Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-10-18 / 42. szám

2 BALATONVIDÉK 1908. október 18. szabadelvűbb korszak következik, amely alatt fel fog virágozni ez a két tartomány, amely de facto nem is, azonban de iure a magyar szent korona országaihoz tartozik. Tehát a helytartó állását is magyar emberrel kell betölteni, aki a magyar korona jogait védeni fogja. Az állás kényes, hisz a horvát, szerb és moliammedán ellentétes politikai törekvések, felekezeti súrlódások, erélyes, igazságos és tapintatos egész férfit kívánnak; tehát ide népszerűség is kell, mert anélkül az annektált tartományokkal boldogulni nem lehet. A régi rendszer emberei nem alkalmasak többé, a bosnyák Bach-korszak is véget ért. Ü. magyar kormánynak a kiegyezési törvény döntő befolyást biztosit Bosznia-Hercegovinában, az uj alakulás után ennek a befolyásnak még növekednie kell, tehát az uj helytartó személyében is a magyar kormány akaratának kell győznie. Ha a kormány Zichy János gróf személyében tesz a koronának előterjesztést, roppant tapintatról tesz tanulságot, mert az ő személye alkalmas lesz, hogy az állapotok konszolidálódjanak és a magyar korona történelmi jogai érvényesüljenek. Zichy János grófot, mint jövendőbeli bosnyák helytartót lelkesen üdvözölheti minden magyar ember. L. Z. dr. Csak egy virágszálat ! Hogy csak egy virágszálat adjunk a halottak koszorújából a lialál jegyeseinek élete visszaváltására, — ezzel H jelszóval nagyszabású akció indul vármegyénkben és váró unkban. Vármegyénk alispánja nemes szivétől indíttatva, maga vette kezébe a belügyminiszter által engedélyezett köuyöradouiánygyüjtést. A vármegye összes főszolgabíróit fölliivta közreműködésre. Es ennek a buzgóságnak köszönhető, hogy még a legkisebb falucskában is megindul az egyesület gyüjtőtarsolyába a gyűjtés. A tarsolyok Ízléses kivitelűek, oldalukon ezzel a fölirattal : «Adakozzunk a tüdőbetegeknek.» Van egy nyílásuk az adomány befogadására. E hó 24 ón indul meg a gyűjtés s jélja mintegy száz szegénysorsu folyamodó tüdőbeteget azonnal szanatóriumba helyezni, ezenfelül uj intézményeket, főleg dispensereket létesíteni a tüdőbetegeknek. Minden egyes ridikülbeu megszámlált összeget az .egyesület hivatalos lapja külön nyugtáz. Örömmel írjuk, hogy az emberszeretet nemes versenyében a mi vármegyénk és városunk elöljár s nemeslelkü hölgyeink a temetői gyűjtést is kezükbe vették. Városunkban a gyűjtést Takáoh Imréné úrasszony elnökletével egy lelkes gárda vigzi, amelyue'< névsorát legközelebb közölni fogjuk lapunkban. Hisszük, hogy városunk áldozatkész közönsége tekintélyes összeget fog juttatni a halál jegyeseinek megmentésére. Analfabétád és a választójog. (*) A mindinkább ismeretessé vált választói jog reform.tervez.ete szerint választó lesz minden 24 éves magyar állampolgár, ki anyanyelve szerint iini, olvasni tud. A pluralitás elve szerint többes szavazattal foguak biini azok az állampolgárok, kik vagyonuk és intelleotualis képességük, hivataluk, vagy állásuk után arra jogosultsággal bírnak. Azok az állampolgárok pedig, kik vafry táját, hanyagságuk vagy szülőik könnyelműsége, vagy egyéb körülmények miatt a culturális haladás és műveltség legelemibb követelményeinek : az irás és olvasásnak áldásaiban nem részesülhettek, analfabéta honfitársaink csak közvetve vehetnek részt a törvényhozásban, amennyiben a tervezet szerint csak 10 analfabéta bír egy szavazati joggal s ezt is közvetve, megbízott utj«n gyakorolhatja. Lássuk most már hogyan áll ez a szavazati egyenlőség a gyakorlatban. Kulturális haladásunk nem nagy dicsőségére Magyarországon a 24 éven felüli férfiak között,'az analfabéták száma egy millió 200 ezer. É rengeteg számbólj csak 10 ember jöj számításba. Csak 10 ad egy sznvazatot, megbízottja utján. Mig 10 ezer gazdag bankár és tőzsér 80 ezer szavazatot, fog leadni, addig 10 ezer analfabéta ciak egyezer vokssal vesz részt a törvényhozásban. Vagyis harmincszor kevesebbel, mint azok a többnyire nem magyar fajú baukárok és tőzsérek, kik speculatió utján összeharácsolt tökéjükön kívül alig szereztek valami érdemet e feltűnő megkülönböztetésre. Szerencsétlen analfabéta polgártársaink pénz és véradóval szolgálják a haza ügyét s most, mikor e hazában úgyszólván mindenki polgárjogainak legszebbikéhez jut, habár talán idegen földön született, idegen fajhoz tartozik, a hazának szolgálatot semmit sem tett, de mert megszerezte az állampolgári jogot, jogot szerzett az állam sorsának intézéséhez esetleg többes szavazattal is. Megvalljuk, mi ezt, sem a törvény előtti egyenlőség, sem a szavazati jog egyenlőségének nagy elvével összeegyeztetni nem tudjuk, sem méltányosnak nem tartjuk. Mert az egy millió 200 ezer analfabéta közölt, a tőzsgyökeres magyarságnak, anuak a magyarságnak há

1 térbe szorítását, látjuk, mely dacára kulturális elmaradottságának, a nemzet testének egyik legromlatlauabb, legegészségesebb, vallásához és hazájához legraeaszkodóbb része, mely rész jóban-rosszban a haza hü fiának mutatkozott. A törvénytervezet e rendelkezését mégis értjük. Mindenesetre magasabb állami szempontok vezették Andrássj t ez intézkedésénél. Azonban 1 ármint méltányoljuk a kormány elővigyázatosságát, nem vonhatjuk meg sajnálatunkat az analfabéta-magyarság e jogának megszólítása miatt. Egybeu ezt a kivételt állandó ütköző pontnak tartjuk, melyen a jogsérelmet szenvedők elégedetlensége fog sziporkákat hányni. Sajnáljuk őket a lealázó megkülönböztetés miatt, is, mely a többi irni-olvasui tudó polg-iroktól elvalasz'ja s mintegy másod, vagy harmadrendű polgároknak deklarálja. De hát rajtuuk áll, hogy ennek orszólt nekihevülve — egészen uj életet kezdenénk. A pénz harmad részén birtokot vásárolnánk, pár ezer rubelt felemésztenének a rögtönös kiadások, egy kicsit utazuánk, szórakoznánk, a többi pénzt pedig eltehetnénk valami jó helyre, ahol bőven gyümölcsözik. A birtokvásárlás eszméje csakhamar megnyerte az asszony tetszését is. — Valahol Orlov környékén vennénk földet — fűzte tovább gondolatait Petrov — ott még nyaralóról sem kellene gondoskodni s a befektetés is jövedelmezne. S e gondolatra olyan melege lett, hogy hűsítőt kért. Kicsibe mult, hogy szót nem pattant a boldogságtól. A fantázia nagymestere, ezer meg ezer káprázatos, ragyogó képet festett pár pillanat alatt Petrov felizgatott agyába. Nem gondolt semmire, csak arra, hogy nem kell többé a pipafüstös, romlott levegőjű hivatalba járnia s bucsut mondhat a porlepte iratcsomóknak. Milyen élvezet lesz ott künn a mezőn, az erdőn, ha naplemente után füiödhetik s gyönyörködhetik a halak kergetődzésébeu. Fürdő után egy csésze illatos tea, a'zután pedig elmegy sétálni, vagy a szomszédokkal szórakozik. — Bizony legeslegjobb lenne, ha birtokot vennénk! — ismételte meg az asszony. A jó Petrov nem is hallgatott rá. Beleképzelte magát egy hűvös, esős, borongós őszi estbe, amikor séta után kétszeresen jól esik egy-két pohár vutki. Megindul az eső. Szomorú, egyhangú lesz az élet. Nem lehet sehová sem menni, otthon kell ülni s hallgatni meghúzódva a kályhasarokban az esőcseppek egyhangú kopogását Szinte összerázkódott ettől a képtől. Már előre gyilkolta az unalom. Hirtelen mást gondolt hát s igy szólt: — Te asszony, tudod mit ? Elmegyünk külföldre. Arra gondolt, elutazik valahová Olaszországba, vagy még tovább, le délre, a tengeren tul Afrikába . . . jiigyiptomba. Marja, a hü hi'ves még meg is cirógatta érte a borotvás állát s nem győzte dicsérni a tervet- Nagyszerű eszme ! Pompás! Oh mily régi álmom valósul meg. Olaszországot, Nápolyt látni és . . . és ... ós talán most már megnézheted azt a sorszámot is. — Azonnal, drágám, azonnal! Csak még egy pillanat! Fel s alá sétált a szobában s a képzelete szabadjára eresztett madárként csapongott. Most már arra gondolt, hogy ha a felesége is vele utazik, hogyan, mint lenne akkor ? Jaj csak azt ne ! Inkább egyedül, vagy valami csicsergő, vidám növel kelne útra, csak olyan asszonnyal nem, aki mindig a gyerekekre gondol s kitörik a foga, amint a kopekeket hozzáverdesi. Borzadva gondolta el feleségét a rengeteg sok utipodgyász között, amikre mind neki kell gondolnia, neki kell gorombáskodnia hordárral, kocsissal, vasutassal, hajóslegénnyel az egész világgal a felesége zsémbeskedései miatt. Miért is van hát az az ostoba sorsjegy. Egyszerre megváltozott. Olyan üdének, elevennek, duzzadónak és fiatalnak érezte magát, mint ezelőtt harminc évvel s jól szemügyre véve a felesége arcát, mindig több ráncot és foltot vélt azon fölfedezni. Mit is csinálna külföldön a felesége. Unatkoznék, tönkre lenne téve minden szórakozása. Inkább azon a pénzen segiti a felesége rokonait, mert ugy is egészen bizonyos, hogy megrohannák. Pedig, de gyűlöli valamennyit. Még a felesége arcát is kiállhatatlannak találja. Es amint igy évődött magában, arcáról eltűnt a mosoly. Szinte ellenszenvvel tekintett feleségére, aki nemkülönben hasonló pillantásokat vetett most már rá. az ő gondolatai is azon jártak, hogy miként lehetne a pénzt kellemesen felhasználni. Férje goudolatait leolvasta az arcáról. Hogyisne! — szólt hevesen, — Talán elköltenéd a pénzemet haszontalanságra ? Azt ugyan nem fogod olyan "könynyen a karmaid közé kaparintani. Petrov erre a szóra belemerült az újságba s szinte felragyogott az arca. — Jól van, jól. Neked adom a pénzedet! Viheted már. Szét is oszthatod a testvéreid és rokonaid között. A 6888-22-őt húzták ki, nem a 12-őt. Egyszerre eloszlott a remény is, harag is s a szobában sötét lett. Szűknek, alacsonynak találták a megszokott lakást s napjaik végtelen unalmasak lettek. Hát még a dohányfüstös iroda s a poros akták. — Ördög tudja — tört ki egyszer Petrov idegességében — ahová csak lépek, mindenütt valami rongy, vagy papírdarab kerül a lábam alá. Nem söpörsz te ebben a szobában ? Azt akarod, hogy végkép kiszökjem a világból ? . . . Jó. . . Elmegyek ! Elmegyek és felakasztom maga| mat a legelső fára.