Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-08-09 / 32. szám

1903. augusztus 15 . BALATONVIDÉK 5. Ismétlök oktatása. Lapunk mult számában e címmel je­lent meg Meszlényi Zoltán kir. tanfelügyelő tollából egy cikk, melyben az ismétlő is­kolákban tartandó ipari szakoktatás mellei t szólal fel ; cikkének mindeu sorát helye­seljük. De helyeselnénk mi, egy városunk­ban létesítendő ilynemű intézményt is. Épen ez indított bennünket, arra, hogy foglalkoz­zunk a Meszlényi által íelvetett, eszmével. Adhatunk-e helyet oktatásunkban az ipari oktatásnak ? Igen. Benuünket e kérdés oly szempontból érdekel közelebbről, liogy Keszthelyen mi­képen lenne megvalósítható Fodor Gyula Zoltán fővárosi tanitó eszméje, ki ugyanis a fővárosban egy szakipari tanműhelyt óhajt felállítani polgári iskolai és középis­kolai tanulók számára. Ugyanezen idea mel­lett tör lándzsát Msszlényi is a Bv. mult számában. Nálunk e kérdést meglehetne oldani olosón. célszerűen és hasznosén. Nézzük csak hogyan ? Fiu iskoláinkban tanítsák a slöjdöt, leányiskoláinkban a csipkeverést. A mostani életpályák közölt a leg­többet érő az ipari pálya, melytől azonban a szülök nagy íésze óvja gyermekét és in­kább adja a kevés, de biztos javadalma­zási! hivatalnoki pályákra, hol azonban aránytalanul nagy a tultömöttség. A kö­zönség figyelmét oly pályákra kell irányí­tani, hol van tér. Ez pedig az ipari pálya. Itt mindenki addig terjeszkedik, ameddig képes és mindenki ugy érvényesül, ahogy csak anyagi tőkéje, intelligenoiája, szellemi képességei és amb'ciói engedik. Ámde mint említettük a szülők a hi­vatalnoki állásokkal kacérkodnak és gyer­mekeikből csakis «urat> nevelnek. Már most, ha a szülők helyett az iskola belé­jük neveli az ipar iránti tiszteletet, a munka iránti szeretet, a gyermekek megismerik az alkotás gyönyörűségét, az ipart megkedve­lik ós egész életüket ennek szentelik. És ezen az utón a szülők által is annyira óhajtott jövedelmező pályát mutattunk a gyermekeknek. Mert nem szabad felejte­nünk azon régi, de a mostani világban napról-napra igazabbá váló közmondást : • Mesterségnek arany a feneke.» Neveljen már az iskola .bele a növendékbe valami ipari ambitiót. Öntse már ez lelkébe a ta­mellett csépelni. Meglett. A gőzmasina eh hallgatott. De nem a falu. Küldöttség ment a főbíróhoz, hogy a motorosok állandó tüz­veszedelemmel fenyegetik a községet s ké­rik, hogy tiltsa el a tekintetes főszolgabíró ur a motorokat, mert a benzinmotor is tűzveszélyes. Falunkat féltjük. Ugy is lett. Másnap reggel két szuronyos csendőr állott mindenik motor mellett. Megállították. Le­szerelték. És megkezdték a második ga­bonahordást egy esztendőben. A gőzma­sina győzte künn a mezőn a dolgot. Ha­nem a motoroknak befellegzett. Senkisem csépeltetett velük. Odajutottak hát a fa­lusi muzeumba, a csép mellé. Igy sújtotta Iparkodó Jóska faluja az első falusi csép­lőkartellt. Várjuk, hogyan fogja sújtani az ország a bankkartellt. Megérdemli mindenik a sorsát, mert az egyik eb, a másik pedig óh uramfia, kutya ! A motoikartellistáknak pedig se rész — se gyönge csibe comb nem jutott többé. És az egészben az a vicc, hogy igaz, de nem vers. Somogyi gazda. nulónak az ipar iránti tiszteletet és majd akkor nem lesznek az ipari pálya iránt oly ostoba előítéletek, mint most. Ez esetben halad Magyarország ipara és vele együtt anyagi helyzete is javul. E célt szolgálandó, községi elemi fiú­iskoláinkban legolcsóbban és legkönnyeb­ben meg lehetne honosítani a slöjdöt, amelynek az ipari pályák legtöbbjében hasznát veszi az ifju. Hely és mód lenne hozzá elég. A tantestület ambiciózus, tö­rekvő emberekből áll, ezek közt bizony­Dyára akadnának, kik a slöjd tanítását ma­gukra vállalnák. Alkalmas hely az iskolában lenne. Azt a kis áldozatot pedig a város, mint iskola­fentartó meghozhatná, hogy a tanitók cse­kély dijazásái megfizetné és a szükséges felszereléseket beszerezné. A slöjdöt kötelezően lehetne tanítani az ismétlő és ipariskolákban, továbbá a mindennapi iskola felsőbb osztályaiban. Városunk lakosai ennek minden te­kintetben csak hasznát látnák. Növelné az ipari pálya iránti tiszteletet, a muuka be­csülését, a szorgalmat. Fejlesztenők vele a kézügyességet és félig-meddig uj iparágnak nyitauánk meg a teret városunkban. Uj jövödelmi forrást nyújtanánk, ami magá­ban véve döntő érv lehet a slöjdtanitás mellett. És most áttérünk a leányiskolában ta­i.itandó csipkeverésre. Ennek hasznos kö­vetkezményeit még tán részletezni i» fö­lösleges. Láthatjuk a sümegiek példáját. A megélhetési viszonyok napról-napra nehezebbek lesznek. Bizony nagyon sok család rászorul arra, hogy nőtagjai is ke­nyérkereset után lássanak. A legtöbb ke­nyérkereső nő olyan munkát vállal, mely­lyel a férfit szorilja ki munkaköréből. A feminizmusnak ityen térhódítását nem he­lyeseljük. A nők, tekintve a nehéz megél­hetési viszonyokat, igenis nézzenek kenyér­kereset után, de mikor ezt teszik, olcsóbb munkaerejükkel ne szorítsák háttélbe a férfit, hanem vállaljanak olj'au munkát, melyet elvégezhetnek házi tűzhelyük elha­nyagolása nélkül, távoltartva magukat a férfifoglalkozásoktól. Ilyen nálunk csak egy van és ez a varrás. De ha városunkban meg lehetne honosítani a csipkeverést, lenne egy másik is, ami pedig nem lenue megvetendő kereseti forrás. A készítmé­nyeket, városunknak nagy személyforgalma lévén, értékesíteni könnyű leune. Ilyen háziipart űző leányokban és asszonyokban nem lesz hiány. Igy egész csinos kis jövö­delmi forrást nyitauánk meg városunk la­kói számára. Már most az a kérdés merül fel, mi­ként lehetne e tervet végrehajtani ? Küldjön el a város két tanítónőt csip­keverő tanfolyamra és ha ezek visszajön­nek, bizza őket meg az elemi leányiskolá­ban felállítandó csipkeverö tanfolyam ve­zetésével. Ez nagyon csekély anyagi áldozatába kerül városunknak. Az igaz, hogy az elemi leányiskola mai állapotában erre nem lenne alkalmas, de alkalmatlan az még a rendes tanításra is. Állapota tarthatatlan. E bajon csakis uj építkezéssel lehet segíteni, mely hisszük nincs messze. Es ha az iskolát újra építik, akkor e csipkeverő tanfolyam számára helyet kell szoritaui és felszerelést kell beszerezni. Az a osekély áldozat, amibe a taní­tónők fizetése és a tanfolyam felszerelése kerül, nagyon szépen megtérül abban, hogy kenyeret adtunk városunk özvegyeinek és árváinak kezébe. —ma. Fürdővendégeink névsora. Özv. Kovácsné Nagykanizsa, Kovács Antal Nkanizsa (4 sz.), dr. Krausz Sámuel Bécs (4 sz.), özv. Kelemen Mauóné Bpest, Kohári Antal Zágráb (5 sz.), Korga Lipót Zágráb (4 sz ), Kanevícs György Debrecen (3 sz ), dr. Klein Leó Szombathely (2 sz.), Kun Gyula Bpest (7 sz.) özv. Keizler Elekné Bécs (4 sz.), Kis Ida Székelyhíd (4 sz.), Kessler Pál Zenta, Kamoszai Béla Vásárhely (5 sz.), Kauer Béláné Techsen (4 sz), Kertész József Nkanizsa (4 sz.), Kemény Lajos Bpest (8 sz.), Kövesdy Vil­mos Sümeg (4 sz.), Kohn Anna Bécs (4 sz.), Kleimann Rózsa Bécs, Kovács József Szfehérvár (2 sz.), Krausz József Körmend, Kozma Imre Pacsa, Kler Manó Bpest (3 sz ), Kubel Samuné Temesvár (5 sz.), Kő­nig Frigyesné Bpest (3 sz.), Kchn Ármin Bécs (3 sz ), Kőszegi Ferenc Temesvár (3 sz.), Kovács Miklós Nkanizsa (4 sz.), Kó­szák János Zalaegerszeg (3 sz.), Kovács Ferenc Bpest, Kozma Ilus Bpest, Kálmán Sámuel Bpest (4 sz.), Kombos Miksáné Zalaegerszeg, Kramer Fülöp Bpest, Kajdos József Arad, Keszler Géza Bpest, Kállay József Bpest, dr. Kovács Antal Temesvár (2 sz ), dr. Kocsis János Kaposvár (5 sz.), dr. Klein Izidor Szombathely, Keszler Géza Bpest, Katona Gyula Sellye, Kossá János Sarolta p , Kremmer Józsefné Szombathely, Király Károly Tarcs p. (2 sz.), Keresztes József Kaposvár, Kohn Sándor Jánosháza, dr. Kuttl Samu Temesvár, Kovács Ödön Bpest, Kállay Mórné Bpest. Kriesman Jó­zsef Kapronca (4 sz.), dr Kapossy Lucián Pápa (2 sz.), Kokits .J. Nagybecskerek, Kálmán József Bpest, Károlyi Károly Ka­posvár, Koloszai N. Bögöte (3 sz.), Kanitz N. Bpest, (8 sz.), Krausz Sándor Bpest (2 sz,), Kobza Károly Szigetvár (3 sz ), Krizs­man Ottó Bpest, Krausz Adolf Bpest (6 sz ), Levkovics Adolfné Budapest (4 sz.), László Lajos Bpest (3 sz.), Lengyel Adél Bpest, Lemer Mór Bpest (3 sz.), Laub Li­pót Bpest (6 sz.), Lőwy Fülöp Bpest (6 sz.), dr. Liebuer Samu Bpest (3 sz.), Löbl Zsigmond Kaposvár (3 sz ), Lázár Ignác Bpest (2 sz.), Lövi B.-né Tapolca (2 sz.), Lévay Lajos Bpest (2 sz), Lipsic Ignác (2 sz.), Lányi Henriette Bpest, Lieberman Teodor Bpest, Ligeti Imre Bpest, Löwi Adolf Nkanizsa (3 sz.) HÍREK. — & fyrólt> a tapolcaiadért. O felsége- a király Tapolca község tüz­károsultjáí részére magánpénztárá­ból 4000 korona segélyt adományo­zott. — Személyi fyr. Darányi Ig­nác földmivelésügyi miniszter f. hó 7-én városunkon keresztül Tapolcára utazott, hogy személyes meggyőző­dést szerezzen a borzalmas tűzvész pusztításáról s a károsult lakosság felsegitésére inditott akcióban részt vegyen. Az átutazó minisztert az állomáson városunk elöljárósága és az akadémia tanári kara üdvözölte. — Királyváró Veszprém. Veszprémi levelezőnk írja : Ö felsége fogadására erő­sen folynak az előkészületek. A legutóbbi városi közgyűlés is tárgyalta az ügyet, mert 5000 kor. szükséges az itt felmerülő rendkívüli kiadásokra. A közgyűlés ezt természetesen megszavazta, annál is inkább, Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! akkor keresse fel Mpiim^fk AHnlf 117lpfpt a városháza W KESZTHELYEN Ulilctl IV XXUUll U^lCtC t átellenében, W K ki férfi-kalapot, fehérneműi!, férfi, qői és ggermekharisqgát, qői kézimunkát, rövidárut ^tb. jö minőgégbeq raktáron taft. ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom