Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

4. BALATONVIDftK 1909. julius 18. minden tekintetben szolid kivitelhez szükségesek. Ne arra törekedjünk, mint eddig szokásban volt, hogy a szépért, jóért esztelenül rendezett versenyben egymást tülekedve semmivé tegyük, hanem arra, hogy egyöntetű szabályokat alkotva, egyforma eljárással s mindig a maga idejében egymást segitve tehessük a Balatont széppé. Ha okszerűen gondoskodunk arról, hogy csökkentsük azokat a dolgokat, melyeknek uralmát oly nehezen'viseljük, ha azon leszünk, hogy minden módon lehetővé tegyük az olcsó és kényelmes megélhetési módot, akkor nem veszik hiába az az áldásos jóakaratú gondoskodás, melylyel a kormány a Balaton partjainak fellendítése iránt viseltetik. Ha magunk is minden erőnkből arra törekszünk, hogy a Balaton vidékének megélhetését olcsóvá és kényelmessé tegyük, akkor jótétemény lesz az az ut, melyet a napokban adtak át a forgalomnak, de ha ezen ut csak arra szolgál, hogy kivihessék rajta az itthon is oly nagyon szükséges cikket, akkor csak levezető és lecsapoló csatornája lesz mindazon erőknek, melyeknek fogytát már oly nagyon érezzük most is. Itt az idő és a mód még, a melyíyel segithetünk magunkon s nag}'ot, nemeset mivelhetünk, de ha elmulasztjuk a jelen nyújtotta percet s nem törekszünk létünk biztosítására, el fogunk veszni azon versenyben, melyet egy és ugyanazon cél elérése miatt kezdettünk. Képviselőtestületi kőzgplés. Julius Ló 6-áu d. u. 2 órakor, a képviselőtestületi tagok élénk részvételével rendkívüli közgyűlést, tartóit városunk képviselőtestülete. Örömmel tapasztaltuk ez alkalommal, hogy a vezetőseg tudatára ébredt annak, hogy fürdőváros vagyunk s szakítva a múlttal, fokozatosan több és több áldozatot hoz olyan céljk elérésére, amelyeket. egy fürdőhely modern fellendülése megkövetel. Belátják most már, hogy pénzáldozatokat nem kell oly esetekben kimélni, amikor az közvetve nagyon busásan meghozza a befektetések kamatos kamatait s ezért a város vezetőségének s különösen tapintatos birájáuak őszintén gratulálni tudunk. A tárgysorozatot megelőzőleg két, programmon kivüli indítvány és pedig Dunát Ferenc dr. és a Csónak-egylet indítványa került először sorra. Az apátplébános indítványa, hogy a nemsokára megnyitandó kórházunkban apácák végezzék a betegápolás teendőit, — egyhangú elfogadásra talált. — A csónakegylet, kérelme, hogy a város bizonyos öszszeggel évenkint szubvencionálja, hosszabb vitára adott alkalmat. Lénárd Ernő közjegyző a kérelem elutasítását hozta javaslatba, a képviselőtestület azonban Graál József ós Schvarcz Zsigmond dr. képviselőtestületi tagok felszólalása után ugy határozott, — ami nagyon helyes is, — hogy elvileg teljesíti a csónakegylet kérelmét és a részletek kidolgozását az elöljárósághoz utasította. Özv. Pintér Pálné kérelmét akként intézte el a képviselőtestület,, hogy végkielógitésképen 450 koronát szavazott meg az özvegy róizére. Hancókréti lakósok kérelme a7 ut és járdaszabályozást illetőleg kedvező elintézést nyert. Szálkái színigazgatónak azon kérelme, hogy saját költségén egy nyári arénát épit, csak a város adjon hozzá ingyen telket, elvileg elfogadásra talált és részletes előzetes tárgyalás végett egy ad hoc bizottsághoz utasitatott, mely a kérelem értelmében városunk körülményének uiegfelelőleg tegyen egy konkrét indítványt határozathozatalra az illetékes fórumnak. Rendőrök és rrezőörök fizetésemelési kérelme teljesítve lett. Az adójegyzónek a kataszteri munkálatok teljesítésére vonatkozó előteijesztése tudomásul vétetett. A vasúti vendéglő és kórházi csatorna építése tekintetében Kell Dezső mérnöknek szaktudással készített, terveit egyhangúlag elfogadták és a munkálatokra nyilvános árlejtés kiírása határoztatott, el. A gimnáziumi vízvezetékre vonatkozólag hosszabb mederben indult meg a vita, mig végre Dezsényi Árpád dr. uradalmi főtitkárnak állandó helyesléssel fogadott felszólalása után határozatba ment a kérelem teljesítése. A végzendő munkálatokra itt is nyilvános árlejtés fog kiíratni. A laktanya tatarozását, illetőleg oly feltételes határozat hozatott, hogy városunk kész javításokat és egyetmást eszközöltetni, ha a katonai kincstár viszont a két év mülva lejáró szerződést meghosszabbítja. Az iskolaszék és ipariskolai felügyelőbizottság uj tagjaként Hoffmann Arnold képviselőtestületi tag lett beválasztva. A keszthelyi járás főszolgabirájának átirata kapcsán kiíratott a pályázat a rendörőrmesteri állásra vonatkozólag. Tudomásul vétetett, hogy a vadászati jogot a város birtokain a grófi uradalom a tavalyi bérösszeg kétszereséért vette ki. Kimondatott azouban, hogy a most már kertileg művelt Zámor-dülő nem képezi a bérlet tárgyát. Néhány illetőségi ügy tárgyalása után a gyűlés véget ért. —y dr. A nagyobb arányú gazdasági szövetkezés által elérhető előnyökről. Irta: Amicus IV. Mielőtt egy város és vidékét felölelő gazdasági szövetkezet részletes tervezetét vázolnám, szükségesnek tartom felsorolni mindazon előnyöket, melyeket ilyen szervezkedés keretében — szemben a mér meglevő kisebb gazdasági szövetkezetekkel — szakavatott lelkiismeretes vezetéssel el le h'et érni. Régi dolog, hogy kis képességgel, kevés erővel, gyenge érdeklődéssel nagy eredményt, kivívni nem lehet. Ennek tanulságos példáját szolgáltatják meglevő hazai gazdasági szövetkezeteink, melyek rendesen egy falu népének boldogitására alakulnak. Ezen szövetkezeteknek társadalmi értéke nincsen, mert már alakulásuk kizárólagossága útját állja a különböző műveltségi fokon álló elemek vegyülésének. így A B A-LATON VlllÉK T A HU A JA. r Életveszélyben. Utiraj*. Irta : László Zoltán dr. — Már bejártam az egész világot, az északi foktól le Fokvárosig, San-Franciskótól Rómáig. Kerestem a veszélyt, kalandokat, sohse találtam egyikből sem. Pedig tudja sir (angolul : uram !), gazdag «mber vagyok, sok pénzt adnék egy kalandért I — Nem kell a veszélyt keresni, megjön az magától, akinek benne van a kizmetjében ! (törökül : sors.) — Az lehetetlen, hisz ön felerészt sem utazott annyit mint én. — Mert kevesebb a pénzem s időm. — Ne szakítson félbe ! Mondom többet utaztam mint ön, azonban önnek nagyobb a szerencséje 1 — Pah! — Pah ! Pah ! Azzal nem vigasztal! On a sors kegyeltje. Amióta utoljára találkoztunk a scotch highlaudsekben (Skócia hegységei) azóta nem egy dolgát olvastam, nem egy eseményéről hallottam ! Legközelebb, ha megint elmegy valamerre, irjon, sürgönyözzön, okvetlenül magával megyek s a költségeket én viselem : that is clear (angolul: ez természetes !) — No, that is not clear 1 (Nem, az nem oly természetes. — Kalandokat is átélni, fizetni is, az nem járja ! — Miért ? Csak nem utazom az ön költségére is ? — Amit mondtam, azt állom. A következő utazásnál ön a vendégem lesz ! Jou uuterstand ? (ön megértett ?) — Yes ! (Igen !) — A címemet tudja még ? — Yes ! — Utcát, házszámot ? — Yes ! — Tehát sürgönyeim : London, Amherst buildmgs 59., csak annyit : jöjjön, itt és itt, ekkor és ekkor várom ! — Yes 1 Ez a párbeszéd két lovas között folyt le, akik a zimankós, téli időben nehezen törtettek előre a Drina mentén, a szerb határon. Annyira bele voltak mindenféle bundába bújva, hogy még az arcukat sem lehetett megismerni. Estére járt az idő s azért a lovasok gyorsabb lépésre szorították fáradt paripáikat. Ezen két titokzatos egyén közül az egyik : Sir Thomas Birdsman, londoni háztulajdonos volt, a másik : én magam. Midőn a skóciai s irlandi hegyekben jártam, ismerkedtem meg ezzel az úri gondolkozású, angol gentlemannel, aki dúsgazdag ember lévén, utazásokkal s vadászással töltötte éveit. Egy ideig leveleztünk, egyszerre azonban félbemaradt a levelezés, mert utolsó soraimra választ nem kaptam. Miért ? Csak most tudtam meg ; Birdsman Ausztráliában volt s így levelemet nem kapta meg, otthon aztán szépen elkallódott. Hivatalos kiküldetésben jártam, a határőrségi szolgálatot végző pénzügyőri szakaszokat kellett a szerb ós török határon megvizsgálni. Képzelhető meglepetésem, midőn a srebrenicai hotelben egyik este idegen utas érkezik, valami angol ur: zergevadászatra, a bécsi augol nagykövet, s a külügyminisztérium ajánló levelével és ón benne, az idegen úrban régi ismerősömre s barátomra találok. Midőn hallotta, hogy én tovább megyek, le egészen Metalkáig, addig-addig unszolta a dolgot, mig beleegyeztem, hogy velem jöjjön. Pedig szolgálati uton legjobban szeretek egyedül lenni. A nagy hó miatt csak hatodnapra értük el a Rudót s már csillagos éj volt, midőn a csendőrlaktanyához értünk. A biztonság és inkognitó miatt ide szállottunk. Nekem jogomban állott, az angol pedig minisztériumi ajánló levelei folytán kapott szállást. Vacsorát csináltattunk magunknak, aztán pedig én útnak indultam a határőrsök vizsgálatára. Azt hittem magam mehetek, de Birdsmant annyira izgatta az ismeretlen éjjeli ut, hogy mindenáron velem tartott. Egy ily éjjeli «inspicirung« nem kellemes és aki ismeri a török ós szerb határviszonyokat, tudhatja, hogy veszélyes is. Próbáltam magyarázgatni útitársamnak, de megjártam. — Mit ? — förmedt rám a külömben flegmatikus angol — azt hiszi én félek ?