot. Kapkodott, ideges volt és sietett. Mikor leolvasták neki a lapokat, figyelmeakkor sem volt ott, hanem valahol benn & tömegben járt a szeme. Ez szerelmes volt, még pedig erősen. Volt ifjú aki flegmával vágta le a pénzt s az átvett jegyeket meg sem olvasva ment egy félreeső asztalhoz. Itt irta meg valamennyit egy cimre. Azután pedig ment maga sétálni. Ez szintén szerelmes, de csak titokban. Volt ezután olyan is, aki sietve vásárolta a lapokat s ment vissza konfettizni. Erről tudom biztosan, hogy nem volt szerelmes. Ugy 10 óra felé megalakult a szavazatszedő bizottság, s kezdték összeszámlálni a szavazatokat. Óriási tömeg tolongott a pavillou körül s izgatottan várta az eredményt. A bizottság 11 óra felé hirdetie ki az eredményi.. A uagy lányokat hagyták utoljára. Hadd várjanak még egy kicsit. Henem mikor kihirdették, akkor kezdtem bánni, hogy nem szavaztam. Hiszen természetes, hogy ők a legszebbek, a vsk is látja. Csak rájuk kell nézui. Első volt Préger I ÍZH 715 szóval, második Hoffman Margit 497 szóval, harmadik Préger Magda 116 szóval. A kicsinyek versenyén első Huber Mariska 313 szóval, második Elek szer felnyitotta szemeit, még egyszer lélegzetet vett, azután öntudatlanul hullott a csónak fenekére. * Kora hajnal volt. Alig szűrődtek még át a süiü gesztenyefák levelei között a korán kelő nap e'ső sugarai, mikor Szigethy Jolán benyitott a beteg szobájába. Kutató tekintetével hiába kereste az élet nyomait fakó arcán s hiába igyekezett dermedt kezét az övének tüzével íelmelengetni, az élettelen marad. Egyszerre valami borongás futott végig minden izén s ijedten vette el kezét az ágyban fekvő beteg kezéből. — Épen olyan, mintha halott volna — szólt nagy sóhajtással az ágy mellett ülő orvoshoz s csendesen kinyitotta az ablakot. Kívülről édes rózsaillat áradott a szobába s az üde levegő halovány pirt csalt a beteg hóka arcára. - - Istenem ! — szólt újra a leány — ha meghalna és sohasem tudhatnók meg, hogy kit mentett meg az édesapa, én vigasztalhatlan lennék. Az orvos egy ideig csak nézte a leányt. amint igyekezett pihegő keblének lázongásán elfojtani, azután mosolyogva felkelt a helyéről, megfogta a leány kezét s azt csendesen megsimogatta. — És nagyon bánná Joláiika — szólt halkan — ha ez a szép fiu nem nyitaná föl többé szemeit ? A leány keze egyszerre megreszketett az orvoséban, szemeit köny futotta el s szótlanul, ijedten bámult rá. — Na ne ijedjen meg kis gyáva — folytatta az orvos - csak azt akartam tudni, hogy hullatna-e valaki könyet egy ismeretlen, szegény katona után, kit szerencsétlen sorsa messze elsodor mindenkitől, kiket szeret. És nem csalódtam. De mondja csak, mit csinálna, ha ez a szegén3' fiu felgyógyulna, mivel adná tudtára, hogy .... hogy az ön szive hevesebben ver ma, mint máskor ? Szigethy Jolán nem tudott egy ideig választ adni. Csak azt érezte, hogy valami ellenállhatatlan vágy sodorja őt a beteg felé, hogy valami ismeretlen tüz járja át a keblét arra a gondolatra, hogy az a beteg felépül s ő elmondhatja neki, hogy miként mentette meg őfc a halálból az ő édesapja. Az orvos látta a leány vergődését, érezte forró kezében a szilajul lüktető vér lázongását s megsajnálta az önmaga gondolataitól is remegőt. Néhány -pillanatig elmerült gondolataiba s mig a leány leszakított egy rózsát, mely az ablakon behajlott, megfogta a beteg lecsüngő jobbját. Amint azonban megérezte annak kezében a viszszatérő élet melegét, az újra működni kezdő vér lüktetését, homlokán egyszerre ráncok keletk jztek — És mondja csak kicsikém — folytatta abbahagyott beszédét — mit adna nekem, ha ez a szegény beteg felgyógyulna, visszatérne arcába, szivébe az élet és megmondhatná önnek, hogy kicsoda ? A leány egy pillanatra felemelte tekintetét az ég felé, azután ajkához emelte a kezében tartott rózsát és pihegve, hebegve válaszolt. — Annak emlékére, hogy megmentette nekem a?t kit szeretek —- szólt bíborpiros arccal — odaadnám ezt a rózsát, mely csak egyedül volt tanuja annak, hogy Ön betegünkért engem remegni látott. — És mi lenne akkor Jolánka — szólt jóságos arccal az öreg orvos, ha betegünk nem volna érdemes arra a szerelemre, mely az ön szivében szerencsétlensége láttára gyuladt ? Mi lenne akkor, ha ő már mást szeretne ? Néhány pillanatra elállott a leány szivének dobogása. Valami kínos gyötrőFOGMŰTEREM Berger Alfréd Budapestről juniustöl augusztus hő végéig Keszthelyen, Schleiffer-villa*