Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-08-16 / 33. szám

1908. augusztus 15. fényben, sem a halomszámra gyártott törvények paragrafusaiban, hanem élő intézménj'ekben s áldozatrakész cselekedetekben nyilatkozik meg. Nem a kard, sem a hadi teknika öldöklő szerszámaiban kereste szent István nemzete fennmaradásának biztositékát, hanem a keresztény civilizáció eszközeiben. Ezek lesznek fenntartó oszlopai a jövőben is. Ennek a ker. culturának, ennek a ker. civilizációnak áldozott, a templomok, iskolák alapításával. Századokon át a magyar k'ath. egyház istápolta, védte a szent király intézményeit — kifogyhatatlan bőkezűséggel. Vele karöltve működtek közre nagyjaink. Mindenünk a mink van -— a nagy múltból van ! Hol vannak ma a nagy alapi tók ? Hol vannak- a kath. intézmények áldozatkész támogatói ? Minden intézményünk ma is szent István egyházának áldozatkész támogatásából él ! Ki követi a nagy király példáját a keresztény cultura intézméi^einek támogatásában és fejlesztésében ? Pedig az uj idők még uj áldozatokat is követelnének. Csak a napokban tünt föl a világ előtt a nagy német birodalom fölemelő példája, mellyel alig két 24 óra alatt 2 millió márkát tett le a haza oltárára — nemzeti célokra ! Nálunk culturális és humánus célokra százak is alig telnek. Pedig nemzetünk ereje a szláv és germán tenger között nem a kar és fegyverek erőssége, hanem a cultura hatalmával válhat azzá a gáttá ismét, melyen, a két áradat, miut hajdan a félhold hatalma a magyar hősiességen — megtörik. Ha nem is tehetünk annyit, mint a nagy szent király, vagy egy II. Rákóczi Ferenc a hazáért áldozatt ban, tegyen ki-ki a maga ereje szerint s már is nag}

rot cselekedtünk a hazáért. A nagy szent király áldozatkészsége mellett, fáradhatatlan apostoli buzgalom is kell, hogy az önzetlen munkásság szellemét inspirálja a nemzet lelkébe, hogy a közügyért önzetlenül is tudjunk fáradni. Nobile offícium volt hajdan a közhivatal. Ki tesz ma valamit önzetlenül a közügyekért ? Fehér holló az. Hivatalt, közügyet szivesen viselünk ma a hazáért, ha dus javadalmazás jár ki ellenében. Hol van ma egjr magyar Zeppelin gróf, ki nemzete nagj^ságáért egy élet munkáját és vagyonát kész feláldozni ? Szent István szelleme ihlesse meg a nemzet lelkét. Nagyokét ós kicsinyekét, hogy a nemzet ügyét közös lelkesedéssel előbbre vigyük, azokat az alapokat, melyen ez a nemzet létének biztositékát birja, mint hajdan őseink a félhold ellen, ma egyesült erővel a keresztény cultura erejével védjük meg a nemzetköziség és destruktív irányzatok ellen. Szerb patriárcha. Ugy lehet, mire e .sorok napvilágot látnak, már eldőlt a szerb patriárchaválasz' tá.s sorsa. Mely nem lehet, más, csak a választás megsemmisítése. Mert nem kisebb tekintély követeli ezt, mint. a magyar nyelv joga, a magyarság érdeke. A megválasztott patriárcha ugyanis nem tud magyarul. Maigyar földön Született. Magyar földön nevelkedett. Magyar földön érte el hierarchikus előmenetelének legmagasabb méltóságát. Melyen egy kis földrész lakosságának, a nemzet, egy részének vallása szerint is legfőbb tanítója, irányítója és lelkiyezére. Előmenetelének e hoss"u ideje alatt nem érezte szü ségét annak, hogy a hazaion tartó magyar nemzet nyelvét elsajátító, hogy majdan mint népének lelki vezetője nemzetiségének gyermekeit is arra megtanítsa. Ez a legkevesebb, mit a magyar nemzet mindazoktól megkövetelhet, kik arra tartanak igényt, hogy ebben az országban éljenek, mi több, méltóságokat viseljenek. A patriárchaság pedig a hazai szerbeg3'k?

z legnagyobb méltósága. Közjogi állás. És a szerb «testvérek» erre a közjogi magas méltóságra választottak meg olyan piinpoköt, ki sem a magyar nyelvét nem birja, sem ennek bizalmával nem dicsekedhetik. Sőt épen talán azért választották meg. És ebben látjuk a magyarság sérelmét. Másban is. Abban is, hogy lehetnek még ma is ebben az országban méltóságok, melyeknek funktionáriusai a magyar nemzetnek, tehát az államnak hivatalos nyelvét nem bírják. Kit terhel itt a felelősség? Csakis a ler.ünt, kormányrendszert vádolhatjuk bűnös mulasztással, mely mindezt, a sérelmet behunyt szemekkel nézte. Ha magas méltóságra einelkedhetik valaki az állam hivatalos nyelvének ismerete nélkül, mit várjunk akkor a nép egyszerű gyermekeitől? De ha már a mulasztás megtörtént, rajta kell lenni, hogy az a jövőben pót.olt.assék. Senki ebben az országban állást, avagy méltóságot ne nyerhessen és ne is viselhessen az állam nyelvének ismerete nélkül. Ennyi józan sovinizmust csak megengedhetünk magunknak. Magyar nemzeti érdekből egyenesen esztelenség volna meg nem követelni. Anélkül, hogy a nemzetiségek felekezeti önkormányzatát sérteni kívánnánk, megkövetelhetjük a nemzetiségiek egyházaitól, hogy lelkészeik legalább magyarul is tudjanak. Ha az állam a felekezetek tanítóitól megkövetelheti és pedig joggal, megkövetelheti a magyar nyelv tudását követeljen meg a felekezetek lelkészeitől is legalább ennyit. Mert e nélkül minden magyarosit ó törekvés meddő marad. Az iskolában két tényező, tanitó és pap viheti csak sikeresen előre a magyar nyelv ügyét. Egyik nélkül hiába való lesz a másik minden jóakaratú törekvése! Ha a kormány a taktikázás és ingadozás politikája helyett határozott ós szilárd irányt követ, ebben a kérdéyben éa Talán nem is kell említenem, hogy a bűbájosán szép hely maradandólag bevésődött emlékezetembe s nem éppen szivesen hallottam a kocsis intő szavát, mely arra figyelmeztetett, hogy a vonat Messinába nemsokára indul. Egy-két tekintet a mosolygó Jómtengerre, a tenger különös alakú szigeteire, az ut mellett üiesen tátongó szaracén sírokra, a buján tenyésző kaktuszbokrokra s már lenn a vasúti állomáson szemléljük a sürgő-forgó embertömeget. Egy-két 'óra alatt Messinában, Siciliának egyik leghíresebb kikötővárosában vagyunk. Hasonlíthatatlanul szebb azonban az elénk táruló kép, ha hajón érkezünk. A partot szegélyező épületek olyan hatást tesznek ránk, mintha egyetlen ház állna előttünk. Valóban, a félkörben haladó épületsor egészen egy stílust mutat. Csak az a baj, hogy egyik-másik palota pénzhiány, vagy a gyakori földrengések következtében csonkán maradt s igy a kép hatása nem teljes. Messma már az ókorban kiváló szerepet játszott, Különösen szobrokban volt gazdag. Es ez okozta vesztét. A* római propraetorok között ugyanis sok olyan ember volt, kikben a <műkedvelés» erősen ki volt fejlődve s ahol egy szép szobrot, edényt, drágakövet, gyöngyöt, vagy festményt megpillantottak, azt törik-szakad elrabolták. Ilyen hires műkedvelő volt Kr. e. 73—79-ig G. Venes propraetor, az a zsivány «mükedvelő», a népfosztogatóknak ez a gyönyörűséges példánya, kinek gazságairól M. Tullius Cicero rántotta le a leplet. Egyébiránt ami a mai messmai eletet illeti, az igen kedélyes. Az utcák, árucsarnokok csakúgy hangzanak a vidám énektől. Egy kg. őszi baraclc jul. 20-án 25 krajcárba került, fél liter vörösbor, de nem ám hamisított, 15 kr. volt. Olyan kedélyes, udvarias pincérek nincsenek sehol a világon, mint itt. Különös, hogy sem a magyar, sem a cseh sört nem ismerik. Sörkészletüket a sokkal távolabb fekvő Koppenhágából szerzik be. Egy- 7 decis üveg sör ára 75 krajcár. A palackok ezt a címkét viselik : «Tuborg-beer.» Messinában, niiűt általában Szicíliában és az egész Dél Itáliában, az utcai élet. éjjel a legélénkebb. A vendéglő előtt, az utca közepén megáll valami vándor énekes vagy zenebohóc, rákez;d a nótára s egyszerre hatalmas tömeg verődik össze köröskörül. Elállják az utat, megakad a közlekedés, avval itt senki sem törődik. A fiakkeros is megállítja a lovát, az utcán keresztbe fordul s óraszámra élvez a többivel. Persze a kocsija másoknak is páholyul szolgál. Mikor az énekes elvégezte mókázását, tovább megy egy másik kávéház vagy vendéglő elé, de hallgatói ugyan el nem válunk tőle, Igy közönsége mindig nagyobb-nagyobb lesz és egy-egy szám végén mosolyogva nézi a rongyos kalapjába hulló centesimiket. Aki nem akar fizetni, azt mosolyogva legorombítja, de meg nem haragszik solia. Berger Alfréd fogművész fogorvosi intézete BUDAPEST, VI. Teréz-körut 6. Fogtömések : cement-, porcelláu-, amalgam- és aranyból. Fogak és fogsorok mesteri kivitelben. Szájpadlás nélküli fogak, aranykoronák, hídmunkák és minden e szakmába vágó dolgok készítése. Javítások 3 óra alatt készülnek el. — Villanyerőre berendezve. Junius 25-től kezdve augusztus hó végéig terjedő működését megkezdte. — Fogadó órák d. e. 9—12 és d. u. 2—5 óráig Erzsébet királyné-utca 29. a Schleiffer-féie villában.