Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-25 / 30. szám

1909. j ul ius 1 1. BALATONVIDÉK 5. inaknak is, de legtöbb bizonnyal AZ embe­riséget munkára kényszerítő életnek. Ezen alkalommal rá kell mutatnom azon körülményre is. liogy t. i. nemcsak a horvát, de általában minden munkásszer­zódéseknél tekintettel kellene lenni arra, hogy kiskorú mindkét nembeli munkást kellő szülői felügyelet nélkül huzamosabb munkára lekötni nem szabadna, mert min­den bővebb magyarázat nélkül mondha­tom, hogy a szép magyar nyelv mellé első sorban is tiszta és őszinte lelkületű munkás való. A rózsa is, meg a bogáncs is virág, de nem e szívesebben nyulunk a rózsához, mint a bogáncshoz. A magyar hazának is jó és nem elzüllött, fegyelmezetlen gyer­mekekre vau szüksége, hisz az utóbbi nem­zedék csak keserű fájdalmat, de nem édes kenyeret visz szegény, nélkülöző szülő­jének. Továbbá a vasárnapokat nem holmi aprólékos munkák végzésére kellene fel­használtatni, hanem a birtokosok, legye­nek azok bármely vallásúak, engedjék meg, sőt szép szóval buzdítsák munkásaikat a vasárnapi isteni tiszteletek hallgatására, mert a vallásos nép az, aki a gazda be­csülését kiérdemli, keserves keresetét, köny­nyelmüen el nem tékozolja, hanem azt megt.akaritvaíviszi haza családja körébe. A magyar haza pedig elvárja minden nagybirtokostól, hogy a szép földi haszon mellett muukásaiknak lelkületével is törőd­jenek. inert amely gazda csupáu a rideg haszouért kapaszkodik, nem érdemli meg azt, hogy őt magyar gazdának ismerjék és tiszteljék. Rácz Rezső. Slőfizetési felfripás. @ negyedé? elmultával tisztelettel kérjük olt>a» sóinkat, fyogp az előfizetést megu)i» tani és esetleges hátralékaikat b e­küldeni mielőbb sziüeskecijenek­HÍREK. — Zalavármegye törvényhatósági bi­zottsága folyó évi julius hó 27-én délelőtt 10 órakor Zalaegerszen, a vármegyeház gyüléstermében rendkívüli közgyűlést, tart, melyuek egyedüli tárgya : A balatonparti vasút segélyezésére megszavazott összeg­nek kölcsön utján leendő felvétele. — Hangverseny. Rosthy Anuie, ki a fővárosban a tavaszi szezon alatt nem egy hangversenyével fényes sikert, megérde­melt dicsőséget és elismerést aratott és Wajditsch Sári, kinek hárfa művészetét, csaknem Európa szerte ismerik, folyó hó 22-én tartol ta együttes hangversenyét a Hungáriában. Sajnos, hogy bár igazán első­rangú művészek álltak a dobogón, mégis a terem a háttér felé fájdalmasan üres volt. Csak a legelső sorok teltek meg, de leg­alább városunk legelőkelőbb, legválogatot­tabb közönségével, publikum azokból a legintelligensebb körökből, mely a művé­szetet és különösen az ilyen töké'etes, tiszt a, magas szin vonalú művészetet, nem­csak pártolja, de szereti is, mert megér­teni, megbeosülni és mindenek felett, él­vezni tudja azt. S amilyen válogatott volt a közönség, olyan volt, a hangverseny mű­sora is. Minden egyes számot óriás taps­vihar követelt, az ének és hárfa hangok alatt pedig a legáhitatosabban gyönyörkö­dött mindenki, Rosthy Annié és Wajditsch Sárika lélekemelő muzsikájában. Sokkal na­gyobb művészek ők, semhogy hivatva érez­zük magunkat részletes kritikára. Rosthy Anniénak kitűnően iskolázott, rendkívül kellemes, minden regiszterében képzett szi­lárd, simulékony hangja van, melyet kü­lönösen a magasban a piauissimoknál oly tökéletesen juttat érvényre, hogy a közönsé­get valóban a sziv mélyéig meghalja, mint­egy magával ragadja. Ehhez járul még az a sok bensőség, közvetlenség, a kitűnő szöveg kiejtés, mely kvalitások együttvéve művészi pályát, biztosítanak neki. Wajditsch Sárika, a kedves, fiatal, bohém vérű kis­lányka hárfajátéka olyan, mint ő : csupa éizés, csupa báj. Bámulatos nyugodtsággal veszi kezei közé ezt, a mennyei hangszert, s valóban mennyelesen pengeti is azt. Egy­szóval, nagy és tökéletes, ritka műélvezet­ben volt része a közönségnek a 22 i hang­versenyen, ugy annyira, hogy egyesek már most foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a tél folyamán — kárpótláskép — a két művésznőt városunkba hangversenyre kérik, melynek aztán nemcsak az erkölcsi, de az anyagi sikere is teljes lenne. A hang­versenyt kedélyes tánc követte, mely azon­ban 8 órára már véget ért. A péntek es­tére Hévizén tervezett hangverseny a hir­Azután mosolyogva hajolt meg hall­gatói előtt, kezébe vette hárfáját s bele­kezdett egy csodás zengésű lágy áriába. Mintha csak egybeolvadott volna hangja a hárfa húrjainak zöngésével, mintha csak egy átszellemült angyal ajakáról ömlöttek volna az édes hangok, a közönség meg­bűvölten, megbabonázottan figyelt rá. Mi­kor pedig lágy pianissimóját befejezte s kíséretül hárfájának még lágyabb néhány akkordja elhangzott, kitört a hallgatók lelkesedése s újra virágözönnel és tapssal honorálták. Csak most merte szemeit elő­ször végighordozni hallgatóin s csak most mert nyugodtan fellélegzeni. Tudta, hogy meghódította ez embereket, tudta, hogy a szűnni nem akaró virágesö csak a közön­ség szeretetét, hódolatát jelenti számára. Mosolyogva hajolt azért le a lábai elé hulló virágok után s ki vett közőlük egy fehér rózsát, hogy keblére tűzze. Szive azonban egyszerre megreszketett örömében s kezében megremegett a fesleni kezdő fehér rózsaszál. A rózsán egy vékonyka kék szalag volt csokorba kötve, mint ő azt szokta hajdanán s a rózsáról szemei rátaláltak arra az emberre, kinek ő ma tetszeni akart, kit vissza akart hódítani magának, hogy többé ne kelljen tőle el­válnia sohasem, Es ennek az embernek is ott ragyogott a hála, a tisztelet a szemé­ben, mint a többinek s a mint látta mo­solygó arcát, a mint hallotta szűnni nem akaró tapsát, szivében újra megrezdült az az édes érzés, mely azt még nem sokkal előbb szobájában a kedves férfi láttára be­töltötte. Újra belekezdett dalába, hogy lep­lezze szive feltörő érzelmét s még anda­lítóbban, még bájolóbban zengtek hangjai mint előbb Hiszen vissza kellett hódíta­nia azt az embert, kit oly nagyon s oly régóta szeretett. Meg kellett babonáznia őt, hogy többé soha el ne felejthesse. S mig egyik daláról a másikra akart áttérni, hárfáján ujjai valami megmagyarázhatlan véletlen folytán megtévedtek s mintha templomban énekelne, lágyan, alig hall­hatóan zengtek az «Ave Mária* első ak­kordjai. A közönség között egy pillanatra mozgolódás támadt, azután újra "kitört a tapsvihar s egy hang, az az óhajtott, jól ismert hang végighangzott a termen. — Halljuk az «Ave Máriát.» Utána pedig minden hang, minden szó csak azt a régi kedves éneket kérte, mit oly régen megszoktak azokon a kedves olvadékony hangokon s pillanat alatt, többé nem a mű­vésznőt, hanem a régi kedves leányt látták telen közbe jött akadályok folytáu eltna­radt. K. V. — Bólyegszemle biztos. A zalaeger­szegi m. kir. p ü. igazgatóság a Keszthe­lyen megtartandó bélyagszemlére Rauschen­berger Ferenc p. ü. segédtitkárt küldte ki. — Perronópités Balatonszentgyörgyön. Ak ik nyáron Balatonszentgyörgyön átuta­zóba vesztegeltek, sokszor érezték hiányit egy árnyas, fedett perroimak, melynek nem­léte miatt a váróteremben voltak kénytele­nek meghúzni magukat. E hiányon segített, most a Déli Vasút üzletigazgatósága, mert az állomáshoz kapcsolva egy 5 méter szé­lességű fedett tornáoszerü perront építtetett, mely a napokban el is készült. — Hitközségi értekezlet. Augusztus hó 8-án délután 4 órára a városháza ta­nácstermébe, értekezletre hivja az ág. evang. hiveket, — Magyary Miklós, zalai egyházmegyei esperes. — Művész etóly. Szécsi Magda, a bu­dapesti Bonbonnier tagja, egy elsőrangú művésztársaság élén, két estén, vasárnap f. hó 25-én ós hétfőn 26 án vendégszerepel, egy nagyszabású művészestély keretében a Hungária szálló színháztermében. A disz­tingvált művészi programúi biztosítására teljesen elegendő, ha felemlítjük a társaság névsorát. Sárossy Bandi, a Király színház, Boross Gréza a Royal színház és Magyar Ervin a Thália tagjait. A zeneszámokat, a közismert kitűnő zongorista : Kárpáty Jenő kiséri. Helyárak: I. hely 2 kor., II. hely 1 kor. — A «Balaton* átadása. Folyó hó 19-én vették át Siófokon a «Balaton» nevű hatalmas kotrógépet. Az átvételnél képvi­seltette magát a kormány, jelen volt még a B. T. G. R. társaság igazgatósága és so­kan mások. A kotrógép belseje és gépe­zete egéseen uj, modem berendezésű Saját villanyvilágítása van. A Sió kotrását 22-én már meg is kezdte. A Baross hajó járását,, mig a kotrás tart, beszüntették. Siófok és Balatonfüred között a keresztjáratot a «Helka», mig Siófok és Keszthely közötti, hosszjáratot a tKisfaludi> hajój bonyolít­ja le Ugyancsak ezen a napon bocsátot­ták vizre a B. T. G. R. társaságnak 2 uj uszályhajóját is. — Francia tanfolyamot hirdettem mult heti felhívásomban ; a tájékoztatóba, kilá­tásba helyeztem, hogy augusztus 1-töl kezdve 4 hét alatt, napi 2 órás tanfolya­maguk előtt, ki boldogságtól csillogó sze­mekkel nézett hallgatóira. Újra visszaszál­lott emlékezete a régi, boldog időkbe, újra boldognak érezte magát, mint akkor, mi­dőn először ült mellette az a kedves kis fiu, ki után oly sok időn át vágyódott. Most is itt van és bámulja, hallgatja, cso­dálja őt és ő most hatalmában tartja, most meghódíthatja őt. Újra végig futtatta hát ujjait hárfá­ján s mig hallgatósága áhítatos figyelem­mel hallgatott, belekezdett énekébe.Mintha csak egy esdő gyermek esengett volna va­lamely templomban, oly édesen, oly lágyan, hangzottak szavai a hárfa kísérete mellett s a mulatságra szentelt hangversenyterem egyszerre szent hellyé változott, melyben áhítatot gerjeszt minden szó, minden hang, mely elszáll a művésznő ajakáról. Egyszerre azonban megremegett a hangja, mintha félne s a dallam alig hall­hatóvá lett ajkain. Örömtől, boldogságtót piruló arca egy pillanat alatt fakó, halo­vány lett s mire befejezte énekét, csaknem leroskadott fájdalmában. Mit ért már neki a taps, az ünneplés, mikor egy kétségbe­ejtő pillanat megmagyarázta neki, hogy hiába fáiadott, hasztalan igyekezett arra, hogy méltó lehessen ahoz. kit szive mélyéa oly titkosan őrizett. Mit ért most már neki E A A M íí T E D F U Berger Alfréd Bud aP estr ő F lllll||WIII I !• Kp IWI augusztus hó végéig VHITIV • bit hl TI Keszthelyen, Schleiffer villa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom