Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
1909. október 3. BALATONVIDÉK ft. A Kath Sajtóegyesület. Örvendeies elevenséget észlelünk az utóbbi időkben a katholikus cntudat, ébredezésében. Minlha valami titokzatos erő suhant volna át a fellegeken : megmozdulnak s szinte felt.üuö tisztánlátással veszik észre, hogy hol is kell kezdeni a ker. restauráció nagy munkáját, ha annak gyümölcseit magunk is élvezni akarjuk. A Katb. Sajtóegyesület szerepének mérhetetlen fontosságát belátván és azt a szükséghez mérten értékelvén, a legkülönbözőbb — csak katholicitásban egyező — elemek szinte versenyezve sietnek a Kath. Sajtóegyelet, támogatásául. Egyesek, egyesületek, társulatok, asztaltársaságok, iparosok, kereskedők ki-ki a maga hatásköre altul megszabott módja szerint, egymás nyomába lépve keresik fel adományaikkal és életrevaló ajánlataikkal a Kath. Sajlóegyesü'etet. Alig múlik nap, hogy egy iparos, vagy kereskedő be ne kopogtalua a Kath. Sajtóegyeisület ajtaján egy-egy igazán életrevaló gondolattal, mely gondolat rendszerint, meghozza anyagiakban is a maga érdemes gyümölcsét. Mindez sok reményre adhat jogot nekünk katolikosokjiak, inert ha valamikor, ugy most van legnagyobb szükség és leginkább alkalom arra, hogy szétforgácsolt szilánkokban heverő erőnket egységessé tömörítve talpra állítsuk, hogy harcedzetten, elszántan kiálljunk a küzdőtérre és dolgozzunk, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, ámde tegyük meg egyszerre és mindannyian kivétel nélkül, ki amennyit és ahogyan tud. Hiszen, mikor a vérszegény és sápadt katholikus sajtó felvirágoztatásáról, versenyképessé tételéről és minél szélesebb körökben való terjedéséről van szó, akkor nem az egyeseknek, nem egy maroknyi csapatnak kell a küzdők sorába állania, hanem habozás nélkül minden kaiholikus magyar embernek meg kell tennie mindazt, amit megtenni módjában áll, mert, HZ a munka, a melyet magunkra vállalunk: katholikus közmunka ! Es ebből nem szabad hiányoznia se.ikinek, aki magát, magyar kalholiluisnak tartja és aki számit arra, hogy mások is öntudatos katholiku-aiak tartsák. Mert mit is akar voltaképpen a Katholikus Sajtóegyesület ? Első sorban közadakozásból és évi hozzájárulásokból (évenkiut befizetendő tagdij) egy nagy sajtóalapot akar létesíteni. Es mire va'ó volna ez a sajtóalHp ? Arra, hogy ha lehet, annak kamataiból állandó segítségben, támogatásban részesítse és e támogatással fokozatosan kiépítse a már meglévő katholikus sajtót, hogy lapjuiuk terjedelem, tartalom, kiállítás, és színvonal tekintetében ne maradjanak mögötte a közkedveltségnek örvendő, de egész társadalmi életünket, megmételyező liberális újságoknak.' Hog3' e célját elérhesse és hogy e szándékát megvalósíthassa, arra szükséges, hogy kiki anyagi körülményeihez képest támogatására siessen az Egyesületnek és amennyiben már tagja, tartson ki hiven mellette, amennyiben pedig még nem tagja, lépjen be minél előbb a tagok sorába. Az egyesületnek tagja lehet minden keresztény férfi vagy nő. A rendes tag évenkiut, 2 korona tagdíjat fizet. A jótevő tagok sorába tartozik, aki évenkiut legalább 10 koronával járul az egyesület, céljaihoz. Alapító tagként szerepel az, aki egj'szerre (vagy részletekben két, éven belül) legalább 2C0 K-t áldoz a magasztos célra. Disztag cime illeti meg azt, aki legalább 1000 korona összeget adományoz a sajlóalap javára. Egyesületek, társulatok, körök és intézetek testületileg is beléphetnek HZ alapit ótngok sorába és ez eset.ekbeu is jogukban áll a tagdijnt, két év alatt részletekbeu be fizelni. Minthogy azoubsn ezen tagdíj egyszersmiudenkorru s/.ól, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy HZ alapitó-tagdij lefizetése u'án az ilyen testületek tagjai egyenként külön-külön is lépjenek be bizonyos évi tagdíjjal az egyesület, rendes- vagy jótevő-tagjainak sorába. A t>igjelentkezés legegyszeiÜbb módja, ha a tagdij utalványon beküldelik a K. SE. központi irodája cimére (Budapest. IV.. Ferenciek bazár) és HZ utalvány szelvényen jelezt-tik a beküldő neve, állása, pontos cime és HZ a kijelentés, hogy a küldött, összeg tagdij fejében küldetett. Általában mindig cé'fzerü pénzküldés alkalmával jelezni, hogy a küldölt összeget mily címen óhajtja elkönyvelte!ni a feladó ? (Adomány, tf tgdij, j eSyfüzt-t ára, gyűjtés, alapitó-tagdij stb ?) De ne higyje senki, hogy HZZHI, ha belép a tagok sorábs, mindent megtett, mert közmunkáról lévén szó, azt is elvárhatjuk a tagoktól, hogy minden lehetőt elkövetnek ui rtt nézve, hogy legalább egy ujabb tagot szerezzenek HZ Egyesületnek. Es ez egyáltalán nem ütközik nehézségbe ! Ennyi legyen elég egyelőre azokról a kötelességekről, melyekkel minden öntudatos kereszténykalholikus ember tartozik a nagyra hivatott egyesület iránt; a sajtóval szemben tanúsítandó eljárásról és magatartásról legközelebb írunk. De írni fogunk azokról a módokról is, melyek alkalmasak arra, hogy velük sajtónk ügyét előmozditsuk. Amihez nem kell pénz. Ha nálunk valaki bármilyen okos és célszerű javaslattal áll is elő, amellyel akár a fürdő vagy a város fejlődését, szépítését, akár a közegészségi állapotok javulását vagy bár akármi más közügyet akar előbbre vinni, ezt a jóakaratú feleletet, kapja: • Megtennék, de hol a hozzá való pénz? Gondoltunk már mi is rá, de ha fedezet nincs, semmit sem tehetünk.» Ha idegen hallja ezeket a kijelentéseket, oda vau a csudálkozáslól, a bámulattól. Micsoda jóakarat!? Mily körültekintő gondoskodás!? Igazán irigylendő vezetőség. — Mi azonban már kevésbbé vagyunk elragadtatva ezen sablonos kijelentések által, részint megszokásból, részint meg azért, mert jól tudjuk, hogy a t. vezetőség a kívülről jövő reformjavaslatokra szép keveset, ad, azok megvalósítására nem törekszik, annyira nem, hogy még azokat sem igyekszik megvalósítani, amelyek pénzbe nem, csak egy kis jóindulatu fáradságba kerülnének. A legtöbb ember előtt persze hihetetlennek tűnik fel ezen állitásunk. Ez természetes is, hisz ma, mikor az Isten éltető levegőjén kivül mindent, de mindent drága pénzen kell megfizetni, el nem tud olyasmit képzelni, ami, ha tényleg ér valamit, ha van valami haszua, hogy akkor az pénzbe ne kerülne. Pedig van, igen sok olj'an üdvös d~>!og van, amelynek megvalósítása nem kerülne pénzbe s mégis fontos téuyező lehetne H város fejlődése, szépítése, haladása, közegészségügyének, közbiztonságának javítása stb. terén. Majd alább rá fogunk ezekre egyenkint in utat ni s ezek soi án kitűnik az is, mennyiben illik a «körültekintő gondoskodás* jelzője a t vezetőségre. Ujabb reformjavaslatokat, is leszünk bátrak be'erjesz »óni, bár tudjuk előre, hogy jóakaratú töhónap múlva kilépek a világot jelentő deszkákra, — ez az általános frázis nagyon tetszett neki, -— s önálló ember leszek. Oh, lluska, játszuk végig együtt az élet nehéz szerepét, fejezzük be mi Romeo és Júlia félbenhagyott szerepét s legyünk boldogok együtt, örökre. Vagy — gondolta tovább csüggedten, — ha nem szeret, mondja meg azt is, hogy ne kelljen szegény szivemnek sokáig kétségek közt vergődnie. Iluska erre már bizonyára neki bátorodott volna, ráemelte volna ámbrándos tekintetét s ezt mondta volna. — Elemér ! Régen vártam már magától ezeket a szavakat. Régen vártam, mert, — mert én is szeretem magát ; szeretem titkon, már első találkozásunk óta s oly boldog volnék, ha . . . Elemér mint az őrült rohant végig az utcán, szemei csillogtak, a kezeivel össze-vissza hadonászott, ugy hogy az emberek megfordultak utána s vagy kacagtak, vagy akiket oldalba taszított, dühösen morogtak rája. Másnap, harmadnap ugyanez történt; a napok, a hónapok multak, eljött a nyár is, az iskolát bezárták, válniok kellett. Iluska odahaza vánkosaiba temette arcát, sírt, könnyezett keservesen, mert azt gondolta, hogy nem szereti az, a kiért szívesen feláldozná életét, egész jövőjét. Elemér meg százszor is megkísérelte, hogy bevallja neki szerelmét, de gyáva volt, gyáva s szerelmes ifjú szive nem tudta volna elviselni a visszautasítást. A leány ment jobbra, a fiu ment balra, a szivük tele szerelemmel, tele csalódással, lemondással. Multak az évek. Mikor ismét összekerültek, — bizony már mindkettőnek hajában ezüst szálak csillogtak. Mindkettőnek szive nagyot dobbant, mikor viszont látták egymást, kacagtak, talán titkon még egy eltévedt könycsepp is csillogott szemeikben. — Vacsorázzunk együtt — szólt Elemér, —- hisz annj'i mondani valónk van egymásnak. A pezsgőnél azután Elemér, az agglegény, ki már jóval felül volt az ötvenen, igy szóll; Iluskához, a vénleányhoz . — Emlékszik még rá Iluska, mikor még gyermekek voltunk, hogy szerettem én akkor magát. — Igen, — mikor még gyermekek voltunk, — szólt elmélázva a vénleány, — én is szerettem magát, nagyon szerettem. — De én gyáva voltam bevallani. Oh, mennyit szenvedtem. Hány keserves éjszakát töltöttem álmatlanul. Hányszor megbántam gyávaságomat. De pótoljuk ki most azt, a mit akkor elmulasztottunk. Iluska legyen a feleségem. A vénleány rávetette tekintetét az agglegényre. — Már késő, kedves barátom. Miért nem szólt akkor, vártam, epedve vártam ; lássa, ellőtte volt a pezsgő s maga nem ürítette ki. Rózsa voltam s maga nem tűzött keblére. Most már késő. — Megöregedtünk. — De tán nem késő még. Ha nem szakítottuk le a tavasz rózsáját, ápoljuk az ősz virágját, talán lesz még számunkra is illata. * A domonkosok templomában egy öregpár esküdött egymásnak örök hűséget. GRAMOFON - tulaj donosok figyelmébe ! Ócska, elhasznált és törött hanglemezeket becserélek. Minden három drb elhasznált lemezért, egy kitűnő uj ké o'dalas lemezt adok, ha ugyanakkor nálam kél, uj lemezt vásárol. Hangverseny-gramofonok — 25 koronától feljebb — Hitelképes egyénekin k részletfizeiésre is. Kívánatra lemezekből árjegyzéket küldök. Kiiünő anyagból készült, legújabban megjelent, férfi- és női énekek, kupiéli, otgányés katonazenek rendkívüli nagy választékban kaphatók. Kétoldalas lemez ára csak 3 korona. Kaphatók: Sujánszky Jószef könyv- és papirkereskedésében, Keszthelyen.
