Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-14 / 11. szám

1909. á pri l is 11. BALATONVIDÉK 3. műveltek a Kossuth Lajos varázslatos sza­vára mintegy a földből termett dicső hon­védek. Legendás idők legendás alakjai vol­tak ők. Eziek és ezrek lehelték ki osodás lelküket a szabadság áldozatoltárán; meg­vívta a magyar minden idők legfenségesebb haroá- és eredményül — elbukott a nem­zet. A magyar história egy páratlanul ra­gyogó lappal lett gazdagabb és a magyar nép egy lelkében gyökerező reménnyel szegényebb. A nagy korszak letűnt ! Szent emlé­kei azonban a inult, sötét ködén át bizta tólag tekintenek felénk, eszményi erejük cselekvésre lázitja a szunnyadó erőket és a reánk maradt szabadságharci emléktárgyak lesznek a rugói annak, — ha egykor tö­kéletesen befejezzük Kossuth Lajos , nagy mesterművét: a félbenmaradt 48-at. Éppen ezért a kegyelet és áhitat örökzöldjével kell öveznünk a nagy idők örökbecsű ereklyéir. Forrásai ezek az igaz hazafiságnak és táp­lálói szebb jövőbe veiett reményünknek, bizodalmuuknak. Megdönthetetlen igazságok ezek és mégis mit tapasztalunk ? Korunk, mintha távolodóban volna a nagy hagyományoktól. Szabadságharci emlékeink leggazda­gabb tárházának, a fővárosi Kossuth-Mu­zeumnak, — mely a nagy Halhatatlan kin­cseket érő ereklyéit is magában foglalja, — küzdeni kell léte fenntartásáért,. Hazafiúi érzésem netn engedi azt más­nak betudni, mint az illetékes körök és a társadalom pillanatnyi fásultságának, mert jaj volna a nemzetnek, ha az állandó kö­zöny lenue ! Dunánt.ul derék, hazafias magyarjai ! Hozzátok szólok honfiúi lelkem egész melegével, ma, március idusán. Törjétek meg ti a mai fásultságot, legyetek zászló­vivői azoknak a jó hazafiaknak, kik köré­tek csoportosulva, nemes áldozatkészséggel megmentik e Kossuth-Muzeumot. Adjátok össze filléreiteket Kossuth Apánk és a szabadságharc emléktárgyainak fenntarthatására és nemes lelkesültségtekkel legyetek méltó unokái a dicső ősöknek. Ha meghallgatjátok szózatomat a sza­badság mai szent ünnepén és a mult ha­gyományait, megmentitek a jövendőnek, akkor: • Az ősi önérzet Ül uj diadalmat És nem kell pirulni Többé a magyarnak !» Kreith Béla gróf. Levél a művelt társalgásról. — Márc. 13. Kedves Szerkesztő Uraw I Sajátságos átalakuláson kezd ke­resztül menni a világ. Az én gyermek­ségem idején — nagyon jól emlékezem, sokat forgolódtam felnőttek társaságá­ban — mindenről olyan szép és lebilin­cselő módon tudtak beszélgetni azok a jó öreg nénikék, Kossuth-szakállas urak és tunikás, sonkaujju ruhában járó kis­asszonyok ; mindegy volt nekik, akár divat, akár háztartás (mert akkor még szivesen foglalkozott, ám a konyhamű­vészettel is az uri osztály és nem tar­totta azt meg'.,élyegzönek), akár zene, akár irodalom, akár kertészet vagy me­zőgazdaság, vág}' uram bocsáss — néha még akár politika forgott, is ft szőnye­gen, nem hallottam egyetlen sikamlós élcet, egyetlen kétértelmű kifejezést. Manapság az a szellemes ember, az az igazán kedvelt, müveit, társalgó, ki kétértelműségeket, tud egész halom­mal belekeverni beszélgetésébe, ki a si­kamlósságok által megkacaglatja a tár­saságokat, és hiába keressük úrnőink és fiatal hölgyeink arcán azc a szemérme­tes ékességet, azt a jóleső pirulást ; ma bizony nem pirulnak el olyan könnyen a hölgyek, vagy jót kacagnak és akkor számot tarthatnak a modern jnkker nő részére, vagy kellőképen dresszirozva vannak és olyan vérfagj asztó hidegség­gel hallgatják a beszédet, mintha mit som értenének az egészből. Az ilyenekre azután azt szokták mondani, hogy oko­sak, fel világosodottak és tudnak ural­kodni magukon, de azért nem kell ne­kik hinni. Az elsőket, kedveli a művelt tár­salgó férfinépség, az utóbbiak fádak a szemében. A régebbi romlatlan kor minden érzeimet eláruló bájos pirulása azonban olyan ritka ma, mint a jóféle bazsali­kom, levendula meg muskátli az abla­kokban, rég felváltotta azoknak a helyét, a kamélea, a kaktusz és begónia. De tovább megyek, maguk a nők is segítenek a férfiaknak a «modern mű­velt társalgásban* és a legnagyobb ud­varral rendelkező menyecske ugyancsak az, aki legjobban ért ezeu a nyelven. Elfajidt a társalgás az kétségtelen. Okait ne keressük, oka a pornográf iro­dalom terjedése, a triviális operettek ós bohózatok, oka a felvilágosodottságnak csúfolt, elfajulás, oka a feminizmus. Legsajnálatosabban konstatálható ez nagyobb varosokban, de már a vidéken is terjed. Nemrég voltam fültanuja egy ilyen «mű<elt társalgásnak» a mi kis városunkban is és azon töprenkedtem, hogy azt gondolják-e a többi emberek is, akik még ismerték velem együtt a zsinóros ruhák korát, hogy-hogy szeb­ben volt, jobban vólt. ez régebbeu, mi­kor még pirulni is tudtak az emberek... Mit gondol Szerkesztő Uram ?! MIRE K. — Személyi hir. Burány Gergely dr* prépost-praelat.us, ma városunkba érkezett­— Megalakult a kath. népszövet­ség. Lapunk zártakor vettük a hirt, hogy a kath. népszövetség elhalasz­tott megalakulása tegnap délután 6 órakor a legényegyesület helyiségé­ben megejtetett. Az alakuló gyűlés­ről kimerítő tudósítást lapunk jövő száma, fog hozni, most csak annyit még, hogy a hót közepén kibocsá­tott gyüjtőiveket már eddig is igen sokan írták alá. A taggyüjtés fo­lyamatban van. — A gyermeknap. Az orsz. gyermek­védő liga idei napjai április l ére és 2-ára esnek. Ezt Arvay Lajos alispán a követ­kező rendelettel ajánlja a zalamegyei fő­szolgftbirák figyelmébe : Az Országos Gyer­mekvédő Liga f. évi január hó 21-én 500, sz. a. hozzám intézett, megkeresésével fel­kért, hogy a folyó évben április hó 1 én és 2-án országosan rendezendő gyermek­nap megtartása érdekében teendő munká­latokat hatóságf támogatásban részesít em. Hivatkozással a in. kir. belügyminiszter urnák folyó évi január hó 29-én 12278. IX-b sz. a. kelt 3206/909. számú felhí­vásommal a vármegyei hivatalos lap folyó évi 9 számában közölt leiratára is, felhí­vom címet, foganatosítson széleskörű in­tézkedéseket, hogy hatósága területén a jelzett 2 napon az erre legalkalmasabb időben és helyeken a hölgyközöuség fel­történet világánál nem nehéz megtalálni azokat az okokat, melyek ezen törekvé­seket előidézték. Évszázadokon át a függetlenség, az önálló állami lét minden kellékével bír­tunk. Souverenitásunk a maga érintetlen­ségében fennállt. Bent az uralkodó és a nemzet jogai világosan körvonalazva. A legszerencsésebb monarchikus formában erőteljes nemzeti élet lüktet. De a magyar imperiumot felváltja a nemzeti szerencsétlenségek kora. Megkez­dődik a létért való küzdebm. A megsem­misülés és a tengődés között kellett a magyar nemzetnek választani. És válasz­totta az arasznyi létet, mert lelke egész m eggyóződósóvel hitte, hogy léte rendel­tetésszerű, hogy pótolhatlan helyet jelölt ki számára a gondviselés a nemzetek tár­saságában. Es itt kezdődik ismét a nagy munka : A magyar alkotmányosságban rejlő füg­getlenségi és szabadságeszmék segélyével fokozatosan fejleszteni az alkotmányt, meg­építeni Magyarország függetlenségének ha­talmas épületét. Ezeknek a reformtörek­véseknek az eredménye 1848 március 15. is, mely a történelmi fejlődés alapjára he lyezkedett. Egyik láncszemét képezi a fej­lődésnek, de olyan láncszemét, mely össze­kapcsolja egyúttal a multat a jövővel és mint a megujhodt Magyarország alkot­mányéletének alapprogrammja, maga is a további fejlődós magvául szolgál. Korszakalkotó alkotmányreform volt ez. E napon lett, a rendi állam nemzet­állammá. Igazságot szolg'áltatott a nem­zet a népnek és levette vállairól a nyolc­százados t ehert. Micsoda változás ez egy nap ! A jog­talanok millióiból szabad polgárok lettek. És ezt a jogot nem a vértől párolgó tőr­rel erőszakolta ki az a tömeg, hanem megadta a magyar nemzet alkotmány és jogtisztelete, mely a márciusi törvények­ben megnyilatkozott. Egységessé és tömörré tették ezek a törvények a magyar nemzetet, a népnek az alkotmány sáncai közé való felvótelé­vel egyrészt, de másrészt — és ez még nagyobb dolog volt, mint az előbbi — a magyar alkotmányt körülbástyázták, meg­szerezvén annak anyagi biztosítékait. Azok a kívánalmak, melyeket a magyar nemzet a 12 pontban összefoglalt, meg­találhatók már az 1847. országgyűlés re­formmunkálataiban is, aminthogy min­den időben — a maiban is, a haza és a fajszeretettől áthatott magyar honpolgár evangeliomát képezték és képezik. A szabadság ós alkotmányosság, a 48-as törvényekkel összefort. Tegyük félre ezen törvényeket, megszűntünk szabadok és függetlenem lenni. Ebből magyarázható meg a márciusi napok varázsa ; ezért nem mű-lelkesedós az, amely e napon megujul. Ami a ta­vaszi virágnak a nap éltető melege, ami a fáradtságtól és szomjúságtól eltikkadt vándornak a csergedező patak üdítő vize — az a mi lelkünknek március idusának az emlékezete. Ha majd eloszlik a homály, mely el­födi a jövő képét, ha majd a márcinsi ige megvilágosítja a sziveket és az elméket, ha majd mind az valóra válik, ami benne van a márciusi törvényekben, akkor lesz majd csak igazán ünnep minálunk. Addig haladjunk a megkezdett uton, egy ezer­éves nemzet büszke önérzetével az ígéret földje felé, melyet apáinknak megmutat­tak már ; vigyük magunkkal utravalóul a 48-as eszmékhez való törhetetlen ragasz­kodást és azok megvalósításába vetett ren­dületlen bizodalmat. De vigyük magunkkal a munkasze­retetét és a kötelességteljesítés tudatát is. Mert 61 óv alatt a világon minden óriási léptekkel haladt előre. Nem elég többé csak lelkesedni a hazáért, most élni és dolgozni is kell tudni érte. A nemzetek világversenyében a győz­tes nem a karddal szerzi meg a babért, hanem munkával, szorgalommal. Ész, erő és szorgalom. Ez a három az újkor vezóreszméje. Ésszel, erővel és szorgalommal dolgozzunk és atkor mind­azt valóra válthatjuk, amit kivánt a ma­gyar nemzet a 12 pontban. Vajda dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom