Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-09 / 19. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. május 9. 19. szám. BALATONVIDÉK Társadalmi hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kélünk. Kéziratokat nem aduok vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Vádak a halászati társulat ellen. Landgraf János, crszágos halászati felügyelő, a «Halászat> cimü folyóirat április hó 15 iki számában hosszasan ós behatóan foglalkozik a balatoni halászattal. Cikkében a ha lászatot bérlő társulatot, nemkülönben a bórbeadó társulatot is súlyos vádakkal illeti. Az előbbinek kizsákmányolásra berendezett üzemét teszi éles kritika tárgyává s számadatokkal bizonyítja, hogy e gazdálkodási rendszer következtében a Balaton balkincse évről-évre apadt, az utóbbit pedig kötelesség mulasztással s a bérlő társulattal való paktálással vádolja meg. Fokozódó érdeklődéssel olvastam a cikket, amely kétségen kivül alapos és beható tanulmány eredménye, de azért mégsem fedi teljesen a tárgyi igazságot s nem ment az egyoldalúságtól. A nélkül, hogy kétségbe vonnám az illustris szerző jóhiszeműségét, vagy, hogy a megvádolt társulatok védőjeként akarnék szerepelni, néhány sorban foglalk ózni kivánok a vádakkal s azokra tapasztalataim alapján megteszem észrevételeimet. Ugy tudom, a halászati társaság alapszabályokban körvonalazottüzemterve miniszteri jóváhagyást nyert s ennek keresztülvitelét időnként miniszteri közegek ellenőrzik. Ha már most cikkiró szerint ez az üzemterv káros, miért adta meg rá a minisztérium a jóváhagyást s ha visszaélés történt vele, miért nem tétettek meg a megtorló intézkedések, miért nem rendszabályozták meg a társulatot ? Azt hiszem, erre 10 év alatt idő lett volna elég s ha az üzemtervvel tényleg történt volna visszaélés, a minisztérium tudta volna kötelességét. A tó halkincsének apadását cikkiró a különböző években kifogott halmennyiség táblázatos összehasonlításával bizonyítja. Hát kérem, ez nagyon bürokratikus következtetés. A fogás menn3

7iségéből még nem lehet következtetést vonni a halkincs apadására vagy szaporodására, mert tudni való, hogy a halászat eredményére az időjárás nag}? befolyással van. Tudjuk, hogy a téli halászatok a legeredményesebbek. Már most, ha kedvező a tél s az időt ki tudják kellőleg használni, a fogás mennjáségének számaránya növekszik, ellenkező esetben pedig apadást mutat Tessék csak majd megnézni az idei fogás eredményét, az, bizton merem állítani, jóval tul fogja haladni a mult évit. Ebből természetesen nem vonható le az a következtetés, hogy a mult évben a halállomány nagy mértékben gyarapodott. Tény, hogy a társulat a halállomány gyarapítására is megteszi a tőle telhetőt. Szigorú tilalmi időt tart s az ivás ideje alatt megakadályozza az orvhalászok működését. A halállomány szaporítását ivadékok beeresztésével is igyekszik előmozdítani. Hogy ezt az első években nem tette meg a szerződésben kikötött módon és mennyiségben, az igaz, dehát annak elfogadható okát maga a cikkiró is méltányolja. Hogy az állam halasitási tevékenységét nem fogadta egyik társulat sem szívesen, annak megint megvan a maga oka. Ez a jóakaratú tevékenység ugyanis nem egyéb haszontalan pénzfecsérelésnél s csak arra jó," hogy néhány vidéki tógazdaság felesleges termését jó pénzen értékesíthesse. E sorok írójának volt alkalma látni, milyen állapotban érkeztek meg a beeresztésre szánt, állami pénzen vásárolt pontyivadékok, hozzá nem értő szakközegei: felügyelete alatt. Volt olyan szállítmány is, amelynek %-ad része már az uton elpusztult. Azért természetesen a beeresztés megtörtént s a jelentés a halasitásról < minden a legnagyobb rendben és legszebb eredménnyel*-i jelzéssel felment a minisztériumba. Hogy eredménye nem tapasztalható, annak persze a társulat rabló gazdálkodási rendszere az oka. Kifognak minden halat. Azt azonban senki sem veszi számon, hogy a beeresztést követő napokon a Balaton hullámai hány q. döglött halat dobnak innen vagy tul a partra. Ha ezekről a cikkirónak lenne tudomása s ha nem a hivatali szobából nézné a halasitás műveletét, egészen máskép vélekednék mindkét társulat működéséről. Szerintem sokkal jobb ós eredményesebb lenne a halasitás, ha az állani azt a bérlő és bérbeadó társulattal oldatná meg és pedig oly módon, hogy megfelelő anyagi támogatással lehetővé tenné nekik egy pontytenyésztő halastó létesítését, amely közvetlen összeköttetésben állana a Balatonnal s benne balatoni anyák ivadékait tenyésztenék. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja,hogy a nem balatoni anyáktól származó s mocsaras tógazdaságokban tenyésztett pontyivadékokat ré9zben már a. szállítás teszi tönkre, a nagy vizbe került kis mennyiség pedig gyámoltalansága miatt a rabló halak martaléka lesz. Szó sincs róla, sok igazságot tartalmaz a cikk, mert pl. a halárak mértéken tuli felcsigázását s minden időszakban ugyanazon a nivon való tartását lehetetlen bünül fel nem róni a most már dús osztalékkal dicsekedhető társulatnak. Azonban e tekintetben egyformán lehet hibáztatni a minisztériumot és a bérbeadó társulatot is, mert egyik sem igyekezett befolyását érvényesíteni akkor, mikor annak ideje lett volna. Nem voltak előrelátók s nem gondoskodtak arról, hogy a parti lakósságnak — melyet nemcsak ősi foglalkozásától, hanem olcsó napi eledelétől is meg fosztotak — legalább ez utóbbi megmaradjon. Ha erre annak idején gondolnak, akkor nem állott volna be az a visszás állapot, hogy míg pl. Révfülöpön 60 fillér a IV. rendii fogas klgrammja, addig a keszthelyi Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűnt teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) Roche ff jM Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárai;* ban. — Ára üvegenkint 4 — korona.