Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

1909. február 28. BALATONVIDÉK 6. Kolarics (öreg paraszt) és Bazsandt (Frioi cigány ) A közönség mindvégig fokozódó érdeklődéssel kisérte a darab menetét, s a sikeres összjáték felett nem egyszer zajos tapssal fejezte ki tetszését. Több ügyes játékost a nyílt szinen is megtapsoltak. Aki azonban a legtöbb tapsot és éljent kapta, az Gönczi Ede fögimn. tanár volt, a sikerült előadás rendezője és betanítója. A fellelkesült, közönség percekig tartó zajos ovációban íészesitette őt, igy óhajtván leróni elismerését, sikerdus munkájáért és háláját, a nyújtott, élvezetért. A siker oroszlánrésze az övé. De osztozik a sikerben az egyesület agilis elnöke, Dombay Sándor is, akinek nem kis mértékben jutott ki a rendezés körüli munkából s ő ezt igazán gondos körültekintéssel, elismerésre méltó buzgalommal végezte Az előadás végeztével Bizi bandája helyezkedett el a színpadon s fáradhatatlanul húzta a táncdarabokat, kivilágos kivirradtig. A jelen volt hölgyek névsorát faniulusom állította össze, de kölcsönkért ferenc jóskája zsebébe rejtvén az iratot, Ott is maradt, szerencsésen. Mivel pedig a kikölcsönzö már elraktározta a kabátot és semmi pénzért sem volt hajlandó előkeresni, a m. tiszteli hölgyektő

1 ezennel bocsánatot kérek a nem közlésért s egyúttal Ígérem, hogy a jövő farsangkor, amikor a kabát biztosan előkerül, jóvá teszem ezt, a mulasztást. Addig is türelem. Febr. 22-én, hétfőn, az Iparosok Dalköre tartotta meg szokásos «ZÓiia estélyét» a Hungáriában. Meghitt,, ked lyes, házias jellegű mulatsága ez a Dnlkörnek, mely nem annyira a nagyközönségnek, mint inkább a dalosok szűkebb társaságának van szánva s az összetartozaudóság ápolását célozza. Nem is szoktak ezen valami nagyon sokan meg jelenni, de azért a jókedv sohasem hiányzok. Volt az idén is. Miután a Dalkör — mintegy buc»uzóul a fursangnak — három szép magyar darabot elénekelt, megkezdődött a t nc s folyt szakadatlanul egész másnap reggel 7 óráig. Ha véletlenül nem húshagyó keddre virraduuk s néhány álmos mamát a fánksütés gondja nem aggaszt, tán még most is ott járjuk a végtelen csárdás tud|' Isten háuy&dik uj ráját,. Igy azonban kénytelen-kelletlen menni kellett, s csak az az egy vigasztalt mindenkit, hogy jövőre majd újra kezdjük. Addig tán csak kialusszuk a két napos mámort. Lúdtoll. Felhívás I Az országos kath. népszövet ség ma vasárnap délután 3 órakor a Hungária termében alakuló gyűlést tart, melyre mint b ö/.ponti szónokok: dr Giesswein Sándor, dr. Zboray Miklós orsz. képviselők ésHaller István a népszövetség főtitkára jönnek le A Kyülésre, melynek célja a már országosan megindult és folyamatban levő kereszteny társadalmi alakulás. Keszthely város és vidékének ügybuzgó és érdeklődő polgárait tisztelettel meghivjuk. A bizottság nevében: Dr. DUNST FERENC apát-plebános. HÍREK. — Uj pÜ8pÖkhelyette8 Megyéspüspök urunk Ö Nagyméltósága az elhunyt Palotay Ferenc dr. helyébe püspök helyettessé és általános ügy hallgatóvá Jánosi Ágoston c. püspök, apát- ós olvasókanonok ur ő Mólióságát nevezte ki. — Nagyböjti ájtatosságok. A nagyböjt folyaman a , idén is megtartatnak a plébánia templomban e póutek délutáni ájtatosságok amelyek mindenkor d. u. 3 órakor kezdődnek. Az egynázi szentbeszódeket Berkenyés István káplán fogja tartani. — Közgyűlés A keszthelyi Kath. Legényegylet, ma dólutáu 5 órakor saját helyiségében tartja XIII. évi rendes közgyűlését. — Nyugdíjazás, Zalavármegye alispánja Ángyán János, vonyarci körjegyzőt, h saját, kérelmére nyugalomba helyezte. Ezen alkalomból nem mulaszthatjuk el, hogy — haoár röviden is — meg ne emlékezzüuk ezen minden tekintetben tevékeny féifiu érdemeiről, a munkában lankadást,, fáradságot nem ismerő buzgalmáról és törekvéséről. Harminchárom évig működött a jegyzői pályán s ezen idő alatt, kötelességszeretetével, törekvésével és szorgalmával nemcsak hogy vagyonilag gyarapodott, hanem kinyerte mind községeinek, mind ismerőseinek, mind fellebbvalóiuak osztatlau szeretetét, tiszteletét és nagyrabecsülését. A körjegyzőségéhez tartozó községek lakóinak érdekeit nemcsak hogy mindig szivén viselte, hanem azoknak minden ügyeiben, minden bajaiban atyja, segítője, életének irányitója és vezetője volt. És törekvését, fáradságos munkáját siker koronázta minden tó>-en s ha öt uiagát érte is csapás, vigasztalásul szolgálhat neki az, hogy népének szeretete és tisztelete környezi nyugalomba vonulásakor épen ugy, mintha mindig atyja, vezetője maradna azoknak, kik az ő útmutatása nyomán tanulták megszerezni a mindennapi keuyeret és megbecsülni a munka értékét. Akkor pedig, mikor mindenütt felvirágzik egy áldásosán működő férfiú tevékenysége folytán hozzátartozóinak s községei lakosainak az érdeke, mikor az ő vezetése mellett a kötelességérzet, a munkaszeretet és törvénytisztelet ver gyökeret az ujabb kor fiainak lelkében, a fellebbvalóknak tisztelete, becsülése ós elismerése csak méltó jutalma egy fáradságos munkában és szorgalmas törekvésben eltöltött életnek. Azért most, midőn mi is örömmel emlékezünk meg az ő érdemeiről, azt hisszük, hogy mindnzok jókiváuataiuak tolmácsolói vagyunk, kik öt csak ismerik, kik az ő tevékenységének tanúi voltak. Legyen tehát munkában eltöltött életének méltó koronája az a tudat, hogy igyekvése, fárad«ága nem esett hiába, hogy az ő általa elvetett, nemes mag nem veszett el, hanem gyökeret vert, él ós virágzik s adja az ég, hogy fáradságának gyümölcsét, boldogságban és megelégedésben, családja szeretetében az emberi kor legvégső határáig élvezhesse. — Halálozá8. Németh Imre gulácsi közbirtokos f. hó 22-én Gulácsou meghalt. Temetése 24 én volt nagy részvét mellett. Az ellmnjM.ban lapunk felelős szerkesztője egyetlen testvérét, gyászolja. — Vasúti kinevezés. Mint értesülünk a déli vasul igazgatósága Bükvich Béla balatonszentgyörgyi vasúti tisztet Moluáriba állomásfőnöknek kinevezte. Váro— nehéz és keserves helyzetében annak kell lennie, ami nem is tulajdonkép — álnoknak. — Nem is képzeli, mint férfi, menynyire szabad lennék. Mindig álmodoztam intellektuális élet felől, amilyent követni szeretnék. Higyje meg, bennem vau elég román vér és nagyon sajnálom Bukarestet. Mennyire óhajtanék kocsizni népes utcáin. Ott a lovak is szépek. Sajnálatomra nem tudok szabadulni a sok te-ndőktől, melyeket a sors azoknak adott, kik közel állnak a trónhoz. Nagyon intim . viszonyban vagyok fiammal : Sándorral, Saséval, a szerb királlyal. Szép fiu. Természetszerűleg rövidlátó, mint fiziktiilag is az. Erős szemüveget hord, mert alig lát valamit. Sasa jó fiu, de bizi le az emberekben, mit én nem tettem. Szerbiában nem hiszek senkinek sem, még a legjobb barátomnak sem! Sasa fiam különös nevelésben részesült. Elkényeztetett fiu volt s vele nyersen bántak el. Elválasztották anyjától, azután tőlem is. Valósággal mesterségesen nevelődött szegényke. A nép szereti, mert keblében nevelkedett. Mindig eiősebben kidomborodik benne a szerb ember typusa, de ez arányban vesz az én természetem is benne. . . Ezt mondotta Helénnek Milán, az exkirály, ki Karlsbadban Takój gróf né ven szerepelt. Sasa. Drága. A kis királyfit elválasztották atyjá tói, Milántól. Anyjától, Natáliától még előbb. Ekkor udvari hölgyek nevelték. E nevelőnök között foglalt helyet Belgrádban Masin Drága is, aki azután egy darabig Natáliát, a száműzött szerb királynét kisérte mindenfelé. Helén Drágával, a későbbi szerencsétlen szerb királynéval, először Romániában találkozott. — Mi nagyon szerencsések vagyunk — igy mondotta Masin Drága egy alkalommal Helénnek Biaritzben — hogy Franciaországban élünk Ha tőlem függne, Szerbiába nem tenném be lábamat sohasem ! — S valamikor fogja önt valaki kényszeríteni e lépésre ? — kérdé Helén. — Hazám nem hinném — rété közbe Drága — mert otthon sok ellenfelem vau. Itt mindenki szeret. Tetszik tudni, a királyné (Natália) nagyon is gyengéd anya. 0 szeretné látni fiát a trón közelében mindig s nem oly rövidesen, mint itt Biaritzben szemléli. Vége ,az lesz, hogy ó Belgrádba fog menni. És ekkor vége a szép franciaországi gavalléros világnak, amelyben férjet reméltem magamnak találni. Belgrádban nem megyek férjhez sohasem 1 Öreg vagyok, szépségem elillant, a férfiakat nem vonzom már Ugy tetszik, hogy anyanyelvemet is elfelejtettem már. Nem is régen jegyezte meg a király, hogy sok szót felejtettem s hogy már nem is értek minden szerb szót. És erre nevetett Sasa. — S mi az ön véleménye Sasa felől ? — Nem csinos, de nagyon is fiatal. Lehetne mondani, hogy nagyon is nyers. Akartuk játékokra is tanitani, de ugy játszik, mint egy medve ! Igazi vadtermészetű ember. Nem tud illedelmesen köszönni sem ; a dámákkal nem tud társalogni. Egyszer meghívott egy játékra. Mentegetőztem, hogy nem igen értem, hogy már koros vagyok. A királyné intett, hogy menjek. A játék nem sikerült s köznevetés tárgya lettünk. — Tehát hazáját sem szereti-. Mit óhajt ? — Szeretnék a királynéval csendesen élni. Szeretem a katonai zenét. Ez engem éltet. Szeretem Schuhmann fenséges darabjait. Itt a programm. Hallgassuk meg ! Drága vágyai teljesültek. Középnagyságú, szép termetű nő volt Kis keze csendesen nyugodott a terrasz márvány balustrádán és szenderegve nézett a távolba. Talán Szerbia felé ? ! Esteledett. Drága kedvesen mosolygott. Utolsó tekintete a nyugvó nap vérvörös sávai felé irányult. Talán csak nem a jövő vérvörös, borzasztó éjjelét, látta ? Mikor Sasa és ő élettelenül a konak hűs árnyékában a park homokjában vérben feküdtek ! . . . Natália. A királyi személyek utolsó élő sarja. Ma is sir. Siratja az utolsó Obrenovicsok szomorú, nagyon is szomorú sorsát. Vacaresco hölgy szerint Natália nagyon csinos, szép nő volt.