Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-16 / 7. szám

1908. február 16. BALATONVIDÉK lau eredménynek, melyet a Népszövetség első fellépésével, ime, Magyarország szen­dergő fkath. közönségében elért. Es ha törvényeink s törvényes intéz­ményeink megadják a lehetőségét a leg­szélsőbb célzatú, eredményeiben felforgató társadalmi szervezkedésnek — ugyanezen törvényes alapon joga van a keresztény tár adalomnak is szervezkedni, nem hogy romboljon, jogokat sértsen, vagy kisebbít­sen, hanem, hogy védje mindazt, ami a társadalmi rend, béke és jólét alapjait ké­pezi. Beleszólt ebbe a korszakos társadalmi szervezkedésbe a kereszténység feje : a pápa Őszentsége is, a Népszövetség elnök­ségéhez intézett, buzdító levelében. Es csodálatos, a magyar sajtó amily hideg, közönbös, vagy éppen ellenséges magatartást tanusit, a Katii. Népszövetség­gel szemben — ép ngy a pápa Oszent.sé­génelt ehhez, nemkülönben a kath. sajtó­egyesülethez intézett sorait is vagy hideg­séggel, vagy pedig haragtól és dühtől izzó fanatizmussal tárgyaljai. Különös emlékezőtehetsége van a iíiagyar sajtónak. Ha nem szájaize szerinti direktívát, ád az Egyház feje a magyar kaUiolikusoknak — azonnal „idegen befo­lyásról", „magyarság belügyeibe való ille­téktelen beavatkozásról", „idegen halalom aknamunkájáról" panaszkodnak s hullatnak ökölnyi könnyeket, s mérges nyilakkal lö­völdöznek. E/.ek a jó urak azonban egyel len szóval sem kifogásolják a pápáknál; Ma­gyarország belügyeibe való „beavatkozá­sát' 1, mert nem tagadják s nem is ta­gadhatják, hogy 7 bizony tt pápák több al­kalommal igen előnyösen és súlyosan beavatkoztak Magyarország belügyeibe — mikor ugyanis a keresztény fejedelmeket hathatósan Magyarország védelmére buz­dították a Magyarhont. leigázó félholddal szemben, mikor maguk is pápai zsoldoso­kat. toboroztak és kü'döttek a szorongatott. Magyarország segitségére, mikor több mil­liónyi aranyat küldöttek Magyarországba, keresztény seregek szervezésére, a moha­medán uialom megtörésére és Magyar­országnak a félhold uralma alóli felszaba­dításának előmozdítására. Lám, lám, ez történeti tény. — Nem kifogásolja egy zsurnál sem, de ha most egy, a török pusztításnál nem kisebb ve­szedelem, a szociáldemokrácia ellen készül sikraszállani a nemrég még gyönge társa­dalom s ebben a vallás, haza és társadalom mentő akciójában segítségül siet a keresz­ténység közös atyja — ez ellen már de­bakhál ! De hiába ! Elmultak azok az idők, mikor egy Bánfíy büntetlenül megsérthette magyar földön a pápa képviselőjét,. A ker. Népszövetsége mint förgeteg seperné el a fórumról azt, és azokat, kik csak nemrég is büntetlenül sértegethettek ebben a hazában mindent és mindenkit,, aki, vagy ami csak keresztény volt. Az a február 9-én tartott 150 népszövetségi gyűlés a bizonyítéka annak, hogy nem ]ó az öntudatra ébredt oroszlánnal kikezdeni. Persze a magyar sajtó jó urai hozzá szoktak az alvó oroszlán piszkálásához. — Tanácsos lesz erről a szokásról letenni, meri. ez az oroszlán fölébredt, egy napon 150 helyén ennek az országnak razta meg sörényét — azt hisszük ezzel csak eléggé beigazolta, hogy ime, már ébren van s nem tanácsos vele gorombáskodni. Az se mentsen senkit, hogy p. o. egyik-másik helyen, pl. a mi vármegyénk és vidékünkön is még alszik; itt is eljön ideje ébredésének. A la'aj az ország egy helyén sem kedvezőbb erre, t. i. a Népszövetség meg­alakulására. A zalamegyi nép lelkét ismer jük. Tudjuk, hogy nemcsak naturaliter anima chrisztiána, de mély meggyőződés­ből keresztény és pedig buzgó koresztény, Csupán természet,es vezéreire vár, ha ezek fölébredtek, megmozdultak, megy utánukaz egész nyáj. Hogy utánuk és ne a Jakabok után menjen ez a nyáj, a keresztény társadalom és a keresztény Ügy érdeke mellett talán nekik is érdekük 1 — Pál apostol ébresztő szózatával óhajtanánk szivükhöz szólani: „Itt az óra az álomból felkelni, mert most közelebb van az üdvösség napja, mint, mi­kor hivőkké lettetek !" Félreérthetetlen világos beszéd! Méltó, hogy a síri álomban szendergők is meg­hallják a trombita és hmsona szavánál is élesebb hsngokat! — Itt, az idő, 150 szer­vezkedő népszövetségi gyűlés minden szó­nál ékesebben hirdeti a Talpra magyart ! Hirdeti, hogy közel a nagy ellenség, nincs tehát idö az alvásra, tenni kell, hogy mire a két ellentétes világnézet végső mérkőzésének órája elkövetkezik — szer­vezett sereg álljon szembe a szervezett támadással. Bíichlei 1 Sándor dr. előadása. A főgimnázium tanári kara által ren­dezett, ismeretterjesztő felolvasások kereté­ben f. hó 13-án Büchler Sándor dr. tartott igen élvezetes 9zabadelőadást a művelődés­történet köréből. A Hungária nagytermét az érdeklődő közönség majdnem egészen megtöltötte. Az előadó az emberi művelődés fej­lődését, haladását, tökéletesedéit, áldásait, a művelődés tényezőit, bár nagy vonások­ban, c-ak madártávlatból, mintegy pilla­natnyi fénj'képekben, de mégis ugy ábrá­zolta, hogy a nagyszámú hallgatóság ér­deklődését mindvégig lekötötte, sőt, azt mondhatjuk, fokozta. Igen nagy érdem ez, ha meggondol­juk, hogy az előadás mindvégig ismert tételek ós tárgyak körében mozgott. Ezt a nagy érdeklődést, pedig, amely az előadónak legszebb jutalma, nézetünk szerint annak kell tulajdonítanunk, hogy az előadás stílusa mindenütt tömör és mégis emelkedett, elegáns, választékos volt, továbbá, mert a tárgyi igazságokon min­denütt. keresztül sugárzott, az egyéni meg­győződés heve és igazsága. Nagyon szép volt az a rész, amely­ben a nőre, mint a vad, szenvedélyes férfiú megszeliditőjére, a családi, társadalmi és nemzeti élet. megalapítójára rámutatott. Hogy az előadó a pozitív vallásnak az emberi művelődésben való alapvető fon­tosságál, nélkülözhetetlenségét nemcsak elismerte, hanem hathatós szavakkal reá is mulatott, azt, talán nem is kell külön megdicsérnünk. Hiszen az ember a vallás iga sságai nélkül annál kevesbbé lehet el, mentül műveltebb Legalább a nagy szellemek élettörténete ezt mutatja. Természetes dolog, hogy egy-két, kér­désben némelyek talán másként, véleked­hetnek, mint a tudós előadó, de ez a dolog érdeméből semmit sem von le. Részünkről őszintén óhajtjuk, hogy Szivében vér s élet nem marad, Kiüritjük, mint e poharat!» (Bordalt) Kislelküeknek tartja azokat, kik a jö­vőben nem biznak. Nézzenek csak bele a történet könyvébe és látni fogják, hogy Isten mindig megvédte a iiout. Sokat szen­vegett ugyan a magyar, de sok volt a vétke is; ezeknek büntetését már elszen­vedte, most jutalma a jövő : • A magyar nemzetnek volt nagy és sok [vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő ; De erénye is volt és jutalmat érte Még nem nyert . . . jutalma lesz majd a [jövő.« • Elní fogsz hazám, mert élned kell; dicsőség Es boldogság lészen a te életed ; Véget ér már a hétköznapi vesződség : Várd örömmel a szép derült ünnepet !» (A magyarok istene.) Méltó haraggal panaszolja fel, hogy a magyar teljesen egyedül van. Mindenki elhagyta őt, még azok is, kikre mindenkor számíthatott volna. A jövőtöl sokat remél, midőn azt mondja, hogy elfelejtették, hogy mint harcol a magyar s mint fizet a rut hálátlanságért : • Tudhatják az ellenségink, Mint viselünk háborút, Ha pedig már elfeledték, Jól van, majd eszükbe jut.» •Ügy elütjük-verjük őket, Ha türelmünk megszakad, Hogy magunk is megsajnáljuk Szegény nyomorultakat.» (Már mi nékünk ellenségünk.) Majd fájdalmában kétségbeesik. A magyart már nem illeti meg a piros-fehér­zöld szin, hanem a fekete-piros zászló. maroknyi magyarság ellen mindenünnen feltámadnak, mint a tenger a kis sziget ellen. Es a magyar mit tesz ? Vigad és dőzsöl. E szomorú állapot eszébe juttatja Mohácsot, hisz' ott is ugy volt és fájdal­mában tusakodik, hogy hol lesz az uj Mo­hács : • Hol lesz az uj Mohács, ahol megint lemegy Majd a haza napja, S háromszáz évig, vagy talán soha többé Arcát nem mutatja ? Fessük zászlainkat fekete pirosra, Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet [sorsa. > (Fekete-piros dal.) Es a hon saját maga az oka szeren­csétlenségének. Kétségbeesetten keltegeti a a magyart álmából. Az felébredt, széjjel­uézett a nagy világban, látta, hogy veszély környezi, mégis álmában a másik oldalára fordult. Odakiált hát : «ÉI>redj, ébredj, istenverte nemzet, A ki ott az e'sők közt lehetnél S kárhozatos lomhaságod által Mindig hátul és alant hevertél.> • Ébredj hazám,mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed, S ha ébredsz is/annyi időd lesz csak, Mig nevedet sírkövedre vésed.' • Föl hazám, föl ! százados mulasztást Visszapótol egy hatalmas óra: • Mindent nyerni, vagy mindent veszitniU Ezt írjuk föl ezer lobogóra.' (A nemzethez.) (Folyt, köv.) & Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! | Keszthelyen NeUHiark Adolf Üzletét »J^C $ ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, qői és gyermekharisíjgát, qői kézimunkát, rövidárut 0. jö minö^égbeq raktáron tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom