Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-09-06 / 36. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. szeptember 6. 36. szám. BAL TONVIDÉK I >< > I í t i Iíl «11 hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K. — Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f. Nyilttér petitsora í korona. Egyházmegyénk ünnepe. (*) Ünnep virrad Kisasszony napján ősrégi egyházmegyénkre. A hála és szeretet ünnepe. Eddig is szeptember 8-ának minden évfordulóján fölhangzott templomainkban a hálátadó Te deurn ünnepélyes éneke. Ez idén kétszeres örömmel hangzik az egyház gyönyörűséges himnusza, mint huszadik évfordulóján ama napnak, mikor boldogemlékü Simor János bibornok hercegprímás megyéspiispöktinket a püspökszentelés magasztos ténykedésével az apostolutódok sorába avatta. Husz éve lesz e napon, mikor megyéspüspökünk apostolutóddá kenetvén, a kormányzás jelvényével. a pásztorbottal kezében átvette egyházmegyéje kormányzását s viseli az apostoli tisztet mind a mai napig nagy lélekkel, bölcseséggel és szeretettel. A világ bizonyos irigységgel tekint a püspöki magasztos méltóságra. Benne természetesen a kiilső eröt és fényt szereti szemlélni. Hogy is ne, mikor a nagy apostol tejedelem, szent Pál, maga is imigyen vélekedik a püspöki tisztről. <Igaz beszéd ez: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kiván.» Amily nagy, méltóságos a püspöki tiszt, oly mélységes az apostoli szavak értelme, melyeket Jeromos egyháztudós ekként fejteget: «Tehát dolog az, nem csupán méltóság ...» Nagy, terhes dolog, munka, fáradtság, gond, mely alatt az angyali vállak is megremeghetnek. Nem csoda, ha a nagylelkek félik s ha lehet elkerülik— e nagy dolgot, a püspöki méltóságot. Mint szt. Gergely gyönyörűen mondja <A jó rend ugy kívánja, hogy az emberek a püspökségre kerestessenek, nem pedig hogy az emberek keressék a püspökséget.> Az isteni Gondviselés jóvoltából immár 20 év óta egyházmegyénk élén álló íőpásztorunkról tudja, mert tudhatja a világ, hogy nem kereste a püspöki magasztos méltóságot, hanem valóban Őt kereste meg az isteni kegyelem hivó szava, az Egyház fejének őrködő szeme s az apostoli király akarata. Mert, ki az egyetemi kathedrán, a kultuszkormány oldalán a hit tisztaságának hirdetésében, a tudományok ápolásában ihlettséggel dolgozott és fáradott, teljes biztosítékot nyújtott már eleve arra, hogy a püspöki méltóság magasán is hű őre lesz Sionnak. jóságos gondozó pásztora nyájának. Az egyház gondozóinak választása, a hívek ezreinek reménykedő bizalma bő gyümölcsöt termett Sión ormán áll azóta, mint egy Áron, mint az újtestamentum főpapja — a püspöki méltóság fényes diszével. Kormányzásának letűnt 20 éve ragyogó betűkkel véste be egyházmegyénk dicső történetébe az igazságot, hogy kegyelmes főpásztorunk a püspöki méltóságot, nemcsak dísznek, do valójában dolognak tekinti. Egyházunknak, szent vallásunknak, a hazának, közügyeinknek, kultúránknak és a tudományoknak hozott áldozatai mindmegannyi tanubizonj'ságai az igazságnak, hugy kegyelmes íőpásztorunk a püspöki pásztorbottal jobbjában nemcsak kormányzott, de valójában dolgozott és áldozott is. Mint törvényhozó: a főrendek illusztris testületében, mint a nagy társadalmi és kulturális mozgalmak hivatott irányitója, a keresztény Magyarország eg}'ik legnagyobb culturálís intézményének székén, a ezent István-társulat ülésein, kath. nagygyűléseinken hallatta tanitó, védő és buzditó szavát. Mint a tudományoknak nagy szellemi Mecenása, mindenütt ott volt fejedelmi áldozatkészséggel, hol annak előmozdításáról szó esett. Egyházmegyéje fiatal papságából szinte gárdát alakított, mely Rómában és Budapesten főpásztorunk áldozatkészségével fárad a magyar cultura szolgálatában. Iskolák, tanintézetek keletkeztek áldozatkészségének nyomában, templomok megújhodása s uj dísze hirdetik Isten dicsőségeért hevülő nag3

7lelkének kifogyhatatlan jóságát. Társadalmi téren : körök és egyletek főpásztorunk buzgalmának és bőkezűségének köszönik létüket és fönnmaradásukat. A szakadatlan munkában, áldásokban és alkotásokban gazdag 20 év története ércnél maradandóbban hirdetik, hogy ez a kor a veszprémi ősi egyházmegye renészanszának kora ! Es most itt állunk a határkőnél ! Hálát adunk Istennek, hogy oly kegyesszivü főpásztorral ajándékozta meg egyházmegyénket. Százezernyi hivő lélekből fakad ma hő fohász az egek Urához, hogy főpásztorunk még sokáig munkálhassa egyházmegyénk javát, Isten nagyobb dicsőségére, a lelkek üdvére és szeretett hazánk javára. Nem lenne azonban teljes az évfordulónak rövid és szerény méltatása, ha kifelejtené magát abból a sajtó, mely egyházmegyénk főpásztorában nemcsak tevékeny, illusztris munkását, de nemeslelkü támogatóját is tisztelheti. Hódolattal hajtjuk meg lobogónkat a nagy egyházi ej edelem előtt s forró szívvel kívánjuk, adjon a Mindenható sok oly munkást a keresztény magyar sajtónak, mint egyházmegyénk püspöke s a keresztény sajtó ügye csakhamar fényre derül ! Hálás kegyelettel üljük meg mi is a 20 éves évfordulót s küldjük hódolatteljes üdvözletünket ama hő kívánsággal, hogy fopásztorunkat sokáig tisztelhessük mint vezérünket, m.nd a magyar püspöki trónuson, mind a sajtó nag3

Tra hivatott világában. Hajtóvadászat a gimnáziumra. Ujabb időben kultúránknak legértékesebb tényezője, a gimnázium ellen valóságos hajtóvadászat indult meg. A vadászat a legvérengzőbb az iskolaév elején és végén. Legutóbb az egyik legelterjedtebb budapesti újság (s melyik budapesti újság nem a legelterjedtebb ?) két vezércikkben ront neki a gimnáziumnak. A cikkíró Szókratesznél is bátrabban szemébe vágja ennek az iskolának, hogy sem nem nevel, sem sem nem tanít. <JSJem bírja — úgymond —• a gyermek karakterét, akaratát nevelni.» Továbbá: »A gimnázium ma valóban nem tesz eleget oktató löladatának sem.» A két cikk pedig, mint a szerző kijelenti, nem a nyári témahiány miatt látott napvilágot, hanem, hogy a nagy közönségbe beleoltsa azt a meggyőződést, hogy a középiskola ügye el van hibázva. Meg fog bocsátani a t. cikkíró, ha kijelentem, hogy első cikkénél üresebb irodalmi terméket még keveset olvastam, mely nem egyéb lég-