Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-06 / 23. szám

1909. április 25. BALATONVIDÉK 3 fogja kárát látni. Maga az orsz. halászati felügyelő ur is ezen a véleményen volt kezdetben, de most, már ugy látszik azt tartja, hogy szépen megférnek és megélnek azok egymás mellett is. A Balaton változott, part és mederviszonyai pedig épen az ellenkezőjét engedik következtetni. Ma már az egész somogyi oldalon csupasz homokpartokat érint a Balaton, ahol a növényi eledellel élő hal nem találja meg táplálékát. Kizárólag a zalai partok nádasaira, sással, csuhival, hínárral benőtt helyeire vannak utalva. Már most, ha az eddig gyakorlatban levő üzemterv mellett is — amikor a szükszemü hálókkal apasztani igyekeztek a garda- ás keszegállományt — sem volt képes a rt. a pontytenyésztés körül számbevehető eredményt felmutatni, mjrt nem volt meg a pontyok kifejlődését teljes mértékben biztosító élet feltétel, hogy számiihatnánk eredményre akkor, mikor a ponttyal egy táplálókon élö halfajok újból nagy mennyiségben elszaporodnak. Ha az a céi, hogy a Balatont, minél értékesebb halfajokkal népesítsük be, akkor a régi üzemterven okvetlen változtatni kell. A 17 óv előtti állapot, ma már nem lehet mérvadó, a korral való haladásnak itt is nyomának kell lenni. Ha jól emlékszem, a régi üzemterv szerint 25 cui. nagyságon aluli keszeget nem szabad kifogni s ez áll minden fajtára, holott vannak keszegfajok, melyek osak ritka kivételes esetben érik el ezt a nagyságot,. A halászok által bürkének nevezett apró keszeg, amelyik egész könnyen átbuvik a 36 mm. szeinböségü hálón, néhány óv alatt, töméntelen mennyiségben fog elszaporodni s még jobban fogja akadályozni a pontyok megélhetését és fejlődését. A pontyteuyésztós egyenes kárára van tehát az a visszaállító rendelet, amely annak emelése, előmozdítása érdekében adatott ki. év alatt megsokszorozódnék a jelenlegi pontyállomány. A részvénytársaság tett is intézkedéseket az orvhalászat meggátlására. Az első években a belügyi kormánynak évenkint áOOO koronát fizetett, a partmenti csendörörsök megerősítésére, hogy ezek fokozottabb mértékben ellenőrizhessék a partot és meggátolhassák az orvhalászok működését. Mikor azonban látta, hogy a csendőrség sokoldalú elfoglaltsága mellett erre nem fordit kellő gondot, maga gondoskodott a partok őrzéséről Halöröket szegődtetett, a tilalmi időre, akik folytonosan a partokon cirkálva, igyekeznek meggátolni az orvhalászok rabló garázdálkodását. Ez az intézkedés már némi javulást hozott, de korántsem eredményezte az orvhalászás megszűntét. A tapasztalatlan halőrök eszén kifog az orvhalászok furfangja. Ha ez nem segit, az erőszaktól sem riadnak vissza. Nem ritkán egész csata fejlődik a meglepett orvhalászok ós halőrök között, s a vízpart csendjét, puska- és revolverlövések döreje veri fel. A halőiök a legtöbb esetben hátrálni kénytelenek az orvhalászok jól felfegyverkezett túlnyomó többsége elől s a kis kis időre megzavart munka tovább folyik. Ilyen állapotok mellett igen természetesnek találhatja mindenki, hogy a pontyállomány nem gyarapszik s hogy a gyarapítás előmozdítására a rt. ujabb és nagyobb áldoz?to*. hozni nem hajlandó. Miért áldozzon ? Hogy az orvhalászoknan a tilalmi időben dúsabb aratása legyen ? Csak nem ment el a jó dolga, hogy becsületes munkával szerzett pénzét elfecsérelje ? Az orvhalászást igyekezzék meggátolni elsősorban Darányi miniszter, ha a Balatont ponttyal akarja benépesíteni, mert mindaddig, mig az orvhalászok szabadon garázdálkodhatnak, a halasitási tevékenység eredményes nem lesz. (Folytatjuk.) A ponty tenyésztés előmozdításának sokkal célszerűbb ós eredményesebb módja lenne a 3—5 cm. nagy-ságu ivadékok beeresztése, az orvhalászat szigorúbb ellenőrzése. Mi, parti lakosok tudjuk legjobban, mennyi kifejlett, anyapoiit.y kerül évenkint az orvhalászok szigonyára, buritója alá, eoie'ó hálójába, vagy a legrosszabb esetben bunkós botja végére. Ha az mind leivarozhatnék s benn maradhatna a lóban, néhány Tiz éves találkozó. A volt, ni. kir. gazdasági tanintézetnek az 1899. évben végzett hallgatói pünkösd első napján, a mult hó 30-án gyűltek össze tíz éves találkozóra. Gyülekező helyük a m. kir. gazdasági akadémia előcsarnoka volt, hóimét együttesen ineutek el a gazdasági tanintézet volt igazgatójához, Csanády Gusztáv dr.-hoz és a tanintézet régi tanáraihoz tisztelegni. A tisztelgések befejezése után a Hullám szállóban gyűltek össze társas ebédre, melyen részt vettek a volt tanintézetnek 1899-ben működő tanárai közül Csanády Gnsztáv dr., Lovassy Sándor dr., Lehrman Ferenc és Lehrman Béla m, kir. állami főerdósz. Az ország legtávolibb részeiből összegyűlt kevés számú gazda körében, mintha fellebbent volna egy kissé az elmúlt tíz esztendő sötét, fátyola. Újból láttunk egy darabkát abból a régi világból, melyre mindig oly jól esik visszagondolnunk életünk viharaiban ; újra visszaképzeltük magunkat elmúlt ifjuságuuk letűnt, boldog napjaiba. Mintha egy időre megszűnnék ránk nézve az élet küzdelmeinek keserűsége s a mult ködéből újra visszaállaua körénk a vidám, gondtalan élet varázsa. Létünk, gondolatvilágunk, ezen idő alatt nem a fáradságos ós küzdelmes jeleuó, melyben uj barátok állanak körülöttünk, hanem régi idők kedves emlékeié, miket bűvös zománccal vont be az elmúlt tiz esztendő varázsa. Ilyen hangulatban folyt le a társas ebéd, melyen az első felköszöntőt Csanády Gusztáv dr. mondotta, köszöntvén a tíz éves találkozóra összegyűlt tanitváuyait. Utána Kerner Arthur üdvözölte a társas ebéden megjelent, tanárokat s megemlékezvén a mult idők kedves emlékeiről, nekik kivánt hosszú, boldog életet viszonzásul mindazon tapasztalatokért, mikkel őket az élet viharaira elkészítettek. Lovassy Sándor dr. pedig, mint, hajdan, vette a katalógust, hogy tudomást szerezzen arról, merre vannak azok, kiket a megszűnt m. kir. gazdasági tanintézet szárnyra bocsátott. Most tűnt, ki csak, hogy azt a kilenc embert is, ki a találkozóra megjelenhetett, mennyire szétszórta a sors az egész országban. Az összegyűltek a következők : Csanády István Budapestről, Hayden Imre Parkánynánáról (Esztergomul.), Hetyey István MénesrőL (Aradmegye), Horváth Elek Hardicsáról (Zemplénmegye), Kerner Arthur Zalamerenyéről, Párkányi Lajos Alsó-Szölnökről (Vasmegye), Kovács János Keszthelyről, Tóth János Perbenyikröl (Zemplén megye) Török Miklós Hercegfalvárói (Fehérmegye-) Lehrman Ferenc azokra ürítette pohahanyatlott a feje, megszűnt ajkainak csendes susogása, lecsukódtak lázas tűsben égő »zemei és Szamossy Irón, a még néhány hónappal ezelőtt mindenki bámulta boldog, szép menyasszony árván, elhagyatottan maradt anyja hült teteménél. Sokáig szorongatta még kezei között anyjának jobbját a leány anélkül, hogy anyja lázas suttogását értette volna, hiszen amióta fegyvert ragadtak atyja és fivére a haza oltalmára, sokszor hallotta ő már ezt a lázas beszédet s bár omló könynyeit hasztalanul igyekezett visszatartani, a.jkai mosolyogtak s forró csókjaival igyekezett anyját megnyugtatni. Hanem mikor érezte, hogy az az elaszott, hófehér kéz hideg, mint egy jégdarab, mikor látta, hogy azok a lázas tűzben égő szemek többé nem nyílnak fel, mikor hasztalanul iparkodott életet oltani forró csókjaival a kihűlni kezdő tetembe, akkor valami iszónyu sejtelem nyilait a szivébe. Igen, igen ! Hiszen ő is hallotta a csengetyünek azt a vészes sivitását, mely megdermesztette ereiben a vért. Hiszen ő is érezte azt a hideg fuvallatot, mely a vészes hangra bejárta a szobát, mintha hideg szel lem szárnyak lebegnének a levegőben. Egyszerre ugy érezte, mintha valami szótpattant volna a szivében, mintha valami rettentő fájdalom súlya alatt meg kellene semmisülnie. Azután mintha fúriák marcangolnák, lángoló tekintettel meredt anyja halotthalvány arcára s szívszaggató sikoltással hullott le anyja mellé. Lent a csengetyü zajára összefutott a cselédség, rémülten kérdezgették egymást, hogy ki volt az érkező s mivel nem tudtak egymásnak magyarázatot adni, óvatosan kimerészkedtek a csak még alig pirkadni kezdő éjszakába, hogy megtalálják a merénylőt, ki istentelenül fel meri verni ily vészes időben egy békés hajlék csendes nyugalmát. De hasztalanul járták be az egész parkot, hiába kutattak ki minden bokrot, nem találtak sehol semmit. Csak mikor teljesen kifáradva és méltatlankodva visszatértek, akadtak egy öszszetaposott kis levélkére az ajtó előtt, melyre gyenge, remegő kézzel volt a cim írva : Szamossy I/énnek. Nyírlak. Rohantak azonnal a levéllel a beteg szobája felé, de legnagyobb rémületükre ott csak két egymást ölelő élettelen alakot találtak. Az egyiket megváltotta kínjaitól a halál, a másikat pedig megfosztották eszméletétől azok az iszonyú gyötrelmek, melyek néhány pillanat alatt elrabolták minden reményét, minden boldogságát. Hajnalra sötét, nehéz köd ereszkedett le Nyírlak csonttá fagyott, környékére, mintha csak a természet maga is örökös gyászfátyollal akarta volna beborítani a dermesztő hideg letarolta tájat. Mire az alantjáró téli nap felemelkedett a gomolygó sütü ködben, mint egy vörösen izzó tűzgolyó, fantasztikus jégvirágok csodálatos miriádjai vontak csoda-tündórmezbe mindent, mintha egy elvarázsolt tündórbirodalom tárult volna a szemlélő elé. Mikor pedig a reggeli fagyos szél megremegtette a távoli erdő fáinak levóltelen koronáját, itt-ott fellebbent a köd fácyolautat engedve a fáradt napvilág bágyadt, erőtelen sugarainak, akkor égett, ragyogott az egész tájék, mintha valami bűvös kéz drágakövek tömkelegével vont volna be mindent. Maga a kastély is mint egy elvarázsolt tündórpalota meredt a magasba némán, elhagyatva, mintha kihalt volna belőle minden élő. De a csípős szél szárnyán valami rémületes moraj hallatszik az erdő mélyéből, mint mikor valami korlátjait áttört vizáradat zúgva, bőgve özönlik szerte a tájon s féktelenül elsöpör mindent, a mit csak maga előtt talál. Néha, néha valami tompa dörrenés reszketteti meg a levegőt, mint mikor forró nyárban dörögve hull le az ég tüzes villáma s utánna százszoros dörgés felel/ az erdők mélyéből, mintha, megindulna a föld, hogy elnyeljen mindent. Mikor pedig elhallgat az erdők viszhangja, még rémesebben, még sivalkodóbban indul meg az a vérfagyasztó moraj, mint mikor a befagyott tó jegén mórföldekre terjedő repedés támad s utánna zúgva, recsegve csapódnak össze újra a jégtáblák s dörgő, recsegő hangjuk megremegteti a világot. A zugó morajlás, a szokatlan dörrenések félelmes hangja visszaadja az életet a varázslatos hatalom alatt látszó kastély lakóiba, itt-ott megjelenik egy-egy remegő félénk alak, hogy azután még rémültebben tűnjék el újra. Bent 'a halottas szobában átszellemült arccal imádkozik auyja teteménél az árva