Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-08-02 / 31. szám

1903. au gusztus 2. BALATONVIDÉK 5. — Villámcsapás. Nftgy vihar vonult, át a mult hó 28-án Vonyarc-Vash gy fö­lött. A villám több helyen leütött a natár­bau s egy villám a Szt.-Mihály hegyeu álló kápolnát érte. Nagy kárt nem okozott, mindössze a fal vakolatát ütötte le több helyen s két sirkoszorut perzselt össze. — Nagy tűzvész Tapolcán. A mult hó 30 áu óriási itizvész pusztított a szomszédos Tapolcán, mely a szép és virágzó városka negyedrészét elhamvasztotta, hajléktalanná tett ós minden vagyonától megfosztott több száz családot. A borzalmas 'üzvészről a következő tudósitást kaptuk : Délután 2 óra tájbau a város délnyugati részén, a templom közelében kigyuladt egy szalma­fedelü ház. Az erős északi szél a lángokat néhány pillanat alatt átvágta a szomszédos épületekre, ugy, hogy a vészjelre elősiető tűzoltóság már egész lángteugert talált, maga előtt. A lakosság rémülten igyeke­zett féltettebb holmiját, menteni, az oltásra és védekezésre seukisem gondolt. Növelte a pánikot az a körülmény, hogy a tűzol­tóság nagyobb része a szomszédos Diszel községben volt kinn tűznél. Egy negyed­óra alatt már több mint, 50 ház állt Ián gokban. A veszedelem hirére Vanek Gyula máv. ellenőr, tapolcai állomásfőnök 100 emberével és egy feoskendővel kivonult a tűzhöz s egyúttal távirati értesítést kül­dött a keszthelyi, sümegi és csabrendeki tűzoltóságoknak. A folyton erősbülő szél­ben a tüz még tovább terjedt. 8 óra felé már két utca lángokban állt. A környék­beli tűzoltóságok segélycsapatai egymás­után érkeztek be s láttak a munkához, de a megvadult bősz elemnek gátat vetni nem tudtak. A védekezés munkájából derekasan kivették részüket a keszthelyi honvédhu­szárok is, kik aznap ép átvonultak Tapol cán. A tisztikar járt jó példával a legény­ség előtt Báró Majthényi hadnagy, Birk és Belányi főhadnagyok emberfölötti erő­vel dolgoztak s a saját életük kockáztatá­sával több emberéletet mentettek meg a biztos pusztulástól. Hála és dicséret önfel­áldozó munkásságukért. l/ 25 órakor érkezett meg a keszthelyi tüzolióság segédcsapata, két géppel s egy lajt vízzel. Rögtön munkához láttak ők is s az alta'ános fejetlenségben nyugodt és biztos fellépésükkel, fáradhatatlan írunkás­ságulikul, csakhamar részükre hóditolták a közönség rokonszenvét, amelynek ékes bi­zonysága volt az a lelkes éljenzés, mellyel Őket honorálták. Nagy segítsége volt. a keszthelyi tűzoltóságnak az a 20 főnyi épitő munkás, akik ép Tapolcán dolgoztak s föl­dijeik rendelkezéseit hiven és oduadóan teljesítették. Esti 8 órára sikerült végre a tüzet lokalizálni s kezdetét, vette a taka­rítási munkálat, mely egész éjjel s még másnap is tartott. Összesen 172 lakóház, sok melléképület lett rommá. A tűznek em­beri élet, is esett áldozatul. Egy asszony megfuladt a füstben, egy ember és két gyermek súlyos égési sebeket szenvedtek. Eddig a tapolcai tudósítás. Az alábbiakat egyik tüzoltótisztünk, ki ma^a is résztvett a tüz oltásában, mondta el nekünk : Három óra előtt néhány perc­cel kaptuk a tapolcai elöljáróság segélyt kérő sürgönyét. 10 perc nem tollett el, már az állomáson voltunk a szerelvények­kel, de mivel külön vonatot nem adhatod, a főnökség, kénytelenek voltunk bevárni a '/^•kor induló személyvonatot. Vonatuuk fokozott menetsebességgel, alig egy-egy pillanatig állva a közbeeső állomásokon, haladt velünk Tapolca felé, hova félötkor érkeztünk. A táviratilag kirendelt előfoga­tok már vártak bennünket sa gépeket kirakni és ráfogni, csak egy pillanat, müve volt,. A bevonulás már nem ment ilyen gyorsan. A kocsist iitába nógattuk gyorsabb hajtásra, közönnyel eresztette el füle mellett meg­jegyzéseinket, s lovai csak kocogtak. Végre megérkeztünk A mig parancsnokunk je­lentkezni sietett, alkalmunk volt, kissé szét­nézni a füstölgő romok között. Borzalmas, leírhatatlan látvány tárult elénk. A még javában égő házak között fejvesztett, őr­jöngő népség szaladgált, ki ezt, ki amazt vivén kezében, szünet nélkül ordítozva ví­zért, tűzoltókért. Imádkozó, sí ró ós átko­zódó alakok sem hiáuyoztak. De ami leg­először feltűnő volt, nekünk, az az intelligens osztály tétlensége volt. Oly nyugodtan sétál­gattak a romhalmazok közt,mintha nem is a veszedelem tanyáján, hanem valami ó.de­kes kiállítás vagy más egyéb látni való szinhelyéu lettek volna. Dolgozni később se láttunk egyet sem közölük. A helyi fő­parancsnok utasítására a tüz két szélén foglaltunk állást ós sikerült néhány szél alatt levő házat megvédelmeznünk s majd pedig a már égők oltásához fogtunk. Tűz­oltóink és gépjeink poinpásau működtek, csak az volt a baj, hogy vizet nem kap­tunk elegendőt. A kutakból kimerték már ekkorra, lajtok pedig nem voltak. Azaz, hogy edény lett volna, de fogat nem állt elő. A mi lajtunk is üresen állt, az egész idő alatt, senki S3in fogott bele. Gépjeinkbe kannákkal kellett, vizet, hordatnunk. Három óráig dolgoztunk szakad a t'anul, de ez alatt, egy csendőrt, vagy egy hatósági személyt, aki számunkra vizet rendelhetett volna, nem láttunk. Intézkedés egyáltalán nem volt. j Magunknak kellett az ismeretlen helyen I szaladgálnunk s ha Huber Ferenc máv. fő­ellenőr velünk niucs, tán egyetlen víz­hordó kocsit, se kapunk. Az ő érdeme, hogy dolgozni tudtnuk s önzetlen fáradozásáért a leguagyobb dicséretet érdemli. Ugyan­csak az ö szíves közbenjárása tette lehe­tővé, hogy külön vonatot kaptunk vissza­íeló. 8 óra után, mikor már vizet sehol sem kaptunk, visszaszereltük gépjeinket s megtekintettük a tüz által elpusztított, vá­rosnegyedet. Borzalmas látvány volt, me­lyet nem egyhamar fogunk elfelejteni. Az elevenen megsült háziállatok megszenese­dett maradványai borították el az utcákat, az udvarokon kétségbeesetten jajgató asz­szonyok, gyermekek szomorú csoportjai. Szivet,tépő látvány volt az egyik udvar közepén kibontott, hajjal üldögélő asszony, ki egy csirkét és egy siró gyermeket tar­tott ölében. Mindene elégett szegénynek, csak ez a kettő maradt meg. Leírhatatlan pusztulás nyomait láttuk mindenfelé s szinte megkönnyebbült a szivünk, mikor háromnegyed óráig tartó kÓborgá9 után kiórtüuk a romok bötfül. Fáradt, tűzoltóin­kat a város látta vendégül vacsorára, mely­nek elköltése után otthagytuk a szomorú eset színhelyét, s siettünk az állomáson ránk váró különvonathoz. Nem hagyhatom emlit-ís nélkül, hogy az iudulás előtt, Glaser Sándor városbíró a város közönsége nevé­ben meleg hangú köszönetét tolmácsolta alparancsnokunknak, valamint azt, seui, hogy elöfogat hiányában Ricsováry Béla őrnagy ur szives engedelmével honvódhuszárok se­gítették gépjeinket az állomásig húzni. — Fogorvos Med. umv. dr. Blum Róbert Budapestről, ki tavaly is Készt, helyei) a Schleiffer nyaralóban (Erzsébet­király nó-ut) rendelt, értesiti Keszthely és vidéke nagyó'.demü közönségét, hogy a «Huugária> szállodában megkezdte fogor­vosi ós fogtechnikai rendeléseit. — Halál az utcán. A mult hó 31-én Rechuitzer Salamon ismert gabonaügynököt, a Kossuth Lajos utcán szívszélnüdés érte. Halva szállították lakására. — A Vegyi Ipar utolsó száma, a ha­zai gyümölcstermelés örvendetes haladására való tekintettel, azokat az eljárásokat is merteti, amelyek csekély költséggel és arány­lag egyszerű berendezéssel kitűnő minőségű gyümölcskonzervek készítését teszik lehe­tővé. A «Vegyi Ipar» ugyanezen száma a szabadalmak értékesítésének kérdésével is foglalkozik, megjelölvén azt, az utat, me­lyen a találmányok értékesítésében oly já­ratlan feltalálóinknak haladniok kell, hogy a találmányaiktól várható erkölcsi ós anyagi haszon nekik, nem pedig a szabadalmi hié­náknak jusson osztályrészül. Figyelemre­móliók még e szám műszaki és egyéb hí­rei, valamint, a kőolajsól szóló oikke is. Mutatványszámokat, szívesen kiild a lap kiadóhivatala: Budapest, VII., Kertész-utca 34. szám. — Elütötte a kocsi. Kedden délelőtt az alsópáhoki bérgazdaság tejeskocsija a Hajdu-utcáü elütött egy 60—70 éves öreg­asszonyt, ki az esésben csipőcsontját törte s kezén ós arcán súlyos zuzódásokat szen­vedett. A súlyosan sérült asszonyt a kór­házba szállították. — Lezárták a sertéspiacot. Az ismé­telten jelentkező sertósvész miatt városunk­ban a heti sertéspiacot lezárták. — Elragadták a lovak. Csaknem ha­lálos kimenetelű szerencsétlenség történt mult szerdáu a vasúthoz vezető uton. Dél­után ugy 5 óra tájban Vég József, Berónyi Béla szállító kocsisa, egy árukkal megra­kott kocsival ment az állomásra. A régi állomást elkerülve, a meneteles uton, nem tudni mitől, a lovak megbokrosodtak, sebes vágtatásban haladtak lefelé, miközben a nagy teherrel megrakott kocsit, egy az ut mellett levő ütköző gerendáuak vitték. Az erős összeütközés a már amúgy is egészen az ut szélén levő kocsit feldöntötte s a kocsist a lovak alá temette. A szerencsét­lenül járt embert a segély kiáltásra oda­sietök húzták ki a lovak alól ós az állo­másról előhozott hordágyon a kórházba szállították. Sérülése súlyos, de nem ve­szélyes. Neumark Béla dr. kórházi orvos véleménye szerint két hét alatt felépül. — A <Vasárnapi Újság» augusztus 2-i száma 26 képpel jelent meg, melyek nagy­részt, a heti eseményekre vonatkoznak. Ere­deti féuykópfölvóteleket közöl a londoni olimpiai versenyekről, a nyugati pályaud­varról, melyet közelebb át fognak alakítani ós kibővíteni, a törökországi eseményekről a most elhunyt kiváló festőművészről, Pál­lik Béláról, pompás nyári képet Neogrády Antaltól, továbbá sok egyéb illusztrációt. Költeményeket Szabolcska Mihály tói ós Lampórth Gézától közöl e szám, továbbá novellát, Vértesy Gyulától, s emellett Krúdy Gy. eredeti és Fogazzaro fordított regényé­nek folytatását is közli, ezeken kívül még sok egyéb olvasni való szokásos rendes rovatok egészítik ki a szám tartalmát.Irodalom és mű­vészet, Közintózctek s egyletek, Sakkjáték, Kóptalány, Egyveleg stb. «Vasárnapi Új­ság* előfizetési ára negyedévre 4 korona, a • Világkróniká«-val együtt 4 korona 80 f. Megreudelhető a »Vasárnapi Ujság« kiadó­hivatalában (Budapest IV.. Egyetem-utcza 4.) Ugyanitt megrendelhető a »Kópes-Nép­lapc a legolcsóbb újság a magyar nép szá­mára, félévre 2 kor. 40 fillér. N Y I L T T E R.*) *) E rovatban közlöttekért nem vállal fe­lelősséget a Szerk. Minden külön értesítés mellőzésével Vermes Gyula és neje fájdalom­tól megtört szívvel tudatják, hogy felejhetetlen kedves leányuk, Bözsike, életének 4-ik évében hosszabb szen­vedés után f. hó 1-én d. u. 3 órakor jobblótre szenderült. Temetése hét­főn d. u. 2 órakor lesz. Laptulajdonos : Bontz József Felelős szerkesztő : Németh János. Kiadó : Sujánszky József ^Itóíorl^erél^pdr kifogástalan üzembiztos ál­lapotban zajtalan, féll^önn^ü, 195 forintért eladó. = £im a kiadóhivatalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom