Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-07 / 6. szám

1909. február 7. BALATONVIDÉK 3 nem kézbesítheti, nem is terjeszti fel kitüntetésre az illetőt. Nálunk fölterjesztették. Meg is kapta az illető a kitüutetést. De a kézbesítés akadályokba ütközött egy főszolgabíró és egy főispán periferialis elfogultságán. És milyen szánalmas reparáció ! A. belügyminiszter maga elé idézi Bezerédj vasmegyei főispánt. Megindul a mosakodás és exkuzálás. Holmi dajkamesékbe illő ostoba mentegetőzés, _ liberális tüntetésekre stb. hivatkozás. És lendben minden. Ha Andrássy a liberalizmussal és egyéni meggyőződésével megegyezőnek és elégnek tart ilyen bárgyú kitérést, ha Zichy Aladár vagyok, fölállítom az alternatívát s vagy Vasvármegye szűklátókörű főispánja pusztul el helyéről gyönge fejii föszolgabirájával együtt, vagy Zichy Aladár az eljáró minisz*er vonja le a konzekvenciákat s kellő okadatolás után lemond a miniszteri tároájáról ! Limonádé mosakodással a prograinmul tűzött közéleti tisztesség ügye nem fog előre haladni. Végre is Magyarország nem kommunistikus respublica, hol minden kisebbnagyobb basa akkor csapja fejébe a szabadelvüsködés, antiklerikáliskodás bohóckodó frigiai vőrössipkát- mikor neki tet szik, hanem teljesíti hivatalos kötelességét akkor is, mikor az talán egyéni subjektiv érzelmeibe ütközik — vagy, ba a hivatalos állás megkövetelte önmegtagadás magaslatára fölemelkedni nem tud — távozik helyéről, vagy ba ezt nem tudja teuiii — eltávolítják őt onnét. Amig Magyarországon az ilyen kisebb-nagyobb s végtelenül elfogult és a liberalizmus fogalmával hadilábon álló basáknak szerepkör jut — ne várjuk a közélet megtisztulását, s tisztultabb felfogást, mert — fejétől büdösödik a hal. A mi most más lapra tartozik, az, hogy a vasvári basa e kirugaszkodásáról az összes lapok, az egy Alkotmány kivételével — hallgatnak. Nem egy szó, de egy bellivel sem emlékeznek meg róla. Mert ez a komisz basáskodás egy egyházi férfiúval, egy kath. pappal lörtént meg Olvasóink igazságérzetére és elfogulatlan ítéletére bízzuk az ilyen méltánytalan és az igazsággal ellenkező eljárást. Történt volna ez bárkivel szemben, a lapok, legalább az elfogulatlan és igazságszeretettel hivalkodni szerető lapok, szó nélkül, kellő megrovás nélkül nem hagyják. Ani szóra sem mélt»tták. Mert ilyen az ő mértékük. Ebből megállapítható, hogy mi készül Magyaror zágon a katholikusok ellen s hogy előfizetéseikkel hizlalt, sajtójukra akkor se számíthatnak, ha nem egy egyszerű szerzetesen ejt sérelmet, a radikalizmus barbár elfogultsága, hanem a katholikusok egyeteme ellen intéz merénylet. Mert azok is hangosan, vagy némán kirivó szavakkal, vagy a sorok között meghúzódva a kath. vallás elfogult ellenségeivel húzzák a rudikálizmus igáját. Ha ilyen «esetekre» még nem nyílnak meg a kath. szemek, a nagyra nőtt radikálizmus majd produkál különbet is és ha beüt közibénk a Combes-féle fraucia módi, mely már nem a vallás szolgája, de maga a vallás ellen támad s betör szentélyeinkbe, akkor késő lesz a bánat, de taláu a védekezés is. Ez az egy «eset» magában is elég, hogy ha nem volna még egy oly szerv, mely a katholikusokat egy táborba gyűjtse, meg kellene azt alakítani. Ez a szerv megvau. Kath. Népszövetség a neve. Ebbe kell tömörülni minden katholikusnak, ki vallására még ád valamit.. Mert jól jegyezze íreg mindenki, mi katholikusok ebben az országban senkire és semmire nem támaszkodhatunk. Ha mi nem védjük ügyeinket, nem lesz annak védője senki sem ! Gyáva árulói nem lehetünk »aját ügyünknek. Elég volt már a sok oldali ugá*ból. A magyar katholikusság sem holt kadaver, melyet büntetlenül rugdoshasson bárki is. A Népszövetségben rejlő erő — igazságot fog venni az olyau vasvári-féle kisebb-nagyobb basákon. — Vármegyei közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 8 án Zalaegerszegen közgyűlést tart. A közgyűlés fontosabb tárgyai a következők : Alispáni jelentés a törvénylmtósHg állapotáról és a megyei számonkérőszék jegyzökönyve. Az elhalálozás folytán megüresedett balatonfüredi és a nyugdijazás folytán megüresedett tapolcai járási főszolgabírói állásoknak ós ezen állások betöltésével megüresedő egyéb állásoknak választás utján leendő betöltése, — A vármegye aiispánja a megyei pénzek gyümölcsöztetése tárgyában a megyei főispán ur őméltósága által hozzá intézett rendeletet bemutatja. — A vármegye alispánja a in. kir. belügyminiszter urnák a közpénzek e helyezésénél az Országos Központi Hitelszövetkezetnek figyelembe részesítése tárgyában kiadott 4877/908. sz. körrendeletét bemutatja stb. r + ~i PALOTAY FERENC dí. naggrépo^t | 1829-1909. Mély megilletődéssel vettük a szomorú hirt, hogy Palotay Ferenc dr. veszprémi nagyprépost életének nyolcvanadik évében meghalt. A megboldogult tipikus magyar pap volt, kiben az egyházias ós hazafias szellem a legszebb összhangban egyesült. A magyar szabadságharc szent tüze őt is elragadta s mint piarista kispap azoknak sorába állt. kik a fenyegetett haza védelmére kardot rántottak. Tüzes hazafisága egy percre sem szunynyadt el. Mikor a hires Bánfy-féle választások voltak, férfias meggyőződését követve, se jobbra, se balra nem nézett, hanem Kemenes Ferenc nagypréposttal, egykori honvédpajtásával, a kiváló egyházi költővel, leszavazott a függetlenségi párt jelöltjére. Rendkívül éles eszét még ellenségei sem vonhatták kétségbe. Egyaránt járatos volt az egyházi ós világi tudományokban. Eletének utolsó lehelletéig a szó szoros érteimében modern ember volt, kinek figyelmét a haladó időnek egyetlen mozzanata sem kerülte ki. A klasszikus írók remekműveinek olvasása nélkül éle'ének egy napja sem mult el. Végtelenül szerette a Balaton festői partjait. Noha, kivált fiatalabb korában hatszor imádkozott : nem csodálkozott. De azt. hogy sohase káromkodik, soha se zúgolódik : nem tudta sehogyse elképzelni. Ilyen bolond ember még nem volt a századnál Egy reggel maga elé parancsolta a baptistát. Tetőtől talpig végignézte, aztán rátámadt : — Hallom, hogy te valami uj vallás számára korteskedsz a századnál ! Igaz ez? — Én csak azt teszem, kapitány urnák alásan jelentem, amivel tartozom az Urnák. Mert meg vagyon irva, hogy elmenvén, tanítsatok meg minden népeket. Komorovcsák kapitány mérgesen közbevágott • — Hallgass ! En pedig, a kapitány ur, azt parancsolom neked, hogy itt semmiféle vallás számára ne korteskedj ! Értetted ? — Igenis értettem. Csakhogy ezt nem az Ur, hanem a sátán mondja a kapitány urnák. Komorovcsák kapitány megcsörrentette kardját s gúnyosan igy válaszolt a jámbor legénynek : — Nohát akkor azt is parancsolja, hogy téged vasba veresselek, kiköttesselek ! Ettől se ijedt meg a baptista. Egész gyönyörűséggel mondotta : — Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azoké a menyeknek országa ! Örömmel tűröm a megpróbáltatást, melyet rám küld az Ur, aki felsegíti a nyomorultakat és a gonoszokat megalázza. Komorovcsák kapitány elképedt ezen a beszéden. Mérgelődjék-e, nevessen-e : nem tudta hamarjában. A baptistát tüstént elkergette szine elől. Aztán megcsavarta bajuszának a föld felé lógó ágát s tovább töprengett: — Mit csináljon ezzel a bolond emberrel ? Vasba veresse, kiköttesse ? Vagy pedig ügyet se vessen rá s várjon addig, mig elhagyja csodálatos béketűrése? Mert, hogy egyszer elhagyja, abban Komorovcsák kapitány egészen bizonyos volt. A baptista is csak ember, nincs neki sem birkatürelme. Ez utóbbira határozta el magát. Magához intette őrmester ur Sólyomot s minden indulatoskodás nélkül csak annyit mondott neki: — Őrmester, ez a D. Kiss János nagyon veszedelmes ember. Jól vigyázzon rá, hogy mentül előbb kigyógyuljon a bajából. Tudta ezt már a vén őrmester, mit jelent az, hogy jól vigyázzon a legényre. És a parancs intenciójához képest cselekedett. Meghagyta a századnál mindenkinek, hogy kímélni ne merjék a baptistát. A megpróbáltatás nehéz napjai következtek az apostolra. Ha jobbra fordult, mindig lába alatt volt valamelyiknek. Néhány öreg ördög folytonosan körülötte settenkedett s örökösen gyalázta. Erős hite, erős lelke volt a baptistának. Csodálatos nyugalommal türt és eszébe sem jutott a zúgolódás. Ezzel felelt a gyalázkodóknak : — Az én paizsom az Ur, aki megszabadítja az igazakat s pokolba veti a gonoszokat. A század ördögeit bántotta a baptista angyali türelme. — Hát kifog rajtunk ez a bibliás legény ? No majd elválik, van-e határa a béketürésneü. Pokoli tervet eszeltek ki. Este kilesték, mikor száll álom D. Kiss János szemére. Mikor odaszállott, elővettek egy kis papirost s nagy óvatossággal az alvó baptista lábaujjai közé dugták. Azután a papirost meggyújtották. A láng kegyetlenül égette D. Kiss lábát, mert ordítva kiugrott az ágyából és gyorsan, mint, a puskalövés, kikapta ujjai közül az égő papirost s a barbár tréfán felháborodva, kegyetlen káromkodásra fakadt. Nem csoda. Ilyen tréfától ördöggé váltak volna a szentek is. D. Kiss János pedig még nem volt szent, csak egyszerű baptista. Nagy volt ezen a gaudium a századnál. A szakaszvezető reggel mindjárt jelentette őrmester ur Sólyomnak, hogy káromkodik már a baptista. — Mit csináltatok neki ? kérdezte a szakasz vezetőt. — Semmit őrmester ur, csak egy kis csillagot rugattunk vele. így lett tévelygővé D. Kiss János is, a baptista. Tévelygővé tette a csillagrugatás. De meg is boszulta magát a legényeken. Hat hónap múlva freiter, tíz hónap múlva káplár lett belőle s olyan kegyetlenül összeteremtette naponkint a közlegények valamennyi szentjét, mintha sohase lett volna baptista. S*. J-