Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

1908. február 16. BALATONVIDÉK 6. vetkezetfc ezután. A nagy ügyességgel meg­irt darab viharos tetszést, beltett. A sze­replők egytől-egyig derekasan megállták helyüket. Oly otíhoniasan és ügyesen mo­zogtak a színpadon, mintha hivatásos szí­nészek lettek volna. A darabban három kép került bemutatásra. A keszthely-hévizi vil­lanyosvasut, az artézi kut, és a villanyos toronyóra. Óriási derültséget keltett az első kép, amely egy villanyos kocsit ábrázolt, rajta utasokkal. A bocsi élethű előállítása remek világitása Ejury főgépész ügyessé gét dicséri. A második képben az artézi kut lett bemutatva. E kép remek megvi­lágítása általános bámulat.or kelteti. A har­madik kép a villanyos toronyórát mutatta be. A darab végeztével percekig ünnepel­ték a szerzőt, bit kétizben is a lámpák elé liivtak s Ejury főgépészt, kit szintén a nyílt színen tapsoltak és éljeneztek lelkesen. A hangverseny utolsó pontja méltó befejezése volt a sikerült estének. A Dal­kör énebelte Rieger «Isten hozzád» cimü remel^ darabját., mellyel óriási hatást bel­tett,. Általában elmondhatjuk, hogy ez es­télyen a Dalkör magas nivón áilónak mu­tatta magát. Joggal tápláljuk tehái a/.t a reményt, hogy az idei székesfehérvári da­losveiseuyböl mint első fog kikerülni. E nagyarányú haladás elsősorban Garay Sán­dor karnagynak köszönhető, ki ernyedetlen szorgalommal buzgólkodik a Dalárda tö­kéletesítésén. Öt. illeti a babér oroszlánré­sze, mert, ő a szive, lelke ennek a kisded egyesületnek. Méltó társa és osztályosa a sikerben Lakatos Vince dr. elnök, ki rajongó sze­retettel csüng az egyesületen $ akinek a nemes ügy iránti lángoló lelkesedése nem­csak hogy összetartja, de uj tagokkal is szaporítja az egyesületet. Elismeréssel adó­zunk nz egylet minden tagjának s kíván­juk, hogy az elért, szép siker buzdításul szolgáljon a további zavartalan együttmű­ködéshez. sikeres estét hajnalig tartó tánc követte. A jelenvoltak névsorát a következők­ben sikerült összeállítanunk: Asszonyok : Adler Jenőné, B-ndeko­vits Istvánné, Bognár Imréné, Bányai Iui­réué, Bör< cz Péterné, Büchler Zsiginondué, Boda Jakabné, Balogh Mihály né, Bognár Jozsefné, Barta Vilmosné, Böhm Jánosné, Barna Gj örgyné, Cséby Lajosné, Csótár Vendelné, Cságoly Istvánné, Cságoly Pálné, Dezsényi Arpádné dr.-né Durz-a Ferencué, Dobos Jánosné, E|ury Lajosné dr. né, Eck­hardt Antalné, Emecz Józsefné, Filipp Sa­muué, Eülöp Amalné, Fuchs Ferencué. Fi­záry Viktorné, Fizáry Alajosné, Gulicz N. né, Geiger Jánosné, Gáspár Józsefné, Gaál Néndornó, Heidecker Jánosné, Hoffmann Arn< ldné, Herget Györgyué, Hárman La­josné, Horváth Józsefné, Hochstadter San­dorné dr.-né. Horváth Karoly né, Havay Józsefné, Kell Dezsőné, Kovács Józsefné, Kövér Gyuláné, Kár lyi Istvánné, Lázár Izsóné, Lázár Józsefné, I ichten valuer Fe rencué, Lipsitz Saruimé, Laky Józseíné, L^ndvay Antalné, Mindszenti Jánosné, Murai Lajosné, M-zriczky Józsefné, Mandl Pálné, Molnár Albertné, Molnár Ignácné, Nagy Mórné, Nagy Istvánné, Nagy Já­nosné, Oppel Ödönné, Palaics Gézáne, Puly Jánosné, Peiő Vilmosné, Pintér N né, Pin­tér Jánosné, Palacky Józsefné, Práger Ti­vadarné, Pálfy Zsígmondné, Posch Z^ig­mondné, Ritóper Istvánné, Radó Agos­t.onné, Redler Józsefné, Rhc Gyuláné, Rác Jánosné, Reíschl Imréné, Regensperger Fe­rencué, Schadl Jánosné, Simon Sándomé dr.-né, Simon Lajosné, Schvaro Zsígmondné dr.-né, özv. Sohniith N.-né, Sárvári Zol­tánné, Szerdahelyi Jenőné, Szeles Jánosné, Szabó Lajosné, SzoboszI«y N. né, Szilágyi Györgyné, Taar Józsefné, Töröb Gyürgyné, Vidosfalvy Emőné, Vída Gézáné, Weltner Adolfné, Wilmi Péterné, Vida Jenöné, Vi­rág Vendelné, Virág Ferencué és Fábics Jánosné. Leányok : Barna Ilma, Bognár Erzsi, Bognár Ilonka, Büchler Juliska, Bnlogh Lujzika, Böröcz Euima, Böhm Mici, Böhm Matild, Dunst Muris-ka, Durzsa Ilonka, Do­bos Irénke, Emecz Gizi, Cságoly Vilma, Fisch Jet.ta, Fa-ssing Mariska, Fizáry Sá­rika, Gulic Ilonka. Gulic Anna, Geiger Mariska, Hermán Ilonka, Havay Juliska, Hotfuian Margit, Jaukovics Margit, Kovács Ilonka, Kövér Bözsi, Károlyi Margit, Kohn Muri, Keszler Margit, Kósa Mariska, Laky Rózsi, Laky Betti, Lipsitz Margit, Lich­tenvainer Margit, Mindszenti Gizella, Op­pel Eszti, Pintér Lujza, Puly Margit, Pin­tér Mariska, Palacky Bözsi, Práger Aranka, Pető Erzsi, Rác Mariska, Rédler Marcit, Rác Margit, Rosenberg Paula, Simon Emma, Sohmith Carry, Szla'oey Margit, Szoboszlay Irén, Szalay Juüa, Török Anna, Vilim Erzsi, Vilim Margit., Vig Karolin, Vida Juliska, Vida Mariska, Weltner Ma­riska, Weltner Stefi. Különfélék. (Foy tatás.) A fennebb tisztelt indián (miért ne lehelne tisztelt, mikor kevésbbé méltó em­berek is áhítoznak a ti-z'elet után), tehát a fennebb tisztelt indián fél füllel azt ta­lálta hallani, hogy Kamcsatkában, abban a távoli országban, egészen más módon vadásszák a medvét ; nem ugy, miut ő szokta. Akkor feltette magában, hogy a leg­első alkalommal kipróbálja azt a módot, amelyet, égre-fölrde dicsértek előtte s amely a következő volt : A vadász a medvecserkészetre puská­val, dárdával és késsel indul. Amint a vadat megpillantja, a földb& egy ké'águ karót szúr, melyre puskáját tá­masztja ós figyel. Ez a támasztópont, a kéznek és szemnek nagyobb biztonságot "juj*­Ha a medvével rövidesen lehet vé­gezni a csatában, a dolog rendben van, de ha csak megsebesült, az embernek elég idejének kell lennie a f~gyvertöltésre vagy kell, hogy egy lándzsadöféssel végezzen a fenevaddal A bennszülöttek igen jártasak az ilyen módon való medvevadászatban és igen ritka eset, hogj' a medve és az emb^r párviada­lában ne az első marHdjou a vesztes. Mind­emellett megesik, hogy a haditerv rosszul üt, be, vagy nincs meg a kellő gyorsasága A dolgok folyása igy persze nagy válto­zást szenved. Es éppen ez történt az «ugró pár­duccal » is. A karó nem állt, kezéhez ós golyója nem ölte meg a medvét, csak meg­sebezte. A késsel tudott bánni, de nem a lándzsával és szuiása nem volt halálthozó. A medve rátámadt, földre teritette, meg fojtotta s darabokra tépte. . . Tanulság : A hagyományokat, tiszte­letben kell tartani és ragaszkodni kell sa­játszokásainkhoz, ha jók. A villamosság Kis Ázsiában. Ebben uz országl)au, mely eleddig nyakasán ellen­szegült minden modern haladásuak, kezdik megkedvelni a villanyos müveket. tanitó. Hogy honleányi kötelességemnek eleget tegyek, első és szent kötelességem­nek tartom, hogy megismerni és megsze­retni tanítsam ezt a szép hazát, melyet ők mostohának gondoltak. Mostohának gon­doltak igen, mert nom laknak az arany kalászos rónán, hanem itt fenn, hol bizony a természet fukarou móri az élethez szük­séges táplálékot. Hazaszeretet, ez az az erény a miért lelkesedtem gyermekkoromtól fogva, ez az mit egy Széchenyiben, egy Deák Ferenc­ben, egy Petőfiben imádtam, ezt akarom a rám bizott gyermekek legszebb erényévé tenni. S gondolod-'.-, hogy a hazáját sze­rető gyermok nem-e fogja örömmel elsa­játítani azt a nyelvet is, mely őt hazájá­hoz közelebb viszi ? Igen, azt akarom, hogy rövid időn belül ők is elfelejtsék, hogy e hazának mostoha gyermekei vol­tak s teljesen egybeolvadjanak nemze­tünkkel. Igj' azután talán én is ayugod­tan számolok be a rám bízott ifjú nemze­dékről Isten trónja s a haza oltára előtt. A falu maga nagyon kicsiny, lakik benne talán negyven-ötven pár s a tiszt­tartó és én. Ha látnád mennyire elismerik fölényemet. Ha beteg valaki köztük, mi előtt orvos jöhet engem hivatnak el, jó tanáccsal én szolgálok nekik. Orvos, ügy­véd, minden vagyok egy személyben. Néha még papnak is felcsapok. Házasulandókat ugyan nem adok össze, de ha lelkük szen­ved én nyújtok vigasztalást. Mert vigasz­talásra a szenvedés tanít s én rövid él­tem alatt 'sokat szenvedtem, mit elmon­dani is sok volna, nem leírni. Kis szobám az iskola mellett van, fenyvesekkel körülvéve. Ablakomból a sö­tét fenyvesekre látok, melyek szakadatlan sorban feketednek a bércek fölött, kö­rülte folyondár kúszik mindenfelé. Ha ezt nézem, közelebb érzem magam Isten­hez s ilyenkor felébred bennem a hit s ennek ikertestvére — a remény. Legyen bár sorsunk szenvedés, de a remény, mely mint a vándorbot, a bölcső­től a sing kisér, diadalmaskodik a sors hatalmán De sokat untattalak ugye ? Te is tedd meg ezt a szívességet s írj egy hosz­szu levelet. Szomorúan olvastam, hogy már ismét mást szeretsz, de ha ő nem érdemelte szeretetedet, jól van igy Olgám ne játsz a szivekkel ; igaz, hogy szép vagy, gazdag vagy, neked sok jutott, lásd ne­kem csak egy volt, ez is másé lett,. Ha szeretsz s lelsz egy oly szivet, mely meg­osztja veled bud és örömed, becsüld meg azt, mert ha egy igazén érző szivet talá­lunk annak értékét fölül nem mulia semmi. írj sokat ! ölel szerető barátuőd Ilona. Koronc, 1907. okt. 16. Édes Olgám ! Már egy óv elmúlt, hogy untattalak egy szomorú levéllel s azóta hirt sem ad­tam magamról. Ki meri állítani, hogy nem forog a föld, mikor még én is ki lettem fordítva mélységes bánatomból s meny­asszony vagyok. Menyasszonynak lenni t Atérzed Olgám ezt a szót? Szeretve lenni egy lénytől, kit mi is szeretünk, szeretve lenni eszményképemtől. Hogy hogyan tör­tént elmesé em Ne^ed, de ha néha csacsi­ságokat írok megbocsáss, a ki boldog és szeret, az okos nem lehet. 1907. junius 15-ón egy halk kocogás zavart meg délutáni kézimunkámban. Sejtve, hogy ismét valami jótanácsért jönnek hoz­zám szórakozottan ejtém ki a «szabad» szót, mig én az előttem levő kis asztalká­Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! I keszÍhelyen Neumark Adolf üzletét a városháza W átellenében, )J( ki férfi-kalapot, Íbíibpdbidüé, férfi, qői és ggermekharisíjgát!, qöi kézimunkát, rövidárut 0. jö mino^égbeq raktáron tart. |

Next

/
Oldalképek
Tartalom