Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)
1908-10-04 / 40. szám
2 BALATONVIDÉK 1908. október 4. lenségünk egyik gyümölcse. Szervezetlenebb osztálya társadalmunknak alig van a gazdaosztálynál. Fataliz. xnussal határos nemtörődömsége immár szinte közmondásos! Csak természetes, ha mások határoznak és rendelkeznek róla és nélküle. Másik nagy baja borászatunknak az alkohol, a pálinka hihetetlen mértékű használata s kelendősége. Egymást érik a pálinkás lebujok és butikuk. Botrányosan és megdöbbentően emelkedik az alkohol áldozatának száma. Még sem látunk kormányunknál sem valami bátor és céltudatos törekvést az alkoholveszedelem elhárítására ! Minden gyanúsítástól távol még sem tévedünk, ha itt is egyesek és a finánc érdekek esnek döntő sulylyal a latba a pálinkamérések sürü engedélyezése mellett! Nos ! Két urnák nem lehet szolgálni — a magyar népet menteni, a bor értékét növelni, meg az alkohol forgalmát is favoiizálni—képtelenség. Pedig nálunk ez is megy. Csakhogy szőlősgazdáink az ily Janusarcu politikát nem igen köszönik meg. Nem azt sem, hogy a nemzeli kormány annyira sem tudott haladni a vasárnapi munkaszünet szabályozása körül, hogy legalább a pálinkáméréseket záratná be vasárnaponkint. Folytathatnánk még. De minek! Ennyi is elég, hogy bortörvényünk alapos és radikális revizió alá vétessék, még pedig ne évek múlva, mikorra már gazdáink belepusztulnak a bő Isten áldása mellett is boraikba, hanem azonnal. Hallogatásra idő nincs. A bortörvény revíziója megérett, meg kell azt csinálni. Addig minden bő termés mellett is savanyúan szüretel a gazda olcsó bort — a drága hordóba ! Delegációk előtt. Keszthely, 1908. olet. 3. Végtelenül mozgalmasnak Ígérkezik az idei öszi delegáció, amelynek üléseire nemcsak monarchiánk, hanem egész Európa figyelui fog. A miniszterek idegességét mi sem jellemzi jobban, rniat az a körülmény, hogy a delegációk összehivasának időpontját el kellett halasztani. A szokatlan érdeklődés főoka, hogy Törökország ügyeit, a revali, isohli és marienbadi találkozásokat, valamint a zsandzsák-vasut építését és — last not least, — Bosznia Hercegovina helyzetének rendezését fogják vita tárgyává tenni. Különösen az utóbbi kérdés az, amelyet okvetlenül rendezni kell, mert különben elvesztjük az okkupált tartományokat és a forradalom a nagy szerb agitáció következtében könnyen felütheti feját, A vezető körök a boszniai helyzetet nem ismerik, a nép kívánságait nem értik, másszóval oly fejetlenség uralkodik, amely nevetséges. Burián István báró közös pénzügyminiszter megmutatta, hogy képtelen a boszniai ügyek további vezetésére, bukása befejezett tény. Baerenzeither volt osztrák kereskedelmi miniszter kijelentette boszniai ut.ja alkalmával, hogy az osztrák delegáció minden rendelkezésére álló eszközzel küzdeni fog Burián ellen. Nem osoda, hisz aki figyelemmel kisérte Kállay óta a boszniai gazdálkodást, BZ megdöbbeu, mert a helyzet, teljesen megváltozott, a lakosság túlnyomó több sége ellensége monarchiánknak; a sarajevói kormánynak nincsen tekintélye s csak a nagyszámú katonaságnak és csendőrségnek köszönhető, hogy eddig komolyabb összeütközésre nem került sor. Ez Burián politikájának a következménye. Nem ismerik tanácsadói az országot, nem is akarjáí. Burián sohasem érintkezik senkivel, hanem évente egj'szer lemegy szemleutra az okkupált tartományokba, természetesen az egész idő alatt a kies Ilidzse fürdőben tartózkodik, ahol nem érintkezik senkivel, sem beusziilöttekkel, sem hivatalnokokkal ; panasszal, ügyes-bajos dologgal nem lehet elébe jutni ; pár tanácsadója pedig a bécsi közös minisztériumban azt teszi, amit akar; a jelenlegi osztályfőnök a tanácsosok, kiknek személye gyűlölt odalenu a Száván tul s kik ennek dacára teljhatalommal dirigálják Bécsből az okkupált tartományok ügyeit, pedig nem is ismerik a helyzetet ; ezek az urak szinte uralkodói hatáskörrel vannak felruházva, nem osztályfőnökök, hanem basák, kiknek neveit a boszniai nép csak káromkodva ejti ki. Ezek azok, kik nemcsak hogy felforgatták tövestül a boszniai viszonyokat, hanem tönkretették ezen tartományokat,. A delegációknak első kötelessége lenne számonkérni mindent Buriántól ós a kompromittált egyének eltávolítását követelni. Persze a miniszter mit sem tud, mert, egész szemleulja nem egyéb, mint nyolc-tiz napi kényelmes fürdőzés Ilidzsében. Az önkormányzat kérdését sem lehet továbbra elodázni ; azt meg kell oldani, nehogy a bosnyákok idegen hatalmi beavatkozással maguk oldják meg. Persze kényelmetlen s kényes kérdés, a régi éra egyéneivel nem oldható meg. Modern, szabadelvű, független ós becsületes emberekre van szükség, kik nem a saját érdeküket s a miniszter kegyét szolgálják, hanem a monarchia, különösen Magyarország és a bosnyák nép érdekeit. . Bosznia és a Hercegovina helyzete köz- és nemzetközi jogilag is rendezendő. Hisz 30 óv után csak tudni kell, hogy kié azok a tartományok : a török szultánéi-e, vagy az apostoli magyar királyéi ? Égy pillanatig sem lehet, efelett gondolkodni. A miniszternek azonban be kell járni az országot, a néppel érintkeznie, a tisztviselői karral beszélnie. Ilidzséből ós Bécsből, talpnyaló kegyencek és lakájok adatai alapján sem lehetett világos képet nyernie a helyzetről. A nép gazdasági krizís előtt, áll, a nagy adók, a rosz termés, a törökös közigazgatás, a kivándorlás, minden oldalról nyomják. S ha valaki : újságíró vagy hivatalnok ir, beszél, őszintén feltárja a helyzetet, kiutasítják vagy kitoloncolják, ha csak épen be nem csukják. Ez nem politika, ez öntudatlan s céltalan lavirozás, nincs értelme éa harminc évi nehéz kulturmunka eredményét semmivé teszi. A delegációknak erőnek erejével dűlőre kell vinnie a kérdést, ha Buriánnal nem, ugy ellene ; uj ember kell a közös pénzügyminisztérium élére. Aki nem fogna a horvátokkal, holnap a szerbekkel, aztán meg a mohammedánokkal tartani, miután lesz a költők lantján Keszthely, mely akkoriban hazánk legemlegetettebb városa volt, kis Athóna stb. A XVIII. század végén keletkezett, énekek fennen magasztalták Festetics György gróf lángoló hazafiságát. Nála nélkül alig született balatoui költemény, «Ki gróf Festetics György szép lelke mértókét Keresi, kérdje meg Balaton vidékét, E tájt, melly Édeunó alkatott, általa. Mellynek ő hív attya, s megáldó angyala,» énekli Kis János, a későbbi superintendens, 1799-ben. Kis J. testi lelki barátja, Füred jókedvű poétája, Horváth Adám «Balatoni Veszedelem* c. versében leföst.i az 1789. junius 23-ikí rémes vihart, melyhez hasonlót máig sem ismerünk. Csokonai Vitéz Mihály pedig kit keserű sorsa a szenvedésnek édes gyermekévé avatott, Tihany közelébe érve, elsirta lelkének fájó kétségbeesését s a szép vidék szemléletébe szinte elmerülve felavatta magát a Buiaton egyik legnevesebb lantosának. Az említettem költői termékek tehát, már a XVIII. század végén zengik a Balaton szépségét. A XIX. század elején Festetics Öy ö l'gy gróf irodalmi ünnepei (1817-1819.) újra a Balaton felé irányítják költőink figyeimét. Kisfaludy Sándor balatoni regéinek óriási hatása egy-két évig mintha elnémította volna a többi magyar költőnek a Balaton szépségét zengő húrjait. Mintha senki sem merte volna az akkori magyar közönség áhítatos figyelmét megzavarni. Minden szem Csobánc. Tátika és Somló felé fordult. László és Rózsa szomorú sorsa könnyeket, fakasztott, ahol csak felzeugett: «ÜHy mellém a kandallóhoz. . .» De a múzsák berkében nemsokára itt, is, ott is félharsog a dal. Berzsenyi lelkesedve szemléli a keszthelyi «bölos» halhatatlan alkotásait. Festetics mozgalmas életet teremt az irodalomban, de anyagi téren is óriásnak mutatkozik. Megalapítja a Georgikont. Horatius tanítványa meghajlik a nagy érdemek előtt. Ha Festeticsre nézett, kinek «lelke perikiesi századnak született*, meg kellett látnia a Balatont és Keszthelyt, is. Meg is zengi mind a kettőt görögrómai versmór'ékben, de annál tüzesebb, hazafias érzéssel. Büszkén izeni Matthisson hires német költőtársának: «Nézd, valamerre veted szemeid, szép minden előtted.* Hálás szivvel magasztalja a fü'-edi kutat, mely <sebeire aeglei balzsamot áldva önte.» Ez a füredi kútnak első költői reklámja. Csokonai «A tihanyi echóhoz* c. versében Füredről osak mint mulató helyről emlékszik. A Balatonvidéknek eg3'ik legszebb költői leírása Kis Jánosnak «A Balatoninellyék» cimü verse 1825-ből, melyben a Balatonnak és vidékének legelrejtettebb szépségei is feltárulnak. Ugyan ebben az évben itta Dukai Takács Judit «A Keszthely vidék leirása» o. költeményét. A némelyektől érdemén felül magasztalt költőnő Igaz Sámuel Hébé-jét gazdagította ezzel a költői leírással, melyben azonban nincs meg a kívánatos lendület. Igen fontosak azok a kéziratban maradt költemények is, melyek 1820-ban Festetics György gróf halálának első évfordulójára készültek. Ezek nemcsak Festeticset siratják el, hanem a Balatont is inegóueklik. Ez irók közé tartozik : Sztrókay Ignátz a nemes magyar társaságnak rendes titoknokja, Fichtner Ferentz könyvtárnok, Károlyi János, Szabó Pál, Barsenyi Farkas, Vidos József. Virág Benedek, a hires ódairó is többször megemlékszik a . Balatonról. Ruszék József keszthelyi plébánoshoz irt epistoláját igy fejezi be : «. . . kedves előttem Versed. Még többet várunk. Példának okáért (kérlek ezért ne neheztelj rám) a keszthelyi tengert írd le vagy^ a Badacsont. Örs és a zirci Bakonyság. Es mi nem ? illendő tárgyak tolladra lehetnek.* Bacsányi 1798 bau «A keszthelyi hajóra* c. versébeü lelkesedve emlegeti a nagy grófot, ki vitorlás gályát járatott a Balatonon. A haza haladásáért hevülő költő e hajóban, mint kis példában, a magyar föld nagy népének ujulását., haladását látta, Ugy látszik, erre a hajóra céloz az egyik kéziratos költemény, mely Festetics elhunytát, siratja: «Zugj, te is, Balaton tava, te oh! kies vidéke Keszt helynek; megilletőd vén sirasd Tihany környéke Festeticset, kit, szerettél, ki reményed táplálta, Örömeit, az életben benned ki feltalálta.
