Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-12 / 28. szám

19 03 . julius 12. BALATONVIDÉK 3. ez : mutatja a Gazdák Biztosító Szövetke­zetének 8 éves fennállása és munkássága. Igy átreformálva, a biztosítás nagyon sok pénzt hagyna meg a biztosító felek zsebé­ben. Más és sokkal előnyösebb intentiói vannak a szövetkezetnek, mint a részvény­társaságoknak. ü szövetkezetek a tagjaik elönyeért dolgoznak, a részvénytársaságok pedig egyesek érdekeit szolgálják. Ez a múltban, legkivált a biztosítási téren jó ós jogosult volt, jogosultnak ugyan még ma is jogosult, de nem jó, sőt a biztosító fe­lekre egyenesen káros. Ezt mindenki tudja és érzi, .segíteni ezen a bajon még sem akar, pedig módjában volna mindenkinek, abban készséggel támogatna kötelességsze­rűen minden törekvő embert a Gazdák Bizt osito Szövetkezete. Amilyen ifjú ez az intézmény, olyan számottevő annak va­gyona ós páratlan a s7eivezése és vezeté­sében megnyilatkozó erkölosi erő és tisz­tesség, ami mindenféle tőkénél többet ér. A laikus közönség azt hiszi, X vagy Y biztosító részvénytársaság, mert, nagyobb a vagyona, több biztosítékot nyújt a biz­tosító felek részére, mint. au'inöt a kisebb töke ós vagyonnal rendelkező intézetek nyújthatnak. Ez tévedés. A biztosítási eljá­rás minden jól vezetett intézetnél azonos, kell, hogy legyen és igy helyes. Ez pedig abban áll, hot>y mindenik iparkodik meg­választani risikóját ós azon van, bogy mi­nél szélesebb körben ossza el a magára vállalt kockázatát a viszontbiztosítások ré­vén. Ebből tehát, önként, következik az, hogy biztosság szempontjából minden reáli­san vezetett biztosító intézet egyformán jó. De igazán az a biztositó intézet jó, ame­lyik legkivált a kisembereknek legtöbb kedvezményt nyújt. Legtöbb kedvezményt pedig a szövetkezeti alapon szervezett biz­tosítási intézetek nyújthatnak. Ezért kel­lene a megievöket, olyan alapokra fektetni, mint a minők a Gazdák Biztositó Szövet­kezete nj'ugszik. A legtökéletesebb az lenne, ha az összes biztosítási üzletágat állami keze­lésbe vennék át. Ha el lehet venni megfe­lelő kártalanítások ellenében a magántulaj­donokat. képező regálékat, miért ne lehetne a biztosításokat, államosítani. Ha azután maradna egyik-másik intézetnek nagy va­gyona, alapithatnának azok segélyével nagy­iparu vállalatokat. Sok felől hangoztatják, hogy ez sohasem fog megtörténni, azért, mert hatalmas magánérdekekbe ütközik. De hát a magánérdekek előbbre valók, mint az állam érdeke ? Nem lehet messze az az idő, amikor ezt a kérdést igy fogják meg­oldani. Természetesen jobb volna előbb, mint később. Legalább akkor hamarább megszűnnének azok az anomáliák, ame­lyek a mai biztositó intézetek égise alatt, merem állítani az intézetek vezetőségeinek akaratán kívül, sőt tilalmuk ellenére, lép­ten-nyomon előfordulnak, a létért küzdő ós mindenáron üzletet, csináló alkalmazot­tak részéről. Nem lehet egyetlen ember a hazában, aki el ne ismerné és be ne látná azt, hogy a biztosítási üzlet, szép tiszta, ha tisztán kezelik és feltétlenül szükséges üz­letág és mégis látjuk ós tapasztaljuk, azt, hogy erre a térre nálunk nem épen az elitje megy az embereknek. Az igaz, hogy itt pontosságra, szorgalomra ós tevékeny­ségre van szükség, szóval dolgozni kell. A dolog pedig sok embernek nem kenyere, ez pedig onnan van, mert sem az iskolák, sem pedig a társadalom más intézményei az if­júságot, a munkához hozzá nem szoktatják. Léhán, könnyen engedik élni a fejlődő em­bert, a maga és a társadalom rovására, a léha élet természetes következménye az el­züllés és sok esetben az öngyilkosság. A legtöbb öngyilkosságot a rossz nevelésnek lehet tulajdoni tani és azon felszeg gondol­kozásnak, ami a társadalomban meg van, hogy inkább megy egy kishivatalnok gyer­meke is 60 koronás dijnoknak, mert, ott • Tekintetes urnák»' csufol]ák, mint épen biztosítási hivatalnoknak, kereskedőnek, vagy iparosnak. No hát ez egészségtelen állapot, ezt orvosolui kell, az orvosa pedig nem lehet más, mint a társadalom. Ma már nem derogálhat magánembe­reknek biztositások szervezésére vállalkozni, hiszen erkölcsi testületek is kezdenek azzal foglalkozni. Ez utóbbinak két előnye van : első az, hogy az erkölcsi testületek révén szerzett biztositások után jutalék fejében szép összeg verődött össze, amit, nem egyesek kapnak és költenek el, hanem azt bizonyos célok szolgálatára rendelik. Ilyen tevékeny­ségre vállalkozott legutóbb a gör. keleti szerb nemzeti egyház és az Országos Kath. Magyar Iskolaegyesület, mely ebből a mun­kásságából befolyó jövedelméből szegény iskoláit és tanintézeteit akarja segélyezni. Ez nemes, értékes törekvés. Bizony ha azt akarjuk, hogy jó iskoláink legyenek, az egész társadalomnak össze kell fogni, meit az e téren mutatkozó hiányokat, gróf Ap­keszthelyi uri társaságnak csakhamar leg­kedveltebb alakja lett. A decemberi hideg vastag jégtáblát borított a Balatonra, melyet a sportked­velő ifjúság sietett felhasználni. Lujzika is lelkes hive volt a sportnak. Alighogy a Balaton befagyott, koicsolyát \ett és na­ponkint ment szokott társaságával hódolni szenvedélyének. A jeget elevenné, élénkké teszik ezek a szépen imbolygó, sebesen tova írandó párok, kik zeneszó mellett vidáman, csevegve űzik, hajtják egymást, hogy az­után együtt, kéz kézben repüljenek tova a tükörsima jégtáblán Lujzikával a jégen egy nagyobb tár­saságban találkozunk, hol ismerőseitől s tisztelőitől környezve kecses mozdulatok­kal iramlik ide s tova maga utáu vonzva az egész társaságot Egyszer csak megáll s ellentmondást nem tűrő hangon mondja: — Elmegyünk oda a halászokhoz megnézni, hogyan munkálkodnak ! A máskülönben engedelmeskedő fiuk kissé f^lve mondják, hogy veszélyes utaz, mert a jég tele van rianásokkal. Lujzika nem az a leány, ki akaratának uem tud érvényt szerezni. -- Jó ; iia maguk nem jönnek, me­gyek én ; s ezzel teljes erővel megindult a halászok felé, nem törődve a hátraha­gyottak marasztaló szavaival. Valami, ismeretlen ellenállhatatlan!erő vonzotta a halászokhoz. Szive erősebben dobogott, társainak ellenszegülése még csak növelte akaratosságát. Gyors tem­pókban siklott a még távolban levő halá­szok felé és nem látta azt aszóles rianást, mely nem messze előtte tátongott. Mái­egész közel volt hozzá, midőn észrevette. Rémülete egy kétségbeesett sikolyban tört ki. E sikoly tette figyelmessé a halászokat is, meg Lujzika kísérőit is. Egy pillanat­ban indultak segitségére mindkét részről. A halászok közül egy daliás legény válik ki és gyors iramodással siet a veszélyben forgó leány megmentésére. Jancsi, mert ő volt a halász, ki a pogány vári jelenet után a balatoni halászok közé állt be, midőn a feléjük közeledő nőben felismerte rég el­siratott Lujzikáját, a kétségbeeséstől haj­tatva siet, hogy megmentse, habár más számára is azt, ki az övé volt s talán még most is az. Egyszerre érnek a nyilás szájáhi z. Jancsi átugrik a rianáson Lujzához, hogy saját testével tartsa vissza s mentse meg -a leányt, de már késő volt. A hullámok által vékonyra nyaldosott jég­tábla recsegve-ropo^va szakadt le a ket­tős teher alatt s mindketten a jég aláme­rültek Kora tavasszal, midőn a jég elolvadt, a hullámok egy ölelkező párnak a halak által megcsonkított holttestét dobták ki a pa rtra. Odalent egyesültek ! Kozma Imre, ponyi maga is elismerte, az állam egyedül pótolni képtelen. Nem lehet kibeszélni, mennyit használ a szegény elfoglalt nép­nek az, ha valamely erkölcsileg kifogásta­lan ós minden tekintetben megbízható tes­tület veszi kezébe a biztosítási üzletek szer­zését. Nemcsak olosóbbá lesz az, hanem teljesen ki lesz zárva mindenféle visszaélés lehetősége, aminek pedig oly gyakran ki vannak téve a jóhiszemű egyszerű emberek. Koronázza siker az Orsz. Kath. Ma­gyar Iskolaegyesület törekvését és a fenti célok szolgálata érdekében vele szerződött segitő társának, a Gazdák Bíztozitó Szö­vetkezetének jóindulatú munkásságát. Ember Károly* Különfélék. A napokban egyik vidéki városban egy kis politikai összejövetel-féle volt, me­lyen a képviselő ismertette a parlament most bezáruló szezonjának történetét. Este az elmaradhatatlan poharazás közben, per­sze, egymást, érték a köszöntők. E/.ek közül különösen feljegyzésre mólló egy lelkes ha­zafinak ékes szavallatja melynek befejező akkordjai ezek : — . . . Es amidőn látván összekompromittálni a negyvennyolcat ft hatvanhéttel, nem azok a célzatok teszik felszólalásomat, célszerűség szempontjából alkalmatossá, hanem leginkább a kebelbéli aggodalom és ennek függvényei, minősít­vén az állapot jellegét ; ezért hát, ürítem poharamat, hazánk szénsavdus niigyjt.ira, mert, ez virányit.ja a mottót. (Lelkes éljen­zés és taps.) Apróhirdetés. Egy chicagói napilapban a következő apróhirdetés jelent meg : Teljesen haszontalan, meglehetősen jel­lemtelen férfi, hat láb magas, vézna ós ra­gyás, keres foglalkozást. Tizenkilenc éves vagyok, de huszonötnek látszom! Csak épp, hogy elvégeztem az elemi iskolát és őt év alatt huszonkét, különböző mesterséget, űz­tem. Ahová elszegődtem, mindenünnen ki­dobtak, mivel semmire sem voltam jó. Sem­mim nincsen azokon a tulajdonságokon kí­vül, hogy dohányos, játékos ós iszákos em­ber vagyok. Aki elfogadja ajánlkozásomat, közölje velem a címét, hogy Írásban érint­kezzek vele, mert ha személyesen közele­dem az illetőhöz, hát lebeszélem szerencsét­len szándékáról. Leveleket cRosz csont* jeligével továbbit a kiadóhivatal. Amerika a végletek földje. Lám ez a jó egyén, aki utolsó garasát ilyen stilus09 tréfára költötte el, garmadával kapta a le­veleket. Majdnem mindenik uői kéztől eredő és egyik sem ajánl neki foglalkozást. Leá­nyok és asszonyok azt írták neki, hogy az; a legén}', aki ekkora Őszinteséggel bevallja a hibáit, annak helyén van a szive, abból mintaférj válhat, akinek az oldalán érde­mes átvándorolni ezen a pocsék életen. Az efajta beszéd pedig nem más, mint, tFel­hivás keringőre», ahogy azt a Weber ne­vezetes szerzeményének szállóigévé vált cime mondja. — Zalavármegye törvényhatósági bi­zottsága julius 14-én délelőtt 10 órakor Za­laegerszegen a vármegyeház gyüléstermé­ben rendkívüli közgyűlést tart a következő I árgysorozat tal : I. A nagykanizsa— lete­nye—al>ó!endvai és « pápa — sümegi h. é. vasutak kiépítésére felajánlott segélyössze­gek beszerzése céljából a fo+yó évi májusi közgyűlés határozatához képest egy száza lékos pót,adónak névszerinti szavazással le­endő kivetése. 2. A Dunántúli h. é. vasúti részvénytársaság által a vármegye ellen in­dított perben tett egyezségi ajánlat. 3. Sü­meg képviselőtestületének az ottani megyei épületek és teleli átengedése tárgyában ho­zott közgyűlési határozatra az építési ter­vek bemutatása mellett előterjeszteti kér­vénye az iránt, hogy a vármegye a főszol­gabírói lakás után bért fizessen a község­nek. Ezen lárgyak előkészítése céljából az állandó választmány reggeli 9 órakor tart ülést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom