Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-07 / 6. szám

1909. február 7. BALATONVIDÉK 3 nem kézbesítheti, nem is terjeszti fel ki­tüntetésre az illetőt. Nálunk fölterjesztették. Meg is kapta az illető a kitüutetést. De a kézbesítés akadályokba ütközött egy főszolgabíró és egy főispán periferialis elfogultságán. És milyen szánalmas reparáció ! A. belügyminiszter maga elé idézi Bezerédj vasmegyei főispánt. Megindul a mosakodás és exkuzálás. Holmi dajkamesékbe illő os­toba mentegetőzés, _ liberális tüntetésekre stb. hivatkozás. És lendben minden. Ha Andrássy a liberalizmussal és egyéni meg­győződésével megegyezőnek és elégnek tart ilyen bárgyú kitérést, ha Zichy Aladár vagyok, fölállítom az alternatívát s vagy Vasvármegye szűklátókörű főispánja pusz­tul el helyéről gyönge fejii föszolgabirá­jával együtt, vagy Zichy Aladár az eljáró minisz*er vonja le a konzekvenciákat s kellő okadatolás után lemond a miniszteri tároájáról ! Limonádé mosakodással a prog­rainmul tűzött közéleti tisztesség ügye nem fog előre haladni. Végre is Magyarország nem kommu­nistikus respublica, hol minden kisebb­nagyobb basa akkor csapja fejébe a sza­badelvüsködés, antiklerikáliskodás bohóc­kodó frigiai vőrössipkát- mikor neki tet szik, hanem teljesíti hivatalos kötelességét akkor is, mikor az talán egyéni subjektiv érzelmeibe ütközik — vagy, ba a hivatalos állás megkövetelte önmegtagadás magas­latára fölemelkedni nem tud — távozik helyéről, vagy ba ezt nem tudja teuiii — eltávolítják őt onnét. Amig Magyarországon az ilyen ki­sebb-nagyobb s végtelenül elfogult és a liberalizmus fogalmával hadilábon álló ba­sáknak szerepkör jut — ne várjuk a köz­élet megtisztulását, s tisztultabb felfogást, mert — fejétől büdösödik a hal. A mi most más lapra tartozik, az, hogy a vasvári basa e kirugaszkodásáról az összes lapok, az egy Alkotmány kivé­telével — hallgatnak. Nem egy szó, de egy bellivel sem emlékeznek meg róla. Mert ez a komisz basáskodás egy egyházi férfiúval, egy kath. pappal lörtént meg Olvasóink igazságérzetére és elfogu­latlan ítéletére bízzuk az ilyen méltányta­lan és az igazsággal ellenkező eljárást. Történt volna ez bárkivel szemben, a lapok, legalább az elfogulatlan és igazság­szeretettel hivalkodni szerető lapok, szó nélkül, kellő megrovás nélkül nem hagyják. Ani szóra sem mélt»tták. Mert ilyen az ő mértékük. Ebből megállapítható, hogy mi készül Magyaror zágon a katholikusok el­len s hogy előfizetéseikkel hizlalt, sajtó­jukra akkor se számíthatnak, ha nem egy egyszerű szerzetesen ejt sérelmet, a radi­kalizmus barbár elfogultsága, hanem a katholikusok egyeteme ellen intéz me­rénylet. Mert azok is hangosan, vagy némán kirivó szavakkal, vagy a sorok között meghúzódva a kath. vallás elfogult ellen­ségeivel húzzák a rudikálizmus igáját. Ha ilyen «esetekre» még nem nyíl­nak meg a kath. szemek, a nagyra nőtt radikálizmus majd produkál különbet is és ha beüt közibénk a Combes-féle fraucia módi, mely már nem a vallás szolgája, de maga a vallás ellen támad s betör szenté­lyeinkbe, akkor késő lesz a bánat, de ta­láu a védekezés is. Ez az egy «eset» magában is elég, hogy ha nem volna még egy oly szerv, mely a katholikusokat egy táborba gyűjtse, meg kellene azt alakítani. Ez a szerv megvau. Kath. Népszö­vetség a neve. Ebbe kell tömörülni min­den katholikusnak, ki vallására még ád valamit.. Mert jól jegyezze íreg mindenki, mi katholikusok ebben az országban sen­kire és semmire nem támaszkodhatunk. Ha mi nem védjük ügyeinket, nem lesz annak védője senki sem ! Gyáva árulói nem lehetünk »aját ügyünknek. Elég volt már a sok oldali ugá*ból. A magyar ka­tholikusság sem holt kadaver, melyet bün­tetlenül rugdoshasson bárki is. A Népszö­vetségben rejlő erő — igazságot fog venni az olyau vasvári-féle kisebb-nagyobb ba­sákon. — Vármegyei közgyűlés. Za­lavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 8 án Zalaegerszegen közgyűlést tart. A közgyűlés fontosabb tárgyai a következők : Alispáni jelentés a törvénylmtósHg állapo­táról és a megyei számonkérőszék jegyzö­könyve. Az elhalálozás folytán megürese­dett balatonfüredi és a nyugdijazás folytán megüresedett tapolcai járási főszolgabírói állásoknak ós ezen állások betöltésével meg­üresedő egyéb állásoknak választás utján leendő betöltése, — A vármegye aiispánja a megyei pénzek gyümölcsöztetése tárgyá­ban a megyei főispán ur őméltósága által hozzá intézett rendeletet bemutatja. — A vármegye alispánja a in. kir. belügyminisz­ter urnák a közpénzek e helyezésénél az Országos Központi Hitelszövetkezetnek fi­gyelembe részesítése tárgyában kiadott 4877/908. sz. körrendeletét bemutatja stb. r + ~i PALOTAY FERENC dí. naggrépo^t | 1829-1909. Mély megilletődéssel vettük a szo­morú hirt, hogy Palotay Ferenc dr. veszp­rémi nagyprépost életének nyolcvanadik évében meghalt. A megboldogult tipikus magyar pap volt, kiben az egyházias ós hazafias szel­lem a legszebb összhangban egyesült. A magyar szabadságharc szent tüze őt is el­ragadta s mint piarista kispap azoknak so­rába állt. kik a fenyegetett haza védel­mére kardot rántottak. Tüzes hazafisága egy percre sem szuny­nyadt el. Mikor a hires Bánfy-féle válasz­tások voltak, férfias meggyőződését követve, se jobbra, se balra nem nézett, hanem Ke­menes Ferenc nagypréposttal, egykori hon­védpajtásával, a kiváló egyházi költővel, leszavazott a függetlenségi párt jelöltjére. Rendkívül éles eszét még ellenségei sem vonhatták kétségbe. Egyaránt járatos volt az egyházi ós világi tudományokban. Eletének utolsó lehelletéig a szó szoros ér­teimében modern ember volt, kinek figyel­mét a haladó időnek egyetlen mozzanata sem kerülte ki. A klasszikus írók remekműveinek ol­vasása nélkül éle'ének egy napja sem mult el. Végtelenül szerette a Balaton festői partjait. Noha, kivált fiatalabb korában hatszor imádkozott : nem csodálkozott. De azt. hogy sohase káromkodik, soha se zúgolódik : nem tudta sehogyse elkép­zelni. Ilyen bolond ember még nem volt a századnál Egy reggel maga elé parancsolta a baptistát. Tetőtől talpig végignézte, az­tán rátámadt : — Hallom, hogy te valami uj vallás számára korteskedsz a századnál ! Igaz ez? — Én csak azt teszem, kapitány ur­nák alásan jelentem, amivel tartozom az Urnák. Mert meg vagyon irva, hogy el­menvén, tanítsatok meg minden népeket. Komorovcsák kapitány mérgesen köz­bevágott • — Hallgass ! En pedig, a kapitány ur, azt parancsolom neked, hogy itt sem­miféle vallás számára ne korteskedj ! Ér­tetted ? — Igenis értettem. Csakhogy ezt nem az Ur, hanem a sátán mondja a ka­pitány urnák. Komorovcsák kapitány megcsörren­tette kardját s gúnyosan igy válaszolt a jámbor legénynek : — Nohát akkor azt is parancsolja, hogy téged vasba veresselek, kiköttes­selek ! Ettől se ijedt meg a baptista. Egész gyönyörűséggel mondotta : — Boldogok, akik háborúságot szen­vednek az igazságért, mert azoké a menyek­nek országa ! Örömmel tűröm a megpró­báltatást, melyet rám küld az Ur, aki fel­segíti a nyomorultakat és a gonoszokat megalázza. Komorovcsák kapitány elképedt ezen a beszéden. Mérgelődjék-e, nevessen-e : nem tudta hamarjában. A baptistát tüs­tént elkergette szine elől. Aztán megcsa­varta bajuszának a föld felé lógó ágát s tovább töprengett: — Mit csináljon ezzel a bolond em­berrel ? Vasba veresse, kiköttesse ? Vagy pedig ügyet se vessen rá s várjon addig, mig elhagyja csodálatos béketűrése? Mert, hogy egyszer elhagyja, abban Komorov­csák kapitány egészen bizonyos volt. A baptista is csak ember, nincs neki sem birkatürelme. Ez utóbbira határozta el magát. Magához intette őrmester ur Sólyo­mot s minden indulatoskodás nélkül csak annyit mondott neki: — Őrmester, ez a D. Kiss János na­gyon veszedelmes ember. Jól vigyázzon rá, hogy mentül előbb kigyógyuljon a ba­jából. Tudta ezt már a vén őrmester, mit jelent az, hogy jól vigyázzon a legényre. És a parancs intenciójához képest csele­kedett. Meghagyta a századnál mindenki­nek, hogy kímélni ne merjék a baptistát. A megpróbáltatás nehéz napjai kö­vetkeztek az apostolra. Ha jobbra fordult, mindig lába alatt volt valamelyiknek. Né­hány öreg ördög folytonosan körülötte settenkedett s örökösen gyalázta. Erős hite, erős lelke volt a baptis­tának. Csodálatos nyugalommal türt és eszébe sem jutott a zúgolódás. Ezzel felelt a gyalázkodóknak : — Az én paizsom az Ur, aki meg­szabadítja az igazakat s pokolba veti a gonoszokat. A század ördögeit bántotta a bap­tista angyali türelme. — Hát kifog rajtunk ez a bibliás le­gény ? No majd elválik, van-e határa a béketürésneü. Pokoli tervet eszeltek ki. Este ki­lesték, mikor száll álom D. Kiss János szemére. Mikor odaszállott, elővettek egy kis papirost s nagy óvatossággal az alvó baptista lábaujjai közé dugták. Azután a papirost meggyújtották. A láng kegyetlenül égette D. Kiss lábát, mert ordítva kiugrott az ágyából és gyorsan, mint, a puskalövés, kikapta uj­jai közül az égő papirost s a barbár tré­fán felháborodva, kegyetlen káromkodásra fakadt. Nem csoda. Ilyen tréfától ördöggé váltak volna a szentek is. D. Kiss János pedig még nem volt szent, csak egyszerű baptista. Nagy volt ezen a gaudium a század­nál. A szakaszvezető reggel mindjárt je­lentette őrmester ur Sólyomnak, hogy ká­romkodik már a baptista. — Mit csináltatok neki ? kérdezte a szakasz vezetőt. — Semmit őrmester ur, csak egy kis csillagot rugattunk vele. így lett tévelygővé D. Kiss János is, a baptista. Tévelygővé tette a csillagru­gatás. De meg is boszulta magát a legé­nyeken. Hat hónap múlva freiter, tíz hónap múlva káplár lett belőle s olyan kegyet­lenül összeteremtette naponkint a közle­gények valamennyi szentjét, mintha sohase lett volna baptista. S*. J-

Next

/
Oldalképek
Tartalom