Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-26 / 30. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. julius 26. 30. szám. BAL TOHVI PolitiKai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és. reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Vasárnapi munkaszünet. (*) Hiányos lesz mindaddig a törvényhozás szociális munkássága, mig a teljes vasárnapi munkaszünetet törvénybe nem iktatja. Valójában nem is tudjuk magyarázatát adni annak a huza-vonának, melylyel a kormány e kérdés törvényhozási megoldását halogatja. A vasárnapi munkaszünet kérdésénél sokkal nehezebb és bonyolultabb szociális jelentőségű kérdést szinte ex abruptó vitt a kormány a törvényhozás elé s emeltetett is törvénnyé. Mondhatni országos és közóhaj ez s éppen a legérdekeltebb körök, a kereskedelmi alkalmazottak állandó mozgalma is mutatja actualitását. Még is még mindig késik. Holott igazán semmi kifogásolható, komoly és számba vehető ok fenn nem forog. Kereskedelmi és gazdasági kifogások abszolúte nem állhatnak meg. Világos példa erre a világ két leghatalmasabb kereskedő és ipari állama: Anglia és az Egyesült-Államok, hol a teljes vasárnapi munkaszünet már rég törvényileg van biztositva. Ipara és kereskedelme a virágzás és nagyság oly fokán áll, meiy a mi legszebb álmainkat is túlhaladja. Mit sem ártott neki a vasárnapi munkaszünet! Sokkal több munkanap vész el az örökös sztrájkok miatt azokban az államokban, melyek nem tudni mi okból, nem birnak elég erkölcsi bátorsággal, hogy a vasárnapi munkaszünetet törvénybe iktassák ! Közgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekek csorbitásáról beszélni a fenti államok példája után, valóban naivitás lenne. Ellenkezőleg, különösen a szegényebb munkásnéposztály közvagyonosodásának lenne hatalmas emeltyűje a vasárnapi munkaszünet, természetesen, ha ez Anglia és Amerika példáján a korcsmákra és pálinkamérésekre is kiterjesztetnék. Ha valahol, hát nálunk a munkásság szinte már elfajult vasárnapi korcsmázásánál szenved ennek közgazdasági érdeke, mikor egész heti keresetét egy vasárnap elpocsékolja. Nálunk a közgazdasági szempont mellett népünk sajátságos szangvinikus temperamentuma is az általános vasárnapi munkaszünet mellett érvel. Sehol a világon annyi kihágás, korcsmai és utcai verekedés és duhaj kodás nem fordul elő e napon, mint éppen minálunk. Falun és városon egyaránt. Hogy többet ne emlitsünk, ott a kolozsvári véres eset! De hány még ezenkívül az országban ? Ugyan, kinek áll érdekében ennek a vasárnapi korcsmai duhajkodásnak további fönntartása ? Vagy oly olcsó az emberi élet és a polgárok biztonsága, hogy a vasárnapi szeszfogyasztást előbbrevalónak tartjuk ? Zugolódunk a külföldnek felőlünk táplált balvélekedése miatt ? Kár pedig, mikor magunk adunk tápot ennek a korcsmai duhajkodások és az iszákosság vasárnapi lehetővé tételével. A számtalan nyomós érv között ez egymaga is elegendő volna, hogy a kormán}'t a vasárnapi munkaszünet törvényhozási biztositására sarkalja. Ha még hozzá vesszük a szociális szempontot is, mely a munkásnépet a vasárnapok megszentelésével kellő nyugváshoz juttatja, szinte fölöslegesnek tartunk minden egyéb más nyomós indokot. Reméljük az őszi ülésszak e kérdés rendezését is meghozza. Szterényi legutóbb tett nyilatkozata legalább e reménykedésre jogoA BALATON VIDÉK TAHCAJA. 3 a ls u k Kakukmadár szállóit a fára, Mi ép a ház előtt ülénk, S a hársfa dús lombkoronája Hűs árnyat terjesztett fölénk. Te. átöleltél s játszadozva Csattogtál vigan, kedvesen, S én megkérdém a jós madártól: < Mondd, meddig él a kedvesem?» A kakulc kiáltani kezdett, S tán százat is szólt, ugy lehet, S én újra kérdem'. <íelélj arra, Hogy meddig szeret engemet?» A kakulc ismét megszólalt, de Osalc egy-két hangot hallatott, Aztán elszállt... S te sirva mondtad'. <Ne hidd, a lcalcuk hazudott.» Aztán esküdtél mindenekre, Hogy a szerelmed végtelen, Hogy én lehetlek csak boldoggá A jósolt hosszú életen ! . . . Most, hogy másnak Icaijába nyugszol, (tí boldogságom igy elmúlott) Jut-e eszedbe olykor-olykor, Hogy nem a kakulc hazudott ? !.. . —s —a. Uti levelek. i. Messina, 1908. jul. 20. A tenger és Itália szeretete másodszor csalogatott ide a Földközi-tenger mellékére. Mikor e sorokat írom, már majdnem egy hete, hogy a tenger lakója vagyok. Lakásom a «Mátyás Király» nevü kereskedő hajón van amely az «Adriá»-nak egyik jobb hajója. Kétezerötszáz tonna teherrel még könnyen hasitja az isteni tenger kék habjait. Csak az a baj, hogy a kabinok a hajó farán vannak! s igy a tenger háborgását sokkal jobban érezzük, mintha a hajó közepén laknánk. Kapitányunk elég barátságos ember a neve Basics Péter, persze horvát. Sajnos az egyetlen magyar tengerhajózó társaság főbb alkalmazottjai ma még majdnem mind derék horvát testvéreink közül kerülnek ki, akik, mint ismeretes, ugy szeretnek bennünket, majd megesznek. A harmadik kapitány, az egyik kormányos, meg egy tanuló s mi hárman képviseljük Magyarországot. Pedig bizony a magyar ember kitartásánál, bátorságánál, világos eszejárásánál fogva a tengerészeti pályára is kitűnően beválna. Gyakorló helyül ott volna a'Balaton és nagyszámú folyóink. Igen is, a Balaton, mely nem] egy tekintetben igazán hasonló a tengerhez s éppen nem nagyképüsködés, ha Magyar Tengernek nevezzük. De rátérek utazásom ismertetésére. Szép, csendes, holdvilágos éjjel hagytuk el a fiumei kikötőt jul. 14-én. Hajónk gyomra rengeteg deszkát, hordót stb. nyelt el s i^y csak természetes, hogy 4—5 órai késéssel indultunk. Másnap reggel már élveztük a tenger szépségeit. Egymásután tünt fel S.-Andrea, Brusi s az emlékezetes Lissa sziget. Legmeglepőbb volt mégis Pomo, egy egészen magányos sziklasziget, mely 60—70 méternyire emelkedik ki a tenger szine felett és szomorúan, elhagyatottan, mereven bá-