Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-17 / 42. szám

XIII. évfolyam Keszthely, 1909. október 17. 42. szám. I V>fl i t i Unt hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évro Fél évre . 10 K. — 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f NyilttAr petitsora 1 korona. A mi politikánk. Zavaros viszonyok kuszált érdekszálainak összebogozódása által felszinre bozott embeiek működésének átkát érezzük hazánk történelmében azóia, amióta a bécsi kamarilla kezének súlyát már majdnem négyszáz esztendeje ismerni kénytelenek vagyunk. Sőt a zavaroknak bomlasztó hatását, a háborús idők pusztitó veszedelmeit még ezen idő előtt is mindig az ő beolvasztási törekvései idézték fel nálunk. Hazánk történelmének minden lapján azt látjuk első királyunk, Szent István óta, hogy Bécs uralkodóinak sohasem tetszett a szabadságszerető, hőslelkü magyar nép szomszédsága s ezer év óta minden törekvésük arra irányult, hogy nemzetünket vagy leigázhassák, vagy családi öszszeköttetéseik érdekkörébe vonhassák. Ha nem sikerült az egyik, bizonj'osan sikerrel kecsegtetett a másik. Az ő politikájuk örökké csak a kiegyezés, a megalkuvás és békekötés volt 8 ha békeszegéseik miatt megrendült a nemzet szivében az irántuk való bizalom, újra ott kezdették el munkájukat, hol elhagyták, az alkudozásnál. Erre az alkudozásra mindig találtak nálunk alkalmas embereket, kik néha nemzetünk keservei fölött érzett bánatukból kifolyólag, legtöbbször azonban pénzért, kitüntetésért, mindig készen állottak a bécsi érdekek szolgálatára. Ma a népből, holnap a nemesség, legtöbbször pedig a főnemesség köréből tűnik fel egy-egy alak, ki a bécsi udvar csillogó fényétől elvakulva kész eladni hazája érdekeit s nem tekintve sem törvényt, sem módot, nemzetét vasmarokkal igyekszik a gyűlölt igába hajtani. Ilyen emberek pedig minden korban találkoztak bőven s mig törekvéseik összhangzók voltak a bécsi körökéivel, munkájuk kedvesen fogadtatott, de könyörtelenül pusztulniok kellett, ha a magyar nép boldogitására, a magyar érdekek szolgálatára mertek gondolni. Voltak elegen, lehetett belőlük válogatni. Nem lehet csodá.ldoznunk hát most, annyi hosszú idők viszályai után, ha nagyon is megtanulták rólunk, hogy mi mindenre kaphatók vagyunk. Tudják, hogy nálunk mindig vannak emberek, kikkel a többiek, talán a nemzet többségének aKarata. ellenére is meg lehet alkudni. Tudják rólunk, hogy dübörgő haragunk megnyilvánulásai nem tartósak s hogy a legnagyobb megaláztatások miatt támadt nemzeti mozgalmak is csak a szalmaláng tüzével birnak. Miért halt ki oly hamar szivünkből a tulipánjelvény szeretete, tisztelete? Miért tértünk vissza oly hamar a kitiltott osztrák áru fogyasztásához, mihelyt felcsillant a koalíció békés mükédésének fényes napja? Nem tudtuk talán, hogy nem lesz az örök, mit az ideiglenesen kinevezett kormánynak édes szavakkal megígértek ?" Es viszont nem láttuk a nemzet békés együttműködésének fén}

Tes bizonj-itékait azon rövid idő alatt is, mely alatt a koalic.ó megalkotta mindazon dolgokat, melyek a továbbfejlődés biztosítására feltétlenül szükségesek ? Miért kell hát annyi balsors, A BALATONVIIJBK TAHGAJA. Hol oá hoz, Irta: Vidor. Hármas hársfa alatt, hol most magam vagyok, Fújó édes emlék arany szála ragyog. Hányszor voltál velem, hányszor szóltam Hozzád E vén hársak alatt s csodáltam az orcád Mélabús szépségét! E hársak tanúi tiszta szerelmünknek, A mély sóhajoknak, melyek tovatűntek. Ugy csak az erdei vadgerlicék sirnak, Ahogyan mi sírtunk, zokogtunk egymásnak Kínunk közepette. Minden már a múlté . . ! Megreszket a lelkem! Minden csak arra int, el kell innen mennem; El messzire, távol, idegen hazába, Aliol a mély sir lesz szenvedésim ára, Hol már nem fáj semmi\ Sírom legmélyéről nem hangzik panaszom, Fehér koporsómban édesdeden alszom; Csak a szivem virraszt, 5 nem tud pihenni, Nyugtát nem találja, vigaszát nem leli: Nagyon szerettelek! Jobb is, ha lent leszek jeltelen síromban, Nem bánt ott már senlci, bélces nyugalom van; Csak szivem pihenne, ö találna álmot, Melybe beleszőne Téged, kit imádott Egész életében! Mikor majd éjfél lesz s ütni kezd az óra, Tudom, hogy nekem szól édes indulóra. Halotti ágyamból el-elszáltok oda, Vihartjáró szélvész szárnya röpít tova: Megyek a sírodhoz! Én hintek virágot drága sirhalmodra , Koszorút én teszek térdeimre hullva; Követ is márványból én hordok nevednek, Melyen Jeledéstől ezen szavak védnek! «Itt alszik a lelkem»/ Ruhád redőit is én szedem majd rendbe, Hideg kezecskéid én kulcsolom össze, Végig simitgatom illatos hajadat, Kéklő szép szemedet, mely fényt többé nem ad, Én nyitom jel ujra\ Aztán ráborulok jéghideg ajkadra, Kiszívom a lelked könnyeket hullatva, Feltárom a szived, édes jó szivedet, Ott hordod-e vájjon hőn szerető híved Szennytelen emlékét?! Mikor a sötét éj szárnyán tova lebben, S bánatom lcisirtam forró könny cseppekben, Karjaimba zárlak, viszlek fel az égbe, Szorítlak, ölellek csillagokig érve, Hol végleg enyém lész! Naponta friss csemegevaj, — prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. — Ifl. Helbek József csemege-kereskedése Keszthelyen ezelőtt Wünseh Ferenc. Jégbehütött kőbányai palacksörök és ásványvizek.