Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-09-06 / 36. szám

1908. szept.embes 6. BALATONVIDÉK 3 lói-napra a latin irodalomtól sem, mint utóbb állítja. Mivel pedig az itjuságnak ebben az önző, mindennel megalkuvó világban sokkal nagyobb szüksége van a nemes idealizmusra, mint bármikor volt, el nem kerülhető a latin irodalomnak tanítása, melyből igazi hazaszeretetet, az emberi és polgári kötelességek hiv és pontos teljesítését, törvénytiszteletet, a kevéssel való megelégedést, a tekintély megbecsülését, a hazugság meggy ülölését, az arany középutat olyan igazán megismerheti. Amint gimnáziumainkban a latin nyelv megszűnik, kikapcsoljuk magunkat a művelt nemzetek sorából, ebből a dicsőségből pedig talán a cikkiró sem fog kérni. Ha a gimnáziumból kikerült ifjúsággal sem az életben, sem a tudományban nincs megelégedve, annak nem a gimnázium az oka, hanem legtöbbször azok a szerencsétlen viszonyok, melyek közé az ifjú a mai családban, a mai társadalomban be van ékelve. Lám, nemzetünknek legnagyobb ferfiai egytől-egyig a klasszikai alapon álló gimnáziumok növendékei voltak. Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös József br., Vörösmarty, Kölese}', Arany a lehető legnagyobb szeretettel és eredménnyel tanulmányozták a klasszikus irodalmat, mert akkor az iskolában elvetett jó magot nem nyomták el a társadalmi kinövések dudvái, a piszkos irodalom ocsmány termékei. Ezeket tessék okozni, ne pedig a gimnáziumot^ mely nemzetünk művelődésének előmozditásában mindig becsületesen megtette kötelességét. Ha pedig mégis volna olyan gimnázium, melyet a cikkiró lemintázott, hát leplezze le, de egyes hibák miatt ne Ítéljen általánosan, mert az ilyen támadást is olyan. ízléstelen divatnak fogjuk tekinteni, mint a bajusz megnyirbálását. Tanulságok. (Folytatás.) Lapunk legutóbbi számában e oim alatt rámutattunk fürdőéletünk két hiányosságára. Megmutattuk a módot' is, hogy miképen lehet ós kell ezeken segíteni. Olcsó és gyökeres javitást, ajánlottunk, mely pénzáldozatot nem, csak körült9kintő munkásságot. igénye] s mégis megszünteti azokat a anomaliakat, melyek káros következményeiket az elmúlt, nyár alatt oly észrevehetően éreztették. Fel fogjuk még néhány tanulságát e nyárnak sorolni és ezzel együtt az orvoslási módot is elmondjuk. Egy másik intézkedése legyen az elöljáróságnak a nyári állandó vigalmi bizottság alapítása. A közönségnek olcsó és a mellett kellemes szórakozások kellenek és ezek egyik legkedvesebbike a táncmulatság. Ilyen Keszthelyen volt ugyan a nyáron, de csak az évad vége felé. A nyár elején és közepén, midőn fürdővendégeink száma a legmagasabb volt, akkor senkinek sem jutott eszébe mulatságot rendezni. Augusztus végefelé pedig három egymásután következő napon is rendeztek. Milyen jó lett. volna ez időközönkint. Sokkal jobban sikerült volna, meg a közönség sem unatkozott volna annyira. Hogy máskor il}«n eset meg ne történhessék, bizzou meg a város képviselőtestülete saját kebeléből egy embert, ki évről-évre szervezze a nyári állandó vigalmi bizottságot. Van városunkban elég mulatni szerető intelligens és agilis fiatalember, kikből egy vigalmi bizottság könnyen összeállítható lenne. E bizottságot minden nyár elején meg kell alakítani s kibővíteni állandó (tehát, ismert) fürdő vendégeink ifjaival. Feladata lenne: összeállítani az egész nyári szórakozások sorrendjét. Hétről hétre rendeztetne valamit. Érintkezésbe lépne a Keszthelyen fennálló egyesületekkel, melyeknek mindegyike vállalkoznék egy-egy mulatság, kirándulás, vagy hangverseny rendezésére. Fürdővendégeink között mindig akadnak ügyes zenészek, szavalók, kiket, szereplésre lehetne felkérni. Az ilyeneket, kikutatni és szerepeltetni a vigalmi bizottság teendői közé sorozzuk. Gazdag, változa'os programmokat lehetne összeállítani, melyek özönével vonzanák a közönséget, hozzánk. Ezen vigalmi bizottság összehozása és ügye", körültekintő működése soha edI • dig nem látott élénk fürdőéletet teremtene nálunk. Súlyt, adna e bizottság működésének azon körülmény, hogy a város áll a háta mögött. Támogassa a város erkölcsileg és anyagilag a vigalmi bizottságot. Elvégre azt nem lehet kivánni a bizottság tagjaitól, hogy fáradozásaik mellett még viseljék az; anyagi terheket is. A tűzijátékok és mulatságok rendezése alkalmával felmerült kiadások fedezéséről gondoskodjék a város. Ezen kiadások fedezésére pedig adóztasson meg minden fürdővendéget csak 4—5 kor. erejéig is. Ez nem sok, mindenki megfizetheti és mégis csak 600 családot véve is 2000— 2600 koronát vehet be, melyből telik mindenre. Ezzel el érhetnénk, hogy fürdőseink hétről-hétre kellemesen és olcsón szórakoznának. Városunk közönsége és az idegenek között, az érintkezés folytán a barátság kapcsa fejlődnék ki, mely azután évrőlé re idevonzaná fürdéseinket. Megalapitanáuk ezzel Keszthelynek, mint fürdőnek a jó hírnevét, mely azután a régiek mellé még uj vendégeket csalogatna ide. Nem megvetendő erkölcsi ós anyagi haszna lenne a mulatságokat rendező egyesületeknek és városunk üzletembereinek sem. Tudomásunk szerint a keszthelyi ifjak már foglalkoztak ezen eszmével és hajlandók a bizottságba beállani. Egy másik igen nagy baja Keszthelynek, hogy drága az élelmezése. Ezt, ha mélyebben belegondolunk, nem is csodálhatjuk. Keszthely piacára legtöbbnyire a szomszéd falvakból és hegyekből hozzák az éleliniszeit, amelyeknek mennyisége korántsem áll arányban a fogyasztással. Már most, ha tekintetbe vesszük, hogy a keszthelyi piacról élelmezik naponta a nagyszámú hévizi fürdőzőket, Keszthely város lakosságát, a gyenesi és keszthelyi fürdősöket, hogy a hegybeli eladóközönségnek legfőbb jövödelmi forrása ez a nyári piac, megértjük a drágaságot. Ezen az anomálián nem a városnak, hanem egyes vállalkozóknak kellene segíteni. A városunk határában kertészkedő bolgárok példájára más is csinálhatna ily veteményes telepet. Kitűnően jövedelmező üzlet lenne ós emellett a fogyasztó közönségre is igen nagy haszon hárainlanók, nevezetesen olcsóbban ós könnyebben jutna élelemhez. (Folytatjuk.) mintha sokatittak volna s legtöbbjük rövidesen ugy is tesz, mintha valóban sokat ivott volua. A jó öreg kapitány meg atyai gyengédséggel csak annyit mond, hogy «oggi sara uu poco movimento> — ma a hajó egy kicsit mozogni fog. S ez a mondása mindig akkor hallható, mikor a hajó már a lassú magyar tempóját régen abbahagy ta. Persze olyan öreg ember, mint az öreg Bassich Péter kapitány, aki harminc év óta járja a tengereket keresztül-kasul s akinek Braziliából jövet egyik útjában majdnem valamennyi hajósa belepusztult a sárga lázba, teljes joggal elmondhatja : Ex alios vidi ventos aliasque procellas, más szeleket és más viharokat láttam én már. Egyébiránt aki még tengeren nem járt s tengeri vihart nem látott, de némi fogalmat akar róluk szerezni, az olvassa el Vergilius Aeneisének első könyvét, vagy Jósika «Zrinyi, a költő» c. pompás regényét. A tengeri vihar iszonyatossága mindkét műben festőien van leirva. Mikor másnap hajnal tájban a szépséges nápolyi öböl felé közeledtünk, a hullámok elsimultak s a folyton változó gyönyörű táj tündéri szépségét zavartalanul élvezhettük. Eszembe jutott a szigligeti öböl, meg a mögötte szelíden emelkedő kedves hegyek s újra arra a tapasztalatra jutottam, hogy az Isten mind a kettőt jókedvében teremtette. A Nápolyban látható dolgokról anynyit és annyian irtak, hogy én ezúttal mellőzhetem őket. Csak azt emlitem meg, hogy a partra szállás sehol sem megy oly nehezen, mint Nápolyban, mert a bárkások, akik alig 30—40 méterre viszik az embert, a kimondott díjból egy krajcárt sem hajlandók engedni. Mi máskép volt a dolog Siciliában! Eredeti tervünk szerint Nápolyból Genováig szintén hajón kellett volna mennünk, de mivel hajónk a nápolyi öbölben csak néhány órát időzött, egy időre búcsút mondtunk a kék tengernek s Nápolytol Porto Maurizióig vonaton utaztunk. Itt mindenekelőtt ki kell emelnem az olasz vasutak rendkívüli olcsóságát. Nápolytól Genováig, ezen az óriási uton a II. osztály alig kerül 20 forintba s a jegy nyolc napig érvényes és az utat öt helyen meg lehet szakítani. Persze a nyájas olvasó azt hiszi, hogy az ut megszakítását aggályos lelkiismeretességgel be kell jelenteni az állomásfőnöknél, aki diszes teremben, óriási prozopopeiával fogadja a poros utast és a vasúti jegyre valami ákumbákumot firkál. No hát, az olaszj vasutasoknak ennél több eszük van. Tudják, ho<>y az utas ideje drága, hogy az látni akar és nem avval akarja az idejét eltölteni, hogj

r a rengeteg utas között rohanjon jelentkezni az állomásfőnök ur irodájába, aki sokszor mindenütt van, csak az irodájában nincs. De az olasz vasutakon hemzseg is ám a sok külföldi utas ! Nagyon csodálom, hogy Kossuth Ferenc miniszter ur, aki az olasz vasutak ügyét maga is nagyban előmozdította, aki tudja mindezt, nem hozza be ezt az okos ujitást ! Azt is meg kell említenem, hogy a legtöbb gyorsvonat (diretto, direttissimo, celere, accelerato) fel van szerelve harmadik osztállyal is, hogy a szegény tanitó, tanár, hivatalnok is utazhassák, még pedig gyorsan. Mert az olasz vasutakon valóban szédületes gyorsasággal lehet utazni. A fővonalakon (mert azokról van itt szó) a késést nem ismerik. Alig, hogy a vonat megáll, felharsan a kalauz pronti (kész) kiáltása és a vonat halad célja felé. A kocsik belső berendezése nem oly kényelmes, mint a magyar állam vasutakon, de az olasz utasok kedélyessége az esetleges hiányokat bőven kárpótolja. Sohase felejtem el azt a jó öreg nénit, aki Róma és Pisa között idegen létemre oly szívesen nyújtotta cukortárcáját, hogy adjak belőle szomszédaimnak s vegyek magam is. Ilyesmi nálunk nem igen szokott megtörténni. Lakatos Vince dr.